Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-15 / 112. szám, hétfő

AZ ÖTÉVES TERV NYOMÁBAN Műszálgyár Mogiljovban 1972 V. 15. A Szovjetunióban nemrég hagyták jóvá a műszálipar és a műszálalapanyag-ter­melés fejlesztésének ötéves programját. Új műszálgyárak épülnek, a megfelelő üzeme- két korszerűsítik. Ennek eredményeképpen a műszál­gyártás az előző ötéves terv­időszakhoz viszonyítva négy­szeresére emelkedik, és 1975-ben eléri az 1065 000 tonnát. Belorusszijában is épül egy ilyen vegyipari üzem. Erről a gyárról számolunk be az alábbiakban. Mogiljov határában, ahol nem­légen csak bozótos pusztaság volt, felépült Európa egyik leg­nagyobb műszálgyára. Az üzem lavszennak nevezett műszálat gyárt, amelyet azután Minszk­ibe, Moszkvába, Ivanovóba, Or- sába, Narofominszkbe, Kalínyin- fea, Barnaulba, Leningrádba szállítanak, mintegy hetven vál- Üalat megrendelésére. Gyapjúval, gyapottal, lennel Keverve a lavszan gyűrhetetlen- wé, tartóssá, puhává teszi a szövetet. Nem árt neki a ned­vesség, nem megy össze. Ilyen anyagból készítik az alkalmi ruhákat. Lavszannal kevert anyagból varrt öltönyöket, kosz- fümöket, kabátokat, ruhákat nemcsak a minszki kiállításon íehet látni, hanem a Szovjet­unió sok más városának üzle­teiben is. A gyár évi teljesítménye kö­rülbelül 50 OOO tonna lavszan. Az ötéves tervidőszak végén, Vagyis 1975-ben csaknem 130 «zer tonna lavszant gyártanak majd itt, amiből szöveteket, na­gyon tartós autóabroncs-vász- nat, mű-vérereket, halászhálót, íiajókötelet, szállítószalagot, különösen finom szűrőket és Sok minden mást készítenek. A gyárat nem véletlenül épí­tették éppen Mogiljovban. A vá­ros a Dnyeper partján fekszik, tehát van víz elég, a közelben előállítanak paraxilont és metil- al koholt, a lavszan nyersanya­gait, s az éghajlat is megfele­lő. Mogiljovban szerszámgépe­ket, lifteket, tehergépkocsikat, vontatókat, talajgyalukat, kot­rógépeket gyártanak — ez a város már teljesen felnőtt ah­hoz, hogy keblébe fogadjon egy olyan óriási vegyipari üzemet, mint amilyennek a lavszangyá- rat tervezik. A döntésnél azt is figyelembe vették, hogy Mo­giljovban már van egy műszál­gyár, régi, tapasztalt műszaki gárdával, amelynek egyik-má- Sik tagja alkalmas arra, hogy az új üzem egy-egy részlegét Vezesse. A terveket 18 szovjet intézet készítette, és közreműködött néhány angol cég is. Ezek az angol cégek szállították a gyár gépeit és berendezéseit, részt vettek azok szerelésében és üzembe helyezésében. A gyár olyan gyors ütemben épült, hogy az csodálatba ejtette az angolokat. ,,Ez a gyár minden szempont­ból kolosszális“ — írta a lon­doni Sunday Times. — Ennek érzékeltetéséhez azonban szá­raz számok nem elégségesek, számításba kell venni mind az oroszok, mind az angolok lel­kesedését is ... És figyelemba Magas feszült­ségű vezetékek, sok száz kilo­méter hosszú csővezetékek a föld alatt és fe­lett, pormente­sített helyisé­gek, ahol az au­tomataberende­zések do’gnz nak, jelzőkészü­lékek és vezér- loasztalok a diszpécserszo­bákban, ahon­nan a szakem­berek figyelem­mel kísérik és irányítják a ve­gyi szintézis fo­lyamatait, vég­telen hosszú gépsorok — ennyi minden szükséges alav­szan készítésé­hez. kell venni azt az erőfeszítést is, amelyet az oroszok arra for­dítottak, hogy betartsák a ha­táridőket, bár egyidejűleg mint­egy 200 vegyipari üzemet épí­tenek.