Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-07 / 18. szám, Vasárnapi Új Szó

Két évvel ezelőtt ünnepelte Tábor városa megala­pításának 550. évfordulóját. Ez a város forradalmi hagyományaival elválaszthatatlan a cseh nép törté­nelmének legfényesebb fejezetétől. Tábor a cseh tör­ténelemben fogalommá vált. Ebben a dél-csehországi városban a 15. században, majdnem száz évig a tár­sadalmi egyenlőség eszméi uralkodtak, megelőzve más európai mozgalmakat... Tábornak, mint a huszita mozgalom központjának, nagy volt a szerepe a cseh gondolkodás kialakításában. Tábor és a forradalmi huszita mozgalom hagyományai évszázadokon keresz­tül vita tárgyát képezték a különböző történelmi szemléletek hívei közt. A burzsoá történetírók, poli­tikusok is ki akarták sajátítani ezt a hagyományt. Szocialista társadalmi rendszerünk kezdettől fogva magáénak vallotta Tábor haladó hagyományait. Kle­ment Gottwald 1945-ben kijelentette: „Tábor hagyo­mányainak szellemében építjük fel államunkat“. A huszita ideológia képviselői, amint arra a marxista történetírás is rámutatott, küzdöttek a népek közötti barátságért is. A husziták koruk nagy internaciona­listái voltak. Ez a szellem hatotta át a Tábor környé­ki munkásmozgalmat és az antifasiszta ellenállási mozgalmat is. Május 9-én sok cseh város és falu ünnepli fel- szabadulásának évfordulóját. A Vörös Hadsereg ala­kulatainak érkezése Csehország nagy részében egybe­esett a háború befejezésével. Ez a nap milliók szá­mára jelentette a szabadságot. Nemcsak cseh földön, hanem Európa más országaiban is. De ezért a sza­badságért, a fasizmus leveréséért nagy árat kellett fizetni. A legnagyobb áldozatot a szovjet nép hozta, akivel együtt a cseh nép legjobb fiai is kivették ré­szüket a harcból. Tábor városának legjobbjai, a vidék antifasiszta erőivel együtt, kezdettől fogva bátor tet­tekkel fejezték ki ellenállásukat a megszállókkal szemben. Josef Schneider, a tábori múzeum igazgatója, a városi nemzeti bizottság képviselője és Zdénka Hro- níková, a tábori járási pártbizottság dolgozója így emlékeznek vissza a felszabadulást megelőző időkre: , — Tábor lakossága már 1939. október 29-én kife­jezésre juttatta, hogy nem őrt egyet a kapituláns politikával, a fasiszta diktátummal. Ezen a napon Tábor népe nagy fasisztaellenes tüntetést rendezett a város utcáin. Az emberek ujjongtak, azt hitték, vége a náci megszállásnak. Tévedlek, s tévedésükén sokan életükkel fizettek. De a tábori egy napig tartó tüntetés Dél-Csehországban az első fasisztaellenes de­monstráció volt, amely kihatott a Protektorátus lakossága tudatára is ... A földalatti mozgalom kialakulását a fasiszták mindenáron meg akarták akadályozni. 1940 februárjá­ban a Tábor környékén tevékenykedő „Obrana náro­da“ i A nemzet védelme) katonai és polgári föld­alatti szervezetet a németek leleplezik és felszámol­ják. Más illegális csoportok mellett jelentős föld­alatti tevékenységet fejtettek ki a CSKP illegális ellenálló csoportjai. Tábor egyben központja is a párt dél-csehországi ellenállási mozgalmának. 1940 végén, 1941 tavaszán a fasiszták nyomára bukkannak a kommunista szervezetnek. Sok tábori kommunista -útja vezetett ismét a koncentrációs táborokba és a vesztőhelyekre. Amikor 1942 májusának végén a cseh hazafiak Prágában végeznek Heydrich birodalmi helytartóval, a németek bosszúja Tábort sem kerüli el. A lakta nyák mögötti kivégzőhelyen naponta dördülnek az életeket kioltó sortíizek. Egy hónap alatt 162 hazafit végeztek ki a fasiszták ... Az ellenállás szellemét azonban nem lehetett mefc törni. Tábor városában és környékén a fasiszta meg szállás további időszakában újabb és újabb ellenállás* csoportok keletkeznek. 1943. március 15-re Jaroslav Vacek, az illegális kerületi forradalmi nemzeti bi zottság elnöke több száz ellenállót készít fel Tábor városának felszabadítására. Volt már elegendő fegy­ver, lőszer és robbanóanyag. Azonban a Gestapo — amelynek csehországi központja éppen Táborban szé­kelt — meghiúsította e bátor terv megvalósítását. Vacekot 1944-ben kivégezték, s a vállalkozás elfo­gott tagjain ugyancsak bosszút állt a fasiszta terror. A későbbiek során a tábori tűzoltóság ád keretet egy illegális megmozdulásnak, majd a háború utolsó napjaiban megalakul a Táboriták néven ismert ellen­állási szervezet. A Táboriták a háború utolsó szaka szában egyesítik a környék ellenállási mozgalmát, s 1945 márciusában kapcsolatba lépnek a Cseh-morva Fennsíkon harcoló szovjet ejtőernyős partizánokkal. A Tábor környéki ellenállási mozgalom, kiterjedé sét és jelentőségét tekintve, Dél-Csehország legna­gyobb antifasiszta mozgalma volt. Táborból és vidé­kéről a fasiszta vesztőhelyeken és a koncentrációs táborokban közel hatszázan vesztették életüket. A szenvedésnek, a fasiszta önkény tobzódásának, a nem­zeti megaláztatásnak a Vörös Hadsereg érkezése vetett véget. Őrökké emlékezetes marad számunkra a felszaba­dulás napja — mondja a múzeumigazgató. A szovjet csapatok még nem érkeztek meg a városba, de a Amikor TÁBOR városába érkezett a dohánygyárban katonai alakulatot hoztunk létre, s mi, kommunista és baloldali érzelmű fiatalok meg­szálltuk a Kuratorium elnevezésű fasiszta ifjúsági szervezet székházát, s szerveztük a testvéri szovjet csapatok fogadtatását. Május 9-én délelőtt futótűz­ként terjedt el a hír a városban: „Itt a Vörös Hadse­reg! Menjünk fogadni őket!“ Mindenki sietett, virág­csokrokkal, frissítő itallal, élelemmel köszöntötték a hosszú útról jövő szovjet katonákat. Micsoda él­mény volt számunkra, amikor a szovjet tankisták megengedték, hogy bemásszunk a tankba! Ök hittek nekünk, — és ez a bizalom a legmaradandóbb emlé­künk! „ — Amíg élünk, sohasem feledjük el ezt a forró testvéri fogadtatást, amelyben történelmi városuk lakossága részesített bennünket. Ez a szívélyes fogad tatás még bennünket, öreg frontharcosokat is meg­hatott. Hat országon keresztül érkeztünk ide, s mond­hatom, hogy Ukrajnán kívül sehol sem fogadtak bennünket ilyen barátsággal, mint az Önök országá­ban. Testvérek vagyunk, s erről sohase feledkezzünk meg!“ Ezek a szívből jövő szavak 1945. május 9-én Tá­borban, a Žižka téren felállított díszemelvényen hang­zottak el Konotop szovjet vezérőrnagy ajkáról. A té­ren Tábor városának apraja-nagyja, a forradalmi köz igazgatás képviselői, partizánok és az újjászervezett csehszlovák hadsereg katonái. A csehszlovák és szov­jet zászlók közt lengett a kommunista párt helyi szervezetének vörös zászlaja is, amelyet a város kommunistái a sok üldöztetés és szenvedés viszon­tagságai közt is megőriztek. Űj fejezet kezdődött a huszita város életében. A szo­cialista építés korszakának fejezete. Tábor fejleszté­sére, történelmi magvának rekonstruálására sokat áldoz szocialista államunk. A történelmi városrészt, amely több mint négyszázötven történelmi értékű műemlékkel büszkélkedhet, 1985-ig teljesen felújítják, s ezzel párhuzamosan, 1980-ig 3900 új lakás épül Nagy-Tábor területén. Két évvel ezelőtt, amikor Tábor megalakulásának 550. évfordulóját és a felszabadulás 25. jubileumát ünnepelte, a város párt- és állami szervezetei meg­hívták a huszita mozgalmakkal kapcsolatos, a moz­galmakban részt vevő városok képviselőit (e városok közt van Trnava és Kežmarok is) — és nagy jelen­tőségű felhívást intéztek Európa városaihoz, egyete­meihez. A békefelhívás lényege: teremtsük meg a kollektív biztonságot Európában, a vitás kérdéseket ne fegyverrel, hanem békés tárgyalásokkal rendezzük kontinensünkön. íme, ez a nemes kezdeményezés is tanúsítja; Zižka városa, a husziták egykori központja, ma is a hala dás, a népek leghőbb vágya, a béke. a testvériség posztján áll. SOMOGYI MÄTYÄS A hüs ligetben rúg o tavasz álma, arany kefyhéből búvik mar a lomb, szivárvány köt hidat a Dunán, s a nagy folyón cseppekre hull a láng, fű bársonyán szelíd mosoly, a mézgás ágon fürge szél, madárhang repdes könnyedén, a föld zenél, az ég zenél. A szőlődombok halihót kiáltanak, a büszke vár is mosolyra fakad, a házak fakó homlokára arany vásznakat tereget a nap. Az utcák kövén táncol a tavasz. Ifjúság, öröm. Szép lányok suhannak könnyedén. Arcukon rózsapir, szemükben zsenge fény, lelkűkben kél a nap és tova szárnyal, tova szárnyal száz boldog pillanat. Akkor is tavasz volt, tavaszég kékje, mikor a szívek harangja zúgta, mikor a szívek harangja verte: üdvözlégy, béke! Mikor a pincék mélye felszakadt, s örömre gyúltak szemek és falak, mikor az élet fénye visszatért, mikor virágosán hozták a reményt. Prága a felkelés napján SlfUMDSJIC DÉNES GYÖRGY

Next

/
Oldalképek
Tartalom