Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-30 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó
Kikötő: parthoz simuló uszálvok. hatalmas daruk és a síneken tovagördülö szerelvények. Ennyit rögzít a kíváncsi szem az első pillanatban, amikor letekint a szigetre átívelő új hídról a komárnói kikötőbe. Viszont a helybeliek azt is tudják, hogy ez a három és fél kilométernyi hosszúságú, aránylag keskeny — sínpárokkal átszőtt .terület éppolyan jellemzője a városnak, mint az öregvár vagy a hajógyár. __________ La jos bácsi — A kikötő élete olyan mint a higany, érzékenyen reagál még a legtávolabbi politikai eseményre is. Ez mindig így volt, s a kikötői munkás mindig politizált ... Molnár Lajos 07 éves, nyugdíjas, de ősztől tavaszig — amíg a fűtési idény tart — brigádosként dolgozik a kikötőben. Azok közé tartozik, akikre azt mondják; itt élte le az életét. — Mikor 1926-ban megkaptam itt az első lapátot, még nem volt daru a kikötőben, egy szál padlón tol tűk a talicskát a 150 kilónyi szénnel, és a hátunkon cipeltük a zsákokat meg a darabárut. Abban az időben nem volt egyszerű bekerülni egy- egy csoportba. A jelentkező két-három hétig kisegítőként dolgozott, s ha megismerte a kollektíva, és a szakszervezeti bizalmi Is ajánlotta felvételre, csak akkor jelentették be a mesternek az új munkást. Ezután már részt vehetett a munkacsoport megbeszélésén, ahol bizony nemcsak a munkáról, hanem a azt mondtuk: Igyekezz barátom, mert holnap kirúgnak! Látod, mennyien állnak a kapu előtt. S az embert — függetlenül attól, hogy beismerte-e vagy sem — bizony hajtotta a félelem, mert nem akart az utcára kerülni. Negyvenöt után aztán azt mondtuk: szorítsuk meg emberek, hiszen magunknak dolgozunk. De ez a bíztatás már nem hatott mindenkire. Ki tudja, még miként alakul, gondolták egyesek. Mikor aztán vagv húszán fegyvert kaptunk és megalakult a nép! milícia, az ingadozók is megértették, hogy nem lehet többé visszaforgatni a történelem kerekét. De ez már a fejlődésnek újabb fejezete. A diszpécser Ifjabb Molnár Lajos közepes termetű, zömök férfi, akárcsak az ajjja. A kikötőben a „biciklis emberek“ közé sorolják. Munkabeosztása: diszpécser. 0 is a kikötőben kezdte, képesítése géplakatos, s 1955 ig politikai helyzetről is sok szó esett. A kikötőben sok kommunista dolgozott, a szakszervezetben az ő véleményük érvényesült. 1927-ben szerelték fel az első darut, s a munkások a legszívesebben összetörték volna, mert sok családtól elvette a kenyeret. A húszas évek végén a nagy gazdasági válság idején csökkent az áruforgalom, egymás után küldték el az embereket. Ekkor volt a legnagyobb a munkanélküliség a városban. — ötszázból csak 180-an maradtunk. Minden reggel ott szorongtunk a kapu előtt és vártuk, hogy melyik csoportnak adnak munkát. Hetente egy két napot dolgoztunk. Hogyan lehettünk volna elégedettek? Szervezkedtünk. Nem akartunk mi oly sokat, csupán munkát követeltünk ... A város neve mint munkásmozgalmi központ került be a történelembe. Egyre kevesebb azok száma, akik a Munkát! kenyeret!“ jelszavakat magasra emelve meneteltek a város utcáin, akik fegyverrel kezükben harcoltak a tanácsköztársaságért, s akiket május 1-e előtt ..szép csendesen“ rács mögé dugtak néhány napra, hogy ne szervezhessék a felvonulást. Talán nem volna lehetetlenség hangszalagra rögzí teni az idős harcosok emlékét, s e téren is gondoskodni arról, hogy a tizenéveseknek néhány évtized múlva is szolgáltathassunk élő szó erejével ható bizonvítékot a munkásosztály harcáról. — Nemcsak a húszas évek végén, hanem később, 1938 után is sok volt a munkanélküli. Ekkor már öt daru dolgozott a kikötőben, számunkra csak tavasztól őszig volt munka. Hogy télen miből éltünk, az nem érdekelte a munkaadót. Márpedig élni kellett, és gondoskodni a családról is. Aa Ilyen viszonyok között nőtt a munkások elégedetlensége, s bár a kommu nista pártot betiltották, mégis mindig eljutott hozzánk a párt szava. A háború kitörése után megkezdődött a hajsza a kommunisták után, de teljesen nem tudták felszámolni az illegális pártsejteket. Nem vezetett eredményhez a németek brutalitása sem, s amint közeledett a front, ügy erősödött a csendes ellenállás, amit szabotázsok, robbantások és tüzek jeleztek a kikötőben is. — A felszabadulás után újra a talicska és a lapát volt a legfontosabb munkaeszköz. Ekkor már voit munkánk bőven, de újabb problémák i rí! t o v A^e’őtf mint darus dolgozott. Akkor még nem volt külön karbantartó csoportjuk, a darusok maguk végezték a javításokat Is. Aztán hat évig távol volt a kikötőtől. mozdonnyal robogott keresztül-kasul az országon, de ettől a szakmájától egészségügyi okok miatt meg kellett válnia, így visszatért a kikötőbe. — Nappal dolgoztam, este tanultam, s 19tí8-ban érettségiztem az ipariskolában. Ketten voltunk testvérek, apám mindent megtett azért, hogy tanulhassunk. fin a háború előtt négy polgárit végeztem, aztán szakmát tanultam, és most egv utolsó nekifutással értem el az érettségit. Megyünk a rakparton, tolja a kerékpárját. Ez a legfontosaob közlekedési eszköze. Csak addig tartózkodik az Irodájában, míg az írásbeli munkát elvégzi, aztán a kikötőt járja. Az értekezlet után a diszpécser osztja ki a feladatokat a csoportvezetőknek, neki kell meggyőződnie arról is, hogy miként teljesítik az utasításait. A csoportvezetők is tapasztalt szervezők, tudják, hogy mennyi embert kell küldeniük egy-egy uszályhoz, hogy a megszabott határidőre kirakják az árut. — Bőven van munkánk, de azért győzzük. Egy nyolctonnás daru egv műszakban 150 vagon vasércet képes kirakni az uszályból, s nálunk 12 daru dolgozik, méghozzá három műszakban. Szinte egymást érik a kikötőből induló vasúti szerelvények. Nem is szólva a nagv mennyiségű kavicsról, amit itt termelnek ki a Dunából, és innen szállítják a legfontosabb építkeľéseVr' A kikö'ő dolgozóinak az elmúlt évben az alacsony vízállás nVo'/'a a legtöbb gondot. Helyenként oly Lajos bácsi a nyugdíjas; fűteni már nem kell, de azért a műhelyben mindig akad munka. sekély volt a Duna, hogy az uszályokat csak félig tölthették meg. Az idén valamivel magasabb a vízszint, de mivel kevés volt a csapadék, félő, hogy a nyáron megint igen alacsony lesz a vízállás. Egyelőre kedvező az indulás: az első negyedévi tervüket 105 százalékra teljesítették. Betekintünk a javítóműhelybe, megnézzük, miként dolgoznak a daruk. Ma már a gépek végzik a nehéz fizikai munkát. Már csak az idősebb emberek emlékeznek a talicskára, de a lapátra tovább is szükség van. Ma sem könnyű a csoportok munkája. Vannak régebbi típusú uszályok, s bizony ezek kiürítésénél izzadnak a lapátos emberek. Az újabb uszályoknak már teljesen eltolható a fedőlapja, így a daru nemcsak középen markolhat. És kevesebbet kell lapátolniuk a munkásoknak. Hogyan mondta Lajos bácsi? „Már mutatóba sem találnak talicskát, s arra sincsen példa, hogy valakinek véresre horzsolja a hátát a nehéz zsák. Megszűnt az emberölő, nehéz munka. Persze, az sem mondható könnyűnek, amit ma végeznek, de ezt még összehasonlítani sem lehet azzal, amit mi végeztünk, negyven évvel azelőtt.“ Változtak az idők, hogyan változott a Molnár család élete? — Mi ketten voltunk testvérek, nekem három gyermekem van. Nem mondhatom, hogy valaha is éheztünk, apám mindig előteremtette a mindennapit. Persze az én gyermekkoromat lehetetlen összehasonlítani a gyermekeimével. Feleségem is a kikötőben dolgo zik, s azt hiszem, meg tudjuk adni a gyermekeinknek mindazt, amit egy munkáscsalád nyújthat. A fiam az alapiskolába jár, a kisebb lányom gimnazista, a na gyobb meg már asszony. Különben szakmunkás, és ő is a kikötőbe jön dolgozni. Egyedül cs munka — Elég későn valósult meg a vágyam, csupán 1965-ben költözhettem be az új családi házba. Ebben az évben nyugdíjaztak. S ki gondolta volna, hogy megtréfál a sors? Talán már egy év múlva lebontják a házam. Pedig én nem költözhetek „csinzsákba“ Számomra a munka életszükséglet. Néha hetekig sem jöttem be a városba, mert dolgoztam a kertben. Ha nekem egy emeletes ház erkélyén kellene üldögélnem, akkor nem sokáig élnék. Többen is mosolyogtak, amikor azt mondtam, hogy újra építeni akarok. Már ki is mérték a telket. De most már nem magam építem, majd felépíti a vállalat, mert emeletes ház lesz — a fiam is odaköltözik majd. A másik úgyis messze van, Brnóban technikus. Szép helyen kaptam házhelyet, de ott újra a semmiből kell kertet csinálnom. Ez a munka is leköt majd néhánv évemet. Az unokáimnak mindig azt mondom: tanuljatok gyerekek, de jól jegyezzétek meg, egyedül a munka éltet... Kikötő, hajók, daruk, emberek. Több mint háromszáz egyén munkahelye, ahol minden harmadik dolgozó párttag. A válságos években bástya volt a kikötőben a pártszervezet és a népi milícia. A szovjet- barátság számukra nem csupán jelszó, mert minden dolgozó tagja a szervezetnek. A munkacsoportok kö lelezettségvállalásai biztosítékok arra, hogy a hajók és a vasúti szerelvények a megszabott időpontban indulhatnak tovább. Persze, aki csupán letekint a szigetre átívelő új hídról, nem tudhatja mindezt. Annál inkább tudják a komáromiak, akik ismerik a kikötőben dolgozókat. A május elsejei [elvonuláson mindig erőteljesen felzúg a taps, amikor a tömeg meghallja: Köszöntjük az emelvény előtt a kikötő dolgozóit, akik túlteljesítik vállalásaikat! S valahol a tömött sorokban ott menetel a Molnár család is. CSETÖ JÁNOS S' Ä s s iáit^itjijiaľiľoiiVt« iv.-A -1»i-TH-i-i&
