Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-17 / 114. szám, szerda

A KONGRESSZUSRA KÉSZÜL Munkáiéval érdemelte ki Gyakran meg- íörténik, hogy az embernek nem sikerülnek u tervei. így volt ez fíódl Ka­tóval is. Az alapfokú iskola elvégzése után a kétéves mező- gazdasági szak­iskolába iratkozott be, mégis varrónő lett... — Egészségügyi okokból hagy­tam ott a mezőgazdasági isko­lát — mondja. — Az igazat meg­vallva, közrejátszott a kínálko­zó kereseti lehetőség is. Öten vagyunk testvérek, s így Jól jött, hogy pénzt vittem a ház­hoz. Már hetedik éve varrók a tornaijai ruhagyárban. A 621-es műhelyben kezdett dolgozni, majd később a 612-es- be helyezték át. Amint mondja, jó a kollektíva és nem szíve­sen menne más műhelybe dol­gozni. Hogyisne. A műhelyek közötti versenyben az év első három hónapjában az első he­lyen végeztek. Nem titkolja, hogy ezt az elsőséget meg is akarják tartani. A mesternő elégedett mind­két Hódi lány — a húga is ott dolgozik — munkájával. Az év­záró közgyűlés óta Kató a SZISZ üzemi vezetőségének tag­ja, kultűrfelelős. A múlt vá­lasztások óta a városi nemzeti bizottság képviselője. A tűzol­tóságban a női rajt bízták a gondjaira. Tagja a járási szak- szervezeti tanácsnak. Az év eleje Qta a párt tagjelöltje. A szak­szervezet szlovákiai kongres* szusán küldöttként vesz rész. Talán jellemzésül elég is eny- nyt egy 22 éves lányról. Mun­kája mellett éppen elég elfog­laltsága van, sőt egy kicsit sok is. Hogyha mégis akad szabad ideje, akkor varr vagy olvas. Mindkettőt kedvtelésből, de szenvedélyesen csinálja. Ruháit is maga varrja. A városi könyv­tárba három hetente Jár. Öt-hal könyvet kölcsönöz egyszerre. Legutoljára Rerkesi: Alkony­domb-ját olvasta. Igyekszik lé. I*ést tartani a divattal. Egyszó­val, olyan, mint a többi kora­beli fiatal. Aztán szóba kerül a kongresz- szus. Ilyen nagy eseményen elő szőr vesz részt. Hogy mit vár tőle? Elsősorban is, hogy a szak. szervezet és a SZISZ munkáját az eddigieknél jobban összehan­golja és a párt XIV. kongresszu­sa szellemében foglalkozik a nők helyzetével, amely konkré­tan azt eredményezheti, hogy nem kell majd annyi szabad szombatot az üzemben tölteni. Mert bizony az asszonyoknak rosszul esik, ha megvonják tő­lük a szabad napokat, hiszen odahaza is temérdek munka várja őket. Hódi Kató munkájával érde­melte ki, hogy küldöttként részt vesz a szakszervezetek szlová­kiai kongresszusán. Minden bi­zonnyal gazdag tapasztalattal tér haza, amelyet nemcsak a fíl2-es műhelyben, hanem az egész üzemben eredményesen kamatoztathat. N. /. Csehszlovákia a budapesti nemzetközi kiállításon 1972. V. 17. A kiállításoknak és a vásá­roknak a nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztésében hagyományosan fontos sze­repük van. A vásártak az utóbbi időben modern információs esz­közzé is váltak. Ilyen lesz a budapesti nemzetközi vásár is, melyen Csehszlovákia is hagyo­mányosan részt vesz. A kiállítás május 19-én újból megnyitja kapuit és május 29- ig áll az érdeklődők rendelke­zésére. A szocialista államok közül Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, az NDK, Lengyelország, Románia, Jugoszlávia és a Szov­jetunió mutatja be legújabb termékeit. Hosszabb szünet után megjelenik termékeivel a Ko­reai Népi Demokratikus Köztár­saság és a Kínai Népköztársa­ság is. A szocialista államokon kívül számos kiállító vesz részt a vásáron a fejlett kapitalista és a fejlődő országokból. A csehszlovák gyártmányok 2546 négyzetméter területen kapnak helyet. A csehszlovák kiállítók érdeklődése ennél sok­kal nagyobb volt, a rendelke­zésre álló terület azonban kor­látozza a részvétel terjedelmét. A csehszlovák résztvevők ki­állítási anyaga teljes mérték­ben megfelel a csehszlovák — magyar kölcsönös gazdasági együttműködés jelenlegi és táv­lati szükségleteinek. A csehszlo­vák gépipari külkereskedelmi szervezetek a szokásos kiviteli cikkeken kívül néhány csúcs­termékkel is bemutatkoznak, így például automatikus irányí­tású szerszámgépekkel, textil­ipari gépekkel, és csomagoló automatákkal. Nem hiányoznak majd a beruházási egységek és a hőerőművi kazánok modelljei sem. A magyar motorosok érdek­lődését a Motokov külkereske­delmi szervezet gyártmányai elégítik ki, elsősorban a Skoda 110 A2 versenyautó és az MNK- ban még ismeretlen Skoda—110 R Coupe személygépkocsi. A csehszlovák vállalatok másik nagy csoportját a fogyasztási és élelmiszeripari cikkeket szál­lító kereskedelmi szervezetek képezik. A kiállított termékek természetesen a csehszlovák könnyű- és élelmiszeripari programnak csak egy szűk ke­resztmetszetét alkotják. Re­méljük, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan a csiszolt üvegek, a divatékszerek és a textilipar termékei ismét lekötik a ma­gyar látogatók figyelmét. A „Tatramat“ automatikus mosó­géppel és több más ipari áru­cikkel például először találkoz­nak a vásár látogatói. Az idei budapesti vásáron a szolgálta­tást biztosító vállalatok is nagy számban képviseltetik magukat, főleg az idegenforgalom, és a gyógyfürdői kezelés területéről. Azok az érdeklődők, akik sza­badságukat Csehszlovákiában kívánják tölteni, megkapják itt a szükséges felvilágosításokat. Csehszlovákia és Magyaror­szág gazdasági együttműködé­sének további bővítése az új, progresszívabb formák érvénye­sítésétől függ. Mindkét állam számára fontos a KGST keretén belüli kooperáció sokoldalú fej­lesztése. A csehszlovák kiállí­tási részleg mottója: ,,A KGST- tagállamok együttműködése — gyümölcsöző együttműködés“, és ezt a gondolatot fejezi ki. Gondoskodnunk kell arról, hogy a technikusok és a szakemberek a termelőüzemekben, tervező- és tudományos intézetekben sokkal nagyobb mértékben be­kapcsolódjanak a szocialista nemzetközi kooperáció folyama­tába. A kooperáció fejlesztése ked­vezően hat mindkét ország ter­melési ágazatainak további fej­lesztésére. Megemlíthetjük itt az országúti közlekedési eszkö­zök, az elektrotechnikai alkat­részek és az egészségügyi be­rendezések gyártása terén tör­ténő együttműködést, valamint az állattenyésztés gépesítése te­rületén létrejött együttműkö­dést. Néhány konkrét, magyar —csehszlovák együttműködés­ben előállított gyártmány is lát­ható a kiállításon [mezőgazda­sági gépek és berendezések, egészségügyi technika). Ez a rövid jellemzés arról tanúskodik, hogy Csehszlovákia az idén is a legnagyobb mér­tékben kihasználja a vásár kí­nálta alkalmat, hogy a magyar közönséggel megismertesse ipa­runk legkiválóbb termékeit. Reméljük, hogy Csehszlová­kia részvétele jelentősen hozzá­járul az idei BNV nemzetközi sikeréhez, és a két állam áru­csere-forgalmának és gazdasá­gi kooperációjának fejlesztésé­hez. RICHARD SOMANN mérnök, a csehszlovák részleg igazgatója Új születik • • • gyorsan be kell vezetni az ipari módszereket s í tudományos műszaki haladás ismereteit a gyakorlatba.