Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-10 / 84. szám, hétfő
S zép az Ülő. Májusi illatok szállnak a kellemes, lágyan simogató levegőben, madarak csivitelnek az udvaron álló nagy diófán. A galambok méltóságteljesen ülnek o háztetőn. Figyelik a szokatlan színű csöndes gyülekezést az udvaron. Némelyik kíváncsian felszáll, egy kört ír le az udvar felett s visszaszáll hírt- vivőn társai közé. Vontatottan, szomorúan száll az ének „Adj Uram örök nyugodalmat neki...“ Kívánja az ének s kívánják az összegyűlik Örök nyugodalmat szegénynek. A szívek elszomorod- nak, könnyek loP“k”dn^ |"ľ hítőn a remegő pillák alá Szü leltünk, hát meg is kell hal .mnk Nincs ellene orvosság, nincs védekezés. A halál eljön Előbb vagy utóbb mindenkinél biztosan bekopogtat. Váiatla nul hirtelen, megrenditon ... Ám’sokszor vágyva, alig vál-va. mint egy kedves vendég. A könnyek összegyűlnek a szemekben, a szomorúság szalma- virága összeszorítja a szíveket az utolsó, halk búcsúszónál. Most Is eljött a fekete vendég. Nem váratlanul és nem hirtelen. Egy teljes hosszú élet után. Várt vendégként érkezett, mégis fáj az utolsó „istenhozZ‘Tavaszi napsütésben, kint a kispadon üldögélve utol ára szeretné magához ölelni ezt az eijész csodálatos, múlandó világot! A fényt, a draga napfényt az illatot! Milyen jó érezni még a csodálatos zsongás 1 Elgyengült teste föléled, a játszó napsugár gyámoltalan mosolyt csal beesett, öreg arcára. Amint kint üldögél, százféle gondolat, érzés rohanja meg. Visszaállnak a régi képek, rési vágyak s az eltűnt remények. Megfakult szeme befelé néz. Ügysem érzi ő már ezt a mostani világot. Látja maga előtt a tavalyi őszt, amikor elment ő, a kedves, a társa, az énje, a jobbik élete. Elment szótlan, csendben a hulló levelekkel Alig volt 16 éves, hogy Ki* nyílt a szerelem virága s eldöntötte örökre a sorsát. Osz- szekötötte sorsát a történelemmel. Mert az ő sorsa élete, viharos, kínos, vajúdó, mint az újkori történelem. Egymás után szülte a fiúkét, míg a háború, a gyűlölt, rettegett háború el nem választotta őket. A lig 20 évesen egyedül maradt. Egyedül a gonddal, a vággyal, a reménnyel. Nem maradt más, mint a várakozás az örök remény rózsás hajnala, hogy visszatér, biztos visszatér, nem hagyhatja el őt délceg, vitéz katonája. Végre felsóhajtott a világ, vé- ge-vége! S eljött a nap, hogy ő is visszatért. Így már jobb lett az élet. Nem volt hideg az ágy, s nem sírtak kenyérért a fiúk. A munka volt sok. A hajnal pírja már talpon találta, s az esti szürkület még nem hozott pihenést. Dolgoztak, éltek. Születtek a lányok, s mire megfoghatták volna a dolog végét... megint felfordult a világ. Először az ínség, az elKönozsi Istvón felvétele szegényedés 3 egyszerre 'robbant ki a hír, h á b o r ül Megremegtette a sziveket, s mint »ötét árnyék telepedett a* emberek tudatára a rettegés, a borzalom, a félelem. Róza asszony görcsös, reszkető kezével könyijrgött az éghez: a fiai, az ő szép fiai masíroznak a frontra! Százszor szülte meg a kínt, százszor érezte a keresztrefeszítés fájdalmát. JOZEFIK EDIT: Nem szült mosolyt szorosra zárt ajkán a tavaszi szellő, a kibúvó napsugár. Szívében tél volt, keményre fagyott, kegyetlen tél. Üres így a ház. Amerre néz, szeme őket keresi. Nincs szava, nincs maradása. Nyugtalanul várja a holnapokat. Érthetetlen ez az egész. Miért? Csak! Minek? Mert kell! Menni kell! Aki ép, aki még elbírja a fegyvert, mind elmenti Mind elmenti Csak ez a szegény maradt itthon. Ez mindig a nyomába jár. Hűséges tekintete követi minden mozdulatát. Játszik, hogy mosolyt csaljon ajkára, dolgozik, hogy neki könnyebb legyen. Csak éppen szólni nem tud. Ám szól helyette némasága, a szívében összegyűlt alázat. Szeméből a végtelen szeretet, rajongás, féltés ragyog szenvedő anyja felé. Megszokták egymást. Egy mozdulatból, egy mosolyból értik egymás gondolatát. őst szépen süt a nap. Má- jus van. Ki tudja hányadik május?! A tulipánok, gyöngyvirágok májusa. Most ők a kiskertek királynéi. Mint a szőnyeg, úgy terül el lába előtt a sok, mindenféle színű virág. — Szép, nagyon szép. — Szeretné leszakítani itt a lába alatt ezt a szép pirosat. Ügy hívogatja igézőn, lassan nyúl feléje, már már leszakítja, de mozdulata megakad, s lassan visszahúzza kezét. Nem kell már őneki virág, ilyen öregasszony kezébe piros tulipán?l — Leszakítsam Róza néni? Látom, nagyon szeretné. Tessék, ugye milyen szép? Milyen jó idő van. Mintha máris nyár Jenne. Jó itt a napon üldögélni ugye? Hát az egészsége ... ? Róza asszony már nem is hallja, kezében a virágot nézi x bólogat. Nem érez ö már semmit. Mindegy, C már tudja, hogy ez az utolsó tavasz, ami elönti illatával, simogatja szerelmes, lágy suttogással, el- zsongítja sajgó tagjait, gyógyító sugarával. Ű tudja, hogy ez az utolsó tavasz, ez az utolsó búcsúzás, s ő is elköltözik. Szíve összeszorul, ha arra a szegényre gondol. Mi lesz vele? Bár csak halt volna meg előbb, hamarabb, mint én. Édes elsőszülött gyermekem, de tudom, így lenne a legjobb! Két nagy kövér könnycsepp gördült végig az öregasszony arcán. Nehezen búcsúzik. Még ide köti a kötelesség. Az anyai szív parancsa, a féltés, a végtelen szeretet. Vontatottan, szomorúan száll fel az ének. „Adj, Uram örök nyugodalmat neki ...“ Örök nyugodalmat? Hát lehet örök nyugodalma, mikor annyira hívják vissza? Törődött, gyámboltalan fin, az ő elsőszülött fia sírja keserves bánatát. Szaval érthetetlen kínnal törnek elő ajkai közül. Nyelve paltog, szája vonaglik az el- esettség, rémülete hideg verejtéket szül felhős homlokán. Kezei az égre merednek, torkához kap, s hörgő fájdalommal tör fel a drága szó néma ajkain ő „ma-m-ma" „Örök világosság fényesked- jék neki.. Térdre esik, s ajkai most már engedelmeskedve mondogatják, hol vékony sírós hangon, hol hörgőn, kérőn, pa- rancsolön, „ma-ma“. A szeretet, az egyedüli szeretet, amit érzett az életben, a vágy, ragaszkodás, a gyöngédség, a barátság, amit az értelme felfogott ez az egy szó „ma-ma“. Vontatottan, szomorúan száll az ének. Utolsó útjára, örök pihenőre viszik. Az udvar kiürül, csak ő áll mozdulatlan, reszkető inakkal, kitárt ölelésre váró karokkal, ő, az elsőszülött fiú, ki nem lett férfi, férj és apa. C mikor a kapu becsukó- ™ dott, feleszmélt, üveges kitágult szemekkel bámult a semmibe, s a mindenség sejtelmes szavát felfogva nagy baktató léptekkel, fejét leszegve indul vissza a házba. Ajkai közt suttogja a drága szót, melyet addig nem tudott soha, melyet az már meg nem hallhat soha, de még a halála után is simogat, vigasztal s velünk marad. MAMA, MAMA! KOMLÓSI LAJOS: Neonok farka szlnkeverékl A neonok fénye csodaszép. Lila, narancssárga, sárga, felemel a magasba, majd eltörpít a nagyvárosi lárma. A reklámokat szeretem. Tündérvilág. Hangtalan színlárma. Egyik a fogkrémet dicséri, másik hív a Jalta bárba. Nem fogadok szót nekik, csak nézem a színorgiát, a piros és kék köröket s szívemre az ábránd emlék-csipkéket szövöget. Nagyvárosi Felét se látjuk furcsa tornyaidnak, nem állunk meg szobraid előtt, nem tudjuk, ahol ma rom ásít mi volt még tegnap előtt. Villamosaid rohannak s fürgén fut a macskakő is lábunk alatt, nem érezzük a hideget, nem látjuk a havat, csak a neonfények ezre a miénk, ha fáradtan ballagunk haza este s ilyenkor egy hallgatag szigeti kertre gondolunk, egy elröppent balatoni nyárra és mindenre, mit elnyel a könyörtelen város és az idegtépő lárma... Egy nehéz nap éjszakáján Éjfél körül járhatott az idő, amikor egy ötvenkoronás a tömött pénztárca mélyén kikötött. — Na, itt talán megpihenhetek — sóhajtotta félhangosan. — Hű, micsoda napom voltl Reggel még szép voltam, ropogós, frissen vasalt, most pedig kopott vagyok, rongyos, megviselt. Hogy én min mentem keresztül reggel óta! — Nehogy elmesélje! — intette le a szomszédja. — Mi sem egy hűvös székben üldögéltünk egész nap, hanem dolgoztunk. Most aztán pihenésre vágyunk, csendet akarunk. Az ötvenes epésen vissza akart vágni, de még idejében észrevette, hogy a szomszédja egy előkelő, kemény kiállású százas. Ű pedig csupán egy ötvenes bankjegy. Jobbnak látta tehát, ha elhallgat. Ám egy tizes, ami ott lapult a közelében, odasúgta neki: — Csak mesélje, bátyám, engem nagyon érdekel. És az ötvenes mesélni kezdett ... — Hallod-e, öreg cimbora? — telefonálja Pogácsa Félix barátom — estefelé felruccanhatnál hozzánk, jú borom van. — Bor, jó bor? — Príma bor — recsegi — faluról kaptam. — No, felug rassz? — Fel én... tudod, hogy a fó bornak nem vagyok ellen sége. Hánykor menjek? — Hét felé jöhetsz. Várlak, kedves öregem. A megbeszélt Időpontban be kopogtattam Félixékhez. Bará lom nyitott ajtót és szokása szerint megölelt, megcsókolt. — Gyere, gyere — invitál beljebb —■ helyezd magad kényelembe — és készségesen rángatja le a nagykabátomat. — A kedves feleséged? — Elutazott az édesanyjához, ahhoz a vén csoroszlya anyósomhoz. Csak holnap főn meg. Ezért is hívtalak. Legalább nyugodtan leszophatjuk magunkat. A másik szobából éles gyerekhang sipít ki a félig nyitott ajtón. — Majd megmondták anyunakI — Mondod az öreganyádatl — kiált vissza Félix. — Megmondom, hogy nya- kaltad a bort. — Fogd be a szád, te disznó, mert kitépem azt a konya füledet. A hétévesnyí kölyök kiszalad és körültáncol bennünket. — Megmondom, megmondomI — Mit mondasz. meg, te kis hülye? Csak hajtod a magadét, mint aki bedilizett, ahelyett, hogy köszönnél Varjú bácsinak. — Csókolom, Varjú bácsit Téged Is megmondták. — Dehát mtt mondasz meg, Féltxke? — kérdezem a gyerektől óvatosan. — Azt, hogy vedeltek. — Vedelünk? Azt sem tudod, mi az. A fiúcska lapos tekintettél néz rám és fölényesen leint: — Hogyne tudnám. Anyuka mindig mondja, hogy az apu egy közönséges disznó, mert folyton vedel. Tudod, Varjú bácsi, az apu egy szesztestvér és hülyére issza magát... — Elég te csirkefogói — hördül fel Félix barátom és nya- koncsapja a gyereket. — Mars vissza a szobába leckét írnil A kis Félix bömbölve menekül vissza a szobába és onnan kiabálja: — Megállj csak, te vén tró- ger, ezt is megmondom. Megmondom anyunak, hogy agyon akartál verni. A disznója, egy gyenge gyereket püföl. — Látod, így vagyok — mondja a barátom. — Önagy- sága egyszerűen fogja magát és elutazik az anyjához, de a kölyköt a nyakamon hagyja, hogy így ellenőrizzen. Látod ezt a kis vakarcsot, megfigyeli az apját: vedel-e vagy nem vedel? Hát vedelek, barátom, hadd pukkadjon őnagysága. Az asztalra helyez egy demi- zsont, poharakat kerít és hozzálátunk a szopogatáshoz. Barátom és vendéglátóm, amikor megmelegszik kissé a füle, körüiményes előadásban vázolja családi helyzetét; elsősorban anyósának praktikáit és felesége őnagyságának múltszázadbeli felfogását az élet örömelröl. — Pofátlanság, érted, pofátlanság, amit velem müveinek! — dörgt és nagyot csap az asztalra. A nagy zajra beszalad Félix- ke, ránkbámul és harsányan röhög. — Apu, te már egészen oda vagy, de a Varjú bácsi állattan bírja. — Takarodj innen, le kis tetű, mert eltaposlakl — kiált rá az apja magából kikelve. — Csak próbáld meg, de felpofoztatok anyuvalI — No várj csakl — sziszegi Félix barátom és felugrik, hogy nyakoncsípje a gyereket. — Ne verd meg szegénykét — állok közibük — ö még nem tudja mit beszél, csak szajkó- zik. — Nekem ne szajkózzon egy Ilyen kukac... , — Kukac vagy tel — felesel Fólixke a hátam mögül. — Kukac, kukac... vaddisznói — Te kis hülye, te szamárfej, te mafomparádé ... te ... te ... taknyos ürge. Hogy mersz így apáddal beszélni? — Korhely ... dili... träger ... majom ... — replikázza Félixke és én jobbnak látom átmenteni a másik szobába. — Hallottad, miket kiabál az apjának? — mondja csüggedten Félix barátom, amikor visz- szatérek, — Hát ide jutottam, testvér. Eltűnődve bámul a poharába és nagyokat sóhajtozik. — Csak tudnám, kitől tanulja ezeket az útszélt szavakat ez a kis hülye? Csak tudnám? .. DÉNES GYÖRGY Reggel arra ébredtem, hogy egy férfikéz két ujja kiemel társaim közül és belecsúsztat egy orvosságszagú fehér köpeny zsebébe, e szavak kíséretében: — Köszönöm a tanácsait;, doktor úr, remélem, hasznomra lesznek. A fehérköpenyes átsétált a fürdőszobájába, ahol két férfi matatott. — Ogye remélhetem, hogy estig meglesznek vele? Na, itt egy kis pénz italra, hogy szaporábban haladjon a munka — mondta, s azzal az idősebb férfi markába csúsztatott. Tíz perc múlva már a sarki kisvendéglőben voltam. Amikor a szerelők fizettek velem, a vendéglős nem a kasszába tett, hanem hanyagul bedobott a saját zsebébe. Aztán átsétált a szemközti építőanyagtelepre és pusmogni kezdett az őrrel: — Kellene még egy kis ke- rítésdrót a telkemhez. Készítsen ki egy köteggel, majd egy alkalmas pillanatban elviszem. Addig maga ezt az ötvenest tegye a szemére ... A telepőr odament az egyik rakodó gépkocsi sofőrjéhez: — Vasárnapra kellene egy kis fekete fuvar. Nem kívánom ingyen. Előlegnek itt ez az ötvenes ... A sofőr később felugrott a vállalati fuvarirányítóhoz: — Kedves kartársam, a jövő hétre írjon ki már nekem néhány vidéki utat, hadd növekedjen a kilométer. — Majd meglátjuk, mit tehetünk — mondta a tisztviselő, s miután egyedül maradt a szobában, kihalászott engem a menetlevelek közül, ahova a sofőr becsempészett. Aztán átugrott a szomszédos szabóságba, ruhát próbálni. Mondanom sem kell, hogy a szabónál maradtam. De nem sokáig, mert a szabó átvitt a közeli bútorboltba. — Kékkárpitos Sylvia-garni- túránk most nincs, de amint érkezik belőle, rögtön félre teszem önnek — ígérte készségesen a bútorboltos a szabónak. Eközben én, természetesen, újából gazdát cseréltem. Amikor idáig ért a történe*- te, az ötvenes elhallgatott. Észrevette, hogy már a kis tf* zest Is elnyomta az álom, úgy látszik, túl mindennapinak találta társa kalandjait. Pedig még nem is volt vége! Az ötvenes kissé megbántottnak érezte magát, majd csendesen duzzogva maga is elaludt. Reggel arra ébredt, hogy egy férfikéz két ujja kiemeli társai közül, s belecsúsztatja egy orvosságszagú fehér köpeny zsebébe, e szavak kíséretében: — Köszönöm a tanácsait, doktor úr, remélem, hasznomra lesznek:... raovAnyi barna. 1972. tV. V
