Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-20 / 143. szám, kedd

ÚJ FILMEK OSCEOLA (INIPK-beli) A tizenkilencedik század Ame­rikájában játszódik a színes, szórakoztató keletnémet film története. Hősei szabad indiá­nok, néger rabszolgák és fehér ültetvényesek. A szökött rab­szolgákat befogadja az indián törzs, de a fehérek nem mon­danak le „tulajdonukról“. A fehér ember is segíti, aki már azzal kivívja szomszédai harag­ját, hogy indián lányt vett fe­leségül. A DEFA igen népszerű in­diánciklusának legújabb darab­ja nem Cooper regénye nyo­mán, hanem NDK-beli szerzők forgatókönyve alapján készült. Jelenet a DEFA nrpszerű indiánfilmjéből, az Osceola-ból cukornád kizsigereli a földet, újabb területekre van szükség, s az ültetvényesek nem válo­gatnak az eszközökben, ha az indiánok földjének megszerzé­séről van sző. Osceola, a bátor Indián vezér megpróbálja meg­menteni földjét és népét a far­merek erőszakossága, a kitele­pítés, a háború ellen. A színe­sek harcát egy rokonszenves A fordulatos, izgalmas cselek­mény egzotikus trópusi tájon játszódik. A rendező Osceola alakja (akit az ismert Gojko Mitics jugoszláv színész szemé­lyesít meg) köré csoportosítja a bonyodalmakat. Konrad Pe- tzold filmje olcsó hatásvadá­szat nélkül, mértéktartó eszkö­zökkel szerez örömet az indián­történetek kedvelőinek. Párizsban, az ötvenes évek­ben játszódik a Délutáni szere­lem története, mely egy ame­rikai multimilliomos szerelmi kalandjairól szól. Az ötlet nem újkeletű, ám Billy Wilder ren­dező és a három főszereplő a kevésbé igényes témából ötle­tes, szellemes és lenyűgöző fil­met kreált. A vígjáték még 1956-ban ké­(ÍJ SVÉD FILMEK Az utóbbi időben a svéd film­művészeket nagymértékben fog­lalkoztatja a történelmi szociá­lis elemzés. Bo Widerberq leg­újabb, Joe Hill című alkotása, az Egyesült Államokban elhunyt svéd emigránsról szól, aki a sztrájkoló munkásokról énekelt br’ladáival vált ismertté. A fő­szerepet Thommy Berggren ala­kítja kiválóan. Ô személyesítet­te meg Bo Widerberg Elvira Madigan című nagy sikerű mű vének főszerepét is. A másik nagyszabású film, fan Troell Emigránsok című alkotása Vil­helm Mobergnek, az egyik leg­olvasottabb modern svéd re­gényírónak a művéből készült. Nagy, kétórás epikus freskó ez a film az amerikai svéd emig­ránsokról. Rövid idő alatt bá­mulatos közönségsikert aratott. Ugyanerre a témára — szintén Moberg regényeiből — még két filmet terveznek: az egyik cí­me A jó föld felé, a másiké pedig Az utolsó Svédországba küldött levél. szitlt, de az idő vasfoga nem kezdte ki — a film még ma sem vesztett üdeségéből és fris­seségéből. Ez elsősorban a ren­dező érdeme, aki az örökzöld témát [Claude Anet színművét) nagy mesterségbeli tudással vitte filmre. A főszerepekben olyan filmcsillagok tündököl­nek, mint Gary Cooper, Mauri­ce Chevalier (azóta már mind­ketten távoztak az élők sorá­ból ) és Audrey Hepburn, aki néhány évvel ezelőtt sike­reinek magaslatán — örökre búcsút mondott a filmezésnek. A színész-trió teljes mértékben kihasználta a szerep nyújtotta lehetőségeket s eredetien for­málta meg a figurákat. Audrey Hepburn a párizsi detektív (Maurice Chevalier kelti életre) lányának szerepében elbűvöl természetes bájával, közvetlen­ségével. Hasonló jót mondha­tunk Gary Cooper (a gazdag amerikai megszemélyesítője) és Maurice Chevalier Játékáról is. Az ő jóvoltukból a nézőknek kellemes