Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-18 / 24. szám, Vasárnapi Új Szó

mmpi 19 72. VI. 18 •. . * .. : mm Šálll MStttólág FIÁMHOZ Szememben ne keress a pillantásra formát, szemed fejem fölött növekedjék a fényig. Mert két szememben él a holtak-lakta ország, s sötétjében kigyúlt városok lángja fénylik. Ne kérdezd szívemet, hogyan kell ütni szívnek, hogy mozduljon a föld s az ég legyen barátod. Mert háborúba küldték katonának e szívet, s szeretetből csupán ölni tud, ölni látott. Ha mint én a halálban, eltévedsz életedben, ne kérdd az út felöl a földnek semmi táját. Mert azt tudják csak ők, amit én képzelegtem, s nem mutatják neked madarak vonulását. Hogy elméd ép legyen, s kezed legyőzhetetlen, égesd el vágyaim, mint csontokat, ha mállnak. Háborúkban kidőlt széles vértengerekben te építs kikötőt szabadságból hazádnak. Kívánd a szép időt, kívánja napot, ha az kell, s mint a csillagban én, a Földben tudj te bízni. S kezeddel, mit csupasz, tapintás fegyverez fel, verd szét gyötrelmeim, boldogságom te vívd ki. IVFMES NAGY ÁGNES FORDÍTÁSA Tadeusz Rózewicz KI A KÖLTŐ? Költő az aki verset ír és aki nem ír verset költő az aki széttépi kötelékét és aki köteléket vesz magára költő az aki hisz és aki nem tud hinni költő az aki hazudott és az akinek hazudtak költő az aki kézből evett és az aki levágta a kezét költő az akinek szája van és az aki lenyeli az igazságot az aki elbukott és aki fölkel költő az aki elmegy . és aki elmenni nem tud KERÉNYI GRACIA FORDÍTÁSA ÉHSÉGTÁBOR JASLÓ MELLETT Jegyezd fel. írd fel. Egyszerű tintával egyszerű papírra: nem adtak nekik enni, mindnyájan éhenhaltak. Mind. Hányán? Nagy ez a me2ő. Mennyi fű jutott egy főre? írd: nem tudom. A történelem nullára kerekíti az árnyakat. Ezer meg egy — ezer még. Az az egy, mintha nem is lett volna: Mennyi fű jutott egy főre? képzelt magzat, gazdátlan bölcső, senki számára felnyílt betűország, levegő, mely nevet, kiabál, növekszik, lépcső a kertbefutó semmiségnek, senki helye a sorban. Itt vagyunk a mezőn, ahol testté lön. S ő hallgat, mint a felbérelt tanú. A napon. Zölden. Amott az az erdő rágnivaló fa, kéregnedv-ital — egésznapos látvány-adag, megvakulásig. Madár odafenn, tápláló szárnyak átsuhanó árnya az ajkakon. Állkapcsok nyíltak, fog foghoz ütődött. Éjjel sarló villant az égen, s álmodott kenyerekre aratott. Kezek tűntek fel, megfeketült ikonokról, üres kelyhek az ujjaik közt. A tiiskésdrót nyársán ember lengett. Énekeltek, földdel telt szájjal. Csodaszép dalt arról, hogy a háború a szívekbe talál, írd fel, milyen csend van itt. Igen. KERÉNVI GRÁCIA FORDÍTÁSA V «.--HE: u w mim TÚLKIABÁLNI Hallasz-e engem? Zúg a repülőgép kigúnyol a számok monarchiája jéghegyekkel hasad a levegöég Aristarchos metsző légáramára Mondj bármit! e magánhangzó-üvöltés e felhődzsungele elem-szavaknak hangjuktól süllyed valamennyi földrész EAOI kiáltanak a hamvak égből szitálva szétvetésük óta lángok lehelletébe visszanyugvó a robbanás utáni antistrófa a planéta után a por s az ekhó S az újra szajkóit sortüzek az alvás mélyén ahol atmoszférák szakadnak hol farkas szemek és fogak harapják az alvót aki fel-fel tátogatna Segítségért! figyelj!, a posta-drótok a víz dadogásában süketen már míg ránk-bukó rajok mondják a kódot s a lökhajtásos hangfelettje elszáll hallasz-e engem? hangunk mélye kétes talán korát túllépve visszatér még EAO: kút az I szép füttye éles sóhajt a kő tengerbe mártva szélét valaha! az enyém volt levegőben hol tündérek felett kik vízbe szálltak a gyermek ég alatt a múlt időben vidám plakát előtt mozi-vasárnap I hallasz-e engem, még nézni akartam a teimeszfészek-csillogását sokáig amíg kiáltani tudok e karban kőzetté dermedt ajkammal odáig amíg a múlt végképp gyökeremig nő s a percet már nem küldi új iramra hallasz-e engem föld-helyettesítő sötétség lázas ajka NEMES NAGY AGNES FORDÍTÁSA A sikerért meg kell küzdeni Aki hallotta Paulisz Júliát, a negyedik kategóriába tartozó versmondók idei országos ver­senyének győztesét Komárnó- ban (Komárom] szavalni, meg­győződhetett arról, hogy meny­nyi érték rejlik * egy versben, ha azt az előadó átéli. Sinka István Mirza című verse nem­csak Júlia hangjában kapott ér­telmet, hanem a diáklány arc­mozdulataiban, szemrebbenésé­ben is. Kicsoda, honnan jött, honnan ez a tengernyi érzés? Ezek a kérdések foglalkoztatnak, ami­kor beszélgetni kezdünk. — 1956-ban születtem Dolnv Peteren (Alsópéter] — mondja. Ott kezdtem iskolába járni. Szü­léimről, akik fűtőkként dolgoz­nak, el kall mondanom, hogy héttagú családunkról igyekez­nek a legnagyobb mértékben gondoskodni. Talán a jó tanul­mányi eredményemet is az ő buzdításuknak, lelkiismeretes gondoskodásuknak köszönhe­tem. A komárnói gimnáziumba egyébként naponta bejárok Dolný Peterről. — Mióta veszel részt a sza valóversenyeken? — A negyedik osztályba jár­tam, amikor először eljutottam a járási versenyre, de akkor nem értem el jó eredményt. Később azonban már a harma­dik, majd a kilencedik évfo­lyamban második helyen végez­tem a járási versenyen. A ver­seket magam választottam ki, s bizony nem mindig a han­gomnak és képességeimnek megfelelőeket. A most elért si­kerért tehát nagyon meg kel­lett küzdenem. — Ki foglalkozott veled a Jókai-napokra való felkészülés­kor? — • Magyar szakos tanárunk, Gáspár Tibor. A gimnáziumban különben irodalmi színpad mű­ködik, s ebben bő ismereteket szerzünk a költészetről. Egyes verseket például, melyeknek mondanivalóját eddig a legjobb esetben is csak sejtettem, most értek meg igazán. — Tanulmányi eredményed? — Félévkor 1,7 volt. Szeret­ném azonban elmondani, hogy 330 korona ösztöndíjat kapok, amely szüleim kevés keresetét kiegészíti, s így rendesen tudok ruházkodni. — Mivel foglalkozol a szabad idődben? — Nagyon szeretek olvasni. Főleg Jókai, Dumas, Gárdonyi, Váci Mihály, Juhász Ferenc, a hazaiak közül pedig Tőzsér Ár­pád és Kulcsár Tibor könyveit kedvelem. Ezenkívül szeretek rajzolni, szórakozni, szeretem a beat-zenét, de a komoly zenét is. Verdi, Bach, Mozart, Beetho­ven zenéjét hallgatom szívesen. E széles érdeklődési körhöz Paulisz Júlia még valamit hoz­zátold. Érdekli a pedagógia, s valószínűleg a pedagógus-pályát választja majd hivatásul. Eredményes próbálkozás Amikor először mentem a bratislavai magyar gimnázium­ba, hogy Beck Judittal, a negye­dik kategóriába tartozó próza­mondók idei országos versenyé­nek győztesével beszéljek, ün­neplőbe öltözött végzős diákok búcsúztak tanáraiktól, diáktár­saiktól s e kedves épülettől, melyben tudásuk legjavát gyűj­tötték össze. A folyosókon és az osztályokban mélabús ének visszhangzott, és a virágok hó­dító illata terjengett. Megcso­dáltam az ünneplő sereget — majd a látogatási időt alkalmat­lannak találva — távoztam. Most, néhány nap múltán, a földszinten találkozom a máso­dikos diáklánnyal. — Nagyon vártam önt — mondja izgatottan, majd felve­zet az osztályba, ahonnan diák­társai már régen hazamentek. Komárnóban (Komárom) nem volt alkalmam őt hallani, azért „versenyszámát“ most megis­métli. Galambos Lajos Hihetet­len történet című elbeszélésé­nek mondanivalóját közvetlen, tisztán csengő hangja hűen ér­zékelteti. Látom rajta, hogy a műnek minden mozzanatát át­éli. Amikor befejezi, önmagáról kezd vallani. — Radvaň nad Dunajomban (Dunaradvány) születtem 1955. szeptember 27-én — mondja. Is­kolába Mocon (Dunamocs) kezdtem járni. Az alapiskola befejezése után szüleim a bra­tislavai magyar gimnáziumba küldtek tanulni. Iskolai éveim alatt minden évfolyamban ki­tüntetett voltam, azonban itt, a gimnáziumban tavaly nem si­került kitűnő eredményt elér­nem. — Mióta foglalkozol próza­mondással? — Bevallom őszintén, eddig „csak“ szavaltam, méghozzá óvodás korom óta. A versek többsége Petőfitől, Haltaitól, Adytól, Juhász Gyulától és Rad­nótitól volt. — Mi késztetett arra, hogy áttérj a prózára? — Tanáraim szerint erős és kifejező hangom van, s ezért gyakran olvasok fel az órákon. Ez indított arra az elhatározás­ra, hogy megpróbálkozzam a prózamondással. Nagyon örü­lök, hogy máris sikert értem el, de szeretném hozzáfűzni, hogy ezt nemcsak a hangom­nak megfelelő műfaj megtalá­lásának köszönhetem, hanem Kulcsár Tibor magyar szakos tanáromnak is. aki a verseny­re felkészített. — Milyen érzéssel indultál a Jókai-napokra? — Talán olyannal, mint az érettségizők a vizsgákra. Kissé szorongva. A Jókai-napokon ugyanis először vettem részt. — Mivel töltőd a szabad idő­det? — Főleg olvasással. Szeretem a verseket, és a regényeket is. Leginkább Kosztolányi, Radnóti, Schiller, Apollinaire, Bari Ká­Prandl Sándor felvételei roly és Bábi Tibor verseit, va­lamint a történelmi regényeket kedvelem. Az irodalmon kívül érdekel a képzőművészet és az előadóművészet is. Szeretek ki­állításokra, moziba, színházba és koncertekre járni. Szeretek táncolni, sportolni — főleg úsz­ni. — Milyen terveid vannak a jövőre nézve? — A nyelviskolába is járok, ahol angolt tanulok. Az a cé­lom, hogy főiskolára kerüljek, és angol nyelvet tanulhassak. Kosík József osztályfőnök sza­vai arról győznek meg, hogy Juditnak célja eléréséhez meg­van minden feltétele. — Szókimondó, udvarias, pél­dás magatartású — mondja ró­la. A művészetek iránt fokozott érdeklődést tanúsít, s nagy aka­raterővel rendelkezik. Még annyit fűznék hozzá, hogy h'a Beck Juditnak ezek a Jő tulajdonságai tartósak lesz­nek, célját valószínűleg el is éri. —ér—*

Next

/
Oldalképek
Tartalom