Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-24 / 120. szám, szerda

Eredmények és tervek Jól dolgozik u pártoktatási kabinet A pártoktatási év a vége felé közeledik. Elérkezett az ideje annak, hogy a pártalapszurve- zetek bizottságai és felsőbb szerveik a pártoktatás résztve­vőivel folytatott beszélgetéseik alapján értékeljék ideológiai munkájuk eredményeit és rávi­lágítsanak a fogyatékosságokra, hibákra is. Nem vitás ugyanis, hogy bár a művelődés színvo­nala a legtöbb helyen kielégítő volt, a problémákban sem mu­tatkozott hiány. Még az olyan élenjáró özemben sem, mint amilyen a ČKD prágai vezér igazgatósága. Asszony a talpán Murié Vodičková mindössze néhány hónapja tartozik a ve­zérigazgatóság kötelékébe, még­is otthonosan mozog munkahe­lyén, mintha csak itt született volna. Önállóan intézkedik, tettrekész utasításokat ad, rö­viden: ég a munka a keze alatt. Nem csoda, hiszen mielőtt ide került, már akkor is a pártok­tatás volt a kenyere, majd az egyik marx—lenini tanácsadó vezetőjeként tevékenykedett. A szakszervezetekben, sőt a Pol­gári Honvédelmi Szövetség Köz­ponti Bizottságában folyó ideo­lógiai nevelőmunkából is aktí­van kivette részét. Hosszú éves, értékes tapasztalatainak — az ideológiai dolgozókban ország­szerte mutatkozó hiány miatt is — jó hasznát veszik munkatár­sai. De nemcsak ök, mert Vo­dičková elvtársnő a CSKP 9. körzeti bizottságának tagjaként a körzet további üzemei dolgo­zóinak ideológiai fejlődését is szívén viseli. Lelkesedéssel beszél munká­járól, mely nem könnyű ugyan, de — amint mondja — a leg­szebb a világon. Hiszen a dol­gozók politikai fejlődéséről, is­mereteik gyarapításáról kell gondoskodnia, hogy kezdemé­nyezésük, kitartásuk, munka­kedvük fokozásával — ez ma társadalmunk legfőbb érdeke — jobb gazdasági eredményeinkül biztosítsák. Ebből a követelményből in­dul ki a CSKP KB múlt évi ha­tározata, melynek alapján a ČKD vezérigazgatóságának üze­mi pártbizottsága — ideológiai bizottságával együtt — 1971 szeptemberében megalakította az ország első politikai neve- lőmunkát kifejtő kabinetjét. — Munkánkat lényegesen megkönnyítette az a körülmény — magyarázza Marie Vodičko­vá —, hogy más üzemektől el­térően a ČKD vezérigazgatósá­gának marx—lenini tanácsadója — öntudatos lektorai jóvoltá­ból — válságos éveinket is át­vészelte úgy, hogy 1970 ben már folytathatta igényes feladatai teljesítését. A legfontosabbnak az ideológiai bizottság a párt­oktatás biztosítását tartotta. A szervezési és irányítási munkát a termelőegység pártalapszer- vezeteire bízták, melyeknek azonban nem volt, de nem is lehetett áttekintésük egymás tevékenységéről. Ezért volt szükség a pártoktatás koordi­nálását biztosító végrehajtó szervre: a káderképző kabinet­re, melynek vezetője ez év februárja óta Marie Vodičková. A kabinet konkrét feladatai A kabinet tevékenységére el­sősorban tagjainak rendkívüli kezdeményezése a jellemző. Ezt bizonyítja, hogy az elvtársak teljesen önellátók. Nincs szük­ségük külső segítségre. Az esti iskola részére egyedül dolgoz­zák ki az előadásokat, hogy ezzel is megkönnyítsék hallga­tóik munkáját, megkíméljék őket a tananyagok beszeržesé- vel járó időveszteségtől és fá­radságtól. A legnagyobb elővigyázatos­ság jele volt, hogy a kabinet létesítésekor tagjai nem vállal­tak magukra rendkívüli felada­tokat, különleges akciókba sem kezdtek, amelyeket nem tudtak volna teljesíteni. Lehetőségeik­hez mérten