szórakozásban lehet részük. —yrn ­FILMMOZAIK I I Csoóri Sándor és Kósa Ferenc forgatókönyvéből készül a Nincs idő című új magyar film a Hunnia stúdióban. Rendező: Kósa Ferenc, operatőr: Sára Sándor. A film fő­szereplői: a marosvásárhelyi Lo­binszky Lóránd; Szilágyi Tibor, valamint Konyorcsik János szob­rászművész és Bencze László fes­tőművész. KÜLÖNLEGES VASÖNTVÉNYEK A vas különlegességét olyan tulajdonságai ad­ják, mint a szokatlanul nagy szilárdság kopás- állóság, korrózióállóság vagy hőállóság. A leg­több esetben ezek a vasak speciális tulajdonsá­gaikat ötvöző alkotó elemeiknek köszönhetik. Bár az ilyen különleges öntvények lényegesen drágábbak a közönséges szürke öntvénynél, mégis alkalmazásuk sokkal gazdaságosabb, hosszabb élettartamuk miatt. Nagy szilárdságú szürkeöntvények A kis mértékben ötvözött szürkeöntvények hú- zófesziiltsége általában nem nagyobb, mint 30 kg egy négyzetmilliméterre. Nagyobb szakítószi­lárdság alkalmas ötvöző elemekkel érhető el. Ilyen a foszfor 0,2 százalékban, 3 százalékig a szén, 1,5 százalékban a nikkel és 0,4 százalékban a molibdén, amelyek finom perlites szerkezettel egyenletes grafit-elosztást biztosítanak. A nagy szilárdságú szürkeöntvény-típusok kö­zül kiemelkedik a tűkristályos öntöttvas, amely nevét annak a mátrix-struktúrának köszönheti, amit a fiuomszeincsés perlites szövetszerkezeté- ban a finoman eloszlatott ferrit tűkristályok alkotnak. Ez a mátrix-szerkezet az 1—3% nik­kel ötvöző és a minimálisan 0,8 százalék molib­dén ötvöző hatására alakul ki. Az ilyen öntvé­nyek szakítószilárdsága 40—55 kg-ig terjedhet négyzetmilliméterenként, ütésállósága pedig két­szerese a perlites, hosszú élettartamú öntött va­sakénak. Ez az öntvény igen alkamas forgattyús tengelyek és különleges dugattyúgyűrűk gyártá­sára, ahol a követelmény a nagy szilárdság. Kopásálló öntvények A szürkeöntvény siklási tulajdonsága igen jó, kopásállósága azonban korlátozott, mivel a lágy grafit az edzetlen perlites vagy ferrites mátrix­szerkezetben helyezkedik el. A kopásállóság ja­vítható a grafitszemcséknek a mátrix-szerkezet­ből való kioldásával, miáltal az öntvény színe az eredeti szürkéoől fehérbe megy át. A szürke­öntvényektől eltérően, amelyek a grafitot pikke­lyes formában tartalmazzák, a fehéröntvények összes széntartalma lekötött alakban van jelen. Ennek a szénnek nagy része cementitet (vaskar- bid) alkot, a fennmaradt rész pedig a mátrix- struktúrába beépülve az összetétel arányától füg­gően perlites vagy ausztenites szövetet alkot. Az ilyen öntöttvasak nagy keménységűek, töretük fehér. Nikkel és króm ötvözőelemekkel kemény­ségük tovább is növelhető, mivel ezek az ele­mek elősegítik a martenzites szövetszerkezet ki­alakulását. A kopásálló fehéröntvények fő fajtái a kis­mértékben ötvözött fehéröntvények, a martenzi­tes fehéröntvények és a nagy szén- és krómtar­talmú fehéröntvények. Az ötvözetlen és a kismér­tékben ötvözött fehéröntvény fő jellemzője a kis előállítási költség, a kopásálló acéloknál köny- nyebb önthetőség, valamint a hosszú élettartam. A martenzites fehéröntvény típust a „Mond“ nik­kel művekben kísérletezték ki „Ni-Hard“ névvel. Az általánosan elterjedt „Ni-Hard“ öntvények közül ki kell emelnünk a „Ni-Hard 4“-et, amely­ben a karbidfázis elhelyezkedése nem folytonos. Ennek felhasználásával készült például egy iszapkiemelő szivattyú sós oldatok szivattyúzá­sára, amelyekben nagyobb méretű szilárd szeny- nyeződések is előfordulnak. Kiemelkedő élettar­tamát martenzites szövetszerkezetének köszön­heti, ami kopásállóságát lényegesen javítja. Korrózióálló öntöttvas Különleges korrózióálló képessége három önt­vénytípusnak van. Ezek az ausztenites, nagy krómtartalmú és a nagy szilíciumtartalmú öntött­vasak. Némely ausztenites öntvény nemcsak jó korró­zióálló, hanem hőálló és antimágneses is. Ezek­ben az öntvényekben az ausztenit-perlit eutek- tikum (két vagy több kémiailag tiszta s egyben egységes összetételű anyag meghatározott arányú keveréke) szobahőmérsékleten alakul ki a nik­kel réz és mangán ötvöző hatására. Ezeknek megfelelő arányú adagolásával az ausztenites szövetszerkezet üzemi körülmények között is sta­bil marad. Merevségüket és keménységüket a kis térfogatszázalékban tartalmazott króm okozza. Más ausztenites öntvények fő ötvöző eleme a nikkel, mivel erős ötvözöttségük kis széntarta­lommal jár együtt, rossz folyási tulajdonságuk és hűlés közben nagymértékű zsugorodásuk miatt nehezen önthetők. Ennek ellenére helyesen kiala­kított beömlőnyílással, gondosan betartott önté­si technológiával hibátlan öntvények készíthetők. Mivel gyenge sav- és sóhatásoknak jól ellenáll­nak, olyan gépekben alkalmazzák őket, ame­lyekben különböző összetételű víz áramlik nagy sebességgel, beleértve a tengervizet is. Rézzel nem ötvözött típusait, élelmiszertárolók, szappan­kádak készítésére használják, valamint műse- lyemgyártásban alkalmazzák. Hőálló öntöttvas A liőálló öntöttvas alkalmazhatósági hőmér­séklete a szürkeöntvények 400 Celsius fokos üze­mi hőmérsékleténél jóval magasabb. Az 5—9 szá­zalék szilíciumtartalmú „Silal“ mikroszerkezeté- re jellemző, hogy ferrites mátrix-struktúrájában „mélyhűtött“ grafit van jelen. Ez okozza, hogy a „Sílal“-hól készült alkatrészek 850 C fokon is jól üzemelnek. Alkalmazási területét a hőmér­sékletingadozás szabja meg, mivel a gyors hő­fokváltozásokat nem jól bírja. Más hőálló öntvé­nyekkel összehasonlítva viszonylagos olcsósága tűnik ki. Az ausztenites öntvények általában erősen öt- vözöttek, a bennük levő grafit pikkelyes elren­dezésű és 800—850 Celsius fokon is korrózió- állóak. Egyes típusaik üzemeltetése 950 Celsius fokon is megengedett. 1—2 százalékos szén- és 17—35 százalék krómtartalmú öntvényeket 1100 C foknál magasabb hőmérsékleten is eredménye­sen üzemeltetnek. Kéntartalmú atmoszférában el­lenállóbbak a többi fehéröntvénynél és az ausz­tenites rozsdamentes acéloknál. Főleg olyan he­lyeken alkalmazzák, ahol kis mechanikai igény- bevétellel nagy hőigénybevétel lép fel (például hőcserélők csövei, égőfej alkatrészek, tűzesö- vek stb.). Antimágneses öntvények A nem mágnesezhető öntvények iránt főleg az elektromos ipar támaszt igényt, hogy nagy mé­retű generátor és transzformátor alkatrészekben csökkentsék azt az elektromos energiavesztesé­get, amelyet a hiszterézis (ferromágneses anya­goknál a mágnesezettség és a mágnesezést létre­hozó mágneses tér erőssége közötti összefüggés) és az örvényáram okoz. Az antimágneses öntöttvasak többnyire ausz­tenites szerkezetűek és mivel a karbidok mágne­sezhető k, jelenlétük nem kívánatos. Ezért ötvöző elemként főleg olyan karbid stabilizáló eleme­ket használnak, mint a króm. Az elektromos ipar­ban „Nomag“ néven ismert nem mágnesezhető öntvény nikkel és mangán ötvözőt is tartalmaz. A bennlevő grafit pikkelyes elrendezésű, ami kis mágneses permeabilitást (áteresztő képességetJ eredményez. TESTSÚLY ÉS EGÉSZSÉG tV«..