Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-28 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó

SEBES TIBOR RIPORTJA ÁZ ÉSZAK-ATLANTI SZIGETRŐL V? 6' ' a repülőgéppel érkezünk Izlandra, az utas kénytelen először az „US Navy“ területére lépni. Csak azután teheti lá­bát a szabad izlandi földre, ha elhagyja a keflaviki amerikai légi támaszpontot, vagyis az amerikai őrség felemeli előt­te a sorompót A fővárostól, Reykja­viktól ötven kilométerre levő Keflavik ugyanis nem csupán Izland egyetlen nemzetközi repülőtere — a nagy gépek nem (használják a rövidebb kifutópályával rendelkező reykjaviki repülőteret —, hanem az Egye­sült Államok által fenntartott legnagyobb NATO-tá- maszpont az észak-atlanti partokon. Keflavik: US Navy Keflavikot az amerikaiak gettónak tartják, ahol Jelenleg több mint háromezer katonájuk állomásozik. Az US Navy tartja kézben ezt a NATO-bázist, amely az úgynevezett Dow Line egyik legfontosabb láncsze­me: összeköti az észak-amerikai kontinenstől a Faröer- oZigeteken át Nagy-Britanniáig húzódó megfigyelő hálózatot. Innen szállnak fel az észak-atlanti térséget kémlelő amerikai repülőgépek. Szárazföldön és hajó­kon elhelyezett elektronikus berendezésekkel, radar- ernyőkkel figyelik az égboltot, a tengeren közlekedő hajókat és tengeralattjárókat. Itt állomásozik az 57. ameriikai vadászelhárító repülőszázad, állandó ké­szültségben . . Rajzolj izlandi zászlót! — A keflaviki amerikai bázison már 1961 óta mű­ködtetnek egy olyan erős tv-adót, amely persze nem­csak Keflavik,na-k szánta műsorát, hanem besugároz­ta az egész környéket, a fővárost is, ahol országunk lakosságának csaknem háromnegyed része él. Film­jeik elsősorban a fiatalokra voltak rossz hatással. Akkoriban, ha jól emlékszem 1966-ban, egy reykjavilki iskolában kísérletképpen kérdéseket tettek fel a diá­koknak. ^rra a felszólításra, hogy rajzolják le Izland nemzeti lobogóját, a tanulók fele a csillagos amerikai zászlót rajzolta a feladatlapra. Egy másik iskolában pedig t bb tanuló Jottinsont tartotta országunk elnö­kének ... — mondották az egyetemisták. Az izlandiak tiltakozására az ügy, az Althing — a parlament — elé került, s felállították az izlandi nem­zeti tv-adőt, ugyanakkor tárgyalásokat kezdtek a keflaviki amerikai tv hatósugarának csökkentéséről, adásainak megszüntetéséről. A „tűz és jég“ országát, ahogyan Izlandot nevezik, a partvidéken nemcsak a Golf-áramlat melegíti, ha­nem az izlandiak ügyességével igába fogott meleg­vízforrások is. A „Füstölgő öböl“ — izlandi nyelven: Reykja-vik — partján Immár százezer lakost szám­láló város ezért érdemelte ki az „Európa legtisztább városa“ címet, hiszen itt már senki sem fűt szénnel, itt nem látni füstöt .. Egész Reykjavik családias vidéki város hangulatát kelti. A külügyminisztériumban alig tucatnyi ember dolgozik, s a parlament kétszer Is elférne a bratis­lavai óvárosházában! Kikötője sem „világvárosi“ — pedig Izland a britből él! A heringek „bosszúja" A her inggel — Izland fő termékével és első számú exportcikkével — már a repülőgépen találkoztam. Sózott és füstölt heringet szolgált fel az utasoknak az IceLandair piroskötényes légi kisasszonya. Aztán a hal végigkísért izlandi utazásom minden szakaszán, hiszen itt a politikai élet Achilles-sarka a hal, a he- ringl A halászati minisztériumban hallottam, hogy a hatvanas évek második felében az „évszázad legna­gyobb izlandi válságát“ éppen a heringek okozták, amikor a heringrajok felborították évszázadok óta követett útvonalukat, s nyaranként Norvégia partjai­tól nem az izlandi felségvizeken kifeszített izlandi halászhálókba vonultak, hartem elkerülték a szigetetl A halászok hiába vártak a heringekre ... Végül Iz- landtól 700 tengeri mérföldre, az Északi Jeges-tenger­ben érték utói a (heringrajokat. De így a halászat töb­be került, mint amit kifogtak a hálók a