Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-18 / 24. szám, Vasárnapi Új Szó
mmpi 19 72. VI. 18 •. . * .. : mm Šálll MStttólág FIÁMHOZ Szememben ne keress a pillantásra formát, szemed fejem fölött növekedjék a fényig. Mert két szememben él a holtak-lakta ország, s sötétjében kigyúlt városok lángja fénylik. Ne kérdezd szívemet, hogyan kell ütni szívnek, hogy mozduljon a föld s az ég legyen barátod. Mert háborúba küldték katonának e szívet, s szeretetből csupán ölni tud, ölni látott. Ha mint én a halálban, eltévedsz életedben, ne kérdd az út felöl a földnek semmi táját. Mert azt tudják csak ők, amit én képzelegtem, s nem mutatják neked madarak vonulását. Hogy elméd ép legyen, s kezed legyőzhetetlen, égesd el vágyaim, mint csontokat, ha mállnak. Háborúkban kidőlt széles vértengerekben te építs kikötőt szabadságból hazádnak. Kívánd a szép időt, kívánja napot, ha az kell, s mint a csillagban én, a Földben tudj te bízni. S kezeddel, mit csupasz, tapintás fegyverez fel, verd szét gyötrelmeim, boldogságom te vívd ki. IVFMES NAGY ÁGNES FORDÍTÁSA Tadeusz Rózewicz KI A KÖLTŐ? Költő az aki verset ír és aki nem ír verset költő az aki széttépi kötelékét és aki köteléket vesz magára költő az aki hisz és aki nem tud hinni költő az aki hazudott és az akinek hazudtak költő az aki kézből evett és az aki levágta a kezét költő az akinek szája van és az aki lenyeli az igazságot az aki elbukott és aki fölkel költő az aki elmegy . és aki elmenni nem tud KERÉNYI GRACIA FORDÍTÁSA ÉHSÉGTÁBOR JASLÓ MELLETT Jegyezd fel. írd fel. Egyszerű tintával egyszerű papírra: nem adtak nekik enni, mindnyájan éhenhaltak. Mind. Hányán? Nagy ez a me2ő. Mennyi fű jutott egy főre? írd: nem tudom. A történelem nullára kerekíti az árnyakat. Ezer meg egy — ezer még. Az az egy, mintha nem is lett volna: Mennyi fű jutott egy főre? képzelt magzat, gazdátlan bölcső, senki számára felnyílt betűország, levegő, mely nevet, kiabál, növekszik, lépcső a kertbefutó semmiségnek, senki helye a sorban. Itt vagyunk a mezőn, ahol testté lön. S ő hallgat, mint a felbérelt tanú. A napon. Zölden. Amott az az erdő rágnivaló fa, kéregnedv-ital — egésznapos látvány-adag, megvakulásig. Madár odafenn, tápláló szárnyak átsuhanó árnya az ajkakon. Állkapcsok nyíltak, fog foghoz ütődött. Éjjel sarló villant az égen, s álmodott kenyerekre aratott. Kezek tűntek fel, megfeketült ikonokról, üres kelyhek az ujjaik közt. A tiiskésdrót nyársán ember lengett. Énekeltek, földdel telt szájjal. Csodaszép dalt arról, hogy a háború a szívekbe talál, írd fel, milyen csend van itt. Igen. KERÉNVI GRÁCIA FORDÍTÁSA V «.--HE: u w mim TÚLKIABÁLNI Hallasz-e engem? Zúg a repülőgép kigúnyol a számok monarchiája jéghegyekkel hasad a levegöég Aristarchos metsző légáramára Mondj bármit! e magánhangzó-üvöltés e felhődzsungele elem-szavaknak hangjuktól süllyed valamennyi földrész EAOI kiáltanak a hamvak égből szitálva szétvetésük óta lángok lehelletébe visszanyugvó a robbanás utáni antistrófa a planéta után a por s az ekhó S az újra szajkóit sortüzek az alvás mélyén ahol atmoszférák szakadnak hol farkas szemek és fogak harapják az alvót aki fel-fel tátogatna Segítségért! figyelj!, a posta-drótok a víz dadogásában süketen már míg ránk-bukó rajok mondják a kódot s a lökhajtásos hangfelettje elszáll hallasz-e engem? hangunk mélye kétes talán korát túllépve visszatér még EAO: kút az I szép füttye éles sóhajt a kő tengerbe mártva szélét valaha! az enyém volt levegőben hol tündérek felett kik vízbe szálltak a gyermek ég alatt a múlt időben vidám plakát előtt mozi-vasárnap I hallasz-e engem, még nézni akartam a teimeszfészek-csillogását sokáig amíg kiáltani tudok e karban kőzetté dermedt ajkammal odáig amíg a múlt végképp gyökeremig nő s a percet már nem küldi új iramra hallasz-e engem föld-helyettesítő sötétség lázas ajka NEMES NAGY AGNES FORDÍTÁSA A sikerért meg kell küzdeni Aki hallotta Paulisz Júliát, a negyedik kategóriába tartozó versmondók idei országos versenyének győztesét Komárnó- ban (Komárom] szavalni, meggyőződhetett arról, hogy menynyi érték rejlik * egy versben, ha azt az előadó átéli. Sinka István Mirza című verse nemcsak Júlia hangjában kapott értelmet, hanem a diáklány arcmozdulataiban, szemrebbenésében is. Kicsoda, honnan jött, honnan ez a tengernyi érzés? Ezek a kérdések foglalkoztatnak, amikor beszélgetni kezdünk. — 1956-ban születtem Dolnv Peteren (Alsópéter] — mondja. Ott kezdtem iskolába járni. Szüléimről, akik fűtőkként dolgoznak, el kall mondanom, hogy héttagú családunkról igyekeznek a legnagyobb mértékben gondoskodni. Talán a jó tanulmányi eredményemet is az ő buzdításuknak, lelkiismeretes gondoskodásuknak köszönhetem. A komárnói gimnáziumba egyébként naponta bejárok Dolný Peterről. — Mióta veszel részt a sza valóversenyeken? — A negyedik osztályba jártam, amikor először eljutottam a járási versenyre, de akkor nem értem el jó eredményt. Később azonban már a harmadik, majd a kilencedik évfolyamban második helyen végeztem a járási versenyen. A verseket magam választottam ki, s bizony nem mindig a hangomnak és képességeimnek megfelelőeket. A most elért sikerért tehát nagyon meg kellett küzdenem. — Ki foglalkozott veled a Jókai-napokra való felkészüléskor? — • Magyar szakos tanárunk, Gáspár Tibor. A gimnáziumban különben irodalmi színpad működik, s ebben bő ismereteket szerzünk a költészetről. Egyes verseket például, melyeknek mondanivalóját eddig a legjobb esetben is csak sejtettem, most értek meg igazán. — Tanulmányi eredményed? — Félévkor 1,7 volt. Szeretném azonban elmondani, hogy 330 korona ösztöndíjat kapok, amely szüleim kevés keresetét kiegészíti, s így rendesen tudok ruházkodni. — Mivel foglalkozol a szabad idődben? — Nagyon szeretek olvasni. Főleg Jókai, Dumas, Gárdonyi, Váci Mihály, Juhász Ferenc, a hazaiak közül pedig Tőzsér Árpád és Kulcsár Tibor könyveit kedvelem. Ezenkívül szeretek rajzolni, szórakozni, szeretem a beat-zenét, de a komoly zenét is. Verdi, Bach, Mozart, Beethoven zenéjét hallgatom szívesen. E széles érdeklődési körhöz Paulisz Júlia még valamit hozzátold. Érdekli a pedagógia, s valószínűleg a pedagógus-pályát választja majd hivatásul. Eredményes próbálkozás Amikor először mentem a bratislavai magyar gimnáziumba, hogy Beck Judittal, a negyedik kategóriába tartozó prózamondók idei országos versenyének győztesével beszéljek, ünneplőbe öltözött végzős diákok búcsúztak tanáraiktól, diáktársaiktól s e kedves épülettől, melyben tudásuk legjavát gyűjtötték össze. A folyosókon és az osztályokban mélabús ének visszhangzott, és a virágok hódító illata terjengett. Megcsodáltam az ünneplő sereget — majd a látogatási időt alkalmatlannak találva — távoztam. Most, néhány nap múltán, a földszinten találkozom a másodikos diáklánnyal. — Nagyon vártam önt — mondja izgatottan, majd felvezet az osztályba, ahonnan diáktársai már régen hazamentek. Komárnóban (Komárom) nem volt alkalmam őt hallani, azért „versenyszámát“ most megismétli. Galambos Lajos Hihetetlen történet című elbeszélésének mondanivalóját közvetlen, tisztán csengő hangja hűen érzékelteti. Látom rajta, hogy a műnek minden mozzanatát átéli. Amikor befejezi, önmagáról kezd vallani. — Radvaň nad Dunajomban (Dunaradvány) születtem 1955. szeptember 27-én — mondja. Iskolába Mocon (Dunamocs) kezdtem járni. Az alapiskola befejezése után szüleim a bratislavai magyar gimnáziumba küldtek tanulni. Iskolai éveim alatt minden évfolyamban kitüntetett voltam, azonban itt, a gimnáziumban tavaly nem sikerült kitűnő eredményt elérnem. — Mióta foglalkozol prózamondással? — Bevallom őszintén, eddig „csak“ szavaltam, méghozzá óvodás korom óta. A versek többsége Petőfitől, Haltaitól, Adytól, Juhász Gyulától és Radnótitól volt. — Mi késztetett arra, hogy áttérj a prózára? — Tanáraim szerint erős és kifejező hangom van, s ezért gyakran olvasok fel az órákon. Ez indított arra az elhatározásra, hogy megpróbálkozzam a prózamondással. Nagyon örülök, hogy máris sikert értem el, de szeretném hozzáfűzni, hogy ezt nemcsak a hangomnak megfelelő műfaj megtalálásának köszönhetem, hanem Kulcsár Tibor magyar szakos tanáromnak is. aki a versenyre felkészített. — Milyen érzéssel indultál a Jókai-napokra? — Talán olyannal, mint az érettségizők a vizsgákra. Kissé szorongva. A Jókai-napokon ugyanis először vettem részt. — Mivel töltőd a szabad idődet? — Főleg olvasással. Szeretem a verseket, és a regényeket is. Leginkább Kosztolányi, Radnóti, Schiller, Apollinaire, Bari KáPrandl Sándor felvételei roly és Bábi Tibor verseit, valamint a történelmi regényeket kedvelem. Az irodalmon kívül érdekel a képzőművészet és az előadóművészet is. Szeretek kiállításokra, moziba, színházba és koncertekre járni. Szeretek táncolni, sportolni — főleg úszni. — Milyen terveid vannak a jövőre nézve? — A nyelviskolába is járok, ahol angolt tanulok. Az a célom, hogy főiskolára kerüljek, és angol nyelvet tanulhassak. Kosík József osztályfőnök szavai arról győznek meg, hogy Juditnak célja eléréséhez megvan minden feltétele. — Szókimondó, udvarias, példás magatartású — mondja róla. A művészetek iránt fokozott érdeklődést tanúsít, s nagy akaraterővel rendelkezik. Még annyit fűznék hozzá, hogy h'a Beck Juditnak ezek a Jő tulajdonságai tartósak lesznek, célját valószínűleg el is éri. —ér—*
