Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-09 / 14. szám, Vasárnapi Új Szó
reíiiíHimm ___________________9 Ko llégái bevunultak az osztályokba, egyedül maradt a kis tanári szobában. Kikapcsolta a rádiót és gondolatokba merülve visszaült az asztalhoz. Egyedül van s elgondolkodik mindazon, ami történt. Mi is változott tulajdonképpen? 0 nein. Az alakja még mindig szép, s változatlanul vonzza a férfitekinteteket. Nemrég ez még hí- zelgett neki, de most már ... Csak két év telt el azóta, hogy mint kezdő tanítónő idekerült. Emlékszik, mikor kiszállít az autóbuszból, egy pillanatig meglepetten állva maradt. Egyenes utca, szép házak és körös körül síkság. Egy kis hegyi faluban nőtt fel, a hegyek szerelmese volt. Hirtelen megérezte, hogy hiányozni fognak neki a hegyek. Az iskolában volt elég munka. Az előkészületek és füzetjavítások sok idejét elvették. Szinte észrevétlenül múltak a napok és a hetek. Elérkezett a libasültek, az új bor és a lakomák ideje. A faluban megjelentek a „ritka vendégként“ számon tartott rokonok is. Hazalátogatott szüleihez Miro is, aki építészmérnökként dolgozott az ország másik részén. A mulatságon találkoztak. Táncoltak, s ő már akkor érezte, hogy ez a fiú lesz a sorsa. Egyáltalán nem érdekelte, hogy Miro az este hátralevő részét a kártyaasztal mellett töltötte, s amikor távozott, léptei már nagyon bizonytalanok voltak. Eszébe sein jutott, hogy hazakísérje. Hiába „súgták“ meg neki néhány nap múlva „bizalmasan“ a barátnői, hogyan nyilatkozott róla a barátainak. Állítólag, olyan mint ő, tíz is akad minden ujjára. Meg volt győződve róla, hogy csak az irigység beszél belőlük. Bántja őket, hogy már régebben a faluban vannak, mint ö, és Miro még eddig észre sem vette őket. És már soha nem is fogja őket észrevenni — tette hozzá a lelke mélyén diadalmasan. Meg is lepődtek a kolléganői, amikor látták, hogy Miro majd minden hétvégén itthon van, ő viszont vasárnaponként a faluban marad, pedig azelőtt rendszeresen hazajárt. A nyári szünidőben megesküdtek. Szeptemberben már nem tért vissza az iskolába. Elment Miroval. Hamarosan lakást is kaptak. Sokáig nem talállt ugyan megfelelő munkát, de ez sein volt baj. Szerelmével megváltoztatta Miro eddigi életmódját is. Kár, hogy mindez nem sokáig tartott. Ismét felbukkantak a barátok, a kártya, a bor, sőt a nők is. Eleinte nem is akarta hinni. Töprengett, hogy hol követett el hibát. Mindent megtett házasságuk megmentéséért, de végül keserűen megértette, hogy a válás elkerülhetetlen. Elköltözött tőle, és hálás volt, hogy visszavették az iskolába, habár egyelőre csak egy beteg kolléga helyettesítésére. Azért jött ide, hogy kigyógyuljon a szerelemből, de valahogy minden fordítva történt. Ki kell kerülnie ebből a bűvkörből. Belelapoz a füzetbe, s abban a pillanatban megszólal a csengő. Vége az órának. Mosolyogva szállingóznak befelé pedagógus társai. Bezárja a füzetet és igyekszik a többiek beszélgetésére figyelni, de csak szótöredékeket fog fel. Ismét csengetnek, új óra kezdődik, jobb is így. A munkában a szelíd gyermekarcok között legalább egy kis időre elfelejti a kínzó gondokat. Hisz az élet megy tovább, s a gyermekeknek nem kell érezniük, hogy a tanítónőjük boldogtalan. Fogja a harmonikát, és bemegy az osztályba. A zeneóra megkezdődik. Ujjai sikla- nak a billentyűkön, szemével simogatja az előtte ülő gyerekeket és játszik. Eleinte komoly és szomorú dalokat, de percek múlva már vidám énekszó tölti be az osztályt. A gyerekek dalolnak és ő dalol velük. Csak Péter kivétel. Grimaszokat vág, forgatja a szemét, húzogatja a fülét és kezeivel a harmonikázást utánozza. Egy pillanatra abbahagyja a játékot és figyelmezteti. Péter nein hallgat a szép szóra. Amikor felszólítja, hogy menjen ki az osztályból, szeme közé nevet és ülve marad. Tanácstalan lett. Tudja, hogy Péternek már a kilencedikbe kellene járnia. Hívja az igazgatót? Lelki szemei előtt most látja azt a kollégáját, aki nemrégiben az iskolaudvaron észrevette, hogy kilyukasztották a kerékpárján a gumit. Péter a közelben állt és szemtelenül vigyorgott. Amikor a tanító megkérdezte, miért nevet, így válaszolt: kíváncsi vagyok, hogy megy most át a másik iskolába. Péter egy sajnálatra méltó óriás a többi gyerek között. A tanítónő gyorsan határoz, vállánáfl fogva kilódítja az osztályból. Pillanatokig tart, amíg ezt a kellemetlenséget elfelejti, de aztán szeme újból felcsillan és a hatodikosoknak úgy tűnik, hogy tanítónőjük nemcsak szépen játszik, hanem a legszebb is az egész faluban. Másnap Péter nein jött iskolába. A tanítónő nem is sejti, hogy éppen ezekben a percekben egy érdekes beszélgetés hangzik el a járási orvos rendelőjében. — Honnan tudja, hogy éppen a folyosón hűlt meg? — kérdi az orvos nyugodt hangon Péter szitkozódó anyját. — Adjon nekem igazolást, hogy verési nyomok vannak a gyereken. — Vetkőzz le! — szólítja fel az orvos a fiút. Az anya nem engedi, felháborodva húzza a fiút kifelé. Másnap ismét az orvosnál vannak. Az anya újból igazolást kér, hogy a fia vállán ütésnyomok láthatók. Most azonban készségesen húzza le róla a pulóvert és az inget is. Az orvos rápillant a Péter vállán díszelgő két hatalmas foltra, aztán a szekrényhez megy, kivesz egy csomó vattát, belemártja valamibe és letörli vele a foltokat. — Itt vannak az ütések nyomai — és nyugodtan az anya kezébe nyomja a tintás vattacsomót. Azonban csak látszólag nyugodt. Legszívesebben kidobná őket. Szerencséjükre maguktól is gyorsan eltűntek. Ez biztosan bosszú akart lenni — cikázik át az orvos agyán a gondolat. Hogy hová süllyed némelyik ember?! Nem ért azt sem, hogy miért, hiszen nem tudja, hogy Péter anyja egy bizonyos Miro nővére ... Felhívja a jnb iskolaügyi osztályát és beszámol a tan- felügyelőnek a furcsa látogatóról. Beszámolóját kiegészíti majd az asztalán fekvő friss feljelentés. Nemrégen a tanítónő még gyönyörűnek látta a világot. Most a legkisebb kellemetlenség is a szívébe mar. Éppen ezért kellemesen meglepődik, amikor néhány nap múlva a tanftílügyelő személyesen közli vele, hogy nemsokára áthelyezik a járási székhelyre. LADISLAV HORVÁTH Virágdísz az asztalon Az asztalnak ugyan valójában a konyharemekek a legékesebb díszei — ha étkezéshez terítünk —, de még kellemesebb mellételepedni, ha virággal is díszítjük. Vendéglátáskor, családi ünnepek alkalmával, de ezenkívül is, amikor csak módunk van rá, mindig helyezzünk el az asztalon virágot. A virágdísz legyen arányban az asztal méretével és a terítéktől szabadon maradó asztalrésszel. Nem kell, hogy sok és drága legyen, mindig szebb, ami egyszerű és mértéktartó. A legkülönbözőbb vágott virágok alkalmasak asztaldíszítésre, csak ne legyen erős az illatuk. Szabály, hogy ne zavarják az étkezést és a szemben ülőket, egymás látásában. A virágokat lazán rendezzük el a tálban, vagy a kis vázában, hogy minden oldalról szépen mutassanak. Tegyünk néhány aszparáguszt vagy örökzöld levelet, hajtást, esetleg egy két borostyánindát a levelek közé, ami lazítja is, hangulatosab bá is teszi a színfoltot. Beszélgetéshez, feketeká vé-iváshoz előkészített asztalkára is helyezhetünk egy- egy szárított szalmavirágból összeállított csokrot, valamilyen érdekes ágdarabot, vagy egy kisebb buzogányt kerámia vázába állítva, tűpárnára szúrva. A bratislavai Leningradská 9 szám alatti illatszerboltot nevezik így azok a férfiak és nők, akik felfedezték létezését. Az ízlésesen berendezett üzlethelyiség 1968 decemberében nyílt meg, mindig zsúfolt és a rendes neve: Parfuméria „U páva“. Vezetője, Mária Bojňanská elvtársnő páratlan türelemmel adja szakértői véleményét, javaslatait az érdeklődőknek. Mosolya a természetes kedvesség forrásaiból fakad. A vásárlók hálás szívvel távoznak, de csak egy időre. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy hamarosan törzsvendégeivé válnak mind az üzletnek, mind a szomszéd helyiségben berendezett kozmetikának. Hétfői napokon 14 órai kezdettel a kozmetika egy-egy szakembere negyedórás előadással avatja be hallgatóit a szépség műhelyének és eredményeinek titkaiba. Az üzlet, valamint a kozmetika egyetlen hiánya a szűk méretű helyiség, ami elsősorban a kozmetika dolgozóinak rovására megy, s nem utolsósorban az asszonyok is kárát vallják. A két fekvőhelyen naponta csak 18—20 megrendelést vállalhatnak. Amennyiben a vnb nagylel- kűbben szívlelné meg a Drogé- ria-Bratlslava ilyen értelműnehézségeit, ami eléggé általános az esetükben, sukkal előnyösebb helyzetbe kerülnének. A szépség műhelyében Tudjuk, hogy a test és az arc ápolása már az ókorban is ismeretes volt. Egyiptomban és Athénben minden testrésznek megvolt a külön kenőcse. A hajat majoránnás, az állat és a tarkót kakukkfüves, a karokat fodormenta-olajjal és kenőccsel kenték. A rómaiak az ibolyát Athénből, a rózsát Kürenéből, a nárdust Asszíriából hozatták, s óriási összegeket áldoztak piperecikkekre. Néró különösen bolondja volt a rózsáknak és az illatszereknek. Pompadour márkinő évenként félmilliót költött illatszerekre. Már a legrégibb bronzkori sírokban is találtak szőrtépő csipeszeket s a régi egyiptomiak valóságos kultuszt űztek testükből. S hogy a viszonyok ma sem változtak, mi sem mutatja jobban, mint a kozmetika létezése. Az egészséges bőr helyes ápolása lényegében a bőrbetegségek megelőzése, de emellett mégis inkább esztétikai célt szolgál. A kozmetika a bőrápoláson kívül bizonyos szépséghibák megszüntetése és a meglevő szépség fokozása. Ne felejtsük el, hogy az arcbőrön mutatkozó kiütések és egyéb bőrbetegségek oka igen gyakran az egész szervezet betegsége, valamely szerv hibás, vagy hiányos működése. Az ipari kozmetikában az arcbőrt lemosásokkal és masszázzsal, borogatásokkal frissítik fel. Masz- szazs után következik az ún. álarc alkalmazása, amely száraz arcbőrnél vérbőséget idéz elő, ugyanúgy, mint a masszázs, és ráncosodás ellen védi az arcot. A zsíros arcbőrnél ugyanazt az eljárást alkalmazzák, csak a vegyi anyagokat választják meg az arcbőrnek megfelelően. A kozmetikai szerek skálája olyan gazdag, hogy fölöslegesnek tartom felsorolni. Rengeteg a külföldi áru, amelyekhez inkább elvből, mint meggyőződésből ragaszkodnak a vásárlók. Belföldi piacunk gyártmányai semmivel sem maradnak el a külföldi cikkek minőségbeli értékétől. Legfeljebb pénzbeli különbségeket említhetnék. Lehet, hogy Párizs, London, Róma üzleteiben a mi árucikkeinkért verekszenek úgy, mint idehaza az övékért. Magda asszony és Vera leánya, akik három éve látogatják a kozmetikának ezt a műhelyét, a belföldiek mellett döntöttek azért, mert előzőleg a többieket is kipróbálták. Bevallásuk szerint Jitka Gőghová és Rozika Kleinderová varázslatos ujjai nemcsak az arcukon, de a szívükön lévő gyűrődéseket is elsimítják. Frissen, mosolyogva ülnek a már előre megrendelt feketéjükhöz, amit a két kozmetikus — vagy a következő műszakban lévőek — felszolgálnak, mert erre a célra nincsen külön beosztottjuk, s ezt kizárólag csak a törzsvendégek igényelhetik. A vállalati igazgató hivatalában A Drogéria-Bratislava vállalat igazgatója Anton Országh felel egyes kérdéseinkre. — Ipari kozmetikánk nőalkal- mazottai a gottwaldovi egészségügyi iskolából kerülnek hozzánk, mint szakképzett munkaerők. Természetesen, mint minden nagyobb üzemnek, nekünk is vannak iparitanuló-iskoláink Bratislavában és Kalné n/Hro- nomban, összesen 126 tanulóval. Az íparitanulók 85 százaléka leány. Üzleteink alkalmazottjainak 86 százaléka nő, s kétharmaduk már képzett munkaerő. Iparitanuló-iskoláinkba a kilencéves iskola növendékeit vesszük fel, annak megszokott rendje és módja szerint. — Bratislaván kívül Topolča- nyban és Nové Zámkyban van raktárral ellátott üzemi vállalatunk, amelyekből 150 boltot, és kb. 1000 szövetkezeti üzletet látunk el áruval. Üzemünk 500 gyártól vásárol kb. 8000 különféle árucikket. 1972-ben két további kozmetikai tanácsadó üzlettel bővül a Drogéria-Bratislava vállalata, mégpedig Tren- čianské Teplicén és Bánovce n/Bebravouban. 1971-ben Trna- ván nyílt meg egy kozmetikai szalonunk. — Mit üzen dolgozó asszonyainknak Anton Országh, a Drogéria-Bratislava vállalat igazgatója? — Hogy minél nagyobb számban látogassák szépségműhelyünket, mert ma már nem számít luxusnak az, ha a dolgozó nő ilyen úton akarja megőrizni szépségét és frisseségét. Szocialista államrendszerünkben már nemcsak joga, hanem kötelessége is asszonyainknak, hogy önmagukkal is törődjenek. MOYZES ILONA § 16 Kosztüm fiatal lányoknak
