Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-30 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó

Nem sajnálja a fáradságot! A tanári szobában azt mond­ták, hogy a második osztályban van órája. Egy kissé félszegen kopogtam be az ajtón, gondol­ván, nem jó helyen járok. Né­hány másodperc múlva az aj­tóban egy csinos, mosolygó, pi­ros arcú fehérköpenyes lány jelent meg. — Kit keres? — Cerveňák Mária tanítónőt, a 21. választókörzet képviselő­jét. — Én vagyok — mondja, miközben a kezét nyújtja. — Nagyon sajnálom, de most nem érek rá. Ügy fél egy tájban, ha megfelelne... Némán bólintok. Mikor eltű nik az ajtó mögött, azon töp­rengek, mivel is érdemelte ki ez a huszonhárom éves lány, hogy a Rožftavai (Rozsnyó) Já­rási Nemzeti Bizottság tagjává választották meg. Erre keresem a feleletet akkor is, amikor az említett időben a „kis tanári szobában“ egymással szemben ülünk, s kíváncsian emeli rám tekintetét, majd egy kis idő múl­va megszólal. — Nem tudom, miért engem keresett fel, hiszen még alig éltem, oly keveset tettem a köz­ért. Mindössze néhány hónapja Vagyok képviselő — és tanító Is ... A Februári Győzelem után született. Öten vannak testvé­rek (két leány testvére már férj­nél van). Édesapja, aki szlo­vák nemzetiségű volt, korán meghalt. A legkisebb testvére akkor volt kétéves, s nővérével együtt sokat segített a háztar­tási munkában. A kilencéves alapiskola elvégzése után az építkezési szakközépiskolába iratkozott be. Ügyes, szorgal­mas diák volt. Az utolsó évfo­lyamot is kitüntetéssel végezte fel, de családi körülmények mi­att nem mehetett főiskolára. — Az iskola elvégzése után 1969-ben az Agrostav üzemnél mint rajzoló technikus vállal­tam, illetve kaptam munkát — inondja. Tudása legjavát adva, a reá bízott feladatokat, mindig be- fcsülettei teljesítette. Mivel sok fiaial dolgozott az üzemben, ftéhány kollégájával elhatároz­ták, hogy üzemükben is meg­alapítják a SZISZ-t. Marika a tőle megszokott lendülettel, pontossággal dolgozott. Ö elnö­költ az alakuló gyűlésen is. — Talán ez az oka, hogy megválasztottak a szervezet el­nökének — jegyzi meg. Csak ez volna az egyetlen ok? Nem! Ezt ő maga is jól tudja. Kollégái ismerték az is­kolából s a munkahelyén tanú­sított magatartásából. Élvezte bizalmukat, s mindenki tudta, hogy az elnöki tisztséget megfelelően tölti be, majd — időt, fáradságot nem sajnálva. S így is történt. Szervezetüket a járási bizottság többször di­cséretben részesítette. Ezt vet­ték figyelembe, amikor a SZISZ járási bizottsága elkészítette a jelöltlistát. — Igen meglepett, mikor kép­viselővé választottak — mondja. — örültem, de egyben féltem is, mert a funkció bizony sok­sok kötelességgel, önmegtaga­dással jár. Nem érdektelen megemlíteni, hogy ezekben a napokban vál­toztatott munkahelyet is. Fel­kereste egykori igazgatója, és megkérdezte, nem volna-e ked­ve tanítani az építészeti szak- középiskolában. Készséggel be­leegyezett, hiszen régi vagyá­nak megvalósulása előtt nyílt meg az út. Szeptembertől tév­úton folytatja majd tanulmá­nyait a főiskolán. Tanul, tanít, dolgozik. Ez ta­lán a legjellemzőbb rá. Az is­kola SZISZ-szervezetét patronál­ja az egyik kollégájával. Se­gít szervezni, tanácsot ad, köz­ben a járási úttörő tanácsnak is a tagja, s amellett képvise­lő. — Az első plenáris ülésen az építészeti szakbizottságba osz­tottak be — újságolja. — Ez áll a legközelebb hozzám, itt tu­dom majd legjobban érvényesí­teni tudásomat. Természetesen csak akkor, ha tapasztalt képvi­selő társaim segítenek munkám­ban. Elhallgat. Gondolatait rendez­geti, majd egy kis idő múlva így fonja tovább a beszéd fona­lát: — Rövidesen megkezdődnek a fogadónapok. Meghallgatjuk a választók panaszait, és a le­hetőségek szerint orvosoljuk. Jóleső érzés, hogy az akcióprog­ram teljesítését választó körze­temben, Vargadombon már meg­kezdtük. Nemsokára elkészül az óvoda, mosodát létesítünk a ko. rabban épült háztömbökben, s a gáz bevezetésére is sor kerül. A „Z“ akció keretében felújít­juk a régi játszótereket, és úja­kat építünk ott, ahol azt szükség megkívánja. Díszbokrok és fák, .valamint virágok kiül­tetésével tesszük szebbé a lakó. telepek környékét. — Sok a feladat, a teendő, hiszen naponta egyebek mellett az órákra való előkészületeket is papírra kell vetni. — Jut ideje a szórakozásra is? — kíváncsiskodom. — Igen is, meg nem is — mondja mosolyogva. — Néha megnézek egy színházi vagy mozielőadást. így tehát az ol­vasáson kívül ritkán van lehe­tőségem egy-egy táncmulatság­ra is elmenni. Mindebben azon­ban már belenyugodtam... Pedig szeret táncolni, szóra­kozni, s amint öltözködése el­árulja, a divattal is lépést tart. Hogy mégis úgy van, ahogy mondja, azt önfegyelmének kö­szönheti. Talán úgy is mondhat­nám: egy mai fiatal ő, aki egyéni kényelmét, érdekeit alá­veti a társadalmi érdekeknek, aki bizonyítani akarja, hogy megérdemelte választói bizal­mát, és soha nem fog azzal visszaélni. NÉMETH JÁNOS Hat- és deréksgyenesítő gyakorlatok 1. Ülühelyzetböl végezzünk törzshajlítást (hét­szer)! 2. Fekvőhelyzetből emeljük fel térdünket, és kulcsoljuk össze kezünket! Feküdjünk vissza a talajra (ötször)! 3. Térdelöhelyzetből végezzünk törzshajlítást (hétszer)! 4. Ülőhelyzetből tegyük hátra a karunkat és emeljük fel a törzsünket! Üljünk vissza a földre (ötször)! 5. Csuklógyakorlat (kétszer-háromszor)! 0. Fekvőhel/zetből emeljük fel a bal karunkat és a jobb lábunkat, majd a jobb karunkat és a bal lábunkat (ötször)! 7. Lélegzés következik. Mellkasunkat emeljük és ereszkedjünk vissza a talajra (hétszer)! Nem eszik a gyerek! — Na, nyisd már ki a kis szád, csak ezt a falatot nyeld le! Most egy kanállal a maci­nak, egy kanállal Mazsolának . .. Kedves mamák, nem ismerős ez a biztatás? Sokan csináltuk és sokszor; én is, te is, ő is. Manapság is gyakran előfordul. Pedig ez az étkezés körüli nagy hűhó a gyermeknek csak kárára válik — a felnőttek idegeiről nem is besaélve. • A gyermek már tudja, már egész kicsi korá­ban rájön — sajnos —, hogy az evése a család központi problémája, remek alkalom különbö­ző előnyök, ajándékok kicsikarására, sőt a vaj­szívű nagymama olykor még rögtönzött bábjá­ték előadást is rendez, csakhogy evésre ser­kentse a gyereket. Bizonyos esetekben az ilyenfajta buzgalom a gyerekekből dacot válthat ki. Egykéknél, akiket a szülők, nagyszülők túlzott gondos­sággal, féltő gonddal vesznek körül, elég gya­kori ez a jelenség. Az iskolás gyermekek étvágytalanságát a rendszertelen étkezésen kívül nemegyszer a túlterhelés, a magánórák halmozása, ide­gesség, feszültség is okozhatja. Természetesen, a kóros étvágytalanság esetében gyermekor­voshoz kell fordulni, hogy megbeszélhessük a szükséges teendőket. Ha organikus betegség kizárható, akkor az étvágytalanság mögött valamilyen ok rejtőzik. Minden életkorban, legyen bébi vagy iskolás gyerek, az étkezési idő és az étkezési szüne­tek pontos betartásával, a nyalánkságok el­tiltásával, sok levegő és torna segítségével elérhetjük azt, amit a nógatással nem: az „ét­vágytalan“ gyermek jóízűen fogyasztja el a feltálalt ételt. Ha egyszer egyszer megtörté­nik, hogy nem eszik, nem kell kétségbeesni, — a felnőtteknél is előfordul ilyesmi. Azt is tudomásul kell venni, hogy a táplá­lék iránti mennyiségi igény sem egyforma. Vannak nagyevűk és kisevők. Az aggályoskodó szülők nemegyszer túltáplálják a gyerekeket, s ez sokszor nagymérvű, beteges elhízást okozhat. Kilencágú kerek terítő Az eredeti mintadarab 60-as horgolócérnából ké­szült, átmérője 19 cm. A szalagot 4 egyráhajtá- sos pálcával és 7 láncsze­mes ívvel készítjük. Először a külső szalagot horgoljuk meg, a rajzon megjelölt „A“ pontnál kezd­ve. A szalag belső oldalán 1 kettes kapcsolást készí­tünk, majd az ellenkező ol­dalon 11 ívet horgolunk. A tizenkettedik ívnél 7 lánc­szemet horgolunk (ebből 3 láncszem az ív fele) és 1 rö­vidpálcával, a tizenegyedik ívbe öltünk .Visszafelé ha­ladva, minden ívben 1—1 rö­vidpálcát teszünk, közöttük 4, 3, 3, 1, 1, 3, 3, 4, 4 lánc­szemet horgolva. A hullám­vonal befejezése után 3 láncszemmel visszatérünk a szalagra. Ugyanezen az ol­dalon a következő ívet 1 egyráhajtásos pálcával kap­csoljuk a szemben levő ív­hez. Majd az ellenkező ol­dalon 1 kettes kapcsolás kö­vetkezik, 1 ív szabadon ma­rad, utána 1 hármas kapcso­lást készítünk, majd ismét 1 szabad ívet horgolunk. Utá­na kettes kapcsolást készí­tünk, majd a harmadik ívnél 1 egyráhajtásos pálcával, a következő ívnél pedig 1 rö­vidpálcával a szemben levő ívekbe öltünk. Folytatjuk a munkát a leírás szerint, A kilencedik ág befejezése után a szalag két végét ösz- szevarrjuk. Ezután a közé­pen levő kis szalagkört hor­goljuk meg, amelynek bel­ső oldalán 9 ív van. A bel­ső íveket 1—1 láncszemmel és 1—1 rövidpálcával kör­ben összefogjuk. A külső és a középső szalagot a követ­kezőképpen horgoljuk össze: Első sor: Rögzítjük a szá­lat a „B“ jelzésű ívbe, 1 egyráhajtásos pálca helyett 3 láncszemet horgolunk, majd 6 láncszem után 1 há- romráhajtásos pálcával az összekapcsolt két ív közé öl­tünk. Ismét 6 láncszem után a következő ívbe 1 egyrá­hajtásos pálcát teszünk. így folytatjuk körül. Az utolsó 6 láncszem helyett 3 lánc­szemet készítünk és 1 egy­ráhajtásos pálcával a kez­déskor készftett harmadik láncszembe öltünk. Második sor: 6 láncszem, 1 egyráhajtásos pálcával az előző sor hatláncszemes ívé­be öltünk, majd láncszem nélkül 1 egyráhajtásos pál­cát teszünk a következő 6 láncszemes ívbe, 6 láncszem után 1 egyráhajtásos pálcát öltünk a következő ívbe. Körben ismételünk. Az utol­só 6 láncszem helyett 3 láncszemet és 1 egyráhajtá­sos pálcát horgolunk. Harmadik sor: 6 lánc­szem után 1 rövidpálcával a középső szalag ívébe öltünk. Űjabb 6 láncszem után 1 rö­vidpálcával a hatláncszemes ívbe lépünk, majd 3 lánc­szem után a következő hat­láncszemes ívbe öltünk 1 rö- vidpálcával. A sor elejétől ismételünk. Végül a kilenc ág pókjait készítjük el. Rög­zítjük a szálat a „C“ pont­ban a hármas összekapcso­lásban. 4 láncszem helyette­síti az első kétráhajtásos pálcát, mellé még 1 kétrá­hajtásos pálcát teszünk egy­szerre befejezve. 1 láncszem után 2 egyszerre befejezett kétráhajtásos pálca a követ­kező ívbe, 3 láncszem, és folytatjuk körül a rajz sze­rint. A hetedik és nyolcadik pálcapár között 1 kétráhaj­tásos pálcával öltünk a har­madik és negyedik pálcapár közé* ÖT PERC TORNA

Next

/
Oldalképek
Tartalom