“ ÍA CSKP XIV, kongresszusának határozatából.] T ársadalmi rendszerünk lé­nyegéből fakad, hogy az élet minden szakaszán keresi az újat, a jobbat, a haladót. Teljes mértékben érvényes ez társadalmi életünk alapjára — az anyagi termelésre is. A párt inspirációja nyomán itt is egyre- másra tanúi vagyunk az új meg­születésének, sokszor nem is könnyű, de mindenképpen ígé­retes indulásnak. Ilyen új született és indult meg a fejlődés útján a galán­tai járásban a Slovenské Pole-i Állami Gazdaságban: a járási borjúnevelde. Amint neve is mutatja, az új létesítmény je­lentősége túlhaladja az állami gazdaság keretét, járási mére­tűvé szélesedik, sőt kísérleti jellege folytán indokoltan azt mondhatjuk, hogy országos mé­retben úttörő küldetést tölt be az állattenyésztési termelés ma­gasabb színvonalra emelésében. Seres Lajos igazgató kalauzolá­sával tekintettem meg a csaknem húszmillió koronás beruházás­sal épült új istállót a Králov Brod-i (Királyrév) majorban. A két szárnyra oszló épület kí­vülről nem sokban tér el a szo­kásos mezőgazdasági építmé­nyektől. Említésre méltó azfon- ban, hogy gondoltak környeze­tének esztétikai rendezésére is. A parkosításnak ma még csak körvonalai láthatók, hiszen az építővállalat emberei még min­dig itt dolgoznak egyes befeje­ző munkálatokon, azonban már­is elképzelhető, milyen szép látványt nyújt majd, ha virágba borulnak és zöld köntösbe öl­töznek az épületet övező tágas ágyások. D ént az istállóban nemré­** gén indult meg az élet. Három hete kezdték meg a bur- júk felvásárlását. Ottjártunkkor háromszáztizenegy állat volt a ketrecekben. Ezek már elhagy­ták „a befogadó osztályt“, át­kerültek a másik osztályra, ahol tulajdonképpeni gondozá­suk megkezdődött. Vastag szal- maalmozáson pihennek a piros- tarka, feketetarka és más faj­tájú borjak. Az eredeti elgondo­lás az volt, hogy csupán gumi- szőnyeg lesz majd az állatok alatt, de az első két nap ta­pasztalata alapján az igazgató elrendelte a rendszeres almo- zás bevezetését. Seres igazgató, a kommunis­ta párt régi, bevált harcosa, a sokéves pártfunkcionárius az újért őszintén lelkesedő embe­rek közé tartozik. A legavatot­tabb ismerője az új létesítmény tevékenységének, céljának, kül­detésének. Adjuk át tehát a szót neki: „A borjúnevelde létesítésé­nek feladatát a galántai járási pártbizottság határozata tűzte ki. Fő célja, hogy a mezőgaz­dasági üzemek szakosításának előrehaladásával a szarvasmar­hatenyésztés terén elősegítse a mezőgazdasági üzemek koope­rációját, és olcsóbbá tegye a ter­melést. A járási borjúnevelde három részből áll, kétezernégyszáz fé­rőhellyel. Az első rész, az úgy­nevezett befogadó osztály há­romszáz férőhelyes, minden ál­latnak külön ketrece van. Ide kerülnek a szövetkezetekből és az állami gazdaságokból felvá­sárolt hét-tizennégynapos bor­jak. Az állatok természetesen alapos fertőtlenítésen esnek át, ltlogy megelőzzük fertőzéses be­tegség behurcolását. Az első és legfontosabb teendő, hogy az anyjuk emlőjétől elválasztott kisborjakat megtanítsák ivással elfogyasztani