Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-24 / 96. szám, hétfő
TURIZMUS 1 TISZA HEUEREN Egyre többen fedezik fel, hogy a Tisza, ez a csendesen folydogáló alföldi foly, a turizmus szempontjából is számos lehetőséget rejt magában. Annak ellenére, hogy a vadregényes Tisza-parti erdő, a homokos partrész nagyszerű pihenést és fürdési lehetőséget kínál, az itt élők, ha csak tehették, a tengeren, a hegyvidékeken, valamelyik hazai vagy külföldi fürdőhelyen töltötték évi szabadságukat. Idegenforgalma sem volt. eddig ennek a vidéknek. A közelmúltban azonban özönleni kezdtek a vadászok a vadban szegény Olaszországból, hogy Bácskában és Bánátban töltve néhány napot szenvedéloda kérdése itt is égető. A vendéglátóipari vállalat integrált a Gyöngysziget Mezőgazdasági Kombináttal, amelynek, néhány olyan objektuma van, amelyeket könnyűszerrel motelokká lehetne átalakítani. Ott van az épülő tiszai gát, amelynek környékén valóságos kisváros nőtt ki. A gátépítők telepét úgy építették, hogy a munkálatok befejezésével üdülő-központtá alakíthassák. Idővel a sportolók, horgászok, vadászok és más turisták kedvenc helyévé válhat. Bár a sporthorgászást nem népszerűsítik kellőképpen, a horgászok szívesen keresik fel a két község halban gazdag vi4 becsei külső zsilip, amely egyedülálló Európában lyüknek hódoljanak és pénztárcájukon könnyítsenek. Ezek a vadászturisták nem elégednek meg azzal, hogy vendéglátóik elvezetik őket a vadban gazdag területekre. A fárasztó vadászat után pénzükért kényelmes pihenőhelyet kívánnak. Szórakozni is szeretnének. Mindezt biztosítani kell nekik, hogy a vidék állandó vendégeivé váljanak. Becsén és Törökbecsén, ebben a két szomszédos Tisza-menti helységben, az utóbbi hetek legemlegetettebb témája, hogy miként lehet minél többet nyújtani az idelátogató turistáknak. A múltban, mivel mindkét helység szerény szálláshelyekkel rendelkezett (egyikben sincs szálloda), gyakran megtörtént, hogy a vendégeknek a környező helységekben kellett megszállni. Ezzel nemcsak a bevétel csökken, hanem fennáll a veszély, hogy az ilyen nehézségek miatt a következő esztendőkben már el sem jönnek. Ezért az illetékesek napirendre tűzték szállodák, hotelok és vadászlakok építésének lehetőségét. Becsén a vadászturisták mellett a községbe érkező nagyszámú külföldi és hazai üzletember is igényli a szállodai elhelyezést. A helyi vendéglátóipari vállalat képtelen saját eszközeiből szállodát építeni, ezért az Univerzal Kereskedelmi Vállalattal, valamint a városi gyógyfürdővel együtt egy hatvan ágyas, korszerűen felszerelt szálloda építését tervezi. A péterrévei vadászegyesület a belgrádi Genex-szel ugyancsak szépszámú olaszországi vadászt lát vendégül. Az újjáépített vadászotthonban hat kétágyas, komfortos szoba várja a vendégeket. A Tisza túloldalán, Törökbecsén sem ülnek tétlenül. A szálzeit. Egyedül a becsei Bečej Mezőgazdasági Ipari Kombinát halgazdasága fedezte fel, hogy nemcsak a gazdasági halászat, hanem a sporthalászat is hozhat pénzt a házhoz. A halgazdaság két kisebb tavát átengedték a hazai és külföldi sporthorgászoknak. Ezek természetesen belépődíjat fizetnek, ezen kívül a kifogott halat is megfizetik. Tavaly 5000 sporthorgász járt a halastónál. Mivel a tó környéke gazdag szárnyasvadban is, ötven dináros belépődíj ellenében az olasz vadászokat is beengedik. Tavaly kétezer külföldi vendég járt ezen a vadászterületen. Sajnálatos azonban, hogy a turisták ellátását nem tudták biztosítani. A halgazdaság telepén ivóvíz sem volt. A forgalom azt bizonyítja, hogy kifizetődő lenne egy motel és egy étterem építése a halastó közelében, a Becse—Újvidék, Becse— Zrenjanin útszakasz mellett. Ez a táj azonban nemcsak a vadászok és sporthorgászok számára lehet vonzó, hanem azok számára Is, akik szeretik a történelmi nevezetességeket. Csak néhányat említenénk: Törökbecsén a Tisza-parti vár; az anacsi templom; a Feneketlen tó. Szerény népszerűsítés mellett számos turistát vonzana. Becsén az avarkori sírok, a múzeum és képtár, a csatorna Európában egyedülálló zsilip- rendszere, a pravoszláv templomban őrzött Predič-lkonok, valamint a Dunderskl-kastély. Mind olyan nevezetességek, amelyekre fel kellene hívni az idegenek figyelmét. . Megvannak tehát az adottságok a turizmus fejlesztésére. Úgy tűnik, hogy mindkét község igyekszik is azokat ésszerűen kihasználni. (MAGYAR KÉPES ÚJSÁG — ÜlVIDfiKI 1972. IV. 24. ÚJONCOK A komámói (Komárom) járást néhány száz kilométer választja el hazánk nyugati részétől. Amikor a hosszú úttól kimerülve Nyugat-Csehország egyik állomásán kiszálltak, mindnyájan feltették az első kíváncsi kérdést. „Hol is vagyunk tulajdonképpen?“ Az erdős, dimbes-dombos vidék meggyőzte őket arról, hogy egészségben és jó levegőben nem lesz hiány. A helyőrség kapuja csak néhány száz méternyire van a sötét erdőtől. A tavaszi szél felborzolta egyik-másik fiú hosszú haját. Az általános vidámság közepette valaki megszólalt: „Göndör hajam sej haj..., már rövidesen rövidre lesz levágva, de sebaj, majd megnő újra.“ A mozihelyiség előcsarnokában az újoncokat a szakácsok fogadták. Fehér ruhákban mindenkit forró virslivel és kiflivel kínáltak. Az út közben kiéhezett újoncok nagy étvággyal vetették rá magukat az első katonai kosztra. Rövid idő múlva az alakulat bizottsága, élén a törzskar parancsnokával és orvossal, rövid beszélgetésre hívta meg az első csoportot. Takács Zoltán Fridrich Jánossal együtt az első volt. „Hogy utaztak, jól érzik magukat?“ — tették fel az első kérdést. Mindketten kissé zavartan mosolyogtak és megelégedetten bólogattak. „Fáradságos volt az út, de az a fő, hogy már itt vagyunk,“ mondotta Zoltán. És azután egyenként a tisztek elé léptek, hogy válaszoljanak kérdéseikre. Onnan már mindnyájan a csehszlovák néphadsereg tagjaiként, az egyes alakulatokba beosztva távoznak. Az első meglepetés František MesarC szakaszvezető, példás katona, a bizottságtól kijövőket egy percre megállítja. Mindig egyforma kérdéseket tesz fel „Tagja vagy a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek, játszol-e valamilyen hangszeren, sportolsz, milyenek kedvteléseid, mi iránt érdeklődsz, a katonaságnál milyen sportot űznél?" Josef Tfešňák őrvezető gondjaiba veszi az egyes csoportokat és az új katonákat a néhány száz méternyire álló épületbe vezeti. Ez Jirí Dezort férfifod rász birodalma. Itt a hosszú haj „búcsút mond“ tulajdonosának. A hajnyírást hol nevetés, hol szomorú pillantás kíséri. Szüllő Péter katona mindenki helyett szólt: „Sebaj, majd újra megnő és talán még hosszabb lesz. Néhány hónap múlva újra szemre- való gyerekek leszünk.“ Szavai nagy nevetést váltottak ki. Egy időre a fodrászmester is abbahagyta a dús hajzatok nyírását. És azután minden úgy ment, és a mamának is tetszél“ -» jegyzi meg Papst zászlós. A második meglepetés A szálláshelyen már várják a katonákat a parancsnokok, Vladimir Kovar és Vladimír Novák tizedes és még további öt parancsnok, akik megtanítják őket az első katonai lépésekre. A felfújható matracokkal ellátott ágyakon még számos kelléket találnak. A fogkefétől kezdve cipőpasztán és borotvaszappanon keresztül a legapróbb kellékig minden megvan, amire egy fiatal embernek szüksége van. Az altisztek körbejárnak, magyaráznak és tanácsot adnak. Halász Imre közkatona, a kimenőöltöny felöltése közben Jirí Papst zászlóssal. (Jiŕí Šla púk felv.) mint a karikacsapás. Új törülköző, szappan és gyorsan a zuhany alá. Jirí Papst zászlós Jirí Šebela őrnaggyal együtt már türelmetlenül várta az újoncokat a kimenő-egyenruhákkal és további kellékekkel. Halász Imre közkatona lett az első, aki „pucérra“ vetkőzött. Kimelege- detten lépett ki a fürdőből, már meg Is kapta az egyenruha első darabjait, a zoknit, az alsónadrágot, inget, nadrágot és zubbonyt. A nadrágot sokáig próbálgatta. Egyet, kettőt, hármat is felpróbált, de nem tudott választani. „Csak ne siesd el a dolgokat, pontosan válassz, hogy aztán majd a lányoknak Semmilyen kiabálás, csak elvtársi tanács, amit mindnyájan érdeklődéssel hallgatnak. Karvi Jánossal és Takács Zoltánnal rövid beszélgetést tartva, megtudtam a következőket: „Ha ezt a mama látná, akkor minden aggodalma szertefoszla- na .Hiszen tényleg jól gondoskodtak rólunk.“ Zoltán tört szlováksággal, Karvi János segítségével néha magyarul mondja el véleményét. A katonai parancsnokság azonban mindent meg tesz azért, hogy jól teljesíthesse legtiszteletreméltóbb honpolgári kötelességét, szolgálhassa szocialista hazáját. FRANTIŠEK H0ŠA alezredes TÖBB MINIT SPORT Avar sírhelyek feltárása Péterréve határában Az ember gyermekkorában gyakran változtatja elképzeléseit. Egyszer orvos, másszor híres sportoló szeretne lenni. Jozef KrGmarík alezredes — bár a rádió abban az időben még nem terjedt el — gyermekkorában a rádió műszaki leírásával foglalkozó szakkönyveket bújta. Amikor már úgy gondolta, hogy elegendő tudásra tett szert, hozzáfogott egy készülék megszerkesztéséhez. — Az első telepes készülék volt — emlékszik vissza. — Sokat hallgattam otthon érte. Anyám a szőnyeget féltette. Ha netán felborul, összetörik az akkumulátor, a sósav megtette volna a magáét. Később áttért a rövidhullámú készülékek „eszkabálására". Miközben kitanulta a finomműszerész szakmát, megismerkedett a morzejelekkel is. Nem valósíthatta meg azonban terveit, mivel közben behívták tényleges katonai szolgálatra, mégpedig a tüzérekhez. A híradástechnika helyett lovagolni tanult. Ennek ellenére nem adta fel azt a szándékát, hogy híradós egységhez helyeztesse át magát. Ez egy teljes évig tartott. Nem érdektelen megemlíteni, hogy közben sikerült elvégeznie egy rádiós tanfolyamot is. — A katonaságnál tökéletesítettem tudásom — mondja. — Annyira megszerettem a híradástechnikát, hogy hivatásos katona lettem. A szolgálat mellett készülékeket szerkesztettem. Először csak ismerőseimmel tartottam rádióösszeköttetést, később OK—3 D. G. hívójel alatt az ország más területén működő rádióamatőrökkel is. Aztán, ahogy mondani szokás, kilépett a nagyvilágba. Persze nem ment az olyan könnyen, mint ahogy azt most elmondja. Rengeteget tanult, gyakorolt. Elsajátította nemcsak a legkorszerűbb rádiótechnikát, hanem a gyorstávirászatl teendőket is. Ezután mi sem természetesebb, mint az, hogy hozzáfogott a sportszerű rádiózáshoz. Minden versenyszámba benevezett. Tíz éven keresztül az úgynevezett „Tábori napok“ verseny keretében csaknem mindig az első helyen végzett. Ki tudná ma már megmondani, hogy hány kisebb-nagyobb versenyen vett részt. Elég talán, ha elárulom, hogy mintegy száz első, második és harmadik helyért kapott díszoklevél függ a szobája falán. Az adást igazoló kártyákat kilószámra (kb. 25 kg) méri. Nem is csoda, a világ 260 országába 64 000 kapcsolást, Illetve összeköttetést valósított meg. Az OK—DX contest világversenyben ts nemegyszer végzett az első helyen. — Amint látja, a katonasághoz ts hü maradtam, Jóllehet már 60 éves vagyok — mondja. Több éven keresztül az egyik katonai híradós Iskola tanára voltam. Me a BHSZ-hez 1958 ban kerültem. A szlovákiai rádióamatőrök irányításával, kép zésével bíztak meg. Egy élményekben és eredmé nyekben gazdag életútról hű ké pet adni szinte lehetetlen. Több országos, európai és világver seny győztese, tapasztalt rádiós. Többször bízták meg a csehszlovák csapat előkészítésével, amellyel részt vett mint vezető edző az NDK-ban, Bulgáriában, Lengyelországban, Magyarországon és a Szovjetunióban megrendezett nemzetközi versenyen. Munkája, tevékenysége nem maradt Jutalom nélkül. 1955-ben megkapta a „Sportmester", 1963-ban pedig az „Érdemes sportmester" címet. Három évvel ezelőtt megkapta a „Kiváló munkáért" kitüntetést is. — A rádiózás szerintem több, mint sport — mondja. — Míg más sportágakban a kellékeket be lehet szerezni, a rádióamatőr maga készíti el készülékét. Tehát nemcsak ambícióra, hanem szaktudásra is szüksége van. Ha azonban fiatalon elkezdi az ember, ez sem okoz komolyabb gondot. A Polgári Honvédelmi Szövetség klubjaiban és szakköreiben gazdag anyagbázisra és jó szakoktatókra találnak az érdeklődők. Hogy mit csinál most az alezredes elvtárs? Fiatalokat oktat, versenyeket készít elő, közben nyugdíjba vonulására gondol. Amint mondja, a rádiózáshoz továbbra is hű marad, ha nem is versenyszerűen, néhanapján leül majd a készülék elé, kapcsolatot teremt a nagyvilág különböző országaival, úgy, mint több éven keresztül tette. NEMETH JÁNOS
