Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-24 / 120. szám, szerda
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSAGANAK NAPILAPJA Világ proletárjai, egyesüljetek! 1972. május 24. SZERDA BRATISLAVA • XXV. ÉVFOLYAM 129. száffl Ám 50 fillér AZ ÁRVÍZ S0JTOTTA TERÜLETRŐL JELENTIK Dühöngött a Sajó... (Tudósítónktól) — Alig egy héttel ezelőtt találkoztunk Smerek János ielvtárssal, a Plešiveci (Pelsőc) Váróul Nemzeti Bi zottság elnökével a kelet-szlovákiai kerületi nemzeti bizottság plenáris ülésén, melyen a kerület képviselői az iskolaügy problémáiról tárgyaltak. Smerek képviselőnek ebben a kérdésben is volt mondani valója. Tolmácsolta a város igényeit..: Teljesen véletlenül a város problémáiról folytatott beszélgetésünk közepette felidéztem egyik felszólalását a knb plenáris ülésén^akkor a Sajó folyó medrének rendezését sürgette... — Félek, hogy a Sajó egyszer megunja a várakozást — je gyezte meg Smerek elvtárs —, és cáfolhatatlanul beigazolja, medrének rendezése halaszthatatlan. Biztató légkörben folynak a szovjet amerikai tárgyalások Nemzetközi problémák és a bilaterális kapcsolatok kérdései a napirenden % Megállapodások a két nagyhatalom között Szovjet—amerikai tárgyalások a Kremlben. (Telefoto — CSTK — TASZSZ) Sajnos, szavai valósággá váltak, a Sajó a múlt héten kilépett medréből, a vize a rožňavai (Rozsnyó) járás területén közel tizenegy ezer hektárt elöntött. Nem kímélte az útjába kerülő családi fészkeket, a szárija szökő kalászosokat, a kukoricával, burgonyával bevetett termőföldet, de a rétet és a legelőt sem. A múlt hét közepén kezdődött. Hogyan? Erre kerestük a Hétfőn este felejthetetlen élménnyel gazdagodva távoztak a Szlovák Filharmónia bratislavai hangversenyterméből a boldog jegytulajdonosok: elkápráztató volt D. F. Ojsztrah, a világhírű szovjet hegedűművész játéka. (M. Vojtek felvétele — ČSTKJ választ az árvíz sújtotta falvakban. Slavec (Szalóc)- községben a szövetkezeti tagok igyekeztek elvágni az erőszakos Sajó útját, de a hömpölygő ár kíméletlenül elsodort mindent, ami útjába került. Mentették az emberek a menthetőt, sok esetben csak saját életüket. A szövetkezet telepén a méteres vízben csak traktorokkal közelíthették meg az állatállományt. A határban közel 300 hektáron zavaros vízben állnak a kalászosok. A búza, a kapások jó termést ígértek, s ha lefolyik a víz. ki tudja, hoznak-e még termést? Amikor a zabolátlan Sajó Ple- šivet ((Pelsőc) utcáira is „belátogatott“, előbb az alacsonyabban fekvő házak pincéi, majd a házak is megteltek vízzel. A haragos folyó vize zúgva csinált utat magának és elsodort mindem az udvarokról... Az omladozó házakból katonáink mentették, amit tudtak ... Két nap múlva apadni kezdett a víz, csak magas szárú gumicsizmákban lehetett közlekedni a csaknem térdig érő iszapban... Egy idős néni elmondta, már hetvenkét éve él itt, de ilyen árvízre még nem emlékszik. Talán 1913-ban volt hasonló ... Egyelőre nehéz felmérni az árvíz okozta károkat, erre még most nincs idő. Az összedőlt, megrongálódott házak, a szeny- nyes víz áztatta kalászosok és egyéb növények értékét Plesivec, Gemerská Hurka, Henkov- ce, Brzotín. «ocovo, Vlachovo, Nižná, Slaná és más községek határában később veszik számba. Ez érthető is, most más a feladat: menteni, ami még menthető. Henckovcén a múlt héten még híd kötötte össze a Sajó két partját. Úgy elvitte a víz, mintha papírból készítették volna. így vélekedett az esetről a nyolcvankét esztendős Jozef Murza bácsi, aki az elsodort híddal szemben lakik, s ahogy elmondta, még életében ilyesmit nem látott, nem élt át. A Pleáivec—Murán közötti vasútvonal csaknem 50 méteres szakaszán a talpfákra erősített sínpár a levegőben lóg, alatta tátongó szakadék. A vasúti töltést elmosta a hegyoldalról alázúduló víz. Nagy szerencse, hogy abban az időbon nem jött erre vonat, illetve amelyik erre közlekedett, azt idejében megállította valaki. A nevét még nem tudjuk. Reméljük, rövidesen kezet szoríthatunk ezzel a hőssel, aki sok emberéletet megmentett. A Rožňavai (Rozsnyó) járási Nemzeti Bizottság elnökének dolgozószobájában futnak össze az összes elemi csapás okozta jelentések. Itt születnek meg a sürgős döntések, gyors intézkedések az árvíz okozta károk felszámolására. Lakást, ivóvizet, járműveket kell biztosítani. Közben szóba kerülnek a személyes élmények, a katasztrófa okai. .. — Már eddig hét árvizet átéltem ebben a járásban — jegyezte meg Hromada elvtárs, a jnb elnöke —, de ez volt a legnagyobb. A Sajón ugyan végez- ■ tek bizonyos részleges meder- rendezést, milliókba került. Ez csupán fél megoldás. Ha nem kényszerítjük a Sajó vizét,hogy arra folyjon, amerre a járás lakosságának érdekei megkívánják, addig számolnunk kell hasonló katasztrófákkal... (kulik) Moszkva — Kedden délelőtt, helyi idő szerint 11 órakor a Kreml Katal in-termében megkezdődtek a szovjet—amerikai tárgyalások. Szovjet részről a tárgyalásokon részt vett Brezsnyev, Podgornij és Koszigin, továbbá Gromiko külügyminiszter, Kuz- nyecov, a külügyminiszter első helyettese, Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövet, a külügyminisztérium amerikai osztályának vezetője és Alekszand- rov, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának munkatársa. Amerikai részről a tárgyaláson részt vett Nixon elnök, továbbá Rogers külügyminiszter, Kissinger nemzetbiztonsági főtanácsadó, Flanagan% az elnök gazdasági tanácsadója, Beam moszkvai amerikai nagykövet, Hillebrand külügyi államtitkár továbbá a nemzetbiztonsági tanács két vezető munkatársa. Az asztalnál helyet foglalt a két küldöttség szóvivője: Leonyid Zamjatyin és Rónáid Ziegler, továbbá két tolmács is. A klasszikusan szép terem közepén áll a téglalap alakú tárgyalóasztal, amelynél a küldöttek helyet foglalnak, középen Brezsnyev, illetve Nixon, két oldalukon pedig a küldöttség többi tagjai. Amikor a teremben levő óra 11-et ütött, kinyíltak a két oldali levő ajtók s a küldöttségek a terem ellenkező oldaláról egyszerre léptek be a tárgyalás színhelyére. A szovjet és az amerikai vezetők kézfogással, mosolyogva üdvözölték egymást, s rövid beszélgetést folytatlak. A sajtó, a rádió, a televízió munkatársai öt percig maradhattak a teremben, hogy felvételeket készíthessenek. Ez alatt az idő alatt a küldöttek szívélyes beszélgetést folytattak egymással. Sajtókörökben úgy tudják, hogy elsősorban a további megbeszélések napirendjét készítették elő, illetve a már előké(Fofytatás a 2. oldaton) A 24 OLDALAS GAZDAG TARTALMÁBÓL? Az egyenjogúság szellemében — Balázs Béla riportja Magasabb követelmények — korszerűbb oktatás — Kulacs Dezső cikke Két eszmevilág véletlenszerű konfrontációja — Barsi Imre írása Szovjet költők versei Kábulat — Moyzes Ilona novellája A párt vezető szerepe a népgazdaságban — Mihály Géza cikke Izland a heringből él — Sebes Tibor riportja Család — társadalom Fiatalokról fiataloknak Motorosok, stop! Humor A minőség igényének kérdése manapság egyre időszerűbbé válik. Csak helyeselhető, hogy hangoztatjuk: ne csak a mennyiség növelésével törődjünk, hanem a minőség javításával is. Hogy ne csak többet gyártsunk, mint tegnap, hanem jobbat is. Méghozzá minden munkahelyen. Az egyik követelménynek nem a másik rovására kívánunk eleget tenni. Saját tapasztalatunkból tudjuk, hogy az helytelen lenne, hiszen eddig gyakran az egyik követelmény teljesítésére való összpontosítás miatt feledkeztünk meg a másikról: a mennyiséget a minőség rovására növeltük. A gazdasági propaganda és agitáció hatékonyságának növelése — melynek fontosságát a CSKP KB februári plenáris ülése is hangsúlyozta — arra irányul, hogy az emberek megértsék a minőség javításának szükségességét. A minőség javítása természetesen ma nagyon általános köve telmény. Ki kell terjednie a dolgozók munkakezdeményezésének fokozására, illetve a szocialista versengésre is. Ezt a felismerést megerősítette az az országos sze minárium is, melyet a közelmúltban ren deztek az Alacsony-Tátrában, s melyen a munkakezdeményezés fokozásának eddigi tapasztalatairól és további lehetőségeiről volt szó. Mint ismeretes, a dogozók munkakezdeményezésének fokozására nagy hatással volt hazánk felszabadulásának 25. és a kommunista párt megalakulásának 50. évfordulója, a CSKP XIV. kongresszusa, legutóbb pedig a választások befolyásolták döntő mértékben a dolgozók aktivitását. Említést érdemelnek a szakszervezetek kongresszusa tiszteletére tett munkavállalások és más kötelezettségek vállalása. Általános tanulság, hogy a dolgozók tenniakarása nagy, ami arról tanúskodik, hogy konkrét munkával akarják bebizonyítani a párt politikája melletti kiállásukat. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a spontán tenniakarás egymagában még nem elég. Akkor van igazán értelme a munkakezdeményezésnek, ha helyes irányba tereljük, ha megteremtjük az aktivitás kibontakoztatásának, a szociaMAGASABB SZÍNIEN v lista versengésnek kedvező feltételeit. Éppen ezért a szakszervezeteknek és a gazdasági tisztségviselőknek elsőrangú kötelességei közé tartozik a kedvező feltételek megteremtése, illetve a tenniakarás felkarolása. A szocialista versengésnek segítenie kell az állami tervfeladatok teljesítését. Nem engedhető meg, hogy hibás szervezés következtében — például hiányos anyagellátás — a termelésben fennakadások legyenek, s ezáltal kárba vesszen a dolgozók munkakezdeményezése. Sajnos, olykor még előfordulnak olyan esetek, melyek kedvezőtlenül hatnak a dolgozók tenniakarására. Ilyen például az építőiparban az eredeti tervek megváltoztatása már folyamatban levő építkezéseknél. Nemegyszer megesik, hogy a munkások határidőn belül megvalósítanak valamit, amit később — a terv megváltoztatása miatt — ie kell bontani, meg kell semmisíteni. Mondani sem kell, milyen hatást vált ki az Ilyen hanyag szervezés. Külön fejezetet érdemel a szocialista versengés elbírálása. Még mindig akadnak helyek, ahol a szocialista munkaversenyt megszervezik, de értékelésére, eredményhirdetésre már nem kerül sor. Érthető, hogy az értékelés elmulasztása miatt méltatlankodnak a dolgozók. Ugyancsak jogos méltatlankodást vált ki az igazságtalan elbírálás. Fontos a legjobb eredményeket elérő kollektívák és egyének jutalmazása és erkölcsi támogatása. Az eddigi tapasztalatok világosan bizonyítják, hogy a szocialista versengés feltételeit, céljait a lehető legszélesebb körben kell megtárgyalni. Ennek ellenére még mindig vannak üzemek, ahol csak szűk körben döntik el, mire irányuljon a verseny. A verseny helyes megszervezésének egyik fő feltétele, hogy olyan kollektívák és egyének álljanak egymással versenyben, amelyek, ill. akik hasonló körülmények között dolgoznak, s lehetőleg azonos munkát végeznek. Rendkívül fontos, hogy a szocialista versengés a korábbi gyakorlattól eltérően főleg a minőség javulására irányuljon. Ma már nem elég, ha például a dolgozók bizonyos órákat ledolgoznak munkakörnyezetük javítására. Ez még akkor sem lehet elég, ha a brigádórák száma történetesen több, mint az előző években, hiszen ez csak mennyiségi javulást jelentene. A szocialista versengésnek is a tervfeladatok minőségi mutatóinak javítására, a munkatermelékenység növelésére, a szocialista racionalizáció fokozására kell irányulnia. Továbbá a tartalékok feltárására, a gépek jobb kihasználására, anyagmegtakarításra, a munkabalesetek megelőzésére stb. Ez a dolgozók munkakezdeményezése fokozásának és a szocialista versengésnek a helyes útja, mely szavatolja a mennyiségi gyarapodásból a minőségi javulásba való átmenetet. A magasabb szinten történő továbbhaladást. FÜLŰP IMRE