a táplálékot. Ez sok türelmet igénylő munka, de az első tapasztalatok ezen a té­ren nagyon kedvezőek. Általá­ban három nap, legkésőbb azonban öt nap alatt megtanul inni minden életre való állat. Az itatás egyszerű, a műtejet kis vödröcskékben adják az ál­latoknak. Tíz-tizennégy nap el­telte után a borjak átkerülnek az úgynevezett tejosztályra. Itt születésüktől számítva ötvenhat napig maradnak. Szárított tej­porból készült eledelt kapnak, egyúttal dara formájában fo­kozatosan száraz takarmányt is adnak eléjük, hogy már itt megszokják a szemcsés takar­mány fogyasztását. Az’rHvenha- todik nap után a borjak a har­madik osztályra mennek át, ahol teljesen rátérnek a növé­nyi takarmányozásra. A borjú- neveidében hathónapos korukig maradnak az állatok. Ezután vissza adjuk őket további te­nyésztésre azoknak a gazdasá­goknak, ahonnan megvásárol­tuk, amennyiben pedig azok nem tartanak igényt rá­juk, akkor vagy más gazdasá­goknak adjuk el, vagy pedig a Slovenské ťole-i Állami Gazda­ságban maradnak, amelyet a szarvasmarha tenyésztésre spe­cializálunk.“ A borjúnevelde jelenleg a járás mezőgazdasági üze­meinek egyharmadából vásárol­ja fel a borjakat. Kilónként ti­zennégy koronát fizetnek az ál­latokért és a hat hónap eltelte után úgyszintén tizennégy ko­ronás kilónkénti áron vásárol­hatják vissza az üszőket és a fiatal bikákat a szövetkezetek és az állami gazdaságok. Seres elvtárs és munkatár­sai bíznak benne, hogy a ki­lónkénti termelési költség alat­ta marad a tizennégy koroná­nak és a borjúnevelésnek ez a módszere gazdaságos lesz. Az új módszer hasznosságát azon­ban több más tényező is jellem­zi. A közellátás számára pél­dául nagy mennyiségű teljes ér­tékű tej megtakarítását leszi lehetővé az, hogy a borjakat az e célra szánt szárított tejpor­ból készült tejjel etetik. Egy kilogramm ilyen tejpor tizen­három koronába kerül. Ebből víz hozzáadásával tíz liter mű­tejet készítenek. Gazdasági szempontból nem mindegy, hogy a borjak felneveléséhez egy korona harminc fillérbe kerülő tejet használnak-e fel, vagy pedig a mintegy dupláját érő teljes értékű tejet. Az igazgató ceruzát fogott és néhány egyszerű számítást végzett a jobb szemléltetés kedvéért. Az idén háromezer­ötszáz állat felnevelésére szá­mítanak, jövőre pedig a három váltásban hatezer borjú hagy­ja majd el a borjúneveidét. Egy borjú felnevelésénél háromszáz liter tejet számítva a szárított tejporból készült műtej felhasz­nálásával az Idén egymillió li­ter, a továbbiakban pedig éven­te körülbelül kétmillió liter tej- jes értékű tej közellátási célok­ra történő felhasználását biz­tosítja a borjúnevelde üzembe helyezése. További gazdasági haszon, hogy a szövetkezeteket és az állami gazdaságokat mentesí­tik a borjak felnevelésével já­ró gondoktól. E célra nem kell istállókat építeniük, az eddig borjúistállóknak szolgáló helyi­ségeket egyéb célokra használ­hatják fel, és az e munkát vég­ző dolgozók a jövőben más fon­tos szakaszra mehetnek át. A mezőgazdasági üzemek a hat­hónapos, százötven-száznyolc­van kilós növendékállatokat ti­zennégy koronás kilónkénti áron kapják vissza, nem pedig az általában szokásos tizenhat­tizennyolc koronáért. A járási borjúnevelde dol­gozóinak döntő többsége nő. A tapasztalat azt mutatja, hogy ennél a munkánál a nők válnak bt? a legjobban. A nagy­üzemi borjúnevelés előkészíté­sénél nagy gondot fordítottak a dolgozók, főképpen a veze­tők kiválasztására és előkészí­tésére is. „Olyan embereket igyekeztünk megbízni ezzel a munkával, akikben láttuk az akaratot és az igyekezetet, hogy ezen a fontos helyen helytáll­janak“ — hangoztatta Seres igazgató. Mindjárt hozzáfűzte: „Ezeket az elvtársakat megta­láltuk. A káderek kiválasztásá­ban és előkészítésében komoly munkát végzett az összüzemi pártbizottság is. Ezen a téren nagy megértésre találtunk a nit­rai Bioveta igazgatójánál, aki magyarul is tudó előadót biz­tosított dolgozóinak tájékozta­tására. Mivel kísérleti létesít­ményről van szó, nagy gondos­kodást tanúsít irántunk számos tudományos intézmény, így a Gazdálkodás Tudományos Rend­szerének Intézete, az Állatte­nyésztési Kutatóintézet és a Bioveta vállalat vezetősége. Je­lentős támogatást kaptunk és kapunk a Járási. Mezőgazdasági Termelési Igazgatóságtól. Az említett intézményekkel való együttműködés is kezeskedik az új módszerű borjúnevelés si­keréről“ — jelentette ki meg-t győződéssel az állami gazdaság igazgatója. A borjúnevelde indulása si­keres, így értékeli az összüzemi pártbizottság is. Találkoznak még apró-cseprő hibákkal, ame­lyek főképpen az építkezéssel függnek össze — ezeket foko­zatosan helyrehozzák. Fokozato­san igyekeznek biztosítani a modern gépesítés kezeléséhez és karbantartásához szükséges szakembereket. A berendezés, főképpen a szellőztetés és a fűtés lehetővé teszi, hogy a leg­optimálisabb feltételeket bizto­sítsák az állatoknak. A két pa­vilonból álló új borjúnevelde mellett a major régi istállóit is megjavították, hogy kibővít­sék a kapacitási Az eredeti kétezerszáz férőhelyet ily mór dón kétezernégyszázra sikerült növelni. Ceres Lajos elvtárs befeje? ^zésül a Slovenské Pole-i Állami Gazdaság életéről adott tömör tájékoztatást: „Gazdasá­gunk háromezerötszáz hektár szántóföldet művel meg. Ez a terület nincs megosztva, sem­milyen más gazdaság nem­ékelődik közbe. Az állami gaz-; daság területén két falu fek­szik — ezek sajátosan állami gazdasági községek — Király­rév és Alsóhatár. Az előbbi a gazdaság központja. A két falu lakosságának nagy része az ál­lami gazdaságban dolgozik. A sajátos helyzetből következik, hogy nagyon szoros kapcsolat alakult ki a gazdaság és a két község helyi nemzeti bizottsá­ga, iskolái és más szervezetei között. Az emberek általában elégedettek munkájukkal. Járá­si méretben az állami gazdaság­ban dolgozik a legtöbb fiatal — a mezőgazdasági dolgozók életkorának járási állaga ötven év — míg a Slovenské Pole-i Állami Gazdaság dolgozóinak átlagos életkora harminchét év. Ez azt bizonyítja, hogy sikerült megnyernünk a fiatalokat, szí­vesen dolgoznak nálunk. Nagy az érdeklődés a családi házépí­tés iránt. Királyrévet központi községgé akarjuk kiépíteni. Né­zetem szerint — hangsúlyozta az igazgató — nagyon fontos törődni a fiatalokkal és a női dolgozókkal. A hatszázötven ál­landó dolgozónk közül kétszáz 26—30 év közötti, és kétszáz női alkalmazottunk van. Mun­kájuknak nagy része van ab­ban, hogy gazdaságunk a járás élvonalbeli üzemei közé került.“ GÁL LÁSZLÓ Átadás előtt ál) az újjáépült Szlovák Nemzeti Színház. (Tóthpál Gyula felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom