Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-14 / 88. szám, péntek
IRAK MAI SZEMMEL Repülővel Sumérföldre >■ KÖZELEDÜNK Irak fővárosa felé. Még 20—25 perc, és le- szállunk Bagdadban. Alattunk a végtelennek tűnő sivatag. A nap sugaraitól csillogva olyan, mint az aranytenger, s benne a vándor beduin törzsek, mint a hajók. Lassan megérkezünk a Tigris és Eufrátesz termékeny völgyébe, amelyet az ógörögök Mezopotámiának, azaz „folyamköznek“ neveztek. De hol vol tak a görögök akkor, amikor itt már élet, sőt kulturált élet folyt?! Mezopotámia gazdag régészeti emlékekben. Van a bagdadi Nemzeti Múzeumban két koponya — ép fogazattal —, amelyet a tudósok 40—60 ezer évesre becsülnek. Az első sokatmondó emlékek i. e. 3500-ból valók, amikor a sumérok megjelentek a tájon.” Mintegy 200 évvel későbbről már írott emlékek is vannak. Képírással kezdték, melyben minden kép főnevet jelent és a hozzátartozó cselekvést is, pl. az eke képe a szerszámot és a szántást, valamint a számtani fogalmakat is kifejezte. Az írás ezen szakaszában kb. 3300 —3000 közt még nincs szükségünk a sumér nyelv ismeretére. Majd a képírás átalakult ékírássá. Kis, tenyérnyi agyagtáblára írtak hegyezett madártol- lal. Kezdetben vékony táblákat használtak, majd amikor megjelentek a kis, henger alakú pecsétek — vastagabb táblákra tértek át, hisz a hitelesítés oldalt kapott helyet. Az ékírás a szellemi fejlődés következménye. Ahogy választékosabban akarták kifejezni magukat, úgy alakultak át a szóképek szótagokká, majd betűkké. S itt már ragok és képzők is találhatók. De mivel a sumérok léte csupán 1000 évet ölel fel, ez a nagyszerű változás hallatlan ütemet mutat. Mrár az írást megelőzően vannak táblák elemi számolásuk bizonyságára. Kb. 3000 ig már nemcsak összeadni és kivonni tudnak, hanem feltalálták a szorzás és az osztás műveletét is, és ezt kitűnően végezték. Ismerték a mértékegységeket, a síkidomok területszámítását, a téglatestek köbtartalmát, sőt kísérleteztek a kör területének és a gömb térfogatának kiszámításával is. S hogy e két utóbbinál csak pontatlan eredményig jutottak, ez nem csökkenti a sumér kultúra nagyságát. I. E. 3000 BEN MÁR megszelídített háziállataik voltak, sőt rájöttek arra, hogy a földet is megművelhetik: „Meghal, hogy újra szülessen“ — mondja egy sumér tábla az elvetett magról. Leletek igazolják, hogy a szántást végző eke éke fölé tölcsér alakú vetőmagadagoló „automatát“ szereltek. Ismerték az öntözőcsatornát is. Az 5000 éves agyagtáblák közt bőven találtak terményleltárakat, valamint a termények feldolgozását igazoló feljegyzéseket. Ezek arról tanúskodnak, hogy lisztet őröltek, gyékényt és vásznat szőttek, s már a gyümölcsfák gondozásáról is esett szó. És az, hogy az íráshoz agyagtáblákat, a mezőgazdasághoz ekéket és öntözőcsatornákat készítettek, a magas kultúrán túl fejlett ipart is feltételez. Náluk már a 4. évezred végétől ismert a fazekaskorong haszná, lata, amelyet Egyiptomban csak a 3. évezred elejétől, Indiában a 3. évezred végétől, Krétában (és így Európában) csak a 2. évezred közepétől kezdtek használni. A fazekasiparral egyidősek az első adatok a gyékényszövésről. Gyékényből készítették sátraikat, amelyet a fejlődés folyamán aztán bevakoltak. A késő sumér korban megjelentek az első emeletes házak. A mezőgazdaság és az ipar erős fejlődése a kereskedelmet, sőt annak bel- és külkereskedelmi formáját is igényelte. Kezdetben árucsere folyt, majd megjelent mint fizetési eszköz az ezüst, az eddig ismert legrégibb pénz. De a kereskedelem közlekedést és áruszállítást is jelentett, s a sumérok az általuk tökéletesített hajók mellett szárazföldi használatra megalkották a szekeret, és benne mint alkatrész megszületett a nép legnagyszerűbb találmánya, a kerék, mely napjainkig az újabb technikai találmányok szinte nélkülözhetetlen alapeleme. Vajon ennek a repülőgépnek, mely Bagdadig röpít bennünket, hány alkatrésze őrzi ezt az 5000 éves sumér találmányt? A csillagos égboltnak is tanulmányozói voltak: 29, illetve 30 napos 12 holdhónapban mérték az évet. Megkülönböztették az állócsillagokat a bolygóktól, és ők adtak nevet a csillagképeknek. A Skorpió, a Bika, a Rák stb. sumér elnevezések. Csillagászati ismereteiket még erősen jellemzi a jóslás, de hisz ez egyenes következménye a sok ezer istent tisztelő vallásuknak. Eredetre nézve hegyi emberek, s isteneiket csak a magasban tudták elképzelni. Mikor i. e. 3500 körül a sík Mezopotámiába kerültek, ott is magas dombra épített hatalmas szentélyeket emeltek isteneiknek lakhelyül. A SUMÉROK ÁLTAL MEGKEZDETT csillagászati tanulmányokat az őket követő babiloniak tökéletesítették. Ök hozták azokat a tudományos megállapításokat, melyek ma sem vesztették el érvényességüket. Bér a suméroknái dívott a kuruzslás, mégis találtak orvosi receptgyűjteményt tartalmazó agyagtáblát, melyen a konyhasónak, a salétromnak, a különböző állati savtermékeknek, valamint a ma is ismert gyógyfüveknek gyógyhatását ismertetik. Művészetükről a hangszerek tanúskodnak. Ugyancsak a bagdadi múzeumban őrzik azt az i. e. 3. évezred első feléből származó legrégibb aranyhárfát, melynek zenei tökélyét még csak növeli a szinte megszólalásig hű bikafej díszítése. Sokáig a babiloni Hammurabi király törvénykönyvét tartották az elsőnek, de ma már előkerült egy 400 évvel régebbi sumér törvénykezési szabályzat is, amelyből az i. e. 22. század társadalmáról, gondolkozásáról, erkölcsi felfogásáról kapunk híreket. A sumér társadalmi felfogás, a büntetési formák humánusabbak voltak Hammurabi 18. századbeli babilóniai társadalmának felfogásánál. A sumérok a bűnt pénzbüntetéssel, a babiloniak a vérbosszúelv alapján büntették. A sok megmaradott agyagtábla segítségével betekintést nyerünk az 5000 évvel ezelőtt magas kultúrát elért, majd 1000 éves, eredményekben gazdag történél mf* után kipusztult sumér nép társadalmi életébe. Hogy szervezetten éltek, az biztos, mert ezek az eredmények csak igy jöhettek létre. Az agyagtáblák azt bizonyítják, hogy a „dolgozó népet“ irányító, vasszigort alkalmazó uralkodóik voltak. Rabszolgákról is esik szó és demokratikus gondolatok is megjelennek egyes agyagtáblákon. A sumér irodalom és egyéb emlékek feltárása, még inkább a megfejtésük, értékelésük napjainkban is folyik. A SUMEROKAT az akkádok, őket pedig a babiloniak követték. Majd megjelentek a kassziták, az asszírok, s mind-mind továbbfolytatták a megkezdett nagy művet, a civilizáció bölcsőjében a gondos gyermeknevelést. I. e. 612 Ninive pusztulásának az éve. Ezzel az időponttal az ókori civilizáció hanyatlásnak indult. Ugyan még vagy 100 éven át újjáéledt, Babilon újra felvirágzott, de csak úgy, mint halál előtt az ember. S aztán az I. e. 6. században elerőtle- nedve megállt Mezopotámia gyors ütemű fejlődése. Majd jöttek a makedóniak. Babilon romjainál az egyik palota arról híres, hogy benne halt meg i. e. 323-ban Nagy Sándor. Azután a rómaiak, majd perzsák uralma következett. 640-ben az iszlám zászlaja alatt az arabok meghódítják Mezopotámiát, s ettől ke*dve szinte gomba módra szaporodnak a szebbnél szebb dzsámik (imaházak), az iszlám művészet remekei. Mikor a tatárok feldúlják és később a szulám csapatok megszállják, török kormányzóság lesz, s végképp kivész minden, ami megmaradt a dicső múltból. A sumérok híres mezőgazdasági kultúrájából parlagon heverő sivataggá válik Mezopotámia legnagyobb része. E század elején megjelentek a nyugati nagyhatalmak és kiverték a törököket az Arab félszigetről, így Mezopotámiából is. Nem emberbarát! szeretetből, nem önzetlenségből, egyszerűen azért, hogy ők üljenek a helyükbe. Arabia legnagyobb része sivatag, nomád vándortörzsekkel, s ők akár az egyéni, akár az állami élet számára nem sok hasznot jelentenek. A gyarmatosítók mégis a törzsek sejkjeinek megnyerésével hajtották végre terveiket, a félsziget felosztását, érdekeiket képviselő „nemzeti“ királyok trónhoz juttatását, s majd a végcélt... az olaj szerzését. Mert amit Arábia — zömmel nomád — lakói nem is sejtettek, ök jól tudták, hogy micsoda hatalmas kincset takar a sivatag kopár, terméketlen homokja. Ott közismert ez a mondás: „A sejk nagyobb úr a kormányzónál, de tán Allah is titokban tőle kér tanácsot“. S a gyarmatosítók megszívlelték ezt a szállóigét. I. FEJSZÁL KIRÁLY az angolok támogatásával 1921-ben került Irak élére. Ü a mekkal Háshim-törzs sejkjének, Husz- szein serifnek a fia volt. Mekka mintegy 2000 km-re van Bagdadtól, de Fejszál érzéseiben még ennél is távolabb állt az iraki néptől. Fejszál Bagdadba kerülve az iraki sejkekkel, az új kapitalistákkal és angol tisztikarral folytatott baráti kapcsolatot. Ezek irányították az újiraki királyság életét. Az a tény, hogy a régi, elavult paraszti és kisüzemi módszereket a mezőgazdaság gépesítése, valamint gyárak születése követte, és az, hogy a királyság idején létrejött nyugati mintára az új bagdadi egyetem, komoly fejlődést, a fejlődés ütemének egyre fokozódó gyorsulását és jóvátehetetlen veszélyeket eredményezett. A királyság idejét, 1921-től 1958-ig az osztályok elkülönülésének és az osztályharc ki- éleződési szakaszának tekinthetjük. A pénz a földbirtokosok, kapitalisták, vállalkozók zsebébe hullott. S mert a gép mindig tanítója lesz annak, aki vele dolgozik, így a nép tanult, okosabb lett az új szerszámok, az új munkamódszerek által. De a gépek tömörítették, egységbe is fogták a munkásokat. Királyellenes hangulat uralkodott a filléres munkabérből nyomorgó munkások, a sejkek önkényuralmától megnyomorított parasztság körében, valamint az egyetemisták legértelmesebb, legbecsületesebb rétegénél. Egyre tisztábban látták, hogy a fennálló rendszer csak a kisszámú, hatalmon levő rétegnek kedvez, a nép pedig nyomorog. Sőt a nyomor még jobban érezhető, ha sorra épültek a luxusvillák, kastélyok. De a nép elégedetlensége nem sokat zavarta a királyt és hű embereit, hisz a fegyvertelen néppel szemben ott állt a királyi hadsereg. Igen, méltán nevezték így, mert a katonákat, de különösen a tiszteket — épp a nyugodt éjszakák biztosítására — hihetetlenül jól fizették. Mégsem lehet mindent pénzzel megvásárolni. 1958. július 14-én éjjel a hadsereg bekerítette Bagdadot, felvette a kapcsola- latot a városi, forradalmi erőkkel, megszállták a rádiót és bejelentették az iraki forradalom győzelmét. MÁR LESZÁLLÓBAN VAN gépünk. Feltűnnek Bagdad épületei, utcái, terei, sőt már az embereket is látjuk. Mi történt az 1958-as forradalom győzelme után az új Iraki Köztársaságban? Ezt mondják el azok, akik átélték, a mai irakiak. ÁGNES AL-KURAYSHI fiz Etters-hepei IiriPRk Goethe és Schiller emlékmű Weimarban Weimar kedves, humanista város. Goethe ás Schiller városa. A fölséges és öntudatos génius itt idézte meg Faustot... Ez volt Goethe. A for radalmár pedig itt talált megnyugvásra, pihenésre ... Ez volt Schiller. Egy talapzatra, egymás mellé emelték és állították kettőjük szobrát a város lakosai. A híres Neptun-szobor csonka, de még így is kedves a szemnek. Nem vonult el nyomtalanul a város fölött a második világháború vihara, de aránylag megkímélte. Mindenhol megmaradt a régi, tipikusan német külső. Szinte hihetetlen, hogy ebből a városkából vezet az út Bu- chenwaldba. Pedig így van. A Goetheplatz-ról óránként indul autóbusz Buchenwald felé. Fel az Etters hegyre, ahol a város közvetlen közelében épült 1937 júliusában az embertelenség és a borzalom egyik létesítménye, a buchenwaldi koncentrációs tábor. Azzal a gondolattal szálltam fel az autóbuszra, hogy bármit látok, igyekszem megmaradni tárgyilagos szemlélőnek. Bruno Apitz „Farkasok közt védtelen“ című világhírű regényéből már ismertem Stefan J. Zweig sorsát és a tábort. Tudtam, hogy Itt halt meg Ernst Thälmann, Rudolf Breitscheid, valamint 32 nemzet 56 545 fős emberáldozata, mégis megpróbálkoztam a lehetetlennel: tárgyilagos maradni. A Blutstrasse, vagyis „A Véres Üt“ oszlopának felirata azonban figyelmeztetett: „Ti, akik Weimar felől az Etters- hegyre jöttök, soliac feledjétek azt, ami itt történt!“ És benyitottam a vaskapun, melynek rácsozatán a foglyokat gúnyoló vasbetűs felirat ma is olvasható: Jedem das seine. Azaz: Mindenkinek a magáét. A bejárati épület jobbszárnyán, az őrparancsnok és a raportparancsnok szobája, ma tábori múzeum. Balszárnyán a fogda, azaz a „bunker“ cellái ma kegyhelyek. A hírhedt hóhér, Martin Sommer itt hat hónap alatt több mint 100 foglyot gyötört halálra. Feljegyeztem. Illusztris, jelentős adat. Az Appel-platz, vagyis a sorakozó tér kövezetén, ahol 32 ország tízezrei álltak jeges hóban, izzó hőségben, már nem tudtam megilletődés nélkül keresztülmenni. A barakkok romjai között járva pedig szüntelenül erre a két számra gondoltam: Csak ebbe a táborba, ebbe az egyetlenbe 238 980 fogoly érkezett, s közülük 56 545 meghalt. És hány ilyen tábor volt a hitleri Németországban! Amikor megpillantottam a krematórium kéményét, mely fölött a korabeli vallomások szerint éjjel-nappal látni lehetett a lobogó láng fényét és a felszálló füstöt, akaratlanul is visszafojtottam a lélegzetemet. így jártam végig a krematórium épületét. Mindjárt a belépés után feljegyeztem a szerintem találó kifejezést: Ez a borzadály háza. Az egykori fertőtlenítőben a tábori múzeum emléktárgyai: rekonstruált tarkólövési berendezés, zsugorított emberi fejek, tetovált emberbőrből készített használati tárgyak, kivert aranyfogak ládákban, levágott hajfonatok zsákokban. És amikor megláttam a horgokat, melyekre embereket akasztottak, megláttam a kemencéket, nem bírtam visszatartani könnyeimet. Megpróbáltam, újra megpróbáltam tárgyilagos lenni, amikor kikerültem az épületből. Figyeltem az épületből kilépő látogatókat: mint a megszállottak, szótlanul, merengve jöttek kifelé. Ezzel a szótlansággal jártuk végig a tábort. Megnéztük a cölöpöt, a kikötések színhelyét. Az egyik legborzalmasabb büntetés a kikötés volt. A teljes testsúly a hátracsavart, cölöphöz kötözött karokon függött. Egy kocsi áll mellette. Ezt a kocsit, megrakva súlyos kövekkel, a foglyok húzták, akik parancsra még énekeltek is. Ezeket a szerencsétleneket „éneklő lovaknak“ nevezték. A három nagy tömegsírt is megnéztük. Falak veszik körül a sírhelyeket és csöndes emlékezésre intenek. A „Nemzetek Ütja“ köti össze ezeket a tömegsírokat. Végigjártuk a „Szabadság Útja“ lépcsőit, melyek széles térre vezetnek. A térség közepén magas harangtorony áll. Előtte szoborcsoport. Tizenegy hatalmas alak jelképezi a náci koncentrációs táborok szégyen- teljes voltát és az ott raboskodó antifasiszták legyőzhetetlen harci szellemét. A harcot, mert amikor a Vörös Hadsereg előnyomulása lehetővé tette a szövetséges hadseregek gyors bevonulását Thü- ringiába, az amerikai csapatok közvetlen közelségét kihasználva, 1945. április 11-én a Nemzetközi Lágerbizottság kiadta a parancsot a fegyveres felkelésre. A 178 csoportból, mintegy 850 harcosból álló, foglyokból alakult katonai szervezet hajtotta végre a parancsot. Délután fél háromkor megtámadták a lágerkaput. Negyed négykor a kapu épületén már a felszabadulás zászlaja lengett. Eszünkbe jutott mindez, amikor az Etters hegy tetején, a harangtorony tövében álltunk. És amikor a tábor mélyzengésű harangja megkondult, hallani véltük a soknyelvű, de egy- szívű embertömeg esküjének morajlását: „Jelszavunk a nácizmus gyökerestől való kiirtása. Célunk a béke és a szabadság új világának felépítése.“ Időben néhány év távlatából, most többszáz kilométerre a buchenwaldi tábortól, emlékezünk és emlékeztetünk, tárgyilagosan és mély érzéssel: minden nap szól a mélyzen- a;ésű harang, minden nap érvényes az eskü. Mi, akik az Etters hegyen jártunk, s velünk együtt minden becsületes ember vallja: Célunk a béke és a szabadság új világának felépítése. HAJDÚ ANDRÁS Ezen a helyen ölték meg a buchenwaldi koncentrációs táborban Ernst Thalmannt, u német proletariátus vezérét. (Gály I. felvételei) 1972 IV. 14. 4
