Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-12 / 86. szám, szerda

Április 12: AZ ÍÍRHAJDZAS NAPJA Tizenegy évvel ezelőtt, 1961. április 12 én a civilizáció történetében első ízben győzte le az ember a nehézségi erőt, jelemelkedett a koz­moszba és kívülről szemlélte bolygónkat. Ez az ember JURIJ GAGARIN volt, a Szovjetunió állam pólyára, aki a Vosztok űrhajóval körülrepülte n Földet. Gagarin repülése megnyitotta az új, kozmikus korszakot. Ezzel a szovjet tudomány, d szovjet tudósok megkezdték a kozmosz tervszerű ostro­mát, titkainak feltárását. A szovjet űrhajók, fe­délzetükön a világegyetem bátor pionírjaival, egymás után emelkedtek a kozmikus térbe. Min­den alkalommal nagyobbak voltak a feladatok, növekedett az űrhajósok kozmoszban való tar tózkodásának ideje. Gagarin mindössze 1 óra 4fí percet repült. Viszont Andrian Nyikolajev és Vitalij Szevasztyanov 1970 júniusában a Szojuz-9 fedélzetén' mát 424 órái töltött a kozmoszban, Georgij Dolrovolszkij, Vlagyiszlav Volkov és Viktor Parajéig 24 napig dolgozott az űrben. A Szovjetunióban tavaly állították Föld kö­rüli pályára a világ első orbitális, pilótás űrál­lomását, a Szaljutot. Az ilyen űrállomásoké a lövő. Ezek az űrállomások új lehetőségeket, új távlatokat nyitnak meg a kutatók előtt. A Szovjetunióban az űrhajózás napja a világ­egyelem meghódításában elért eredmények fel­mérésének a napja. A szovjet űrkutatók az elért eredményekre támaszkodva, a csillagok felé ve­zető új rajtokra készülődnek, egyre nehezebb fel­adatokat tűznek maguk elé. A világ nagy figyelemmel kíséri a tudomány újabb és újabb sikereit, s a békés egymás mel­lett élés elvének megvalósításában azokat a le­hetőségeket is látja, melyek a világűr meghódí­tásával kapcsolatosak. Az űrrepülésnek szentelte életét Életrajzában nincs semmi különös, olyan, mint sok em­beré, a sorsa azonban szokat­lan, legendás. A világűr ostromának első éveiben főkonstruktőrnek ne­vezték őt. Szergej Pavlovics Koroljov, a rakétatechnika fejlesztésének, az űrrepülés megvalósításénak szentelte életét. Koroljovnak nagyszerű műszaki képzettsége, állandó kutató szelleme, konst­ruktőri tapasztalata és a repü­lésben való jártassága segített hajtottak végié rajta. S végül megszülettek az ember-irányí- totta űrhajók, kidolgozták az ember űrrepülőséhez és a Föld­re való visszatéréshez, az űrha­jóból a bolygóközi térbe való kilépéshez szükséges berende­zéseket. Sz. P. Koroljov nagyon jól érzékelte a mai technika fejlő­désének távlatait, és nem kis érdeme van abban, hogy első­ként a szovjet emberek jutot­tak el a kozmikus térbe. Moszkva környékén, 1960 ele­Sz. Koroljov, I. Kurcsatov és M. Keldis abban, hogy nagyszerű tehetsé­gét kibontakoztassa a tudo­mánynak és a technikának ezen az új területén. Koroljov- ban szerencsésen párosult a mély elméleti tudás, a tudo­mányos előrelátás és a kitűzött feladatok realitásának józan felmérése, az alkotó kollektí­vák munkájának megszervezé­sére való képesség. Az emberiség történetébe aranybetűkkel íródott 1957 ok­tóbere. A Koroljov irányításá­val létrehozott kozmikus raké­tarendszerrel akkor juttatták pályájára Földünk első mester­séges holdját. Az első szputnyikok felbo­csátását az űrhajók, majd a bolygóközi automata űrállomá­sok próbarepülései követték. A szovjet felségjelvények már el­jutottak a Holdra. Automata berendezések körülrepülték a Holdat és lefényképezték túlsó oldalát, majd sima leszállást jén épült ki az a városka, ame­lyet most Csillagvárosnak ne­veznek. Sokszori szigorú válogatás után ebbe a városkába költöz­tek a jövőűrhajósai. Koroljov gyorsan meg tudta nyerni magának a jövendő űr­hajósokat. Ügy beszélt velük, mint legközelebbi segítőtársai­val. Amikor az űrhajósok elláto­gatlak az irodába, Szergej Pav­lovics odavezette őket az űrha­jóhoz, és belekezdett mondó­kájába: — A Szputnyik-űrhajót ha­talmas, több lépcsős hordozó­rakétára szereljük. Pályáját el­érve, az űrhajó leválik a ra­kéta utolsó fokozatáról... Az ember űrrepülésének elő­készületei javában folytak. A konstruktőrök éjt nappallá té­ve, csaknem minden idejüket az üzemben töltötték. Ha vala­mi fennakadás történt, Szergej Pavlovics tüstént a helyszínre indult. Egyszer észrevette, hogy az űrhajón hiányzik egy elem, amelyre pedig szükség van az űrhajósok gyakorlatozásához. Erre ő higgadtan, mint akit egyáltalán nem lehet kihozni a sodrából, a vezetőmérnökhöz lépett, és óráján a 9-es számra mutatott: — Holnap 9-re meglegyen! Másnapra minden rendben vol t... 1961. április 6-án az állami bizottság ülésén Szergej Pavlo­vics jelentést tett az űrkabin levegőjének regenerációs rend­szeréről. Az elmondottak lénye­ge egyetlen dologban sűrűsö­dött össze: a rendszer mun­káját több napra kell biztosí­tani, noha a repülés két óráig sem tart. Mielőtt Jurij Gagarin felöltöt­te volna űrruháját és az autó­buszon elindult volna a rajt színhelyére, Szergej Pavlovics bement hozzá. „Életemben elő szőr láttam őt gondterheltnek és fáradtnak — írja jurij Gaga­rin. — Bizonyára az álmatlanul töltött éjszaka miatt. Szerettem volna megölelni őt, mintha csak az apám lenne. Néhány olyan javaslatot és tanácsot kaptam tőle, amelyet még sohasem hal­lottam, s amely hasznos lehe­tett a repülés során. Úgy tűnt, hogy Szergej Pavlovics frissebb lett azután, hogy az űrhajóso­kat látta és elbeszélgetett ve­lük". Koroljov valóban izgult az űrhajósokért, nem egyszer megismételte: „Hiszen ember indul a kozmoszba. A mi szov­jet emberünk!“ Szergej Pavlovicsnak a tudo­mányban elfoglalt helyéről és betöltött szerepéről találóan és tömören jegyezte meg M. V. Keldis akadémikus: „Egyszer s mindenkorra Sz. P. Koroljov ne­véhez fűződik minden idők egyik legnagyobb tudományos és technikai vívmánya: annak a korszaknak a megnyitása, amelyben az emberiség birtok­ba veszi a kozmikus teret“. Büszkék vagyunk rá, hogy ez a nagy tudós szovjet ember és kommunista volt. PJOTR ASZTASENKOV Mindig magasabbra... 1972. IV. 12. Mindenki, aki Nyikolajeva- Tyereskova közelében él, ugyanazt mondja róla: „Igen sokat dolgozik. Nagyon sokat“. Ez az egyszerű tőmondat — az emberségről tett vallomás. Csillagvárosban találkoztam a világ első női űrhajósával... — Valentyina Vlagyimirovna, az ön sorsa sok tekintetben rendkívüli... dicsőséget szer­zett magának az egész világon. De mennyiben változtatta meg személyes életét? Mi újat ho­zott az életébe? — Gyermekkoromban volt egy álmom: mozdonyvezető sze­rettem volna lenni, távolsági vonalakat vezetni. Persze, nem­csak a puszta kíváncsiság vé­gett ... Szerettem volna meg­nézni az egész hatalmas vilá­got, magamba szívni minden szépségét, múltját és jelenét. Az utóbbi években sikerült is megfordulnom nemcsak a vi­lágűrben, hanem a föld számos országában. Sok ember munká­ját, életét ismertem meg. És ismételten meggyőződtem ar­ról, hogy mindaz, ami körül­vesz bennünket, az egyszerű dolgozó emberek műve. — Naplójába ön Makszim Gorkij szavait írta fel jelmon­datul: „Ügy kell élnünk, min­denkor azért lelkesedve, amit még el nem értünk. Az ember megnő azáltal, ami felfelé, ma­gasabbra vonzza“. Megmaradt-e benső kapcsolata ehhez a gor- kiji gondolathoz, amelyet mint­egy programjául választott? A világ első űrhajósnője — kislányával, Al* jónkéval. — Szerintem ez a legnagy­szerűbb gondolat. Ki tudja, hol a magasság, melyet az ember elérni hivatott? — Valentyina Vlagyimirovna hogyan felelne erre a kérdésre: mit tart a legfontosabbnak az ember életében? — A munkát. Az önfeláldozó hazaszeretetei. Ami az űrhajó­sok eredményeit illeti, ismét és újra csak azt mondhatom: az űrrepülés nem az egyes űrha­jósok érdeme. A szovjet emberek millióinak mun­kája testesül meg benne; a fémkohászok, a gabonatermelők munkája, azoké, akik űrhajókat építenek, ruhát varrnak, repülni tanítanak ben­nünket, elsajá­títják az új technikát. Az űrhajós eredmé­nye — vala­mennyi szovjet ember közös műve. G. BOCSAROV Nagykapusi utcán (Tóthpál Gvn'a felvétele) Készülnek az uborkaszezonra A címben foglalt állítás ko­moly feladatot ró a ZELENINA vállalat seneci (Szene) nagy­raktárának dolgozóira. Garai Jó­zsef igazgató elvtárs szabadko­zik,nem mondhat pontos ada­tokat, mert ha vagonokról be­szélne, üzemi titkot árulna el, de felelőssége tudatában kije­lenti: a tél folyamán az előze­tes megrendelésekhez viszonyít­va 125 százalékos arányban biz tosítottak a kereskedelem szá­mára elegendő burgonyát, déli­gyümölcsöt, friss zöldséget. Ha­sonló módon készülnek az •ubor­kaszezonra. Furcsa. Általában a pihenés, a kikapcsolódás, az úgynevezett „lazítás“ időszakának tartják az uborkaszezont. Máshol. De nem itt. A nagyraktár dolgozóira ugyanis éppen ebben az idő­szakban hárul a legtöbb mun­ka. A nagyraktár épülete a „Nagy Stift“. ígv ismerik a városban ezt az épületet. Még a cégtáb­la szövegében is így jelölik. Valaha női fegyház volt. Mária Terézia idejében pedig a hu­szárok laktanyája, az 1848-as időkben gazdásziskola. Ma zöldség- és gyümölcsraktár. A sötét, boltíves kapualjon átha­ladva balra fordulunk, kopott, dongó falépcsőkön feljutunk az emeletre, ahol az iroda talál­ható. Jobb felől almaillat árad. Fordulunk egyet a folyosón, és már a friss saláta üdeségét ér­zem. Hajko Anton, az igazgató he­lyettese nem titkolja, hogy az épület csak egy része annak a nagyraktárnak, melyet a ZE­LENINA vállalat üzemeltet, s ahonnan a bratislavai körzet összes üzletét, iskoláját, majd­nem mindegyik üzemi konyhá­ját rendszeresen ellátják gyü­mölccsel, zöldséggel. A szak­mában jártas ember magabiz­tos mozdulataival magyarázza: „Tessék kinézni, az ablakból látható az a 40-vagonos hűtő- ház, melyet a szövetkezettől bérelünk... A légkondicionált termekben pedig déligyümöl­csöt szoktunk tárolni...“ Az irodában állandóan csöng a telefon. Idegesítő csöngeté­sét már régóta megszokta Pia- csek Gizella, aki diszpécser­szolgálatot teljesít. Már 11 éve. A raktár bérelszámolója Pia- csek Viktória. Az idén már hu­szadik éve, hogy ebbe a beosz­tásba került. Mindketten jól és alaposan ismerik a megren­delések, a szállítások lebonyolí­tásának problémakörét. A tá­rolás problémáinak ismerője szintén nő, Šušlová Margita, aki szakképzett dolgozó. Beosztása: raktárosnő. FŐLEG NŐK Mindenhol asszonyok, lányok dolgoznak. Raktárfőnök-helyet- tesi beosztása van Sármír Imre elvtársnak. De mellette, körü­lötte szintén nők dolgoznak. Válogatják, osztályozzák az árut. Tegnap még az almát. Ma a retket. Néhány hét múlva már az uborkát. Matus Józsefné, Ka- kasné, Németh Ottilia, Lajt- mann Terézia, Jankó Valéria, Dóka Gizella, Szabó Irma. Alig győzöm feljegyezni a nevüket. Közben élcelődünk: Hát nincs itt hírmondónak sem férfi? Ne­vetnek. Aztán megmagyarázzák: a nagyraktár 52 dolgozója kö­zül 32 asszony, illetve leány. Háromévi alkalmazás után a nők alaposan és jól megis­merik a raktározási munka for­télyait, raktári szakmunkás mi­nősítést kapnak. Sokan azon­ban csak időszaki dolgozók itt, a nagyraktárban. Amikor ott­hon, a szövetkezetben szükség van munkájukra, inkább otthon, a falujukban, a szövetkezetben vállalnak munkát. DICSÉRŐ OKLEVELEK A nagyraktár dolgozói 1965 májusa óta a „Szocialista Mun­kabrigád“ megtisztelő cím mél­tó tulajdonosai. A folyosókon végig, a falakon mindenütt di­csérő oklevelek, kitüntetések függnek. így okoskodom: „Sok nő dolgozik itt, tehát sok a di­csérő oklevél ...“ Az igazgató elvtársban és helyettesében eb­ben a pillanatban felébred a férfihiúság és már mutogatják is azokat az okleveleket, melye­ket a szállítóbrigád tagjai sze­reztek. Ennek a brigádnak csak férfiak a tagjai, hiszen olyan nehéz fizikai munkát, mint a ra­kodás, a világért sem bíznának nőkre. Nem titok, hogy amikor va­lóban sok a munka, ez a brigád még éjjel is dolgozik, ha a szükség megkívánja. Sok függ azonban attól, hogy ennek a munkabrigádnak a tevékenysé­gét milyen módon, hogyan irá­nyítja a diszpécserszolgálat. Még nem valósították meg, do már tervezik, hogy a diszpé­cserszolgálat és a brigád egyes csoportjai között rövidhullámú adó-vevő rádiókészülékek biz­tosítják majd az állandó kap­csolatot. Addig, amíg ez meg nem valósul, maradnak a ha­gyományos irányítási módszer mellett: telefonon próbálják utolérni a szállítókat, vagy az igazgató és helyettese autóval, esetleg motorkerékpárral sze­gődnek nyomukba, hogy a ki­alakult helyzetnek megfelelő utasítást átadhassák. KÉRDÉS A nagyraktár dolgozóinak a jövőben az eddiginél is nagyobb és bonyolultabb feladatot kell megoldaniuk, hisz a forgalom állandóan növekedni fog. A sta­tisztikai előrejelzések szerint évről évre nő a zöldség- és a gyümölcsféleségek aránya a tájilálékok sorában. A termelők tudják, hogy a nagyraktár biztonságot jelent számukra. Amennyiben szerző, déses viszonyba ]ép a termelő, a nagyraktár képes arra, hogy egész évi szorgalmas munkájá­nak eredményét átvegye, raktá­rozza. A fogyasztók is tudatában vannak, hogy a nagyraktár ha­talmas készleteivel, jó minősé­gű árujával, s nem utolsósor­ban viszonylag szilárd áraival szintén az ő érdeküket szolgál­ja. Csak egyet nem ért az igaz­gató elvtárs: miért csökkentet­ték a környező szövetkezetek, állami gazdaságok vezetői ter­vükben a kertészeti területek hektárainak számát? Várható ugyan, hogy a haladottabb ag­rotechnikai eljárások elterjedé­se, a korszerűbb művelési mó­dok nyomán a hektárhozamok növekedni fognak, mégis nyug­talanító ez a jelenség. Jó volna, ha az illetékesek közül valaki feleletet adna er­re a kérdésre, hisz ez a leg­elemibb probléma ezen a téren. Ezt illik tudni. A felkészültség más. Arról majd a vásárlók mondanak véleményt. Ugyanis a nagyraktár munkájának fok­mérője nemcsak az, hogy mek­kora mennyiséget képes átven­ni, hanem az is, hogy milyen választékot bocsát a vásárlók, a kereskedelem rendelkezésére. Errő] majd a nyári főszezon­ban mondunk véleményt. HAJDG ANDRÁS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom