Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-18 / 91. szám, kedd

«I szó A JÓSZOMSZÉDI KAPCSOLATOK SZELLEMÉBEN Javasolják a ratifikációt Szato magyarázóik Isztambul — Hétfőn délben, egyhetes hivatalos látogatása befejeztével hazautazott Török­országból Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és kísére­te. A szovjet vendégeket az isz­tambuli repülőtéren Bayülken külügyminiszter és a város pol­gármestere búcsúztatta. (Erim, akit gyakorlatilag már nem te­kintenek kormányfőnek, mivel lemondott tisztéről, a program­tól eltérően nem volt jelen — a szerk.) A szovjet államfő repülőtéri nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy „a Sunay elnökkel, Erim miniszterelnökkel és más török vezetőkkel a kölcsönös megér­tés, nyíltság és jóakarat jegyé­ben folytatott tárgyalásokon gyümölcsöző eredmények szü­lettek. A török—szovjet jószom­szédi kapcsolatok elveit rögzítő nyilatkozat és a közös közle­mény új lehetőségeket nyit meg a két ország együttműködésé­nek további fejlesztése előtt, egyaránt szolgálva ezzel a két nép és a nemzetközi biztonság érdekeit.“ Az Apollo—16 folytatja útját Houston — Az Apollo—10 amerikai űrhajó, útban a Hold felé, hétfőn reggel 9,55 órakor 129 281 kilométernyire távolo­dott el a Földtől és óránként 7356 kilométeres sebességgel közeledik a bolygó felé. Mint arról már beszámoltunk, uz űrhajót fedélzetén három utasával: John Young, Charles Duke és Thomas Mattingly űr­hajósokkal vasárnap közép-eu­rópai idő szerint 18,54 órakor lőtték fel a Kennedy-fokról. Moszkva — A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Szövetségi Tanácsának és Nemzetiségi Ta­nácsának külügyi bizottsága egyhangúlag indítványozta a Legfelsőbb Tanács Elnökségé­nek az 1970. augusztus 12-én aláírt szovjet—nyugatnémet szerződés ratifikálását. A vita befejezéseként hétfőn Mihail Szuszlov, a Szövetségi Tanács külügyi bizottságának elnöke, az SZKP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szólalt fel. A hazafias erők az indokínai frontokon elkeseredett harcot vívnak a bábrendszerek katonáival. Képünk a Quang Tri környékén har­coló alakulatoknál készült, melyek — mint ismeretes — több mint 150 ezer lakost szabadítottak fel. (ČSTK — VTK felv.) MEGDÖBBENTŐ RÉSZLETEK HANOI ÉS HAIPHONG BOMBÁZÁSÁRÓL (Folytatás az 1. oldalról.) hivatalos szovjet hírügynökség nyilatkozatának utolsó bekezdé­sét, amely szerint a Szovjetunió vezető körei figyelemmel köve­tik az Egyesült Államok ag­resszív cselekményeit s az ese­mények ezzel kapcsolatos ala­kulását, moszkvai megfigyelők egyértelműen annak jelzéseként fogják fel, hogy a Szovjetunió a továbbiakban is határozottan fog reagálni az agresszor maga­tartására, beleértve esetleges újabb diplomáciai lépéseket is. Jurij Zsukov, a Pravda politi­kai hírmagyarázója az amerikai légiháború kiterjesztésével fog­lalkozó kommentárjának a „Já­ték a tűzzel“ címet adta. Zsu­kov rámutat a háború „ameri­kanizálásának“ liaszontalansá- gára. Északon április eleje óta 40 gépüket veszítették el az amerikaiak, délen pedig a haza­fiak támadásának ereje egy pil­lanatra sem lanyhul. Az ameri­kanizálás végeredményben nem menti meg a saigoni bábrend­szert. Hanoi — A Vietnami Dolgo­zók Pártjának Központi Bizott­sága és a VDK kormánya teg­nap felszólította az amerikai népet, határozottan szálljon sík­ra az Egyesült Államok vietna­mi agresszív cselekményeinek beszüntetéséért. Saigon — Az indokínai had­színtéren az utóbbi 24 órában történt események így össze­gezhetők: véres harcok dúltak vasárnap Dél-Vietnam partmen­ti Bingh Dinh tartományában és a kambodzsai deltavidéken; továbbra is súlyos a kormány­csapatok számára a helyzet An Loc tartományi székhely kör­nyékén; hétfőre virradóan a B—52-esek 15 bevetésben tá­madták Dél-Vietnam három ka­tonai körzetét. A laoszi nemzeti felszabadító hadsereg alakula­tai rakétákkal lőtték a Luang Prabang-i repülőteret. Washington — Az amerikai hadügyminisztérium szóvivője vasárnap este kijelentette, hogy az Egyesült Államok légiereje nem egyszeri támadásnak szán­ta a Haiphong és Hanoi térség ellen elkövetett akciókat, ha­nem folytatni fogják azokat. Peking — Csou En-laj, a Kí­nai Népköztársaság Államtaná­csának elnöke Tran Binh-t, a DIFK pekingi ügyvivőjét fogad­va kijelentette, hogy a kínai kormány szilárdan támogatja a DNFF és a DIFK jogos állás­pontját. Elítélően nyilatkozott az amerikai háborús eszkaláció újabb fejleményeiről és követel­te, hogy az Egyesült Államok szüntesse be a háború eszkalá­cióját, vessen véget a „vietna- mizálás“ politikájának és ve­gye fel újból a párizsi tárgya­lások fonalát. Kommentárunk 1972. IV. 18. 3 K érdőjelek nélkül nehéz elképzelni az ENSZ ke­reskedelmi és fejlesztési kon­ferenciájának (angol nevének kezdőbetűiből UNCTAD) III. ülésszakát, mely a múlt héten kezdődött Santiagóban. Salva­dor Allende chilei elnök meg­nyitója is jelezte, milyen na­gyok azok az ellentétek, melyek a világ kereskedelmi és gazda­sági szakemberei előtt állnak. A harmadik világ gazdasági el­maradottsága következtében a lakosság 15 százaléka éhhalál­ra van ítélve. Ázsiában, Afriká­ban és Latin-Amerikában több mint 700 millió az írástudatlan, a munkaképes lakosságnak pe­dig a fele teljesen vagy részle­gesen munkanélküli. S bár a harmadik világ a föld lakossá­gának 60 százalékát képezi, a világtermelésből való részesedé­se mindössze 12 százalék. Jel­lemző a gazdasági helyzetre, hogy a fejlődő országok adós­sága mintegy 70 milliárd dol­lárra rúg, s ez még csak fokoz­za nehézségeiket. A chilei fővárosban — mi­niszterek vezetésével — most 141 ország mintegy kétezer küldötte keresi a választ ezek­re az égető kérdésekre. A hat­hetes tanácskozás előrelátha­tóan nemcsak a felszólalások, viták maratón ja lesz, hanem a vádak végtelenje is a fejlett országok irányába, melyek a támogatást különösebben nem szorgalmazták. Genf és Új-Delhi után egyéb­ként először kapott latin-ame­rikai színhelyet az UNCTAD-ér- tekezlet. Egy kissé ez is jelzi Dél-Amerika növkevő súlyát a szervezet tevékenységében. A szervezetet egyébként 1961. de­cember 19-én az ENSZ-közgyű- lés 16. ülésszaka hívta életre, s az első értekezletet 1964. áp­rilis 23—június 16 napjaiban tartották meg, Genfben. Már itt nyilvánvalóvá vált, hogy az ér­tekezlet alaphangját a gyengén fejlett országok adják. Itt ala­kult meg a „77-ek csoportja“ is, mely azóta már 96-ra növe­kedett. S hogy mennyire hete- ragén ennek az összetétele, azt Ä santiagói niralsa mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a csoport tagjai között politikai, társadalmi, gazdasági vonatkozásban egyaránt nagy eltolódások vannak. Tagja volt ennek az ultrareakciós kuwaiti olajsejkség és Szaúd-Arábia is, de ott találtuk Kubát vagy az olyan iparosodott latin-amerikai országot, mint Argentina. A szocialista világ országai üdvözölték és támogatták kez­dettől fogva a harmadik világ pozícióinak erősödését. Nem érthettek egyet azonban azok­kal a törekvésekkel — és ez a 77-ek heterogén jellegéből eredt — melyek egyenlőségje­let próbáltak tenni a fejlett tő­kés és a fejlett szocialista or­szágok közé. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a harmadik vi­lág nehéz gazdasági helyzeté­ért elsősorban a vezető tőkésor­szágok a felelősek. Azok mo­nopóliumai, maroknyi tőkéscso­portja juttatta ezeket az orszá­gokat a gazdasági függőség és kiszolgáltatottság nehéz helyze­tébe. A Genfben megtartott első értekezleten megegyeztek egyébként abban, hogy az ipa­ri országok a jövőben nemzeti jövedelmük 1 százalékát bo­csátják rendelkezésre a fejlesz­tési segély céljaira. Tekintettel azonban arra, hogy az értekez­let döntései csupán ajánlások az illetékes kormányok számá­ra, ezt a célt nemcsakhogy nem érték el, de a támogatás — különösen az Egyesült Államo­ké — azóta is csökkent. Magá­tól értetődő, hogy ily módon nem teljesült az új-delhi kon­ferencia döntése sem, mely már a brutto társadalmi ter­mék egy százalékát követelte a fejlesztés céljaira. Ezen kérdések mellett a UNCTAD-nak meg kell majd birkóznia több fontos és konk­rét gazdasági kérdéssel is. Ezek közé tartozik a nyersanyag­egyezmények kérdése. A fejlődő országok egy része arra törekszik, hogy rögzítse az exportot képező nyersanya­gok árszínvonalát, s ezzel ele­jét vegye a külkereskedelmi árucserében tapasztalható in­gadozásoknak. A kérdés itt sem egyszerű, mivel a nyersanyag­kivitelben a fejlődő országok nem képviselnek egységes ál­láspontot, sőt a konkurrencia- harc csak növeli köztük az el­lentéteket. S bár a legtöbb be­vételük a nyersanyagokból ered, jellemző viszont, hogy míg 1965—70 között ezek ára 4 százalékkal emelkedett, a fejlett világ kiviteli cikkei 12 százalékkal drágultak. A követelések közé tartozik a kamatmentes hitelek folyósí­tása. Ez összefügg egyébként ezen országok növekvő eladó­sodásával is. Az újabb és újabb segélyek ugyanis arra jók, hogy a régieket törlesszék ve­le. India például az NSZK-tól kapott évi 270 millió márkából 253-at törelesztésként visszafi­zet. A vámkedvezmények kér­désében a fejlett országok rész­ben már teljesítették a megál­lapodásokat. Ezek azonban lát­hatóan a már fejlettebb orszá­gok számára jelentenek előnyt (Brazília, Mexikó, Singapore), illetve az iparilag a fejlődő or­szágok számára (India, Pakisz­tán). A fejlődő országok egy része azonban — aránytalan lehetőségeik folytán — ma már a „negyedik“ világhoz, a sze­gények szegényebbjeihez sora­kozik. Az UNCTAD titkársága szerint 25 ország (főleg afrikai) 148 millió lakosa tartozik ide. Az elfeledettek haragja most annál is inkább fellobbanhat, hisz az Egyesült Államok 200 milliárd dolláros vietnami há­borús kiadása csaknem három­szorosa a harmadik világ adós­ságának. S nem mozdult meg a nyugati világ lelkiismerete akkor sem, amikor a valuta- válság terheit (4 milliárd dol­lár) a harmadik világ nyakába rakták. A fejlesztési stratégia kidol­gozásának kérdése elsősorban tehát azon múlik, az amúgy sem egységes harmadik világ mennyiben tudja erőit felsora­koztatni. Az értekezleten részt vevő 9 szocialista ország (30 tőkés országgal szemben) a bo­nyolult kérdések megoldását kí­vánja segíteni. (Kérdéses, hogy az először résztvevő Kínai Nép- köztársaság milyen álláspontot foglal el.) Az értekezlet sikere azonban azon is múlik, felis­merjék a harmadik világ or­szágai szegénységük és nyomo­ruk haszonélvezőit, s az össz­tüzet az igazi címzettek, a vezető tőkés országok felé irá­nyítsák. F. Z. POLITIKAI KACSÁK A JOBBOLDAL FEGYVERTÁRÁBAN Bonn — A nyugatnémet jobboldal új fogással igyekszik ismét lendületet adni a keleti szerződések ellen indított „ke­reszteshadjáratának“. A Welt am Sonntag és a Bild am Sonn­tag című Springer-lapok öles címek alatt jelentették vasár­nap, hogy a szovjet—nyugatné­met tárgyalásokról „rejtélyes levelek“, „titkos jegyzőköny­vek“ kerültek elő, s ezek „nagy nyugtalanságot“ keltettek bonni politikai körökben. Anélkül, hogy közölték volna ezeknek az állítólagos titkos okmányoknak a tartalmát, a Springer-lapok arról számoltak be, hogy egyes parlamenti képviselőkhöz elju­tott azoknak a feljegyzéseknek a szövege, amelyeket vezető nyugatnémet politikusok — Scheel külügyminiszter, Bahr államtitkár és mások — vezető szovjet személyiségekkel folyta­tott beszélgetéseikről