tengerből. Illand kivitele abban az évben egyharmaddal, 45 millió dollárral csökkent! Érthető lett számomra az Olafia halászhajő kormá­nyosának intelme, amikor Reykjavik halászkikötőjé­Az ,,50 mérföldes Ludvik" ben a heringekrői beszélgettünk, s ő feltűnően szép •szavakkal szólt a halakról: » — Tisztelnünk kell a heringet, hiszen kiszolgálta­tottjai vagyunk! S nemcsak a heringet, mert a tőkehal éppen ilyen fontqs Izland számára, akárcsak a bálna és a lazac, meg a ráik. örn Erlendsson, a halászati minisztérium fiatal szakértője, aki igyekezett bevezetni az izlandi halá­szat kacskaringóiba, először Reykjavik kikötőjében vitt (hajóról-hajóra. A négy nagy bálnavadászhajóval kezdtük, amelyek egymás mellett pihentek a téli hónapokban a molóhoz kötve. Nyaranként 4—500 hatalmas bálnát ejtenek el, s ezeket Hvalfjördurban — „Bálna-fjordban“ — dol­gozzák fel a nyakig gumi kezeslábasba bújt emberek. Villanyfűrésszel, hatalmas késekkel fejtik, darabol­ják a gyakran 40 tonnás óriásokat. Ennek a véres műveletnek a kíváncsi turisták is szemtanúi lehetnek, ha bírják gyomorral! A szigetország 203 ezer lakosa közül 20—25 ezren dolgoznak a halászatban és a feldolgozó iparban. Több mint 800 izlandi halászhajó biztosítja az évi 900 ezer tonnás zsákmányt. 1966-ban több mint 1,2 millió tonnás reikordot értek el: abban az évben fejenként 6 tonna hal jutott minden izlandira! Ez páratlan világrekord. Jó fogás esetén szinte az egész ország a halfeldol­gozásban szorgoskodik, s a négyhónapos Iskolai szü­netben a diákok (helyettesítik a felnőtteket az újság­kihordásban, az üzletek pultjainál, a postán stb. Nyáron a heringek, télen a tőkehalak után mennek a lialászok. A heringszárító állványok — amelyeken három-négy hónapig szikkadnak a felfűzött heringek — júniusig üresen állnak. — Évi átlagban 30 ezer krónát számolhatunk ha­vonta egy matróznak az elmúlt esztendőre — mondta Sigundur Hjólmarsson, a 276 tonnás Njörvi halász­hajó kapitánya. Egy jól kereső autóbuszvezető 28 ezer krónát kap, egy izlandi birkagyapjúból kötött pulóver 1—2 ezer krónába kerül, egy Izlandi Ínyencséget kínáló Naust vendéglőben 400nért vacsorázhatunk, az önkiszolgá­lóban százért. De nehéz az összehasonlítás, még ak­kor Is, ha figyelembe vesszük, hogy egy főre eső évi 2480 dolláros nemzeti jövedelmével (1970-es adat) Európában Izland a ranglista legelején áll! Az ipar­cikkek azonban drágák, s az élelmiszerek többségét is a tengerentúlról kell hozni. — Ha a heringek időben jönnek, jó évünk lesz — mondta a kapitány. — De ha elkerülik vizeinket, ak­kor csak adósságunk lesz... Ezért kell kiterjeszteni felségvizeink határát ötven mérföldre! Az Althingban „Lesz-e új tőkehalháború?“ — tettem fel a kér­dést az Izlandi parlament társalgó-termében, amely a frakciók padlásszobáin kívül az egyetlen olyan hely, ahol találkozhatunk a képviselőkkel. Az Althingot — ahogyan az izlandiak a több mint ezeréves parlament mai sötétszürke épületet nevezik — nem méretezték túl... Jónás Árnasonnal, a szocialistákat és kommu­Jelleg/.etes izlandi faépület a Hotel VIK — a fővárosban (A szerző felvételei) nlstákat is magába foglaló Népi Szövetség képvise­lőjével beszélgettem Az izlandi bel- és külpolitika alfáját és ómegáját jelentő halászati probléma előtt azonban meg kell ismerkedni az izlandi politikai rendszer ábécéjével. Ehhez egy pillantást kell vetnünk a fővárostól jó órányi autójárásra levő Tfhingvellirre. Izland legna­gyobb és legmélyebb tava közelében, egy lávafennsí­kon kis templom áll, s ma is látni a Lögberget — a „törvény kövét“ — ahonnan ezredévvel ezelőtt a törvényhozók beszéltek. Itt alapították 930-ban a földkerekség első népköztársaságát — az Izlandi Népállamot, és az Alpoktól északra levő Európa első demokratikus országgyűlését, az Althingot. A nép képviselői, nemzetségfők, tekintélyek, a szabad ég alatt gyülekezve döntöttetk a közügyekről minden év nyárelején. Két hétre az izlandiak legfőbb találka­helyévé lépett elő Thingvellir — mígnem a norvég, majd a dán uralom a demokrácia maradványait is felszámolta a szigeten. Thingvellir ma is valóságos zarándoklhely, a reyk- javikiak kedvenc kirándulóhelye, s ha egy mozgalom — A haladópárti Öfafur Jóhannesson vezette jelen­legi izlandi kormánynak Európa biztonságát kell nö­velnie az amerikai támaszpontok felszámolásával — mondta beszélgető partnerem Jónás Árnasson. — Az Izlandi Szocialista Egységpárt — a Népi Szövetség fő alkotóeleme — nemcsak az amerikai támaszpontok felszámolását szorgalmazza, hanem a NATO-ból való kilépést és a semlegesség megszerzését is. 1958-ban a 12 mérföldes határ elismertetéséért ví­vott küzdelmet az Izlandi Szocialista Egységpárt legnépszerűbb politikusa, Ludvik Josefsson vezette sikerre, mint halászati miniszter. Most ő a motorja az 50 mérföldért való küzdelemnek. A „12 mérföldes Ludvik“ — ahogyan egy diák nevezte az új kormány­ban három fontos tárcát vezető kommunista Josefs- sont, a halászat, a külkereskedelem és a bankügyek miniszterét — máris az „50 mérföldes Ludvik“ nevet kapta a néptől. A kormány már az idén, szeptember 1-én érvénybe akarja léptetni az Izlandi felségvizek 50 mérföldre való kiterjesztését. Nagy-Britannia és Nyugat-Német- ország elsőként utasította el az izlandi felségvizek kiterjesztésének tervét, s nyilvánvaló, hogy ezzel is nyomást próbálnak gyakorolni a koalíciós kormány jövőbeni közös piaci megbeszéléseire. — Amikor az ötvenes években bejelentettük a 12 mérföldet — mondta egy képviselő —, az angolok hadihajókat küldtek halászhajóiik fedezésére. Hogy mit tesznek majd szeptemberben? Ezt még nem tud­juk, de az 1958-as tőkehalháború tanulságait nem feledjük. Azóta Londonban bejelentették, hogy hadihajókat küldenek majd az 50 mérföldes Izlandi tengerparti sávba, az „angol halászhajók védelmére“. Az új iz­landi—angol tőkehalháború körvonalai még (halvá­nyak, de az „50 mérföldes Ludvik“ és minisztertársai, az izlandi halászok és a közvélemény aligha hátrál meg a szigetország számára létfontosságú kérdésben. Az angol hadihajóik hivatLan megjelenése csak fel­korbácsolhatja az izlandiak NATQnellenes szenvedé­lyét, s ezzel erősödhet a követelés: ki az amerikaiak­kal Keflavikbóll Haias/..jaiKdK a ruykjav«Ki KiKOiuuen azt akarja, hogy az egész ország meghallja a szavát — innen bocsátja útra felhívását. Itt deklarálták Izlandot független köztársasággá a dán koronától való elszakadást kimondó népszavazás után, 1944. június 17nén. És itt bontakozott ki az izlandi népi mozgalom az amerikai megszállás ellen, a keflaviki amerikai támaszpont megszüntetéséért. Izlandot 1940-ben angol katonaság szállta meg — így akadályozván meg a szigetország német invázió­ját. Majd az amerikaiak telepedtek Izlandna, s 1951- ben „védelmi egyezmény“ aláírásával állandósították jelenlétüket. Közben, 1949-ben a NATO-ba is bevon­ták, s Keflavikban rendezték be a NATO legnagyobb észak-európai bázisát. Washington 1951-ben a koreai háborút használta fel arra, hogy az izlandiakra erő­szakolja a kezdetben hatezer fős támaszpontot, most pedig azzal próbálják elhárítani a kivonulásra vonat­kozó követelést, hogy Izland nem rendelkezik meg­felelő katonai és műszaki személyzettel, amely „ké­pes lenne a keflaviki bázis fenntartására“. Az immár tizedik hónapja hatalomra került balol­dali koalíció választási programjában a gazdaságfej­lesztési és népjóléti intézkedések mellett három fon­tos ígéret szerepelt: . 1. az izlandi parti felségvizek határának 12-ről 50 tengeri mérföldre való kiterjesztése; 2. 1975-ig távozásra bírni az amerikaiakat a kefla­viki támaszpontról; 3. elsősorban a halexportra való tekintettel, külön­leges megállapodásra fde nem csatlakozásra!) jutni a kibővült Közös Piaccal ‘ 14 s.

Next

/
Oldalképek
Tartalom