mindenekelőtt a pártoktatás színvonalára és méltó befejezésére helyezték a fősúlyt. — Igyekezetünket vé­leményem szerint siker koro­názta — mondja M. Vodičko­vá, — részben, mert jó ered­ménynek tartja az esti iskolá­ban, valamint a taggyűléseken való átlagos 75 százalékos rész­vételt. Ám meglehetősen felületes volna ez a megállapítás a kabi­net tagjai részéről, akik termé­szetesen nem érik be ennyivel. Tisztában vannak ugyanis az­zal, hogy a dolgozók puszta megjelenése a pártoktatáson nem sokat jelentene ideológiai ismereteik álíandó fokozása nélkül. Tudj.'íií, hogy semmit sem bízhatlak a véletlenre. Ezért cselftkesznek előre kidol­gozott, jňl megfontolt terveik alapján, melyeknek időben tör­ténő megvalósítása a lektorok legfőftb feladata. De nemcsak ez, mert a lektorok a körzeti éy az üzémi pártbizottságok közti összekötő kapocsként is működnek. Részt vesznek a kör­zeti pártbizottság szemináriu­main, hogy az ott megtartott előadásokról az üzemi szemi­náriumokon számoljanak be. Ez meglehetősen igényes munkát feltételezne több lektor hiányá­ban. Így azonban könnyűszerrel megoldható a probléma, mert a tanévben egy-egy lektor csu­pán egyetlen előadást dolgoz ki, tehát bőségesen futja ide­jükből arra, hogy lelkiismerete­sen felkészüljenek feladatukra. A cél az ideológiai fejlődés biztosítása Noha a szervező munkával kapcsolatos eredmények kielé­gítek, problémákban sincs hiány. A legnagyobb nehézsé­get a kabinet vezetője a párt- oktatás résztvevőinek kénye­lemszeretetében látja. Hangsú­lyozza, hogy a jövőben nem húnynak szemet afölött, hogy a legtöbben vonakodnak felcse­rélni az alapfokú oktatást az annál igényesebb esti iskolá­val. A cél az elvtársak le­maradásának megakadályozása, ideológiai fejlődésük biztosítá­sa. Ezért Vodičková elvtársnő már most sejti, hogy a hallga­tóknak legalább 20 százaléka a jövő évben az esti iskolák résztvevőinek sorait gyarapítja majd. A meglévő két esti is­kolát tehát továbbival kell ki­egészíteniük. Ennek megfele­lően a szemináriumok számát négyre emelik, hogy résztve­vőiknek a marx—lenini elvek elsajátítása mellett — a ČKD- ben oly fontos politikai gazda­ságtanba való betekintésre is alkalmuk nyíljék. Minden jel arra mutat tehát, hogy a kabinet dolgozói körül­tekintően felkészülnek a jövő tanévre és már ma tisztában vannak legközelebbi feladataik­kal. Kétségtelenül helyénvaló ez a példás gondosság ott, ahol a pártfunkcionériusok és a pro­pagandisták kiképzésével is tö­rődnek. Ezzel magyarázható, hogy a záróvizsgán a tanfolya­mok végzősei az egyes párt­alapszervezetek konkrét tevé­1972 V. 24. kenységére alkalmazott elméle­ti ismereteikről is írásbeli ta núbizonyságot tesznek. E dől gozatok felülvizsgálása az erre a célra létesített konzultációs csoport feladata, mely az érté­kelést az írásbeli munkák szer­zőivel is megbeszéli. Természetes, hogy az új lek torokat a legjobb eredményeket felmutató hallgatókból választ* ják ki. De minden bizonnyal akadnak majd a végzősök kü zött olyanok is, akiket a ka binet a körzeti pártbizottság esti iskolájába, esetleg a párt főiskolára javasol majd. Mit hoz a jövő? A kabinet jövő évi tevékeny ségének kiterjesztését tűzve ki céljául, az agitátorok nevelését is tervébe iktatta. A sikeres agi­tációs tevékenység feltétele az, hogy előkészítsék a jelölteket a politikai és a társadalmi élet­ből vett időszerű problémák megoldására, a színvonalas párt propagandára és uz igénye­sebb tájékoztatások nyújtására. Már a kabinet létesítésekor megmutatkozó kezdeti nehéz­ségek alkalmával bebizonyoso dott, hogy egyesült erővel könnyebben leküzdhetők az akadályok. Ezért igyekeznek az elvtársak kapcsolatokat terem­teni a művelődési intézmények­kel és azokkal az intézetekkel, amelyek segítségükre lehetnek feladataik megoldásában. — Például a Szovjet Tudomány és Technika Házát mintha nekünk teremtették volna — jegyzi meg vendéglátóm a termelő egység és a szovjet intézmény első közös akciójára utalva. Ezt a felszabadulásunk évfordulója és a Szovjetunió megalakulása nak 50. jubileuma emlékére rendezett estélyt, melyen mint­egy 200 dolgozónak lesz alkal­ma megismerkedni és elbeszél­getni a hazánkba érkező belo­rusz küldöttség tagjaival, élénk érdeklődés előzi meg. Az elv társak méltóan felkészülnek a sokat ígérő, minden bizonnyal gazdag élményeket nyújtó ta­lálkozóra. A kabinet tagjai azonban nem volnának ízig-vérig szer­vezők, ha nem nyerték volna meg céljaiknak a pártfolyóira­tok szerkesztőségeit is. Első akciójuktól — a Nová mysl szerkesztőségével együtt meg­rendezendő beszélgetésüktől, melyre a lap fennállásának 25. évfordulója alkalmából már jú niusban sor kerül — azt vár­ják, hogy kiderüljön, hogyan reagálnak a ČKD dolgozói, il letve az olvasók a Nová mysl ben megjelenő írásokra és ál tatában a lap színvonalára. Amint látjuk, a kabinet el­ágazó, és sokoldalú tevékeny­sége számos lehetőséget nyújt a dolgozók politikai ismeretei­nek fokozására, ideológiai mű veltségiik gyarapítására. És ez a cél, mert enélkül aligha te hetnének szert a ČKD pártszer­vezetei további funkcionáriu sokra, lektorokra, propagandis Iákra és agitátorokra. Ezért nem sajnálják a kabinet dolgo zói a fáradságot, melynek gyű mölcsél — úgy vélik — csak hamar élvezni fogják. Ezért is támogatja Marie Vodičková oly nagy lelkesedéssel és kitartás­sal a körzeti pártbizottságot fe lelősségteljes munkájában, el sősorban a ČKD vezérigazgató­ságának már egyenesbe jutott kabinetjéhez hasonló kabinetek megszervezésével. Hogy mi előbb, minél több legyen belő lük és hogy semmiben se ma­radjanak a ČKD kabinetje mö­gött, mely bátran állítható pél­daként a már meglévők és a még létesítendők elé. KARDOS MÁRTA A kommunista nevelés és az ateizmus Korunkban az egész világon nagy forradalmi változások mennek végbe és ennek követ­keztében egyre jobban látható a vallás reakciós lényege és áz a mély szakadék, amely a tudományt elválasztja a val lástól. A burzsoá teológusok igye keznek saját céljaik szolgála­tába állítani a tudomány leg­újabb felfedezéseit, és azt hir­detik, hogy ezek a felfedezé­sek szemléltetően igazolják a vallási és a tudományos néze­tek „azonosságát“. A reveren dás teoretikusok korunkban a vallás és a tudomány „megbé­kéléséért és egyesüléséért“ szállnak síkra, de a valódi cél­juk az, hogy a materializmus idealizmussá híguljon és végső fokon elérjék a marxista—leni­nista tudományos világnézet „erózióját“. Nem véletlenül til­takoznak az utóbbi időben az ellen, hogy a vallás a „nép ópiuma“ és a marxistákkal olyan együttműködésre töre­kednek. amely az ideológia le rületén „hidak építését“ ered­ményezné. Köztudomású, hogy a kom munisták a politikai fel­adatok megoldása során soha nem ellenezték az együttműkö­dést a hívőkkel. A kommunisták abból indul­nak ki, hogy a tudományos és a vallási világnézet között fennálló ellentét nem akadá­lyozhatja meg, hogy a marxis­ták és a hívők közösen oldják meg a jelen időszerű szociál­politikai feladatait. Éppen eb- bfii a pozícióból folytatnak nap jainkban párbeszédet a hívők kel az olyan életfontosságú kérdésekről, mint a békeharc, az új világháború megakadá­lyozása. Lenin nemegyszer hangsú­lyozta, hogy abban az ország­ban, amelyben győzött a for­radalom, az ateizmus nem ter­jed el, ha betiltják a vallást, (ez csak a vallási fanatizmus erősödéséhez vezetne). Az ateizmus akkor terjed, ha ki­alakítják a vallásszabadság fel­tételeit és a feltételek lehető­séget adnak a leghatásosabb ateista propagandára. Leninnek az a dekrétuma, amely elvá­lasztotta az egyházat az ál­lamtól és az iskolát az egyház­tól, az első olyan törvényes in­tézkedés volt az emberiség tör­ténelmében, amely a Szovjet­unióban biztosította uz igazi világnézeti szabadságot. Az SZKP a forradalmi válto­zásokkal együtt oldja meg az ateizmus kérdéseit. A szovjet társadalom több mint fél évszá­zados története igazolja azt a marxista tételt, miszerint a vallás elsorvadása a szociális haladás eredménye, hogy a vallás olyan mértékben zsugo­rodik, amilyen mértékben a szocializmus fejlődik. A lakosság életfeltételeinek javulása, az osztály- és a nem­zetiségi elnyomás felszámolása, a párt és az állam intenzív nevelőmunkája, a népművelés fejlődése, a tömegek kulturális színvonalának növelése azok a tényezők, amelyek döntő mér­tékben elősegítik, hogy a né­pek milliói megszabaduljanak a vallás terhétől. A Szovjet­unióban számos hívő tudatát kettősség jellemzi: harc a tu dományos materialista és a vallási világnézet között. Az a tény, hogy a vallás még mindig befolyásolja a tu­datot, nem csupán a papok te­vékenységével, vagyis azzal magyarázható, hogy igyekez­nek „felújítani“ a vallást és felkelteni iránta a fokozatosan Pavol Haško felvételt A kókuszpálmában gazdag Hu­ta líharui part szedőmunk/isai na­gyon szerények. Napi egy marék banánért dolgoznak és igaz, hogy néha morognak, de ez nem sokat segít, mert ezek az olcsó mun­kaerők — majmok. Mivel a kó­kuszdió nehezen megmászható, magas és vékony pálmafákon nő, a malájok már évszázadokkal ez­előtt arra fanyalodtak, hogy maj­mokat idomítsanak be erre a mun­kára. Nincs másra szükség, csak némi türelemre és néhány hó­napi céltudatos kiképzésre. Ami­kor a majom pár év múltán rá­jön, hogy kihasználják és láza­dozni kezd, akkor eladják egy szomszédnak, aki a majomsültet ínyencfalatnak tartja. Egy dolgozó majom naponta ezer kókuszdiót tud learatni. A keleti parton fekvő államokban évről évre csaknem ezer, a malá­jok j-ltal ,,berok“-nak nevezett faj­tájú majmot használnak erre a munkára. Messze délebbre, Pa hangban, ezt idomított páviánok végzik. Sok maláj a berokok ki képzésében művészi ügyességre tett szert. Ügyesek szabályos majomiskolá kát rendeztek be, ahol csekély díjazás fejében oktatok a fiata! állatokat. Más üzleti szellemű malájok beérik azzal, hogy fiatal berokokal fognak és eladják uket a velük foglalkozóknak. Kota Itharuban és a maláji keleti part­vidék más helységeiben átlago­san 50 svájci franknak megfelelő összeget fizetnek egy ilyen fiatal állatért. Basler Nachrichten lanyhuló érdeklődést, hanem bizonyos szociális és szellemi jellegű okokkal is. Az ateizmus propagandistái gyakran nem vesznek tudomást a vallásosság szociális tényezőiről és az a véleményük, hogy a vallás élet- képessége „a papok ügyességé­nek“ az eredménye. Néha meg feledkeznek arról, hogy a val­lási előítéletek felszámolásához nemcsak aktív ateista nevelésre van szükség, hanem a társa­dalmi viszonyok, az emberi éle­tek további tökéletesítésére is, arra, hogy figyelmet tanúsít­sunk uz egyén sorsa iránt, hogy konkrét segítséget nyújt­sunk azoknak, akik nehéz hely­zetbe kerültek és akiket min­denekelőtt a papok és a külön­féle vallási szekták igyekeznek „megdolgozni“. A vallás ideológusai alkal­mazkodnak a társadalmi és gazdasági viszonyok változásai­hoz, ideológiájuk modernizáló­dik, megfontoltabbá és rava­szabbá válik. Az így „megtisz­tult“ vallás nagyobb vonzerőt képvisel és ezért veszélyesebb mint a vallás hagyományos formája. Téves egyes elvtársak­nak az a véleménye, hogy ha nem áll kapcsolatban a kizsák­mányoló osztályokkal, akkor a vallás nem okoz károkat. Akik így gondolkodnak, nem tudják kellőképpen értékelni a tudo­mányos-ateista propaganda je­lentőségét a szocialista társada­lomban. A különféle egyházak — lát­va, hogy a tömegekre gyako­rolt befolyásuk egyre csökken — kiadják magukat a nemzeti önállóság és a nemzeti kul­túra „védelmezőinek“, letagad­ják a távoli, vagy a közelmúlt­ban kifejtett sötét tevékeny­ségüket, felnagyítják és meg­szépítik azt a szerepet, amit egyik vagy másik nemzet törté­netében játszottak. A papság ilyen törekvései el­len nem elegendő csak az ateista propaganda, hanem szükség van az ateista és in­ternacionalista, nacionalista, valamint az ateista és az esz­tétikai nevelésre, arra, hogy a hazai történelem és kultúra népszerűsítésében kifejezésre jussanak a tudományos-ateista aszpektusok. A mai fiatalság döntő több­sége ateista, de akadnak fia­talok, akik a vallásban nem látnak komoly ellenfelet. Mivel a vallás jelenlegi pro- pagátorai — akiket erősen megrendített néhány legújabb tudományos felfedezés — első­sorban nem az emberi érte­lemre, hanem az érzelmekre igyekeznek hatást gyakorolni, egyre fontosabb a vallási-etikai nézetek bírálata, a vallási ideo­lógia és erkölcsi szemlélet an- tihumánus lényegének lelep­lezése és az, hogy ezt szembe­sítsük azzal az erkölcsi szem­lélettel, amely a szocialista or­szágokban egyre jobban meg­szilárdul. Az ateista nevelést egyre szorosabban kell összekapcsol­ni a szocialista és kommunista építés egész gyakorlatával. Ez azt jelenti, hogy a hívőket ar­ra kell serkenteni, hogy tevé­kenyen vegyenek részt a mun­kában és a társadalmi-politikai életben és egyre jobban össze- fonódjanak a közösséggel. A széles körű ateista tevé­kenységben fontos szerepük van a népművelési létesítmé­nyeknek, az alkoló szerveze­teknek, a sajtónak, a rádiónak és a televíziónak. A kapitalizmus és a szocia­lizmus jelenlegi ideológiai har­cának jellege egyenesen meg­követeli, hogy fokozzuk íz ateista szellemiségű nevelés intenzitását. Ellenfeleink külö­nösen fontosnak tartják a val­lás ős az egyház szerepét, mert arra számítanak, hogv azokat, akiket sikerül vallási előítéle­tekkel megfertőzni, Elhasznál­hatják az ideológiai diverzióra. Ezért küldenek nyugatról a szocialista országok egyes pol­gárainak vallásos irodalmat, ezért sugároznak a burzsoá adók vallást népszerűsítő műso­rokat a szocialista országokba. A vallási előítéletek felszá­molása elválaszthatatlan a szo­ciális, valamint a tudományos­műszaki haladástól és az új társadalom sikeres építésének egyik fontos elöfe,,Ä'ele. A OKULOV, a filozófiai tudományok doktora (APN)

Next

/
Oldalképek
Tartalom