készítet­tek, 1970 nyarától kezdve. A politikai kacsák felröppen- tése kritikus időszakokban, so­kak véleménye szerint, már régóta a nyugatnémet jobboldal kedvelt módszere. A szerződé­sek ratifikálásának és mégin- kább most, a Baden-Württein- bergi tartománygyűlési válasz­tásoknak a közeledtével az el­lenzék most nyilván titokzatos- kodó célzásokkal akarja ron­tani a kormánykoalíció hitelét. A kereszténydemokraták már hetek óta azt követelik, hogy engedjenek nekik betekintést a szovjet—nyugatnémet tárgyalá­sok „titkos jegyzőkönyveibe“. Illetékes kormánykörökben is­mételten rámutattak, hogy ilyen jegyzőkönyvek nem léteznek. TANÁCSKOZIK AZ OSZP KONGRESSZUSA Villach — Az osztrák politi­kai élet jelentős eseményére, a kormányon levő Osztrák Szo­cialista Párt 21. kongresszusá­nak megnyitására került sor hétfőn Villachban. Több mint félezer küldött és száz vendég vesz részt a tanácskozáson, amelyre tizenöt országból ér­keztek delegációk. A szocialis­ta Internacionálé képviseleté­ben Harold Wilson, az angol Munkáspárt vezére, a szocialista Internacionálé egyik alelnöke jelent meg. A villachi pártkongresszus kedden az SPD ideológiájáról folytat tanácskozást, Bruno Kreisky pártelnök-kancellár fő- referátuma alapján. ERICH HONECKERNEK, az NSZEP Központi Bizottsága el­ső titkárának vezetésével NDK párt- és kormányküldöttség ér­kezett Szófiába hivatalos, bará­ti látogatásra. jozEF Simon kohó- és gép ipari miniszter vezetésével csehszlovák delegáció érkezett Budapestre, ahol a két tárca időszerű kérdéseit, közte az au­tóipari együttműködés kérdé­sét tárgyalják meg. HEINZ HOFFMANN hadsereg­tábornok, az NDK nemzetvédel­mi miniszterének vezetésével tegnap katonai küldöttség ér­kezett Bukarestbe. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT küldöttsége Bisz- ku Bélának, az MSZMP Politi­kai Bizottsága tagjának a Köz ponti Bizottság titkárának ve­zetésével vasárnap Kairóba ér­kezett. A HIVATALOS LÁTOGATÁ­SON Dániában tartózkodó szov­jet parlamenti küldöttség Mi­hail Georgadzenak, a Legfel­sőbb Tanács Elnöksége titká­rának vezetésével ellátogatott a Bornholm-szigetén levő Al lingtonba, ahol megkoszorúzna azoknak a szovjet katonáknak a síremlékét, akik Dánia fel­szabadításáért áldozták életü­ket. MIRKO TEPAVAC jugoszláv külügyminiszter Kairóba érke­zett, hogy Ghaleb egyiptomi külügyminiszterrel megvitassa a közel-keleti válság legújabb fejleményeit és átadja Tito el­nök üzenetét Szadat egyiptomi elnöknek. AZ SZKP KÜLDÖTTSÉGE, amely Ivan Kapitonovnak, az SZKP KB titkárának vezetése­vei Nagy-Británniában tartóz­kodik, tegnap találkozott Nagv- Britannia Kommunista Pártja londoni kerületi bizottságának tagjaival. A KOLUMBIAI vasárnapi köz­ségtanácsi választásokon a két hagyományos kormányzópái t — a Liberális és a Konzervatív Párt kapta a legtöbb szavaza­tot. A TÖRÖK KORMÁNY Nihfit Erim miniszterelnökkel az éló<i tegnap lemondott. Sunay elnök Ankarában bejelentette, hogy Erim lemondását elfogadta. GENFBEN tegnap megkezdő­dött az ENSZ európai gazdasá­gi bizottságának 25. ülésszaka. BEFEJEZTE a vlagyivosztoki kikötőben baráti látogatását a chilei haditengerészet Esme­ralda iskolahajója. Tokió — Szato japán minisz­terelnök a parlament külügyi és kormánybizottságának hétfői ülésén kijelentette, azonnal be­nyújtja lemondását, ha kiderül, hogy megfelel az igazságnak az ellenzék vádja, hogy kormá­nya titkos tárgyalásokat foly­tatott az Egyesült Államokkal közös japán—amerikai nukleá­ris haditengerészeti erők létre­hozásáról. Szato kijelentette, kormánya kitart ama elkötelezettség mel­lett, hogy japán nem gyárt és nem birtokol atomfegyvereket, és nem engedélyezi ilyen fegy­verek behozatalát az országba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom