Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-04 / 79. szám, kedd
MIT TÜKRÖZNEK A SZAMOK? A szovjet labdarúgás jövője A szovjet labdarúgó-válogatott tavaly kiharcolta csoportjában a továbbjutást, s következő ellenfele az Európa-bajnokság negyeddöntőjében Jugoszlávia lesz. A Futbol—Hokej című hetilap főszerkesztője, Lev Filatov figyelemre méltó írásban foglalkozik a szovjet labdarúgás problémáival. Labdarúgó-válogatottunk, bár mindössze húszéves, gazdag történettel és eseménydús múlttal büszkélkedhet, szinte valamennyi fejlett futballélettel rendelkező ország nemzeti tizenegyével összemérte tudását. Volt idő, amikor a balsikert tapasztalatlanságával magyaráztuk, s engedtünk az igényekből. Ma már megméretett a szovjet válogatott és erősnek találtatott, tekintélye van a sportvilágban, az ellenfelek tartanak tőle. Röviden: tudását csak szigorú mércével szabad mérni. Az 1971-es idény nem rontott „szolgálati jegyzékén“. A legfontosabb hat mérkőzés az Európa-bajnokság keretében került lejátszásra: Spanyolország (2:1 és 0:0), Észak-írország (1:0 és 1:1), Ciprus (3:1 és 6:1). Figyelmet érdemel ezenkívül a komoly játékerőt képviselő skót válogatott elleni l:0-ás győzelem. Aztán itt van a két 0:0 arányú döntetlen a mexikóiak ellen. Tehát egyetlen vereséget sem szenvedtünk. És ami a legfontosabb, bejutottunk az EB negyeddöntőjébe. Mindez örvendetes számunkra. Csak hát a számok nem tükrözik mindig híven a valóságot, tényeket, sőt... Sőt, előfordul, hogy ellentmondanak az első pillanatban valósnak tűnő képnek. Szóval: nem szenvedett vereséget válogatottunk, sikerrel vette az Európa-bajnokság buktatóit, mégis az utóbbi tíz évben talán sohasem okozott olyan csalódást, mint a tavalyi, a matematikai szempontból pedig kedvezőnek mondható idényben. Ugorjunk néhány pillanatra a múltba; válogatottunk világbajnokokat fektetett kétvállra, legyőzte az NSZK, Olaszország, Uruguay legénységéi, méltó ellenfele volt az angoloknak, nem ijedt meg a labdazsonglőr braziloktól. Előfordult, hogy vereséggel távoztak a pályáról, mégis: nem esett csorba tekintélyünkön. Hiszen nagy iramú, változatos, szoros küzdelemben maradtunk alul... Aztán váratlan fordulatnak lehettünk szemtanúi. Megmondom őszintén, alighanem éppen a mexikói VB-n, az uruguayiak ellen játszottuk egyik legdicstelenebb mérkőzésünket. Nem a vereség fáj, a sportban az ilyesmi gyakran előfordul. Az volt kiábrándító, hogy a szovjet válogatott nem hasonlított önmagára. Félt attól az ellenféltől, amely nagyon tartott a szovjet fiúktól. Emlékszem, az Azték-stadion eredményjelző tábláján olvastuk a számokat, a többi mérkőzés végeredményeit: 3:1, 4:1, 3:2 — mi pedig 0:0-ra álltunk ... Valahogy — nem találok hirtelenében kifejezést — megalázó volt az a két nulla. De hagyjuk a számokat... Ami a napfényes oldalt illeti: csupán a spanyolok elleni moszkvai mérkőzés második félideje adott okot ürömre. Csapatunk viharosan támadott, rá- kényszérítette akaratát az ellenfélre. A többi EB-mérközésen egyedül a védelem tett ki magáért, amit egyébként az adott és a kapott gólok aránya is bizonyít. Mexikóra Gavril Kacsaliu készítette fel a csapatot. Az előző években is ő irányította a válogatott munkáját, amikor pedig nem játszott kritikán alul a csatársor. Aztán Kacsalint felváltotta Valentyin Nyikolajev, aki maga is jó csatár volt a közelmúltban és vérében van a támadó stílus. És ezt a stílust, felfogást követeli szüntelenül a sajtó. De hát akkor miért ragadt meg csak a levegőben a jelszó? A tavalyi kupamérkőzéseken (BEK, KEK, UEFA) tizenkét találkozót játszottak klubcsapataink, a CSZKA, Szpartak Moszkva és Dinamó Moszkva. Közülük csak a Dinamónak sikerült bejutnia a legjobb nyolc közé, majd az elődöntőbe. Van persze nekünk egy kijevi Dinamónk. 19Ö6 és 1968 között sorrendben három bajnokságot nyertek az ukránok, tavaly ismét a szovjet futball éllovasai lettek. Erős, jó minőségű, egységes gárda ez. De ott van a dolog bökkenője, hogy középpályásai és csatárai egykét kivételtől eltekintve, nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Én úgy vélem, hogy ez a klub mindenekelőtt egységes játékfelfogása és összeszokottsága Tévén tündököl a hazai pályán. Sajátos taktikájuk meg külön többlet. Amikor a kijeviek kikerülnek hazai környezetből, már nem tudják tudásuk legjavát nyújtani. Talán csak egyedül a kapus, Rudakov váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Vannak esetek, amikor egy- egy csillagra épül a válogatott. Elsősorban Euséblóra, Pelére, B. Charltonra, Kopára, Albertre, G. kövessék példájukat Kajaion a labdarúgás is szolgálja a lányok szórakozási lehetőségeit. Nagy lelkesedéssel szervezték a járásban újdonságszámba menő sportágat és munkájuk végül meghozta gyümölcsét. Igaz ugyan, hogy a labdarúgás elsősorban férfiszórakozás, de a lányokat is vonzza nálunk az egészséges sportolás. Jól rajtoltak. Az eddig lejátszott kilenc mérkőzésből ötöt megnyertek, két tornán pedig a második helyen végeztek. Járásunkban a tavalyi évet nevezhetnénk a női labdarúgás alakuló évének, mivel erre az időre esik az első női egyesület megalakítása. Természetszerűen felmerül a kérdés: használ-e ez a sportág a női szervezetnek, nem jelent-e megterhelést vagy nem hátrányos-e az egészségre? A kajali tapasztalatok ennek ellenkezőjét bizonyítják: frissebbé teszi az emberi szervezetet, leküzdi a lanyhaságot, szórakoztat. A kajali lányok továbbra is szeretnének futballozni, de ehhez ellenfélre van szükség. Szívesen vennék, ha a környező ľalvakban is követnék példájukat s akkor az idén a galántai járásban egy minibajnokságot lehetne megrendezni. Ehhez azonban 6—10 női együttesre lenne szükség. Bízunk benne — mondják a kajali lányok —, hogy példánkat követik másutt is és elképzelésünk rövidesen valóra válik. fgaäl) 1972 ÍV. 4. Müllerre gondolok. Nekünk nincs ilyen kivételes képességű játékosunk, sikert csak az alaposan átgondolt, csiszolt taktikai együttműködés hozhat. Csak így tudunk játékunknak támadó jelleget adni. Az a kötéltánc, amelyet egy gólelőny birtokában végigjártunk a spanyolok és az észak-írek elleni mérkőzésen, rózsaszínű távlattal nem kecsegtet. Most lassan már ismét megindult a labdarúgás gépezete. Reméljük, idén a számok sokkal kedvezőbb, valósabb képet festenek majd válogatottunk szerepléséről. Új ember állt a kormánykerékhez, Alekszej Ponomarjovnak hívják az új szövetségi kapitányt. Szeretnénk remélni, liogy több siker kíséri munkáját, mint bármelyik elődjéét... Schranz, az eddigi versenyek legsikeresebbje és Prüll, a nui Világ Kupa tavalyi és idei győztese. KIEGYENLÍTŐDTEK AZ ERŐVISZONYOK Véget ért az idei — hóban nagyon szegény síidény. Elkészültek a ranglisták, a szakemberek értékelik az elmúlt tél eredményeit. A legelégedettebbek, a legboldogabbak a svájciak, és nem ok xiélkül, hiszen még sosem szerepeltek ilyen jól, mint az elmúlt évadban. Az olimpiai sikereken kívül az alpesi Világ Kupában is értékes győzelmeket arattak, előkelő helyezéseket értek el. A férfiaknál Russi háromszor, Bruggmann kétszer, Mattle egyszer végzett az első helyen. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy erősen kiegyenlítődtek az erőviszonyok az alpesi sísportban és elsősorban a férfiaknál véget ért az eddigi osztrák-francia hegemónia. A svájciaknak, az olaszoknak és részben a nyugatnémeteknek sikerült ez elmúlt évek során megfelelő alapokra helyezni az alpesi sísportot és olyan fiatal, tehetséges versenyzőket nevelni, akij< már az idén is feltették a leckét a franciáknak, osztrákoknak. Ügy tűnik; a két év múlva St. Moritzban megrendezésre kerülő világbajnokságon ők játsszák majd a főszerepet. Az elmúlt évek eseményei arról tanúskodnak, hogy majdnem minden sportág, így az alpesi sísport is, hatalmas fejlődésen ment keresztül. Közben azonban — érthetően — több probléma vetődött fel, vár megoldásra. Mint Ismeretes, az alpesi síversenyeket három számban: lesiklás, műlesiklás, óriásműlesiklás rendezik. Mivel az egyes szőmok a mezőnyök kiegyensúlyozottságára való tekintettel mind nagyobb felkészültséget követelnek, előtérbe kerül a szakosítás kérdése. Azok az idők már elmúltnak tekinthetők, amikor egy-egy versenyző mind a három számban nyert világversenyt, mint például Toni Sailer, vagy Jean- Claude Killy. A szakemberek véleménye szerint szinte el sem képzelhető, hogy a jövőben sikerül bárkinek is olyan élversenyzőt nevelni, aki e három számban egyaránt jó eredményt tudna felmutatni. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az elmúlt idény versenyein csupán négy világ- klasszis sízőnek sikerült a lesiklásban, műlesiklásban és óriásműlesiklásban az első tíz helyezett között végezni. így természetesen indokoltan kerül előtérbe a szakosítás kérdése, márcsak azért is, mert az utóbbi időben nagyon szaporodtak a versenyek. A számtalan verseny, a túlzsúfolt versenyműsor a következő és minél előbb megoldásra váró probléma. Sokan a Nemzetközi Sí Szövetség funkcionáriusainak a szemére vetik, hogy nem eléggé következetesek. Túl jó család a FIS, a legégetőbb és legkényesebb problémákat is nagy adag jóakarattal kezel, ami még nem lenne a legnagyobb hiba, véget kellene azonban vetni az eddigi rossz szokásnak, hogy mindenkinek a kedvébe járjanak. Felvetődött az a kérdés is, vajon szükséges és célszerű-e azokban az években, amikor olimpiára vagy világbajnokságra kerül sor, igényes Világ Kupa versenysorozatot rendezni. Nem kis gondot jelent majd a FIS-nek a versenyek kiírása, illetve, hogy kit bízzanak meg a jövőben a Világ Kupa lebonyo- lításával. Eddig a legtöbb versenyt Franciaország, Ausztria, Svájc és részben Olaszország rendezte. Egy idő óta Amerika is jócskán kiveszi ebből a részét, de jelentkeztek a skandinávok, valamint a kelet-európai országok, sőt Japán is. Napvilágot látott olyan javaslat, hogy emeljék a mércét a Világ Kupában való részvételnél és rendezzenek több Európa Kupa-versenyt. Ez az új verseny- sorozat az elmúlt idényben sikerrel rajtolt, de még korántsem használták ki teljesen a lehetőségeket. Aki végignézett már műlesikló vagy lesiklóversenyt — akárcsak a tv képernyőjén —, meggyőződhetett róla, hogy milyen sokoldalúan képzettek az alpesi versenyzők, és egy-egy futamban a győzelem vagy a helyezések kérdése néha század másodperceken múlik. Elég egy rossz mozdulat, egy kevés- bé élesen vett kanyar, hogy végeredménybeii néhány heiy- lyel lejjebb csússzon a versenyző. Ezért is tulajdonítanak mind nagyobb fontosságot a szakosításnak. Ha végignézzük a tavalyi versenyek eredményeit, azt látjuk, hogy akadtak olyan sízők, akik csupán kétszer vagy háromszor végeztek az első tíz között — tehát értek el helyezést —, de közben arattak egy. egy meglepő győzelmet is, mint például a svájci Mattle, a norvég Haker, az olasz Anzl. Viszont ennek ellenkezőjét tapasztalhattuk az osztrák Mess- nernél, aki ötvenszer végzett az első tíz között, de csupén egyszer sikerült győznie. Killy nél viszont ez az arány pozitív: 27 helyezés — 18 győzelem. Az olasz Thöni, az 1971 ős 72-es Világ Kupa győztese, 39 helyezéssel és 9 győzelemmel csak a 9. helyet foglalja el. A még aránylag rövid múltra visszatekintő Világ Kupában .1 férfiaknál eddig 132 futamot bonyolítottak le. Az első helyen Schranz (osztrák) szerepel 59 helyezéssel, 12 győzelemmel, 2. Messner (osztrák | 50 — 1, 3. Duvillard (francia) 48 — 5, 4. Bruggmann (svájci) 44 — 5, 5. Pénz (francia) 41 — 5, 6. Russel (francia) 39 — 13. A nőknél a következő a helyzet (129 futam): 1. Steurer (francia) 71 — 4, 2. Mir (francia) 68 — 9, 3. Famose (francia) 51 — 2, 4. Pröll (osztrák) 49 — 16, 5. Gabi (osztrák) 48 — 7, 6. Mitter- maier (nyugatnémet) 47 — 2. (k) Készülődnek A kajali női futballcsapat Szabó Ferenc edzővel. (Gaál felvétele) Helmulh Haliért, a Juventus labdarúgóját a Wolverhampton elleni UEFA kupamérkőzés után az együttes csehszlovák edzőjének, Vycpáleknek javaslatára bizonytalan időre eltiltották. . Malier a vesztes mérkőzés után eltűnt a csapat szálláshelyéről. Az egyik bárban találtak rá, s javában pezsgőzött két olasz ismerőse társaságában. A tlmačei (Tolmács) labda- rúgó-csapata a területi bajnokságban szerepel s valljuk be őszintén — ami a tavalyi eredményeket illeti —, nem valami fényesen. Épp azért kíváncsiak voltunk arra, milyen esélyekkel Indulnak a tavaszi idényben s vajon bízhatunk-e benne, hogy nem lesznek kénytelenek búcsút venni ettől az osztálytól. Mehely elvtárs, a csapat edzője elmondotta, hogy a tavaszi bajnokságra való felkészülést január 6-án kezdték és elsősorban az állóképesség növelésére fordítotték a hangsúlyt. Különböző erősítő gya korlatokat végeztek. Felkészülésükben sokat segített a Nová Bafia-i tartózkodás, ahol edző táborozásukon naponta kétszer tartottak edzést. Felkészülésük második részét február 2-án kezdték, ekkor főleg a gyorsaságot növelő gyakorlatokat végeztek, de nem feledkeztek 'meg a technikáról és taktikáról sem. A januári átigazolási időszakban négyen megváltak a csapattól. Kis és Nttrianský az SK Rybníkbe, Mateíčka a Rapid Bratislavába, Bátovsltý pedig a Slovan Levicébe ment. De a mieink sem tétlenkedtek. Az új idényben a következő játékosok erősítik soraikat: Gu- bov (Partizánské), Chlebo (Rybník), Čierný (Ružomberok), Bechlovič (Tek. Lužany) és Hegedűs (Obid). Így az együttes 21 tagú kerete a következő: Baranee, Szebellai, Cierný, Budai, Gubov, Šipeký, J. Kubica, L. Kubica, Kvanka, Slušný, Hegedűs, Gálik, Chlebo, Máfiaj, Buchlovifi, Sebő, Gerno, GodiiS. Tavaly elsősorban a csatársor nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ezért felkészülésük folyamán ezzel a problémőval tüzetesen foglalkoztak. Mindenegyes edzésen gyakorolták a kapuralövést. Az edző reméli, hogy az ú] emberek színt hoznak a csatársor játékába. Mint ahogy az eleién említettük, a csapat táblázatban elfoglalt helye nem valami kecsegtető. Az edző és a játékosok azonban remélik, hogy a kiesést sikerül elkerülniük. A kemény felkészüléstől sokat várnak és bíznak abban, hogy ez meghozza a kívánt eredményt. Ehhez azonban szükséges, hogy a csapat mérkőzéseit többen látogassők, mint a múltban, s ne csak látogassák, hanem buzdítsók Is a játékosokat. ÁBEL GÁBOR
