Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-23 / 16. szám, Vasárnapi Új Szó
A világ sportmozgalmában történelmi évnek számít 1894, mert az akkori párizsi testnevelési kongresszuson tette meg Pierre de Coubertin báró az újkori olimpiák rendezését szorgalmazó javaslatát, melyet nagy lelkesedéssel fogadtak, és két évvel később meg is valósítottak. 1896-ban még csak nyolc sportágban rendeztek versenyeket, de ahogy múltak az évek, úgy szaporodott az olimpiai sportok száma. Az olimpiai versenyek iránt mind nagyobb érdeklődés nyilványult meg, olyannyira, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak korlátoznia kellett a résztvevők számát. A testnevelés és a sport az egész világon nagy jelentőségre tett szert, s az egyes sportok legjobbjai elsősorban a négyévenként megrendezésre kerülő, nagyszabású eseményre készültek és készülnek ma is a legnagyobb körültekintéssel és szorgalommal. Számtalan sportágban kiegyenlítődtek az erőviszonyok, és a világ élvonalába tartozó versenyzők fej-fej melletti küzdelmet vívtak már az elnfúlt évek olimpiáin is. Rohamosan közeledik a XX. olimpia ideje. Mind az öt világrészben serény készülődés folyik. Néhány sportágban azonban még selejtező tornákat rendeznek, s az országos válogatottak itt biztosíthatják olimpiai részvételüket. Az egyéni versenyszámokban a rátermettek igyekeznek teljesíteni az olimpiai szinteket, liogy ezzel kiérdemeljék a müncheni kiküldetést. Leszögezhetjük: eseményekben és eredményekben gazdag hónapok következnek szeptember végéig. mérkőzéseken, jelentéktelen proficsapatokban, hetente 20 dollárért. Valamiből élnie is kellett, mert szegény indiánszülők gyermeke volt. Múltak az évek, elérkezett a stockholmi olimpia ideje, és Thorpe nem okozott csalódást. Mindent megnyert, amit megnyerhetett. — A svéd király meghívott 'rezidenciájára — emlékezik —, de én nem mentem el, Egyszerűen nem tudtam elmenni, úgy leittam magam győzelmem feletti örömömben. Tudom, mit beszélnek az emberek, de az én formámnak az alkohol nem ártott. Miután visszatértek Amerikába, sportberkekben az a hír kapott szárnyra, hogy Jim Thorpe körül valami nincs rendben. Egy fiatal újságíró felfedezte őt egy profi baseballcsapatról készült fényképen. — Egy szép napon a Carlisle College igazgatójához hívtak és kikérdeztek: játszottam-e baseballt, kaptam-e pénzt ezért? stb. Amikor igennel válaszoltam, az igazgató kijelentete: — Nem lett volna szabad pénz elfogadnia. Maga már nem amatőr többé! Érti? — Nem, ezt nem értem! — Nagy különbség, hogy valaki kedvtelésből vagy pénzért sportol. Gondolkozott már ezen? — Sokszor gondoltam arra, miért nincs a szüleimnek pénze. — Társait nem fizetik ... — Kollégáimnak annyi pénzük van, amennyit csak akarnak. Nekem keresnem kellett, hogy a col- legeben maradhassak. Többet adtam, mint kaptam. Becsületes üzlet volt. — De ezt sem az igazgató, sem az olimpiai bizottság nem akarta megérteni. Pedig jól tudták: nem én voltam az egyetlen, aki pénzért sportolt, de mások elővigyázatosabbak voltak, álnéven szerepeltek, és nem hagyták magukat lefényképezni. — Visszaküldtem az érmeket, és az olimpiai bizottság örökre diszkvalifikált. Nem foglalkoztam sokáig a dologgal, megélhetés után kellett néznem. Egy menedzser ajánlatára versenykörútra indultam, jól kerestem, és később mint baseball játékost még jobban megfizettek. Keresetemből félre is tehettem volna, de azt hittem, mindig így lesz. No, meg azután az alkohol... A keresetem nagy részét elittam. Thorpe mind mélyebbre süllyedt. Segédmunkás lett, majd pedig munkanélküli segélyből tengődött. 64 éves korában szíve felmondta a szolgálatot. A „Los Angeles Times“ sportriportere röviden így nyilatkozott: „Úgy is mondhatnánk, holtra itta magát. De talán mégsem kellene ezt így leírni — tette hozzá gyorsan , mert Thorpe kétségtelenül egyike volt a legnagyobbaknak, ha nem ő volt a legnagyobb!“ ...A JELEN SHANE GOULD ÉS A VILÄGCSÜCSOK Az elmúlt év valamennyi ankétján az 1971 legjobb sportolója címét egyhangúlag Shane Gouldnak adományozták. A 15 esztendős ausztráliai úszónőt nem ok nélkül érte ez a kitüntetés. Négy világcsúcs tulajdonosa volt akkor, de ezzel nem érte be. 1972. január 8-án a 100 méteres gyorsúszásban a múltnak adta át Dawn Fraser nyolc éve fennálló és megdönthetetlennek vélt világrekordját. Ausztrália úszói serényen készülnek Münchenre. Szeretnék az amerikaiaktól a hegemóniát elvenni. Azt tervezik, hogy 29 úszószámban tizenhárom aranyérmet szereznek. Három győzelmet Gouldtól várnak. Teljesítménye állandóan javul, és senki sem kételkedik benne: aki a női gyorsúszó számok bármelyiken nyerni akar, annak Gouldot kell legyőznie megpedig világcsúccsal. ’ — Korán, tizenkilenc hónapos koromban tanultam meg úszni — emlékezik Shane. — Alig múltam hároméves, amikor édesapámat áthelyezték a Fidzsi- szigetekre. Imádtam a vizet. Úszkáltam a tengerben, a medencében, mégpedig nagyon sokat. Amikor tízéves koromban családunk Brisbane-be került, Gordon Peters edző vett pártfogásába. Peters nem győzött csodálkozni. Shane Dawn Fraser stílusában úszott, anélkül, hogy erre bárki is tanította volna. Rövid időn belül egészen hihetetlen időket ért el. Don Talbot már akkor kijelentette: „Forbes szerencsés edző, ajándékba kapta a jövő olimpiai bajnokát.“ Tavaly, az év elején váltóban 59,9-et úszott, és már várni lehetett a rendkívüli időt, de e táv világcsúcsa időtállónak bizonyult. 58,9-cel beállította Fraser rekordját, a többi számban pedig világcsúcsokat javított: 200 m: 2:05,8; 400 m: 4:21,2; 800 m: 8:55,1; 1500 m: 17:00,6. Az idén januárban azután 100 méteren 58,5-tel iratkozott fel a világcsúcslistára. Gould 1971. november 23-án töltötte be 15. életévét. Még nagyon fiatal, előtte az élet, de az úszásban már elérte a csúcsot. — Münchenben még ott leszek, sőt azután is ver- -senyzek még, addig, amíg le tudok faragni időeredményeimből. Amint azonban úgy érzem, megálltam a fejlődésben, már csak szórakozásból úszkálok majd a medencében. Sport nélkül nem tudom az életemet elképzelni, tehát majd mással próbálkozom. Shane kitűnően kosárlabdázik és teniszezik. Hoad és Laver, a két kiváló teniszező egy alkalommal megfigyelte játékát, és mindkettő áradozva dicsérte. Hoad kijelentette: „Fiatal lánynál még sosem láttam ilyen technikai felkészültséget és reakciókészséget, mint Gouldnái. Lehet, hogy jövő wimbledoni győztese jelenleg még a medencében „szórja“ a világcsúcsokat? Majd elválik ... “ Shane Gould ma még „csak“ úszóhercegnő, aki koronázásra vár. Hogy hol? Hát Münchenben, a XX. olimpia úszóversenyein. AZ OLDALT ÖSSZEÁLLÍTOTTA: KOLLÁR JÓZSEF. nsmpi Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Szerkesztőség: Bratislava, Gorki| utca 10. Telefon: 537-16, 512-23, 335-68. Főszerkesztő; 532-20. Titkárság: 550-18. sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39, távíró: 09308. Pravda Kiadóvállalat. Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme, Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőiroda: Bratislava, Jesenského 12. Telefon: 551-83. Előfizetési díj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Oj Szó negyedévre 13 korona. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Ústredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII. Érdekes írás jelent meg a Zürichi Sport március 29-i számában. Arthur Rotmil, a lap londoni tudósítója cikkében arról számol be, mi módon szeretnék Angliában az olimpiai küldöttség felkészüléséhez és kiküldetéséhez szükséges anyagiakat biztosítani. És itt álljunk meg egy pillanatra. A mi fiataljaink, akik szocialista társadalomban nevelkedtek, el sem tudják képzelni, milyen problémákkal küzdenek számtalan esetben a tőkésországok sportolói, funkcionáriusai. A testnevelési mozgalmat nálunk az állam messzemenően támogatja, sokoldalúan gondoskodik a sportolókról, és az élversenyzők olyan előnyöket élveznek, amelyekről Nyugaton