Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-24 / 96. szám, hétfő

A béke és a barátság országúijaín 11 NAP MÚLVA RAJTOL A BÉKEVERSENY 25 esztendő egy ember életé­ben a teljes fiatalságot és sok esetben az igazi élet kezdetét jelenti. Az élmények csak most kezdenek sokasodni. A kerék­páros Békeverseny eddigi 24 évfolyama azonban már szám­talan izgalommal, élménnyel szolgált, vidám s kevésbé vidám történeteket éltek át 24 eszten­dő alatt a világ legjobb amatőr kerékpárosai. Ez a kerékpárverseny tulaj­donképpen a második világhá­ború romjain született. A barát­ság és a lelkesedés erőteljes megnyilatkozása volt, egyik bi­zonyítéka annak, hogy mire ké­pes az új világ, a szocializmus világa. 1948 tavaszán a lelkese­désen kívül szinte minden hiányzott a verseny lebonyolítá­sához, hiszen csak három év telt el a háború befejezése óta. Hiányoztak az anyagi eszközök, döcögött az élelmiszerellátás, kevés volt a szálloda, és ter­mészetesen hiányoztak a ta­pasztal szakemberek is. Ennek ellenére az eredetileg kijelölt időpontban, 1948. má­jus 1-én útnak indultak a ver­senyzők. S ráadásul két irány­ba: Varsóból Prágába, Prágá­ból Varsóba egyszerre. 1952-ben a két rendező országhoz (Cseh­szlovákia és Lengyelország) csatlakozott az NDK is. Két év­vel előbb a Békeverseny nevét kapta a nemzetközi kerékpá­ros-találkozó. Kezdeti szerény versengés­ből óriási versennyé nőtt a Bé­keverseny. Manapság a világ legjobban megszervezett és leg­nehezebb amatőr kerékpárver­senye lett. A béke és a barátság ünnepe, az év legszebb hónap­jának, májusnak a legnagyobb sporteseménye. Május 5-én rajtolt a 25. Béke­verseny. Ünnepelni fogjuk az újabb győzteseket, s tapsolni fogunk mindenkinek, aki rajt­hoz áll, hogy érdekesebbé iz­galmasabbá tegye a béke és a barátság nagy májusi mani- fesztációját. Az eddigi Békeversenyen öt világrész 2604 kerékpárosának nevével találkozhattunk. Euró­pából, Arfikából, Dél-Ameriká- ból, Ázsiából és egyszer Auszt­ráliából is átrándultak a ke­rékpárosok, hogy összemérjék tudásukat a világ legjobb ama­tőrjeivel. 1948-ban Prágából Varsóba 7 csapat 53 kerékpá­rosa indult. Hat évvel később már 24 ország 141 versenyzője állt a rajtnál. Mindez ékesen bizonyítja, mennyire terebélye­sedett a legjobb kerékpárosok nagy küzdelme. Az utóbbi esz­tendőkben 15—17 között mozog a részvevő nemzetek száma, a versenyzőké alig haladja meg a százat. Természetesen változott a táv hossza is. 1948-ban Prága és Varsó között mindössze 859 ki­lométert hajtottak a porfelhő­lovagok, de 1963-ban az eddigi leghosszabb távon versenyez­tek, 5242 kilométerre volt a cél, a rajttól. Talán nem érdektelen, hogy mindössze Bulgária, Len­gyelország és Románia „brin- gásai“ voltak ott mind a hu­szonnégyszer a rajtnál. Cseh­szlovákia, Magyarország, Finn­ország és Franciaország egy- szer-egyszer hiányzott. Legsi­keresebb mérleggel a szovjet kerékpárosok dicsekedhetnek, akik annak ellenére, hogy mindössze 18 alkalommal raj­toltak, nyolcszor nyerték meg a csapatversenyt. Hatszor győ­zött az NDK, ötször Lengyelor­szág, négyszer pedig Csehszlo­vákia. • A Békeverseny győzteseinek névsorát lapozva nyolc olyan versenyzőt találunk, akik 23 esztendős korukban végeztek az első helyen. Ez lenne a leg­ideálisabb kor a kerékpáro­zóknál? 