Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-09 / 14. szám, Vasárnapi Új Szó
A szovjethatalom éveiben kétszázezer örmény tért haza Örményországba a világ minden részéből: az Egyesült* Államokból, Argentínából, Libanonból, Olaszországból, Iránból, Szíriából, Irakból, Brazíliából, Kanadából, Angliából, Franciaországból és más országokból. A pályaudvaron Jereván külföldi örmények éppen megérkezett csoportját fogadta. A jövevények csendes, fegyelmezett, végtelenül megfáradt emberek, egyáltalán nem hasonlítottak az energikus és zajos helybeli örményekre. A hazatértek könnyeikkel küszködtek, rokonaikat ölelgették. Aztán batyuikat és bőröndjeiket átvitték a váróterembe és serényen elhelyezkedtek a padokon. Mire vártak? A, hivatalos formalitások már a határon, Dzsulfában elintéződtek. Csak ki kellett menniük a ! térre, beülni a rájuk váró autóbuszba, hogy új lakó j helyükre hajtsanak ... Persze, elcsigázódtak útközben, de még inkább agyonhajszolták magukat az út előtt. A Szovjetunióba való kiutazásra néha évekig kell várakozni, a helybeli tisztviselők gyakran temérdek akadályt gördítenek útjukba. Egyes országokban ma is hőstettel ér fel, ha egy örmény nyíltan kérvényezi, engedjék meg, hogy Szov- Jet-örményországba települjön. Áz ilyenre — enyhén szólva — ráteszik a nyerget. Éreztetik vele munkahelyén és társadalmi helyzetében is. Milyen nagy lelkierő és kitartás van ezekben az emberekben, hogy mindenáron haza akarnak jutnil így fogadja őket Szovjet-Örményország A szovjet állampolgárságot már abban a pillanatban megkapják, ahogy átlépik a Szovjetunió határát. A szovjet személyi igazolványt 15 napon belül kézhez kapják. Ez alatt a két hét alatt a család legalább 15-ször megünnepli a lakásszentelőt a rokonok, azok barátai és azok szomszédai társaságában. A helyi, szovjet-örmények teremtik elő a híres örmény konyakot, meg mindent, ami vele jár. A hazatértek egyelőre a vendégek helyzetét élvezik; még borra sem hagyják őket költeni. Csak tartsák meg, amit magukkal hoztak, meg a befogadó bizottságtól kaptak segélyként, még jól jön. Másképp ez nem is lehet, mert még megsértődnének a vendéglátók. Örményország kormánya önálló lakásalapot bocsát Feledhetetlen pillanatok. letett, a kairói orvostudományi kollégiumban tanult, de tanulmányait már Jerevánban fejezte le. Dolab- csan most neves szívspecialista és tekintélyes személyiség: Örményországban kétszer válaszották be a Legfelsőbb Tanácsba. Az ecsmiadzini plasztikanyaggyárban dolgozik Gevorg Bagramjan. Képzett szakmunkás, 38 éves, mint szakember nagy tekintélynek örvendett Iránban és annyit keresett, hogy saját háza volt Teheránban Városi, kerületi szovjetképviselőkké választják őket. A vállalatban nagyszerűen védelmezik a munkások érdekeit a szakszervezeti bizottságban. Ezzel kapcsolatban dicsérettel és hálával sohasem, fukarkodnak velük szemben. Nagyon helyes: minket a pszichológiai következmények érdekelnek. A volt kézműves, aki megszokta, hogy csak magára (néha a klán, a család erejére) támaszkodjék, most komoly ügyek megoldásának részese üzemi és városi, sőt köztársasági viszonylatban is. Ö most az élet urának érzi magát, hát akkor mitől féljen? Milyen szerencsétlenségek ellen akar pénzből széltörőt építeni? Az ilyen ember napról napra, évről évre felenged. Egyszer még megsértődik, ha azt mondják neki, hogy repatriáns. O itteninek érzi magát. A gyerekek ismerni fogják az apák nyelvét Sok fiatal érkezik. Különösen felsőbb osztályos diákok. A külföldi örményeknek vannak alapvető ismereteik a Szovjetunió életéről. Tetszik nekik, hogy itt a fiatalok szüleik bármilyen szerény társadalmi helyzete ellenére is díjtalanul elvégezhetik a főiskolát, mérnökök, orvosok, ügyvédek, állami tisztviselők lehetnek. Egyesek életterveire ez nyilván oly erős hatással van, hogy örökre Szovjet-örményország- ba költöznek. Érdekes sajátosság: a hazatérés hulláma rendszerint a nyár végén, a szovjet Iskolák tanévnyitása előtt szökik fel. A diákoknak rövid tanfolyamot engedélyeznek a felvételi vizsga elvégzésére1, s a továbbiak során is bizonyos engedményeket tesznek nekik. Egyes tárgyakból négy-öt évvel később vizsgáznak le, mint általában évfolyamtársaik, aminek oka a nyelvben keresendő. A hazatelepültek gyermekei különleges tanfolyamokon ismerkednek meg a modern örmény irodalmi nyelvvel. A tanfolyamok leggyakrabb látogatói külföldi diplomás fiatalok. Jerevánban, a külföldi kapcsolatok bizottságában megismerkedtünk egy amerikai repatriánssal. Mint minden hazatelepültnek, neki is joga van arra, hogy időnkint meglátogassa külföldön maradt rokonait. A legutóbbi amerikai látogatásakor egy újságnál dolgozó unokahúga örmény olvasókönyvet kért tőle. A fiatal nő nem tudott örményül. Sztyepan Aladzsardzsan, az örmény írószövetség titkára, maga is repatriáns, elmondotta, hogy az Egyesült Államokban, Kanadában és egyes más állaKét és fél millió örmény szerteszét a világon t Gyermeki rajongással hazavágynak • A szovjet élet átalakító ereje a befogadó bizottság rendelkezésére, hogy díjtalanul letelepítse a jövevényeket. 1971-ben 75 ezer négyzetmétert tett ki ez a lakásalap, ötezer személy vándorolt be, mindegyikre 15 négyzetméternyi lakóterület Jutott. A falvakon letelepedőknek kész házat bocsátanak rendelkezésükre, kapnak földet, építőanyagot, mezőgazdasági felszerelést. A repatriánsok számára nem jelöltek ki különleges településeket. Mégis, egyes helységek különös népszerűségnek örvendenek a hazatelepültek körében. Ilyen például az'Ararát völgye és főként a Jeravántól félórai járásra levő Abovjan új iparváros. Sokan Ecsmiadzinban (az örmény szellemi kultúra ősi központjában], Leninakanban és Kirovakanban telepednek le, ahol nagy üzemek vannak. Vannak olyan gyümölcs- és szőlőtermesztő szovho- zok, ahol a közel- és közép-keleti országokból hazatért örmény parasztok ugyanabban a közösségben telepedtek le, mint amelyikben bevándorlásuk előtt éltek. A lakóhely megválasztásánál mindig tekintetbe veszik a jövevény foglalkozását és képességeit, gyermekeinek számát és életkorát (el kell őket helyezni bölcsődében vagy iskolában) s azt, hogy megfelelő foglalkozást találjanak a feleségének. Sokan gyakran a rokonoknál telepednek meg. Kik a visszatelepülök? Zömükben ipari, közlekedési és építőipari munkások. Parasztok, sok kisiparos. Nagykereskedők ritkán érkeznek, de ilyenek is jönnek. Úgyszintén képzőművészek, zeneszerzők, zenészek, építészek. Az egész világ ismeri Goar Gaszpar- jan gyönyörű hangját. Az énekesnő a háború utáni első karavánnal tért haza Egyiptomból. Vagy itt van Zaven Dolabcsan, aki 1928-ban módos családban szü(persze gáz és melegvíz nélkül, teszi hozzá Gevorg). Hazatérve szülőföldjére már másnap munkába állt. Két hónap múlva azzal lepett meg mindenkit, hogy kategorikusan visszautasította a felkínált jutalmat egy újításáért, amely 25 ezer rubel hasznot hozott az üzemnek. Senki sem merte ráfogni, hogy kelleti magát, amikor kijelentette, hogy havi 300 rubel keresete teljesen elég neki, prémiumot elfogadni pedig szégyell, mert így is még törlesztetlen adóssága van Örményországgal szemben. Újjászületettek Naiv dolog volna azt állítani, hogy az örmény hazatelepülök mind önzetlen emberek. Különféle egyének érkeznek haza külföldről. Vannak, akiket az örökös hányódás a „szabad világban“ állandó éberségre, bizalmatlanságra szoktatott. Vannak, akiket ez az élet arra szoktatott, ragadozók módjára ne válogassanak eszközökben, abban, amit „üzleti láznak“ neveztek. Van, aki már régen letelepedett Örményországban, azaz övéi körében, s még mindig szeret pénzt pénzre halmozni. Rosszabb időkre. Ez furcsának tűnik a szovjet viszonyok között született és felnőtt örmények körében. „Nézd csak, láttál itt csak egy koldust is? Vagy éhezőt? Tönkrement embert? Hisz mi mind egy család vagyunk! Mindig lesz házad, munkád és pénzed is, ha már úgy szereted. De ne űzz kultuszt a pénzből: az ember drágább! Lélegezz fel szabadon!“ Így próbálnak ráhatni. Igen ám, de sokkal könnyebb ezt mondani, mint meggyőzni egy egyszervolt embert. Pechükre, a gazdag élettapasztalat is gátolja olykor az ilyen embereket, hogy szabadon lélegezzenek. A szovjet-örmények nagyon jól megértik, milyen kénves és kínos dolog a repatriáns lélek újjászületése. Ezért a szó szoros értelmében mindenki igyekszik valahogy segíteni. A hazatérők befogadására létesült bizottság köztár- saságszerte rendszeres előadásokat, vitákat rendezett a hazatelepültek számára, afféle jogi ismeretek vándoregyetemeinek formájában. Kiváló jogászok, egyetemi tanárok, párt- és szovjetmunkások tartják az elő adásokat. Hányán gyűlnek össze ilyenkor! A voit kisiparosok, kézművesek, bodegatulajdono- sok viselkedésének érdekes megnyilvánulásait széle» szemszögből vizsgálják. A hazatelepültek közül sokan kiváló szaktudást értek el, szakmájuk művészeivé váltak, mert csak így tarthatták fenn a maguk és családjuk életét. Ám nevetséges és ésszerűtlen volna, ha a mai Örményországban szakmájuk Ilyen virtuózai magánboltokat nyitnának. Egyszerű és természetes megoldást találtak; a kiváló szabót megtették a ruhagyár szabászati vezetőjének, a volt sasliksűtőt az egyik fővárosi étterem főszakácsának, a volt harisnyagyárost pedig egy gyártársulás kereskedelmi igazgatójának. Egy általános géplakatossal pedig bemutattatják a tanulóifjúságnak, hogyan is fest a fémmel végzett igazi munka. Gabriel Tamazjan, a népes családú szőlősgazda. mokban az örmény ifjúság már nem beszél és olvas örményül. A szovjet-örmény főiskolán természetesen örmény nyelven folyik az oktatás, de a szakmai tájékozódás nagy részétől elesne az a leendő szakember, aki nem tudna oroszul olvasni és beszélni. Ezért sokan még orosz nyelvtanfolyamra is járnak. A helyi örmények már gyermekkoruk óta tudnak oroszul, mint ahogy a helybeli oroszok is beszélnek örményül. Örményország várja gyermekeit A köztársaság elvben megkétszerezheti, megháromszorozhatja a repatriánsok befogadását, mindenkinek tud munkát és hajlékot adni, méltó emberi életet tud biztosítani az öregeknek és a gyerekeknek. A haza- település anyagi biztosítása az örmény köztársasági kormány dolga. Jerevánban, az Alaverdjan utca 31. szám alatt működik egy különleges kormányintézmény, amelynek hivatali tábláján ez olvasható: „A külföldről hazatérő örmények befogadását és elhelyezését intéző bizottság“. Jelenleg mintegy hatmillió örmény él világszerte. Közülük, három és fél millió a Szovjetunióban. A többiek szétszóródva az egész világon. A bizottság sok levelet kap külföldi örményektől. Ezrek meg ezrek kérik, engedélyezzék hazatérésüket. Néha egész örmény falvak, örmény vidékek kérik, hogy komplett telepítsék át őket a szülőföldjükre, amely után gyermekkoruk óta annyira vágynak. A kollektív hazatelepülési kérelmekben gyakran szerepel ilyen mondat: „Mi dologszerető emberek vagyunk, mindegyikünknek van szakmája, megháláljuk a hazának...“ (SZPUTNY1K) Martik Martenc jereváni fukönyvtáros, Isztambulból települt haza. ÜH EGEÉMBBrólIB S
