Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-10 / 59. szám, péntek
Belpolitikai kommentár Közöttünk — tőlünk távol? A cím nem szójáték, egy adott — s közelről sem örvendetes — helyzetet tükröz. Miről van szó? Cinikus embertársaink, ha szóba kerUl a cigánykérdés, csnpán legyintenek, esetleg azt mondják: ez van. A többieknek — ez a nagyobb csoport — megoszlik a véleményük. Egyesek a nevelés, a meggyőzés, mások a kemény kéz hívei. Reálisan vizsgálva a Szlovákiában élő több mint 170 000 cigány lakos helyzetét azt mondhatjuk, hogy gazdasági és kulturális felemelkedésüket csupán a jogokat és kötelességeket magyarázó s főként ez utóbbi megtartására kényszerítő gyakorlat segítheti eredményesen. Törvényeink, rendeleteink kivétel nélkül minden állampolgárnak azonos jogokat biztosítanak. Ugyanakkor azonosak a kötelességek is. Hazánkban az embereket nem a bőrük színe, nem az anyanyelvűk, hanem emberi értékeik szerint különböztetjük meg. Társadalmunk mindenkinek lehetőséget nyújt ezen értékek kialakítására, megszerzésére. Az utóbbi negyedszázadban a cigány lakosok is tapasztalhatják a társadalom gondoskodását. Többségük bekapcsolódik a termelési folya maiba, s talán nem is tudatosítja, hogy a közösség és a környezet hatására miként formálódik a véleménye és az igénye. A szorgalom, a munkaszeretet, a becsületesség, valamint egyéb emberi érték, nemes tulajdonság jellemzi azokat a cigány dolgozókat, akiknek fényképét az üzemekben, a faliújságokon látjuk. Azok, akik rendszeresen dolgoznak, már felismerték, hogy a munka jelenti az utat a társadalmi felemelkedéshez. Élnek ezzel a lehetőséggel, igyekeznek kitörni a cigánytelepülések bűvköréből, javítják lakáskörülményeiket és gyermekeik nevelését, gondozását szülői kötelességüknek tekintik. Társadalmi szempontból a cigánykérdés megoldását kettős ok teszi bonyolulttá. Egyrészt nem minden cigányla- knsban él a felemelkedés igénye, s a környezet sem nyújt mindig megfelelő segítséget a megszokott életforma felszámolásához, vagy az új életfeltételek megszokásához. A cigánykérdés megoldását az irányító szervek a felszabadulás óta rendszeresen szorgalmazzák. Az eredmény nem lebecsülendő, de egyáltalán nem nő párhuzamosan a ráfordítás nagyságával, a társadalmi gondoskodással. Felszámollak sok cigánytelepülést, a családok százai kerültek kulturált környezetbe, megfelelő lakásba. De nem kevés azok száma sem, akik nem tudták megszokni a környezetváltozást, s visszaszivárogtak más településekre, az „övéik“ közé. Ezekben az esetekben nemcsak ők, hanem egy szőkébb közösség is elégtelenre vizsgázott. Az 1968-as „demokratizálódási folyamat“ e szakaszon is felkavarta a kedélyeket. Sokféleképpen magyarázták, bogy milyen felelősséget visel a társadalom a cigány lakosok gazdasági és kulturális fel- emelkedéséért, sőt igyekeztek megszabni a feladatok megoldásának sorrendjét is. Egyesek szerint a lakáskérdés megoldása, kulturáltabb környezet kialakítása az elsőrendű, s e változás jelentőségének tudatosítása majd felébreszti a munka iránti igényt. Ez az állítás nagyon is vitatható. Voltak, akik azt bizonygatták, hogy a cigány lakosok csupán a településeken érzik jól magukat, s nekik ez az életmód felel meg. A kormányszervek az elmúlt évben egy felmérés alapján javaslatot készítettek a cigánykérdés megoldására. A fő hangsúlyt a munkaképes lakosság foglalkoztatottságának biztosítására helyezik, s ezzel párhuzamosan javítják lakás- körülményeiket, és fokozottabban gondoskodnak a tanköteles kor előtti és az iskolás gyermekek neveléséről. Egyes településeket felszámolnak, másokon óvodákat, iskolákat, napköziket építenek. Az addigi tapasztalat azt bizonyítja, hogy egyedül a munka jelentheti az első lépést az emberibb élethez. Az elmúlt év végén Szlovákiában a munkaképes cigány lakosok 51,3 százalékának volt , állandó munkahelye. Ok azok, akik feljutottak az első lépcsőre, sót sokan közülük ennél tovább léptek, leküzdötték minden visszahúzó erőt, megbecsült pulgárai társadalmunknak. A gondot a