1964-ben a 22 eszten­dős Ján Smolík győzött. A dán Pedersen viszont 32 éves korá­ban állt fel a dobogó legmaga­sabb fokára. Leggyakoribb résztvevője a Békeversenynek a kétszeres győztes, országúti világbajnok, az NDK-beli Gustav Adolf Schur volt: 12 alkalommal állt rajt­hoz. Az „ezüstérem a román Du- mitrescut illeti 11 részvétellel, míg a magyar Megyerdi és a ro­mán Moceanu tíz-tízszer küz­dött a dicsőségért. A csehszlo­vák Ján Veselý azzal dicseked­het, hogy a legtöbb szakasz­győzelmet aratta, számszerint tizenhatot. Vlastimil Ružička tizenkettőt, a szovjet Petrov ti­zenegyet. Hogy a Békeversenyt szakasz­győzelem nélkül is meg lehetett nyerni, azt a jugoszláv Zorics és az angol Steel tanúsítja. Ügy let­Gustav Adolf Schur, az NDK fiatal sportolóinak eszményképe tek elsők, hogy minden útszaka­szon kitűnő átlagteljesítményt értek el. A Békeverseny mindig nehéz feladat elé állítja a kerékpáro­sokat. A legnehezebb az 1953. évi volt, amikor Bratislavából indultak és Prágán keresztül tették meg a távot Berlinbe és onnét Varsóba. Az időjárási vi­szonyok következtében, amikor jégen és hóviharban folyt a verseny, 93 kerékpáros közül ötvenöten feladták a küzdel­met. De ahogy a statisztikák mutatják, ez azért kivétel volt. A Békeverseny eddigi győzte­sei — 1948: Proszeník és Zo­rics (mindkettő jugoszláv) és Lengyelország csapata. 1949: Veselý (csehszlovák) — Fran­ciaország, 1950: Emborg (dán) — Csehszlovákia, 1951: Olsen (dán) — Csehszlovákia, 1952: Steel (angol) — Anglia, 1953: Pedersen (dán) — NDK, 1954: Dalgaard (dán) — Csehszlová­kia, 1955: Schur (NDK-beli) — Csehszlovákia, 1956: Krolák (lengyel) — Szovjetunió, 1957: Chrisztov (bolgár) —^ NDK, 1958: Damen (holland) —Szov­jetunió, 1959: Schur (NDK-be­li) — Szovjetunió, 1960: Hagen 1972 IV. 24. (NDK beli) — NDK, 1961: Meli- hov (szovjet) — Szovjetunió, 1962: Szajdliuzsin (szovjet) — Szovejtunió, 1963: Ampler (NDK- beli) — NDK, 1964: Smolík (csehszlovák — NDK, 1965: Le- begyev (szovjet) — Szovjetunió, 1966: Guyot (francia) — Szov­jetunió, 1967: Maes (belga) — Lengyelország, 1968: Peschel (NDK-beli) — Lengyelország, 1969: Danguillaume (francia) — NDK, 1970. Szurkowszki (len­gyel) — Lengyelország, 1971. Szurkovszki (lengyel) — Szov­jetunió. A Békeverseny néhány érde­kességét villantottuk fel, egy kis statisztikát mutattunk, ame­lyet az idei május folyamán újabb tények gazdagíthatnak. Mert a Békeverseny évről évre mindig valami újjal, valami ér­dekessel lepi meg a sportkedve­lőket. Nem csoda, hiszen a vi­lág legnagyobb amatőr kerék­páros-versenye. |ie] Nitrán a pionírok sakkbajnokságán egyéni versenyt is vojnicei (Bátorkeszi) sakkozó nyerte meg. Ez a nagyszerű sakkozó a csapat újonca, a hatodik osztályos Töröttő Antal. Veretlenül nyer­te a versenyt. Prešovban a Pionírszervezet nagydíjáért vívott sakkbajnokságon Szlovákia színeit képviseli majd e nagyszerű kis sportember. Gratulálunk, s egyúttal további sok sikert kí­vánunk. A vojnicei csapat is nagy fölénnyel nyerte a kerületi bajnok­ságot. Bizonyítja ezt, hogy a vojniceiek 31,5 pontot szereztek, a második helyen végzett hlohoveci csapat csupán 23 pontot. Olyan jó idő volt, hogy a bajnokságot Komárnóban (Komárom) a járási pionírház udvarán rendezték meg, mint erről felvéte­lünk is tanúskodik. (Krüger Gyula felvétele) M olimpiai év első' atlétikai világcsúcsa Az olimpiára történő felké­szülés, az egyes sportágakban általában jelentős színvonal­emelkedést, Európa- és világ- csúcsokat eredményez. Az atlé­ták a tavasz beálltával elbú­csúztak a tornatermektől, fedett pályáktól és áttették „székhe­lyüket“ a szabadba. Sőt, három héttel ezelőtt, tehát még az idény elején megszületett az idei év első világcsúcsa is. A svéd Kjell Isaksson 551 centi­méterre javította a görög Papa- nicolau 1970 ben felállított 549 centiméteres világrekordját, és ezzel ő az első rúdugró, aki túl­jutott az öt és félméteres ma­gasságon. Ez a csúcs azonban a svéd atléta jóvoltából nem volt hosszú életű, mert 14 nappal később három cm-t javított ki­magasló eredményén. A svéd szakemberek már két évvel ezelőtt megjósolták a vi­lágraszóló eredményeket, úgy­mond: csak idő kérdése, mikor ugrik Isaksson 550 cm fölött. Nem tévedtek, bár akkor sokan kételkedtek ebben, mert Isaks- sont elsősorban kiváló fedett pályás versenyzőnek tartották. Most bebizonyította, hogy a sza­badban is rendkívüli teljesítmé­nyekre képes. Már az első vi­lágcsúcsa mérföldkövet jelent a rúdugrás történetében. 1963 ban az amerikai Sternberg volt az első, aki az 5 méter fölé jutott. Kilenc évig kellett tehát arra várni, míg 50 centimétert javí­tottak a világrekordon. Ilyenkor természetesen min­denki már a további csúcsok le­hetőségét latolgatja. Tény, hogy amióta a versenyzők üvegruáat használnak, rohamosan javultak az eredmények, és ma már a 6 méter sem tűnik utópiának. Ezt azonban csak olyan rúdugró ér­heti el, aki rendkívül gyors ne­kifutással és tornászokat meg­hazudtoló adottságokkal rendel­kezik. De az is lehet, hogy a ru­dak anyagának jobb minősége hozzájárul majd a nagy ered­mény eléréséhez. Isaksson első világcsúcs javí­tása során Austinban 534 cm- rel már megnyerte a versenyt, amikor 551 cm-es magasságra tetette a lécet. Az első ugrása nem sikerült. A másik előtt megvárta, míg a stadionban tö­kéletes csend volt, majd hosz- szú nekifutás után mesterien szállt át a léc fölött. A 18 500 néző nagy ünneplésben része­sítette az újdonsült világcsúcs­tartót. A rekord azért 551 cm, mert Amerikában nem méteregységet alkalmaznak. A magasság 18 láb, 1 hüvely volt, tehát 551 cm. Isaksson az elmúlt évben mind fedett pályán, mindpedig a sza­badban tizenötször ugrott 530 cm-nél magasabbat. Nemcsak technikailag és fizikailag kép­zett, hanem kitűnő versenyzői adottságokkal is rendelkezik. Csupán Wolfgang Nordwignak — akt még eredményesebb ver­senyzői múlttal dicsekedhet — sikerült Isakssont 1969 ben az athéni és 1971-ben a helsinki Európa bajnokságon, valamint a A HAZAI PÁLYÁN — GÓL NÉLKÜL A Raník Veľký Krtíš A-csapata a bajnokságra tör. Ezzel szeretné ünnepelni az idén a V. Krtíš-l labdarúgás húszéves fennállását. A Baník Veľký Krtíš „A“ (Nagykürtös) labdarúgócsapata 1965 óta szerepel az I/A osz­tályban. Kezdetben a táblázat alját bérelték, de ma már egé­szen más a helyzet. Jól játszik az együttes, és az első helyért küzd. Hogyan jutottak idáig? Benček Milan, a csapat másod- osztályú minősítéssel rendelke­ző edzője szerint tervszerű munkával, szorgalommal, fe­gyelemmel. Benček Milan edző két éve foglalkozik a csapattal. Kez­detben nem ment minden úgy, ahogy szerette volna. Az őszi idényben alig szerzett pontot a csapat, egymást követték a vereségek. Egyesek már a „fe­jét“ követelték, de azoknak volt igazuk, akik bíztak benne. Tervszerűen alakította az együt­test, stabilizálta a játékosállo­mányt és fiatalított. A Dolina Bánya vezetősége jó feltétele­ket biztosított a munkához, aminek meg is lett az eredmé­nye. A csapat lelkiismeretesen készült a tavaszi idényre, a környékről tehetséges fiatal já­tékosokkal erősödött a csapat. Tavasszal mintha kicserélték volna a csapatot, egymás után nyerte a mérkőzéseket. így si­került annyi pontot összehozni, hogy nem esett ki. Az idei bajnoki évben már más a helyzet. Együtt van a csapat, szorgalmasan edzenek a játékosok. Jól megy a játék is. ősszel a lejátszott 13 mér­kőzésből csak kettőt veszítet­tek el, és 16 ponttal a táblá­zat 3. helyén teleltek át. A jó szereplés folytatása ér­dekében a csapat már január 4-én megkezdte a felkészülést. Először az erőnlét, kitartás kia­lakítása szerepelt, majd egy­hetes összpontosítás követke­zett a Dolina Bánya koprivnicai üdülőjében, február 6-án pe­dig pályára léptek, s 12 előké­szítő mérkőzést játszottak le. Sajnos, ezeken a mérkőzéseken hat játékos megsérült, s közü­lük kettőt még most is ápol dr. Spríň és dr. Vanko, mindent elkövetve annak érdekében, hogy a játékosok mielőbb harc­képesek legyenek. Hogy a játé­kosok: Banksa, Nagy, Mihalča, Čilek, Kliment, Líška, Uhrin, Macko, Donovál, Štefanec, Kor- tíš, Kováč, Debnár, Pupák, Su- ja, Marko és Boros jól felké­szültek a tavaszi idényre, azt bizonyítja az is, hogy az első bajnoki mérkőzésükön olyan ellenfelet (Kalinovo) győztek le, amely felett négy év óta nem sikerült győzni. A csapat jó formáját igazolja az is, hogy az 1971/72-es bajnoki évben hazai pályán még egyetlen gólt sem kaptaki A csapatnak anyagi problé­mái nincsenek. Felszerelése jó, 1967 óta új, korszerű pályával rendelkezik. Rövidesen meg­kezdik egy hatszázszemélyes fe- «tett telátó építését 1 millió 450 ezer korona értékben. A lelátó szófiai fedett pályás EB n le-- győzni. Isaksson mint tornász kezdte sportpályafutását, és csak 16 éves korában nyergeit át az at­létikára. Először a magasugrás­sal próbálkozott, de mert látta,, hogy alacsony termete miatt 1174 cm magas) ebben a ver­senyszámban sok babért nem arathat, — 198 cm-es legjobb, teljesítményén már nem tudott javítani — áttért a rúdugrásra. Nem bánta meg. 1965 ben 17 éves korában 380 cm t ugrott, de' 1968 ban már 525 cm-es ered­ménnyel hívta fel magára a szakemberek figyelmét. Utána a fejlődés természetesen már nehezebb, lassúbb ütemű volt. 1970 októberében Los Ange­lesbe utazott, beiratkozott az University of Southern Califor­nia egyetemre, és ott is foly­tatja edzéseit. Edzője, Vem Wolfe — Paul Wilson és Bob Seagren is neveltjei közé tarto­zott — szerint Isaksson még so­kat fejlődhet, olyan kiváló adottságokkal rendelkezik. — Amikor három nappal ez­előtt az edzésen biztosan vit­tem át az 550 centimétert, érez­tem, hogy Austinben sikerül a csúcsjavítás. Sőt, ugrás közben volt még annyi tartalék ben- nem, hogy nem tartom kíván­nak — már a közeljövőben — az 556 centiméter elérését sem, — jelentette ki Isaksson els5 rekordjavítása után. ígéretét alig két héttel később több mint ötven százalékra teljesítette, hi­szen legutóbb 554 cm re javítot­ta saját világrekordját. /kf alatt a csapat részére klub és egyéb helyiségek lesznek. Erre nagy szükség is van, hiszen a jelenlegi ütött-kopott, fából ké­szült öltöző nem éppen dicsé- retreméltó tartozéka a sportte­lepnek. A Veľký Krtíš-i labdarúgás idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. Ezt méltóképpen szeretnék — a bajnokság meg­nyerésével — megünnepelni. Tervük nem elérhetetlen, hi­szen a tavasszal lejátszott há­rom mérkőzés után a bajnoki táblázat első helyén vannak. Ha továbbra is ilyen lelkesen játszik a csapat, szép sikert könyvelhet el a jubileumi esz­tendőben. Böjtös János Az év játékosa Anniiéban Az angol sportújságírók szava­zása alapján Gordon Banks a Stoke City 33 esztendős kapusa lett az év játékosa Angliában. A híres kapus a szavazatok 75 szá* zalékát érdemelte ki. A második helyen Jonny Giles, a Leeds Uni­ted játékosa végzett. Banks rászolgált az elismerésra. A Stoke City mérkőzésein több­ször is a mezőny fölé nőtt. Emlé­kezetes teljesítményt nyújtott az elmúlt hónapokban az Angol Liga Kupa döntőjében, a Wembley stadionban, amikor kritikus állás­nál kivédte Hurst tizenegyesét. A parádés védést azóta Is újra és újra lejátszották az angol tele­vízióban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom