Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-12 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó
A nemzetközi mkasmnzmliiiii f A tanulmány első részét a Vasárnapi 0] Szó múlt heti számában közöltük) Hogy óriási jelentőségű a forradalmi élcsapatnak a tömegakclók vezetésére való készsége és képessége, ezt beblzo nyitották már mind pozitív, mind negatív történelmi tapasztalatok: egyfelől a bolsevikok 1917-es győzelme, másfelől az a vereség, amelyet több európai országban szenvedett el a munkásosztály azért, mert abban az időszakban nem volt olyan harci pártja, amely a forradalom élére állhatott volna. Az állandó tömegkapcsolat, a fáradhatatlan tömegmunka, a tömegek nevelése a harc minden formájának felhasználására — ez az egyetlen járható út a szocialista forradalom politikai hadseregének létrehozásában. Ez a feladat csak akkor oldható meg sikeresen, ha szorosan összekapcsolják a dolgozók mindennapi szükségleteiért vívott harccal. Lenin mindig is erre tanította a kommunistákat. A marxisták— leninisták elvetették a „mindent vagy semmit“ anarchista-balos tételt. A kommunista pártok sok éves tapasztalataik alapján megtanulták, hogyan kell kellő élességgel és hozzáértéssel felvetni a tömegek mindennapi harcának kérdéseit, kitűzni a dolgozók millióinak égető szükségleteire reagáló harci jelszavakat. Hogy ez a harc az utóbbi években olyan gigászi méreteket öltött, ez jelentősen a kommunisták tevékenységével függ ösz- sze. A kommunisták tevékenysége nemcsak fontos közvetlen eredményeket ér el azáltal, hogy megóvja a dolgozókat a gazdasági csapások legszélsőségesebb formáitól, hanem olyan messzebbmenő következtetéseket Is eredményez, amelyek a tömegek politikai felvilágosításában és annak tudatosításában jutnak kifejezésre, hogy a dolgozók érdekel ösz- szeegyeztethetetlenek a kapitalizmussal mint társadalmi rendszerrel. A mai viszonyok között a munkásosztálynak és szövetségeseinek a társadalmi tudatában végbement nagy változásokkal kapcsolatban emelkedett a közvetlen követelések színvonala és jelentősége. A dolgozók ma nemcsak a munkanélküliség és a drágaság, a létbizonytalanság és a kapitalizmussal óhatatlanul együtt járó más csapások ellen tiltakoznak, hanem a tudományos-technikai forradalom burzsoá hasznosításának olyan következményei ellen Is, mint a munka intenzitásának fokozódása, az idegrendszer túlterheltsége, a fokozódó szellemi elnyomás. Évről évre erőteljesebb harcot vív a munkásosztály a demokráciáért, a burzsoáziától kicsikart demokratikus jogoknak a dolgozók érdekében való reális felhasználásáért. Mindez növeli annak a lehetőségét, hogy a munkásosztály széles rétegeit forradalmi álláspontra juttassák. Opportunizmus a munkásmozgalombon Hogy ez a lehetőség valóra váljon, ahhoz a munkásmozgalomban le kell küz-v denl az opportunista tendenciákat, ez viszont megköveteli a marxista—leninista ideológia elveinek következetes védelmét. Az utóbbi időben a kommunista mozgalomban aktivizálódott a jobboldali és a „baloldali“ opportunizmus elleni harc. Komoly csapást mértünk a revizionista elméletekre és képviselőikre. Csakhogy a revizionizmus elleni harc nem korlátozható egyes kampányokra. Ez a marxista—leninista pártok, a kommunista világmozgalom fejlődésének egyik legfontosabb törvénye. Ha röviden akarjuk összefoglalni a mai opportunizmus lényegét, a következőket mondhatjuk: A jobboldali opportunizmus veszélye abban rejlik, hogy megkísérli — lejáratni a marxizmus—leninizmus nagy tanítását, ezt elavultnak minősíteni és olyan reformista ideológiával felcserélni, amely tagadja az osztályharcot, a szocialista forradalmat és a proletariátus diktatúráját; — elkenni a burzsoá társadalom fő ellentmondásait, elplántálni azt a gondolatot, hogy az állammonopolista kapitalizmus forradalom nélkül alakul majd át szocializmussá; — tagadni a munkásosztálynak mint fő forradalmi erőnek a szerepét; — abszolutizálni a parlamenti módszereket, kisebbíteni a parlamenten kívüli tömegharc jelentőségét; — befeketíteni a Szovjetunió és a többi szocialista ország szocialista építésének tapasztalatait; — ignorálnl az országon belül folyó forradalmi harc kapcsolatát a nemzetközi porondon folyó osztályharccal és a szocialista rendszer szerepét ebben a harcban. A „baloldali“ opportunizmus veszélye abban rejlik, hogy megkísérli — tagadni az antiimperialista harc átfogó általános demokratikus programjának szükségességét, annak szükségességét, hogy az általános demokratikus célokat és érdekeket összekapcsolják a proletár osztálycélokkal és érdekkel; — a kommunistákat elszigetelni a dolgozók széles rétegeitől, passzív kivárásra kárhoztatni vagy balos kalandor akciókba sodorni őket, ami megnehezíti a szocialista forradalom politikai seregének előkészítését és a munkásosztály győzelmét; — fellépni az ellen, hogy egyetlen áradattá olvadjanak össze korunk fő forradalmi erői, gátolni a változó helyzet és az új tapasztalatok Idejében való helyes felismerését, útját állni annak, hogy a munkásosztály és valamennyi demokratikus erő győzelme érdekében felhasználják az összes lehetőségeket az Imperializmus, a reakció és a háborús veszély elleni harcban; — abszolutizálni a hatalomért vívott harc fegyveres formáit; — tagadni vagy meghamisítani az ellentétes rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvét. A „baloldali“ opportunizmus általában dogmatlzmussal párosul és óhatatlanul szektás szűklátókörűséghez vezet. ' jobboldali és a „baloldali“ opportu- ii üst — eltérő állásfoglalása ellenére — egyesíti a közös forradalom-ellenes tendencia. Ez a két irányzat ma az an- timarxista és antilenlnlsta eszmei és politikai befolyások legfőbb érvényesítője a kommunista és munkásmozgalomban. Mind a jobboldali, mind a „baloldali“ opportunizmus lényegében a forradalom ellen irányuló célokat követ; képviselői azzal próbálkoznak, hogy aláássák a nemzetközi kommunista mozgalom egységét, gyengítsék a testvérpártok Internacionalista kapcsolatait az SZKP-val. Mind a jobboldali, mind a „baloldali“ opportunizmus gyengíti a kommunista pártok harcképességét, aláássa a munkás- osztály forradalmi pozícióit, az imperializmus elleni harc pozícióit, fékezi a világforradalmi folyamat fejlődését. Elvi jelentőségűek az SZKP XXIV. kongresszusának a revizionizmus elleni harcra vonatkozó tételei. Nem elegendő megbélyegeznünk a reviztonistákat, mint a munkásosztály ellenségeit, feltétlenül le kell lepleznünk nézeteik antilenlnlsta értelmét is. Feltétlenül szükséges, hogy marxista—leninista álláspontról feltárjuk azoknak a problémáknak a tényleges tartalmát, amelyekre a revizionista ideológusok spekulálnak. Leonyld Brezsnyev elvtárs a Központi Bizottságnak az SZKP XXIV. kongresszusán előterjesztett beszámolójában hangsúlyozta, hogy „kárt okoz az ügynek, ha a régi formulákat Ismételgetjük ott, ahol azok már Idejüket múlták, ha képtelenek vagyunk, vagy nem akarjuk új módon megközelíteni az új problémákat. Az Ilyesmi további lehetőségeket teremt arra, hogy a marxizmus—leninizmus látszatát öltő revizionista hamisításokat terjesszék. Az elméletünk és gyakorlatunk ellen intézett burzsoá és revizionista támadások bírálatának meggyőző erejét nagymértékben fokozza, ha ez a bírálat a társadalomtudományok, a marxista—leninista elmélet tevékeny és alkotó fejlesztésére támaszkodik.“ I A nacionalizmus elleni hairc A mai viszonyok között különös jelentőségre tett szert a nacionalizmus elleni harc. A gyakorlat megmutatta: a revizionista torzítások és a nacionalista ingadozások szorosan összefüggnek. Ahol megtűrik a marxista —leninista elmélettől való revizionista elhajlásokat, ott rés nyílik ahhoz, hogy a forradalmi mozgalomba behatoljon a kispolgári nacionalista Ideológia. És fordítva, a proletár internacionalizmusról nacionalista vágányokra való mindennemű lecsúszás teret enged a jobboldali és a balos revizionista elemek tevékenységének. A nacionalizmus sokat árt a forradalom ügyének. A nacionalista elhajlások gátolják azoknak a kedvező nemzetközi feltételeknek a kihasználását, amelyeket a szocialista világrendszer minden sikere, az imperializmus és a reakció táborának gyengülése teremt az adott ország munkásosztályának harcához. A nacionalizmus az egész forradalmi antiimperialista mozgalom veszedelmes ellensége. S nem véletlen, hogy a monopoltőkés burzsoázia az utóbbi Időben különösen nagy reményeket fűz hozzá. A burzsoá ideológusok egy olyan tételt állítottak fel, amely szerint a proletár- forradalmak kora lejárt, és azt a harcos nacionalizmus kora váltotta fel, s amely szerint ez a nacionalizmus mindenütt felülkerekedik a szocializmuson. Már Lenin is rámutatott arra, hogy milyen szívósak a nacionalista előítéletek. Nem szabad szem elől tévesztenünk azt sem, hogy a mai viszonyok között bizonyos objektív okok játszanak közre megélénkülésükben, sőt erősödésükben. A nacionalizmus olyan progresszív folyamatokra spekulál, mint a népek nemzeti öntudatának rohamos növekedése, olyan tömegeknek a politikai életbe való bekapcsolódása, amelyek jelentős részükben nem ébredtek még tudatára osztályérdekeiknek. Lenin feltárta, milyen nagy különbség van az elnyomó népek reakciós nacionalizmusa és az olyan nemzetek nacionalizmusa között, amelyek harcra keltek, hogy lerázzák a kolonializmus béklyóit. Arról beszélt, hogy a kommunistáknak — az elnyomott országokban dolgozó és kizsákmányolt tömegekkel való széles körű kapcsolatok kiépítése mellett — olyan nemzeti tudatnak a fellendülésére is kell támaszkodniuk, „amely most ébredezik ezekben a népekben, amelynek szükségképpen fel kell ébrednie, és amely történelmileg igazolt.“ (Lenin Válogatott művei. III. kötet. 137. old.J. Támogatva az elnyomott nemzetek és a fejlődő országok nacionalizmusának általános demokratikus, antiimperialista tartalmát, a kommunisták nem tévesztik szem elől azt sem, hogy a nacionalizmusban kifejezésre juthat a reakciós, kizsákmányoló felső réteg Ideológiája is, e rétegnek az a törekvése, hogy a fiatal államokat az imperializmus szekeréhez kösse. A nacionalizmus haladó, antiimperialista oldala és reakciós oldala közötti határ történelmileg változó. A nacionalista jelszavak gyakran változtathatják társadalmi-politikai tendenciájukat és a nemzeti felszabadításért vívott harc eszközéből olyan eszközzé válhatnak, amely gátolja az antiimperialista erők tömörülését, de még a nemzetközi forradalmi mozgalom fő erői ellen Irányuló hege- monista-sovinlszta politikát is szolgálja, amint ezt a maóisták esetében tapasztalhatjuk. A nacionalizmus különösen veszélyes akkor, amikor szovjetellenes színezetet kap. Éppen ezt használja ki leginkább az imperialista burzsoázia a szocializmus és a kommunista mozgalom elleni harcban. Az SZKP XXIV. kongresszusa után a testvérpártok fokozták a harcot a szovjetellenesség minden válfaja ellen, többek között a „baloldali“ és „forradalmi“ frázisokkal leplezett szovjetellenesség ellen. Jellemző ebből a szempontból Gilberto Vielra elvtársnak, a Kolumbiai Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának egyik legutóbbi nyilatkozata. A Kolumbiai Munkásszövetség által szervezett találkozón megállapította, hogy „a nemzetközi imperializmus, az uralkodó burzsoá osztály éppen a kínai vezetés által világméretekben ösztönzött „baloldali antikommunizmusban“ lát újabb eszközt az antikommunista és szovjetellenes kampány kibontakoztatására“. A testvérpártok dokumentumaikban leleplezik a szovjetelleneseknek a mesterkedéseit. Aki aláássa az SZKP-nak, a Szovjetuniónak — a legfőbb forradalmi erőnek, az új szocialista éra megnyitójának és zászlóvivőjének — a tekintélyét, az ezzel árt az egész forradalmi világfolyamatnak. Ha világos képet akarunk kapni arról, hogy a nacionalizmus milyen veszélyekkel fenyegeti a forradalmi mozgalmat, azt is látnunk kell, mennyire nőttek meg a lehetőségei az e betegség elleni sikeres harcnak. a Szovjet unióból A jakutföldi Tyerektyán- folyó mentén Hrisztofor Sztrucskov halász mammut maradványaira bukkant. Huszonöt évvel ezelőtt találtak ehhez hasonló leletet. Ukrajna déli részén felfedezett krétalelőhelyen egy őskori — több száz millió éves — puhány, egy méternél nagyobb átmérőjű kagylóvázat találtak meg. Orenburg közelében a kis Burtya folyót nehéz megtalálni a terület térképén. Ám a helybéliek szívesen járnak oda, mert rendszerint gazdag horgászszákmánnyal térnek vissza. Egy Berezs- nyij nevű munkásnak és 15 éves fiának nem mindennapi horgászszerencséje volt: 20 centiméter hosszú, 10 centiméter vastag mammut- fogat húztak ki a folyócs- kából. Szokatlan zsákmányukat beadták a mednogorszkt kombinát múzeumába. A kijeot „Elektrobitpribor* gyárban kifejlesztették az autóhűtőszekrényt, amely nagy távolságú utakon, üdülés idején igen Jó szolgálatot tesz. A hűtőgép 12 liter űrtartalmú, súlya 8 kilogramm. Műanyag testének felső részén helyezték el a hőelektromos aggregátot, amelyet a gépkocsi ákku- mulátorja táplál. Az aggre- gát sikeresen kiállta a próbát. Az üzem jövőre több mint ötezer úti hűtőgépet fog gyártani. A Tadzsik SZSZK-ban a Vahs-folyón épülő Nureki Vízi Erőmű felett egy robbanás során meglazult egy 5 ezer tonna súlyú, hatalmas sziklatömb. Az építésvezetőség felkérésére a Bure- vesztnyik Diák Sportklub 35 önkéntes jelentkező alpinistát küldött. A fiatalok a közel ezerméteres magasban két hónapig dolgoztak, míg körbefogták és megerősítették a sziklatömböt. A nurekt építők most nyugodtan folytathatják munkájukat. Dvorak Vologyát hatéves korában vették fel az iskolába, és egy tanév alatt két osztályt végzett, mégpedig kitűnő és jó jegyekkel. Különösen a számtanban jeleskedett, fejben szorzott össze kétjegyű számokat. Tizenhárom éves nővére — Tánya — a X. osztályban tanul. Matematikából és fizikából csak kitűnő jegyei vannak. A család matematikusainak legkiemelkedőbb tagja Alek- szandr, 12 éves korában vették fel az egyetemre. Tizenhat éves lesz, amikor befejezi a kijevi egyetem mechanikai-matematikai szakát, és mérnöki diplomát kap. A gyerekek apja, Vlagyimir Dvorak mindig érdeklődött az egzakt tudományok iránt. Anyjuk középiskolai ukrán nyelvtanár. Szovjet mérnökök megoldották a 145 tonnás fúrótornyok áthelyezésének kérdését a nyugat-szibériai mocsaras olaj- és földgázlelőhelyeken. A fúrótorony talapzata alá kapron-„zsákot“ helyeznek, és felfújják levegővel. A talaj felszíne felett 70 cm magasan lebegő tornyot ily módon a mocsárban is könnyen vontatják.