- -'.:t a rapokban szerte az országban megrendezik a Dolgozók t iln. fesztiválját. Ennek surán többek között bemutatják Jaroslav Macii Arany lakodalom című vígjátákát is. A szellemes film egyik főszereplője Jirina Sejbaluvá (a felvételen jobbra). A fizika és a kémia nagyszerű vívmányai új stúdiumokhoz segítették hozzá az antropológia, az embertan tudományát is. Egyebek között lehe­tővé tették, hogy tanulmányozhassa az emberi test összetevőinek változékonyságát és e válto­zások alapvető okait is. A korszerű radioizotópes és ultrahangos módszerekkel a zsírréteg, az iz­mok és csontok vastagságát az emberi test olyan részein is nagy pontossággal megmérhették, ame­lyek elérhetetlenek voltak a korábbi mérési mód­szerek számára. Egy másik módszerük az emberi test átlagos fajsúlyának meghatározására épül. — Minél nagyobb egy ember átlagos fajsúlya — jelentette ki Vlagyimir Csecov szovjet antro­pológus —, annál jobb általánosságban testi fel­építése. A nagy fajsúly a „sűrű“ szövetek, az iz­mok és a csontok kitűnő fejlettségére utal. Csak néhány példa erre. A zsír fajsúlya köb- centiméterenként 0,9 gramm, az izmoké 1,1, a csontoké pedig 1,6 gramm. E szövetek viszonya határozza meg az egész test fajsúlyát, amelynek esetleges változásaiból következtetni lehet a szö­veti összetétel megváltozására. Erre a célra kü­lönböző képletek állnak az antropológusok ren­delkezésére. A férfiak átlagos fajsúlya 1,067 gramm köb- centiméterenként. A testsúlyt zsírtalan aktív és zsíros passzív elemekre bonthatjuk. A kettő kö­zötti viszony a testi teljesítőkéi>esség egyfajta mérőszáma. A bőr alatti zsírréteg fejlődésével kapcsolatos vizsgálataink egyértelműen bizonyítják — mon­dotta a szovjet antropológus —, hogy az irodák­ban dolgozó, ülő foglalkozást űző emberek zsír­rétege jóval vastagabb,, mint azoké az embereké, akik munkavégzésük során sokat járkálnak. Az enyhe éghajlatú klímazónákban élők is jóval több zsírt szednek magukra, mint a trópusokon lakók. Szovjet antropológusok most kidolgozták azo­kat a normákat, amelyekkel meghatározhatják a zsírréteg változásának kortól függő, megen­gedhető határait. E vizsgálatok során is bebizo* nyosodott, hogy a nők bőr alatti zsírrétege álta­lában vastagabb, mint a férfiaké. A nők eseté­ben egészen 50. életévükig növekszik a zsírréteg vastagsága, a férfiak esetében csak általában a 35 életévig, ezután a felszedett zsírréteg álta­lában stabil marad. A test zsírmennyisége a zsírsejtek számától és nagyságuktól függ. A nagyság általában a zsír- tartalmat tükrözi, számukat viszont főként örök- lődési tényezők határozzák meg. — Vizsgálataink során — mondotta még Vla­gyimir Csecov — nyilvánvaló összefüggésekre bukkantunk a zsírréteg kifejlődése és bizonyos fiziológiai adatok, például a vér koleszterin­szintje között. Az elhízott gyerekek esetében — súlyleadás után, de változatlan terhelés eseté­ben — lényegesen csökkent oxigénfogyasztást és pulzusszámot tapasztaltunk. Megállapítottuk to­vábbá, hogy hízás vagy fogyás esetében minden felvett vagy leadott kilóból 600 gramm a zsír. Ez olyan megállapítás, amelyet az elhízott bete­geket kezelő orvosnak feltétlenül figyelembe kell venniük* 1972. VI. 20 DÉLUTÁNI SZERELEM _______________________________(amerikai)

Next

/
Oldalképek
Tartalom