még a legjobbak sem álmodhatnak. Erre ékes példa az Angliában jelenleg folyamatban levő pénzszerzési igyekezet. A Brit Olimpiai Bizottság elfogadta egy ismert cigarettagyár ajánlatát, mely 25 000 fonttal (cca 2 500 000 korona) szándékozik az olimpiai csapat felkészítéséhez és kiküldetéséhez szükséges összeghez hozzájárulni. A dohánygyár egy-egy csomag cigarettában elhelyezett egy penny értékű szelvényt vált be, s az így befolyó összeget az olimpiai bizottság rendelkezésére bocsátja. A cég alkalmazottjai dohánytőzsdékben, szórakozóhelyeken, klubokban, vendéglőkben stb. elhelyezett ládákban gyűjtik össze a szelvényeket. Úgy vélik, hogy március és július között kb. 50 millió cigarettát adnak el, s így a cég ígéretét betartva folyósíthatja az összeget. A Brit Olimpiai Bizottság nemrég ezer céghez intézett felhívást, támogatásukat kérve. A nyomtatványokon többek között a következőket olvashatjuk: .Kérjük, segítsenek nekünk, hogy Nagy-Britannia legjobbjait e<ü.di?6ssük az olimpiára! Szükségünk van 200 ezei untia...“ és így tovább. Az öt karikába pedig leiijak, mire kellene a pénz. Tehát kb. 20 millió koronára van szükségük ahhoz, hogy 34Q 350 versenyző olimpiai részvételét biztosítsák. Április végéig 600 000 röpcédulát küldenek hasonló kérelemmel különböző kluboknak, intézményeknek. Közben a brit kormány is jelentkezett, és bejelentette, hogy az utazási költségek felét fedezi. Igaz, a sp’ortfunkcionáriusok már Mexikó előtt is kaptak hasonló ígéretet. Akkor a kormány 50 000 font segélyt helyezett kilátásba, de végül csupán 6000 fontot folyósított. Most azonban hangsúlyozta, hogy a támogatás nagyobb lesz. Sokan elmarasztalják a sportfogadási vállalkozókat (toto) — Angliában mind magánkézben van —, hogy egyáltalán nem támogatják a sportolókat. Ha figyelembe vesszük, hogy 1570-ben az Olasz Olimpiai Bizottság csaknem 12 millió fontot kapott a totóból, akkor joggal kérdezhetjük, vajon az angolok nem viszik-e túlzásba az am"tőrizmus iránt tanúsított konzervatív szere- tetüket? — írja a londoni tudósító. Egyúttal kérdést intézett David Hemeryhez, az angolok olimpiai reménységéhez, aki Mexikóban a 400 méteres gátfutásban nyert aranyérmet — mi a véleménye a cigarettagyár kezdeményezéséről? Hemery — az Angol Nemdohányzók Szövetségének tiszteletbeli elnökhelyettese — levelében így válaszolt: „Kár lenne egy ilyen nagyvonalú segélyről pusztán etikai elvekre hivatkozva lemondani.“ Ä MÚLT... JiiVí THORPE TRAGÉDIÁJA Amikor a svéd király 1912-ben a stockholmi olimpián )im Thorpenak átadta az aranyérmet, az északiakat meghazudtoló lelkesedéssel mondotta: „Sir, ön a világ legnagyobb atlétája!“ „Köszönöm, király!“ — hangzott a rövid válasz. Jim Thorpe Stockholmban az ötpróbában — 200 m, 1500 m, távolugrás, gerelyhajítás, diszkoszvetés — és a tízpróbában győzött, az utóbbiban 700 pont előnnyel, úgyhogy valamennyi számot megnyerte. Thorpe azonban nemcsak jól futott és atletizált, hanem remekül tekézett, golfozott, elsőrendű céllövő, úszó, valamint retteget birkózó és ökölvívó, azaz tökéletes allround—sportoló volt. Negyedszázaddal később egy újságíró Hollywoodban, az egyik filmgyárban találkozott a hatalmas termetű volt kiváló sportolóval. Statisztált. — Tíz dollárt kapok naponta — mondotta —, de havonta alig hatszor, legjobb esetben tízszer hívnak. Érthetően rosszkedvű volt, s csak akkor derült fel arca, amikor fiatal diákéveire, sportsikereire terelődött a szó. 1907-ben 19 éves korában fedezték fel. A Carlisle College diákjai az iskolaudvaron a magasugrást gyakorolták. Kérdezte, megpróbálhatja-e? Kinevették! De azután arcukra fagyott a gúnyos nevetés, amikor átvitte a 175 centiméteres magasságot — mégpedig utcai ruhában. Az edző természetesen azonnal próbára tette, és lám, Thorpe mindent tudott, amit kívántak tőle. Balszerencséjére azonban — mint ez később beigazolódott — baseballt is játszott vidéki bemutató Jim Thorpe Angliában a dohányzók segítségét kérik