“ Kezdetben kísérleti üzemel­tetést folytattak, amely a szin­tézis folyamatainak kidolgozá­sára, a szakemberek felkészí­tésére és a különböző gépsorok kezelőinek betanítására szol­gált. A műszaki középkádere­ket Mogiljovban két szakmun­kásképző intézetben és egy vegyipari technikumban képez­ték ki. Most, amikor a fő üzemré­szekben már megkezdték a munkát, amikor már gyártják az elemiszál kötegeket, a mű­szaki cikkekhez a selymet és a műszálat, a kísérleti üzem­részlegben újabb tudományos kutatások, kísérletezések foly­nak. Ez pedig újabb intézmé­nyeket hívott életre: Mogiljov­ban a Belorusz Tudományos Akadémia Fizikai és Műszaki- Fizikai Intézete több laborató­riumot létesített. Rövidesen megnyitja kapuit egy techno­lógiai főiskola is. Mogiljov nagy vegyipari köz­pont lesz, ugyanakkor azonban textilipari központ is. Nem messze a lavszangyártól, ahol jó ideig folyik még az épít­kezés, megkezdték egy selyem- szövőgyár építését is, amely 48 millió méter anyagot fog éven­te gyártani. Mogiljov utcáinak több mint felét végigjártuk a városi szov­jet elnökhelyettesével, Alek- szandr Szergejcsikkel. ö itt nőt fel és emlékszik a város há­ború előtti csendes életére. Em­lékszik a romokra, amelyeket Hitler hordái hagytak maguk után, és az újjáépítés nehéz időszakára. Érthető, hogy büsz­kén mutogatta az újjászületett várost, az új épületeket, ame­lyek közül nem egy van kap­csolatban a Mogiljov külváro­sát, Lupolovót teljesen átalakí­tó la vszangy árral. Az üzemet — hogy a várost megóvják a szennyeződéstől — öt kilométer széles sáv választ­ja el a várostól: gidres-gödrös mezők, bokrokkal benőtt vízmo­sások, kis ligetek. Ezt a terü­letet széles autósztráda szeli át, amelyen trolibusz is köz­lekedik. A gyárat új, nagyteljesítmé­nyű erőmű látja el villamos- energiával. Ugyanez az erőmű adja a lakótelepeknek a meleg vizet is. A Dnyeperen még egy hidat építettek, ami nemcsak megrövidíti az utat a város központjától a lavszangyárlg és a város határában felépült la­kónegyedekig, hanem teher­mentesítik a másik hidat is. Azért, hogy az üzemek szenny­vize ne piszkítsa a Dnyepert, hatalmas víztisztító berendezést építettek. A kiszűrt szerves anyagot a mezőgazdaságban trágyaként hasznosítják. A festői szépségű pecserszki parkerdőben üdülőövezetet ala­kítottak ki, amely a holtága­kon létesített strandjával, csó­nakházaival rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert. öt évvel ezelőtt még semmi sem volt itt. Szöveg és fotó: N. BOBROV (Szovjetunió l ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI D eesöngettünk a prágai VI- narská utcai sarokház ötödik emeletén. Egy apró, kar­csú asszonyka nyitott ajtót. Ko­ra első látásra nehezen állapít­ható meq. Tekintete kutató volt, szeme eleven, beszéde élénk, mozdulatai határozottak, ruhá­zata szolid. Mindenütt tisztaság, rend uralkodott, a szobában sok volt a virág, a növény. A rend és a pontosság nem csupán példás háziasszonyra, hanem egyben katonára vallott. Anna Benešová, akit a bajtársak egy­más között csak Antőkának, vagy Ankának szólítottak, nyu galmazott hadnagy, a Szovjet­unióban alakult első csehszlo­vák hadtest egykori katonája. A közelmúltban tartotta 62. születésnapját, és az elmúlt évek, mint egy egy filmkocka elevenednek fel. Emlékezetében gyermekéveihez tér vissza, ame­lyeket szülőfalujában, Konech- lumíban és a fiöín vidéki Ostro- mierben, az Érchcgység lábainál töltött. Tizennyolc éves korá­ban Prágába ment munkát ke­resni, ahol az egyszerű embe­rek, a szolgálók és a mosónők keserves életét élte. Abban az időben már sötét felleqek tornyosultak Európa felett. Amikor Anna Benešová rejtekhelyei keresett a hazá­jukból menekülő, a nácizmus elől rejtőzködő német kommu­nisták számára, még nem tud­ta, hogy maga is rövidesen szökni kényszerül. A fasisztael­lenes egyletekben való részvé­tele isjnert volt az egész kör­nyéken. A protektorátus akkor egyre szűkebbé, egyre szorítób- bá vált. 19H9 áprilisában politi­kai emigrációba vonult. Hosszú és megpróbáltatásokkal teli volt a szeretett Prágából való ván­dorlása Lengyelországon ke­resztül a Szovjetunióba. Anna cseppet sem habozott, amikor Buzulukban megalakult az önálló csehszlovák katonai egység. Odasiet a kis uráli vá­roskába, hogy önkéntesnek je­lentkezzen. — Buzulukban részt vettem a katonai kiképzésben, a férfiakhoz hasonlóan — mond­ja mosolyogva. — Ez nem volt könnyű. Ám kitartottam. Az a tudat fűtött bennünket, hoqy rövid idő múlva a Vörös Had­Buzuluki „kislány1* sereg oldalán részt vehetünk a harcokban, és legalább ennyivel hozzájárulhatunk a fasiszta se­regek leveréséhez s kivehetjük részünket leigázott hazánk fel­szabadításából. — Azután fel­eleveníti a harcokat, megemlé­kezik bajtársairól, egy-egy él­ményről. — Amikor búcsút vet­tünk Buzuluktól, istentelen hi­deg volt. Egyszerre csak paran­csot „kaptunk: „Puskával tiszte­legj!“ és abban a percben rá­zendítettek a csehszlovák ál­lamhimnuszra. Mindnyájan moz­dulatlanul álltunk, akárcsak a Károly hídon a szobrok. A nagy fagynak köszönhettük, hogy nem lehetett észrevenni arcun­kon a meghatódás könnyeit, mert ezek odafagytak . .. Az emlékek egyszerre megro­hanják. Egyik a másik után egy hosszú út képeslapjaiként ele­venednek fel. — A harminchar­madik születésnapomat a szo- kolovi ütközet közben ünnepel­tem meq — ha ezt így nevez­hetem — egy aknavető szakasz egészségügyi nővéreként. Ez na­gyon érdekes, különleges érzés volt számomra. A háborúból az ember nem hoz magával szuvenírt, emlék­tárgyakat, hanem sérüléseket, idült betegségeket, hegeket a testen és leiken egyaránt, fáj­Ján Nálepka százados szovjet területre érve felvette a kapcsola­tul a partizánokkal, majd 1943 májusában a katonák egy csoport­jával átállt a partizánokhoz, ahol az egyik osztag parancsnoka lett. Ovrucs felszabadításánál esett el. Felvételünkön Ján Nálepka százados Szalunnv tábornok, a híres partizánparancsnok társasú gában. dal más emlékeket elesett baj­társakról, barátnőkről. De még­is. Az asztalon néhány meg­szürkült fénykép fekszik, a szé­leik már kissé megtörtek. Ezek a fényképek Aniéka Benešová- val együtt, egyenruhájának zse­bében eqy tárcába rejtve, Bu­zuluktól egészen a hazájába vándoroltak. A fényképről fia­talos arcok mosolyognak ránk. Az egyik hátlapján ott áll az ajándékozás szövege: „Örök emlékül AnWkának, régi bajtár­sunknak.“ Anna Benešová kezébe veszi a fényképet, amelyen négy szov­jet katona áll. — Kijev felé tar toltunk akkor. Én egy mozdo nyon távírószolgálatot végez­tem. A mozdonyvezető egyszer csak megkérdezte tőlem: „Anna foszifovna, maga nem fél?4' Ugyanis Moszkva alól szállítot­tunk lőszert. Akkor kaptam em lékbe ezt a fényképet. Minden baj nélkül megérkeztünk. És még valamit kaptam emlék­be ... Vörös bársonyra tűzve, három sor harci kitüntetést ho­zott be megmutatni. A háziasszony egyszerre csak elhallgatott. Kezébe vett egy kicsi barna jegyzetfüzetet, amit bartánőjétől, egy távirásztól ka pott. A füzetben énekek, dalok voltak feljegyezve. Ezeket u legnehezebb percekben énekel ték. A további kötetben a fér­jétől érkezett, megsárgult leve­leket tartogatja. Amikor át nyújtja, könnycsepp gördül vé­gig az arcán. Csak a háború után tudta meg, hogy férje Mélník közelében, röviddel a felszabadulás előtt esett el. Megtalálta a sirt és a családot is, ahol férje, Oskar Beneš had nagy, a Szovjetunióban alakult csehszlovák hadsereg tagja, el­rejtőzött. Egy sötétbarna levél tárca maradt utána. Abban volt egy halványsárga zsebkendő, eqy meqsárqult papirosra írt le­vél, melynek utolsó szavait idézzük: „Isten veled, és ha már töb­bé nem találkozunk, maradjon meq ez a kis emlék, amely tiszta, mint a zsebkendő, és eqyszerűbb, mint eqy képes­lap . . ľ Az emlékek közepette vissza térünk a mindennapi életbe. Hazatérése után két évvel je­lentkeztek a szenvedések. Anna Benešová néhány műtéten ment keresztül és ennek következté­ben nem folytathatta katonai szolqálatát. Amikor az orvosok már úqy-ahoqy meggy ógyítot- ták, újra munkába lépett. Fel­vásárló volt, majd portás. Ma már nyugdíjas, ám néha a ka tonai parancsnokságon még ki­segít, éjszakai szolgálatos, ami kor valaki megbetegszik, vagy szabadságok idején. Örül, hogy még szükség van rá. A baráti beszélgetés és visszaemlékezés végén így szól: „Az életben mindig az volt az elvem, hogy ott segítsek, ahol arra szükség van.” OTA DUFÉK Két évtized távlatából A hazafias mozgalmak közé — melyeknek formai különösen az utóbbi időben szerteágazóak és sokoldalúak — tartozik a katonai újítók mozgalma is, amely ez idén ünnepli 20. évfordulóját. Ha az eddig nyert ismereteket összefog­laljuk, arra a következtetésre ju­tunk, bogy a hadseregben az újí­tó- és a feltalálómuzgalom a mű­szaki alkotót*ívék,r>nv««ég ■ «Mentős területe. Az újítás és a faltatálas fonta; gazdasági tényező is, hiszen 195? óta 133 240 újítási javaslatot, IKi!2 találmányt nyújtottak he és 720 857 389 korona évi megtakarí­tást értek el. A mozgalom jelentős szerepet játszik a fiatalok gondolkodásá­nak kialakításában, a csehszlovák néphadsereg és a szocialista tár­sadalom építése iránti clkütcle Kéltségükben. A hadseregre költött eszközök hatékonyabbá tételével segíti megvalósítani a párt politi­káját, és a racionalizációs folya­mat része, amely a tudomány és a technika fejlődésének egyik fontos irányzata. A tematikai feladatok területén jó eredményeket értek el. Az 1984—1970-es időszakban kihirde­tett ÍR 282 tematikai feladat közül 8229 et megoldottak és 5092-t be is vezettek. ló eredményeket értek el tavaly is. A csehszlovák néphadseregben az újító- és a feltalálómozgalom tovább erősödön és fokozódott. Ezt döntő mértékben befolyásolták az év jelentős eseményei, mint például a CSKP megalapítása 50. évfordulójának és XIV. kongres* szusának tiszteletére indított kő telezettségvállalási mozgalom. Az elmúlt évben összesen 4787 újítási javaslatot és 10 találmányt nyúj­tottak be. 3587 újítási javaslatot és .10 találmányt elfogadtak és be is vezettek. Az elfogadóit és be­vezetett újítási javaslatuk és talál­mányok segítségével több mint 70 millió korona megtakarítást terveznek. A nyugati katonai körzetben tavaly összesen 1375 újítási javas­latot nyújtottak be, ebből 1077-et bevezettek. A megtakarítás több mint 9 millió koronát tesz ki. Az 1971-ben elért megtakarítás a ke­leti katonai körzetben is több mint 3 millió koronát tesz ki. A hadseregen belül a legna­gyobb megtakarításokat a tank­és a gépkocsiegységek érték el. A kihirdetett 243 tematikai fel­adatból 184-et megoldottak és 140 újítási javaslatot bevezettek. Ezen­kívül polgári és más alakulatok 40 tematikai feladatot oldottak meg. Az igényesebb feladatokat az újítókollektívák oldották meg. Az eiért eredményeket a lehető­ségek, de mindenekelőtt Hlaváč elvtárs szervező és irányító mun­kája befolyásolta. (í végzi a szak­oktatást, az újítókkal tanácskozik, és ő maga is újító és feltaláló. Kiváló eredményeket érnek el a katonai üzemek is. Például a katonai javítóüzemek az újítómoz­galom segítségével tavaly csaknem 17 millió koronát takarítottak meg. A Nový jičín-i üzem ebből 11 millió koronával vette ki ré­szét. Amint látni, a hadsereg nagy figyelmet szentel az újítóknak és feltalálóknak. A szervezett újító- és feltaláló- mozgalom 20. évfordulójának évé­ben ősszel megszervezik a feltalá­lók és az újítók hadseregen belüli konferenciáját. Célja, hogy meg­határozzák a csehszlovák néphad­sereg feltaláló- és újítómozgalma további fejlődésének alapvető irá­nyát a CSKP XIV. kongresszusa és a CSKP Központi Bizottsága feb­ruári ülésének a gazdasági kérdé­sekkel foglalkozó határozataival összhangban. Iné) .A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom