Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-12 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó
ITT AZ Még friss emlékként él bennünk a szövetkezeti évzáró taggyűlések hangulata, de gondolatainkat egyre inkább az új év termelési feladatai foglalkoztatják. Vajon mit ígér ez a csapadékszegényen induló esztendő a földművelő embereknek? Vajon terem-e annyi búza, mint az elmúlt évben, s jobbak lesznek-e a kukorica és a cukorrépa termesztési feltételei a tavalyiakénál? Ezekre a kérdésekre ma még nem tudunk pontos választ adni, nem tudjuk megmondani, hogy minek kedvez majd a szeszélyes időjárás és mivel fog bánni mostohán. De ezek ma már nem is annyira sorsdöntő kérdések, mint valamikor, a bibliai hét szűk esztendő idején. A természet mór nem kizárólagos tényezője a termelési eredményeknek. Az időjárás alakulása inkább csak az üzemszervezésben és a takarmányaiap biztosításában okoz gondokat. Ma sok minden főleg a munkától, a jól megválasztott technológiai eljárásoktól és a feladatok idejében való elvégzésétől függ. Volt idő - nem is olyan régen - , amikor a bő termést sem tudtuk betakarítani, ha Medárd nap után megeredtek az ég csatornái, s a levágott herefélék a rendeken vagy a boglyákban rothadtak, a keresztekbe rakott gabonafélék kalászai pedig kicsíráztak. Ma az időjárás alakulása szerint válogathatunk a betakarítás módozataiban, a gabonaféléket arathatjuk közvetlenül vagy kétfázisosan, kihasználva a kedvező időjárás minden percét. Megtanultuk, hogy a szálas takarmányokból illatos szenázs, siló, sőt takarmányliszt is készíthető, éspedig minimális veszteségekkel, úgyszólván függetlenül az időjárástól. Ám az is előfordulhat, hogy a legfontoéabb időben a szükségesnél kevesebb a csapadék, ami már nagy baj, főleg ott, ahol nincsen mód az öntözésre. De ott, ahol van, a szivattyúk és a szórófejek éjjel-nappal adagolhatják a vizet a szomjazó növényzetre. Az öntözéses gazdaságok száma egyre nő, főleg a termékenyebb vidékeken, s lassan már a szárazság sem korlátozhatja a termelési eredményeket. Az ember tehát egyre jobban úrrá lesz a természet felett. Fejlődnek termelőeszközeink, a termelés színvonala és velük együtt az egész társadalom. Az évente megújított termelési folyamat állandóan új, igényesebb feladatok elé állítja a mezőgazdasági dolgozókat. Új növényfajták, új gépek és új hatóanyagok kerülnek a termelésbe, melyek teljesítménye célszerű kihasználás mellett állandóan növekszik. Az előző évek tapasztalatai és a várható lehetőségek alapján a megnövekedett feladatok már terveinkben is visszatükröződnek, számolunk velük, s mivel az eredményesség elsősorban munkánktól függ, bátran vállalunk kötelezettségeket is a termelés növelésére. A CSKP megalakulása 50. évfordulójának és XIV. kongresszusának tiszteletére a mezőgazdasági dolgozók számos szép kötelezettségvállalást tettek, és sikeresen teljesítették őket. így van ez most is, az efsz-ek VIII. kongresszusa alkalmából. A vállalt kötelezettségek a legtöbb esetben jóval túlszárnyalják a tervezett feladatokat. Helyes és indokolt, ha magas mércét állítunk magunk elé, hiszen a mezőgazdasági termelésben sok még a tartalék, s igyekeznünk kell ezek mielőbbi feltárására. Minél több húst, tejet és vajat állítunk elő saját üzemeinkben, saját takarmánykészletből, annál jövedelmezőbb lesz a termelés, és annál kevesebb termékeket kell külföldről behoznunk. Felesleges hangsúlyozni, milyen nagy jelentősége van ennek népgazdasági szempontból, s hogy mezőgazdasági termelésünk eredményessége mily nagy mértékben befolyásolja az egész társadalom életszínvonalának alakulását. A tavasz közeledtével ránk köszönt az idő, amikor sor kerül a vállalt kötelezettségek teljesítésére. Megelevenedik a határ, gyors fejlődésnek indul a növényzet, s nemsokára már azon fogunk tanakodni, hogy mihez fogjunk hamarább, mi a sürgősebb, mi nem tűr halasztást a mezei munkák hosszú sorában. Ma még kopárak a földek, de az őszi vetések már gyűjtik az erőt a negyven mázsás hektárhozamokhoz, a traktorok itt-ott már kifutottak, műtrágyát szórnak, magágyat készítenek és ahol lehet, már vetnek is. A sok munkáskezet igénylő növényápolási munkákig azonban jó néhány nap még hátra van. Nos, használjuk ki ezeket a napokat is. Ha jól körülnézünk, akad a gazdasági udvarok tájékán elég tennivaló. Tavaszi nagytakarításkor otthon is rendbe szedjük a lakásunkat, házunk táját, az udvart, a kertet, eltakarítjuk, ami útban van, és előkészítjük a virágágyások helyét. Az ilyen nagytakarítás a szövetkezetek gazdasági udvaraira szintén ráfér. Az istállókban és azokon kívül, a műhelyek környékén akad elég sok lim lom, ami egész évben útban van és csak a környezetet csúfítja. Teremtsünk itt is munkánkhoz méltó környezetet. E kettő ugyanis szorosan együtt jár, jó termelési eredményeket csak tiszta, rendezett környezetben lehet elérni. Rend a lelke mindennek, elsősorban az eredményes munkának. Azonban nemcsak a tavaszi nagytakarításra szeretném felhívni a figyelmet. Ezt egyébként - úgy-ahogy - figyelmeztetés nélkül is elvégzik mindenütt. Inkább arról van most szó, hogy ezt a tavaszi rendet az egész év folyamán megtartsuk, hogy a rend, a tisztaság, az emberhez méltó szép munkakörnyezet a szervezettséggel és a fegyelmezettséggel társulva a sokat emlegetett „minőségi forradalom" korszakában valódi életszükségletté váljon. Az ipari üzemekben e tekintetben talán egy kissé előbbre jutottak, s az ipari dolgozók kötelezettségvállalásaiban mintha gyakrabban fordulna elő a munkakörnyezet javítására szánt munkavállalás. Nem ártana több figyelmet szentelni ennek a fontos kérdésnek a mezőgazdasági üzemekben is. Számos szép, követésre méltó példával is találkozhatunk már. Jártam például olyan gazdaságban, ahol a sertésólakat rózsaliget övezte, s a kocaistálló fehérre meszelt belső falait virágcserepek díszítették. A gondozóknak célszerűen berendezett szobájuk volt az istállóban, s az asztalokról a képes folyóiratok és a napilapok sem hiányoztak. Ügy igaz, ahogy mondom. Aki nem hiszi, győződjön meg erről a Streda nad Bodrogom-i (Bodrogszerdahely) Állami Gazdaságban. Ami a legfontosabb, ebben a gazdaságban az istállók körüli virágágyásokról maguk az állatgondozók gondoskodnak, elsajátítva és továbbadva egymásnak még a rózsaoltás tudományát is. Nem nagy dolog ez, csupán hozzáállás kérdése az egész. A legnagyobb probléma abban rejlik, hogy valakinek el kell kezdeni, a többi már megy magától. A kezdéshez pedig kiváló időpont az efsz ek VIII. kongresszusa előtt korán beköszöntött tavasz. MAKRAI MIKLÓS ČSTK FELVÉTELE SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Világ proletárjai, egyem}hetekl
