Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-10 / 108. szám, szerda
Az £ urópn- bajnok nő visszatért Liese Prokop az ötpróba athéni Európa-bajnoknője és volt világrekordere 1970-ben kisfia születése miatt búcsút mondott a pályáknak. Tavaly ősszel visz- szatért és néhány klubversenyen. már szerepelt. Az érdeklődők kérdésére, vajon folytatni akarja-e a versenyzést, így válaszolt: — Ma még erre nem tudok határozott választ adni. Az idei első versenyem a budapesti volt s a távolugrás kivételével egészen jól ment. Ügy érzem, képességeim nem koptak meg és még mindig formába tudnék kerülni, de ez nem olyan egyszerű. A télen még könnyebb volt, de most nagyon nehéz lesz különböző kötelességeim mellett annyi időt biztosítanom, ameny- nvi az intenzív, sokoldalú edzésekre kellene. Mindenesetre férjemmel, aki edzőm is, másfél hónapon belül eldöntjük, hogy folytatom-e. Prága - Rotterdam - Budapest Visszaemlékezés az asztalitenisz EB-re A prágai repülőtéren pihent meg, — útban Budapestről Rotterdamba — a MALÉV IL-18-as 'repülőgépe és a fedélzetén utazó magyar asztalitenisz-válogatott. „Itt, Prágában ért bennünket az utóbbi hónapok első fájó veresége — mondotta Bérezik Zoltán. — Sokan már-már biztosra vették, hogy az Európa Liga-győzelmek és a nemzetközi sikerek után a magyar asztaliteniszezők legyőzhetetlenek. Ekkor jött Prága, a Csehszlovákia elleni Európa Liga-vereség, a búcsú a rangos torna első helyétől.“ ... Ilyen a sport, mondtam akkor, — még a legragyogóbb sikerek után sem törvényszerű az újabb győzelem. Egy a fontos a vereségek okozója sohase a kevés, a félvállról .vett munka legyen . .. A VIII. asztalitenisz Európa-bajnokságra nagyon szorgalmasan* becsületesen készült a magyar csapat, Bérezik Zoltán edző mégsem jósolt, átütő sikereket: „A női csapattól aranyérmet várhatunk, az egyéni és páros számokban jó volna elcsípni néhány helyezést — mondta a prágai repülőtér tranzit várótermében* majd azt fejtegette később is, útban az amszterdami repülőtérről az Európa-bajnokság városa, Rotterdam felé. Az Európa-bajnokság bebizonyította, hogy a magyar asztalitenisz-válogatott edzője nagyon szerényen jósolt. A hatalmas sportcsarnokban, a 140 X 42 méter alapterületü rotterdami Energie Halban a három aranyérem mellé ugyanannyi ezüstérmet* és két bronzérmet is szereztek a magyar versenyzők. „Csodálatos a magyar csapat teljesítménye — mondta az ünnepélyes eredményhirdetés után Jupp Schlaf, az Európai Asztali- tenisz Unió NSZK-beli elnöke. — Két éve, a moszkvai Európába jnokságon még csak egy bronzérmei tudtak szerezni, és most maguk mögé utasították az egész asztalitenisz-Európát. Meggyőződésem, hogy a következő világ- és Európa-bajnokságokon is fontos szerepet játszanak majd, hiszen láttam, hogy van néhány ki nem játszott ütőkártyájuk.“ Schlaf elsősorban Magos Juditra gondolt, aki a női egyesben nem állhatott ugyan dobogóra, — a legjobb nyolc között bal- szerencsés vereséget szenvedett a ma még rutinosabb, higgadtabb román Alexandrutól —, ám a szakemberek egybehangzó véleménye szerint ö az a játékos, aki a legközelebbi jövőben nem csupán Európa, hanem Ázsia legjobbjait is legyőzheti. „Magos aktivitása, energikus támadójátéka bámulatos, — hallottam Nancy Ewans asszonynak, az Európai Asztalitenisz Unió főtitkárának véleményét. — Le kell higgadnia és el kell hinnie, hogy az ő stílusáé a jövő, s akkor évekre kibérelheti a dobogó legfelső fokát.“ Egy kis szerencsével Magos is dobogóra állhatott volna. Nem sok hiányzott ahhoz sem, hogy vegyespárosban Jónyer Istvánnal az oldalán ott lehessen a döntőben. Persze így sem lehetünk elégedetlenek, hiszen a női csapat, a Rózsás—Jónyer férfi páros, a Magos—Lotaller női páros aranyérme, a Jónyer, a Kisházi, Hammersley (magyar-angol) női kettős ezüstje, a Magos—Jónyer vegyespáros és a Börzsei—Schöler (magyar—nyugatnémet) férfi páros bronzérme jóval több a vártnál. Az eredményhirdetés után tucatnyi edző, játékos, szakember gratulált Bérezik Zoltánnak és dr. Ormay Lászlónak, a magyar női bajnok Statisztika edzőjének Magos, Kisházi, Lotaller mesterének. Ott volt Hikosuke Tamasu is, a világhírű japán Butterfly cég elnöke is: „Mindennapos kapcsolatban vagyok a japán asztalitenisz sporttal, járom a világot is, úgyszólván minden versenynek szemtanúja lehetek. Nem túlzók: a magyar nőknél nem tartom kizártnak, hogy a japán és a kínai asztalitenisz-iskolát is megelőzik.“ Valamikor a magyar asztalitenisz volt a világ legjobbja, azután jött egynéhány szűk esztendő. Úgy tűnik, ismét szebb napok köszöntenek a régi mesterek utódaira, Rotterdam legalább is ezt bizonyítja. VINCZE JENŐ Ä vadvizek versenyzői is az olimpiára Az 1972. évi müncheni olimpiának a műsora • több sportággal és az egyes sportágakon belül is több versenyszáminal gazdagodik. Több versenyszám: több kiadás. Az eddigi számítások szerint különösen megnövelik a költségeket a kajak—kenu—slalom versenyszámai. Slalomban, a csapatikíizdelmet is beleértve, 1972-ben hat osztályban küzdenek majd az olimpiai érmekért. A kajak—kenu—slalommal olyan sportág került az olimpiai számok közé, amely már régen megérdemelte volna, hogy helyes megvilágításba kerüljön. Bár ez a sportág már 1936 óta szerepel az olimpiai játékok műsorán, eddig csak az álló vizen, izomerővel hajtott hajók egymás mellett vívott harcát ismerték el olimpiai számnak. A slalom azonban valami egészen más: birkózás a vízzel, a vadul rohanó folyók megzabolázasának magasiskolája. A víznek a szabály szerint „gyorsan kell folynia.“ Ez alatt másodpercenként legalább két méter sebességet kell érteni, ezenkívül a pályán meghatározott számú természetes és mesterséges akadálynak is kell lennie. A természetes akadályokat maga a folyó éťf a pálya földrajzi természete alkotja. A mesterséges akadályok pedig az úgynevezett kapuk, amelyeken azok érintése nélkül kell áthaladni. Húsz-harminc értékelő helyen vörös-fehér rudak lógnak le, amelyek egészen a víz színéig érnek. A versenyzőnek minden érintésért hiba pontokat, mégpedig a belső érintésért 10, a külső érintésért BO pontot írnak a terhére. Rohanó víz, tajtékozó gátak, megduzziasztott csatornák — ezek a sportküzdelem izgalmas, lélegzetelállító színhelye. Mindenki, aki itt célhoz ér, győztesnek számít. Egyedül, vagy másodmagukkal kuporognak a versenyzők a kajakban, térdelnek a kanadaiban, dolgoznak a* kajakevezövel, keresik az átsiklási lehetőséget, nekivágódnak a köveiknek, és birkóznak a zuhataggal. Egyszerre csak felborul a hajó, lassan elmerül az örvényben, s akkor, úgy látszik, elvesztek. De még mielőtt a mentő-úszók a partról beugranának a forgatagba, a versenyző feje megint fenn van, a kenu meg lent. „Eszkimó-fordulatnak“ nevezik e sport nagy mutatványát. Lányok is vannak közt (Ük, akiket az ember szemerkélő esőben se merne az utcára engedni. Kicsiny, törékeny teremtések, csinos, fiatal sport- lányok, akak még bukósisakban is gyönyörködtetik a szemet. Mesteri módon küzdenek a habokkal, látszólag elválaszthatatlanok a hajótól, amely kesikenyebb mint egy modern kivitelezésű konyhaszék, s amelyet az evezőnek nevezett karmesteri pálcával fölényesen irányítanak. Az alattomos víz sokszor megállítja a hajókat, nem egyet pörgettyűként körbe forgat, egyeseket iramsiiklásban a cél felé sodor, s utolsó percben lefékezi a kétségbeesett versenyzőt. Ekkor a megcsökönyösödött hegyi j>atak még egyszer belekap a sima poliészterbe, a fáradt Ikarok kénytelenek még egyszer vadul forgatni a lapátot, a víz még egyszer habzsolni kezdi a másodperceket. S végre célhoz érnek a versenyzők, alig látta őket valaki. A kajak—kenusok többnyire maguk között maradnak, sportjuk nagy tolongó tömegek nélkül bonyolódik le. A pionír kosárlabdázók szlovákiai találkozója A levicei pionírház dolgozói merész dologra vállalkoztak, amikor elhatározták, hogy Szlovákia pionírjai II. kosárlabdabajnokságát rendezik meg. Bár a bajnokság előkészítésére nagyon rövid idő állt rendelkezésükre, bebizonyították, hogy jól szervezett közös munkával sokat lehet tenni ifjú sportolóink érdekében. A versenyzőket a levicei pionírok kellemes meglepetésben részesítették. Nagy számban, virággal a kezükben és kedves keresetlen szavakkal üdvözölték a vonaton vagy autóbuszon érkező kortársakat. Az ünnepi megnyitóra szombaton reggel került sor. A levi cei sportház tornatermében felvonult Szlovákia legjobb négy fiú- és leány-csapata. Kelet- Szlovákiát Prešov és Svit, Kö- zép-Szlovákiát Martin és Banská Bystrica, Nyugat-Szlovákiát partinzánské és Trenčianska Teplá, Bratislavát pedig a Kva- Éalová és Thülmanová utcákban székelő iskolák csapatai képviselték. A levicei járási ifjúsági szervezet elnöke, Streska elvtárs üdvözölte a versenyzőket és a vendégeket, majd a helyi pío- nírház testnevelési osztályának vezetője, Pluhár elvtársnő kíA levicei pionír fiú kosárlabdatorna versenyének eredményhirdetése. vánt sok sikert az ifjúsági versenyzőknek. A versenyzők nevében a Ban ská Bystrica csapatának kapitánya mondta el a fogadalom szövegét. Azok a versenyzők, akik az országos döntőig jutottak, már komoly eredményekkel büszkélkedhettek, de közöttük is el kellett dönteni, melyikük is a legjobb. Levicén ez a sorrend alakult ki: A fiúknál: 1. Partizánské, 2. Bratislava, 3. Prešov, 4. Martin. A leányoknál: 1. Banská Bystrica, 2. Svit, 3. Bratislava, A. Trenčianská Teplá. A verseny vasárnap az ünnepélyes eredményhirdetéssel és díjkiosztással ért véget. A szervezők jó munkájáról adott tanúbizonyságot a 112 versenyző örömtől sugárzó arca. A Levicén megrendezett pionír kosárlabdázók szlovákiai döntőjére m<Vg sokáig fognak emlékezni. (SebestyénJ 1972. V. 10. A rožňavai (Rozsnyó) kilencéves alapiskola legjobb tornászai Szöllős Györgyné tanítónő vezetésével gimnasztikái versenyt rendeztek. A fiatalabb korcsoportból Laczó Ilona került ki győztesen, a második és a harmadik helyet Zabari Hajnalka és Németh Éva szerezték meg. Az idősebb korcsoport legjobbjai: Albert Magda, Zseni- lieska Rozália, Csömör Ilona és Bányász Teréz voltak. A verseny nagyban hozzájárult az iskolai testnevelés színvonalának emeléséhez. Képünkön az iskola igazgatója, Bncsárszky Pál, az okleveleket nyújtja át a dobogósoknak. Szöveg és kép: Mikulik Pálné. C zlovákia ifjúsági súlyeme- ** lő bajnokságát szombaton és vasárnap rendezték meg Hurbanovón (Ögyalla), amelyen 13 egyesület 60 versenyzőjét indította. Köztük találhattuk a VSS Košice, a Spoje és a Du- najplavba Bratislava, a TJ és a Dukla Banská Bystrica, a Lokomotíva Hlohovec, a JCP Štúrovo, a Baník Prievidza, a Lučenec, Myjava, a Ružomberok és a Strojár POU Hurbanovo fiataljait. A jelentős színvonalú verseny legeredményesebb szereplői a Strojár Hurbanovo fiataljai voltak, akik közül öten aranyérmet, ketten ezüstérmet kaptak, egy pedig bronzérmet szerzett. A bajnokság során a 67 kg-os súlycsoportban nyomásban 98 kg-os teljesítménnyel Scheili 60 kg-ig: Vendégli B. (TJ Stro- jál POU Hurbanovo) 269 kg 67 kg-ig: Gora (JCP Štúrovo) 285 kg Eris legények bajnoksága lučeneci versenyző új szlovák csúcsot állított föl. Az egyes súlycsoportokban a következő fiatalok lettek Szlovákia bajnokai: 52 kg-ig: Kovács (TJ Strojár POU Hurbanovo) 212,5 kg 56 kg-ig: Antal (TJ Strojár POU Hurbanovo) 227,5 kg 75 kg-ig: Gábor (TJ Banská Bystrica) 32,5 kg 82 kg-ig: Boskovič (Myjava) 287,5 kg 90 kg-ig: Cserge (TJ Strojár POU Hurbanovo) 290 kg 90 kg fölött: Méhes (TJ Strojár POU Hurbanovo) 305 kg. A bajnokság sikeres megrendezéséért dicséretet érdemel a hurbanovói Mezőgazadsági Gépjavító Szakiskola vezetősége (Homola József mérnök igazgató, Lajos Benjámin tanár, súlyemelő edző, Gulyás Péter testnevelő tanár, Szobolevszky László testnevelési oktató) valamint a következő üzemek és szervezetek: ROH STS Hurbanovo, a hurbanovói sörgyár, Združené služby Hurbanovo. EFSZ Bohatá, EFSZ Dedina mládeže, STS KB Komárno, POU Hurbanovo, amelyek tárgyi ajándékokkal járultak hozzá a legjobb versenyzők és a legeredményesebb csapat megjutal- mazásához. (Munka)