több mint 40 százalékhoz tartozók okozzák, akik csupán időnként dolgoznak. Ismeri tény, hogy az üzemek többsége munkaerőhiánnyal küzd, a lapok hirdetésrovatai- ban naponta olvashatjuk: felveszünk segédmunkásokat betanításra ... Azt mondhatjuk, nálunk csak az nem talál munkahelyet aki nem akar dolgozni. S a munkaképes cigány férfiak 7,5 százaléka (közel 6000 egyén) „munkanélküli“. Mindennapi életünk egyik fonáksága: kevés a munkaerő, azt akarjuk, hogy az üzemekben jobban használják ki a munkaidőt, közben eltűrjük, hogy munkaképes egyének ezrei — s nemcsak cigány lakosak — itt lézengenek közöttünk. és nem dolgoznak. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy ezek az egyének belső kényszertől vezényelve soha nem jutnak el a felemelkedés elsó lépcsőjére, önként nem lépnek munkaviszonyba, s az üzemekben sem várják őket tárt karokkal. E két megállapítást figyelembe véve elmondjuk: eljutottunk a fejlődés azon fokára, ahol már csupán átgondolt, határozott intézkedések nyithatnak utat — segítve és kényszerítve — az emberek egy csoportját az emberibb életre. Tűrhetetlen állapot, hogy a munkaképes emberek ezrei nem kapcsolódnak be a termelőmunkába, viszont részesedni szeretnének a termelt javakból. A közvélemény már régóta sürgeti, hogy vonják be a termelőmunkába a munkakerülőket. Ez vonatkozik a cigány lakosokra is, mivel közöttünk élnek, de jelentős részük mégis nagyon távol él tőlünk. Kötelességünk ezt a távolságot — megfontolt intézkedésekkel, — a minimumra csökkenteni, a társadalom további fejlődése, de főként a cigány lakosok gazdasági és kulturális felemelkedése érdekében. CSETÖ JÁNOS Ml VALÓSULT MEG A JAVASLATOKBÓL? NAPIRENDEN A KÖZREND A VÁLASZTÁSOK ELŐTTI MEGJEGYZÉSEK NYOMÁBAN Aszfaltozók. (Kuruoz Sándor felvétele) A törvény a nemzeti bizottságokra — a közrenddel kapcsolatban — számos kötelezettséget ró, és egyben nagyobb jogkörrel ruházza fel arra vonatkozólag, miként kell megfékezni a rendbontókat, hogyan kell biztosítani a zavartalan életet azon a területen, melynek fejlődéséért felelősek. A polgárokat többek között a törvények következetes és becsületes megtartására, az állammal és a társadalommal szembeni kötelességeik önkéntes és felelősségteljes teljesítésére, polgártársaik jogainak tiszteletben tartására kell nevelniük. Nézzük meg, milyen a helyzet ezen a téren. Milyen tevékenységet fejtenek ki az alkoholellene« testületek Egyre növekedik az alkohol hatása alatt elkövetett bűncselekmények száma. Ezeknek kivizsgálása és büntetése már nem tartozik a nemzeti bizottságok jogkörébe, ám idetartozik az alkoholellenes testületek tevékenysége, s lehetőségükben áll hatékonyan beavatkozni az alkoholisták ellen, főleg azok ellen, akik nem teljesítik családjukkal szemben a nevelési és a tartásdíjjal kapcsolatos kötelességeiket. Az alkoholellenes testületek munkája azonban többé kevésbé formális. Košicén például a túlzott szeszfogyasztás következményeire való tekintettel semmiképpen sem rózsás a helyzet. A városi nemzeti bizottság tanácsa meghagyta a vnb mellett működő alkoholellenes testület elnökének és a kereskedelmi osztály vezetőjének, hogy készítsék elő az intézkedések javaslatát az alkoholellenes testület aktivizálására, az alkoholizmus elleni küzdelemről szóló törvény megszegésének korlátozására, amelyet aztán a vnb tanácsa elé kellett volna terjeszteniük. Ez azonban nem történt meg. A helyi nemzeti bizottságok továbbá jogosultak arra, hogy beszüntessék a családi pótlékok kifizetését az alkoholistáknak, s ezzel a gyermekek szükségletei kielégítésének céljából saját maguk rendelkezzenek. Olyan esetek is előfordultak, hogy a helyi nemzeti bizottságok érvényesítették ezt az intézkedést, ám néhány hónap múlva beszüntették, bár az alkoholisták esetében semmilyen váll ozás nem történt, továbbra sem törődtek a családjukkal. A levegő tisztaságának elégtelen védelme A közrendről való gondoskodás hatáskörébe tartozik az élet- és a munkakörnyezet védelme. A nemzeti bizottságok itt olyan törvényekre támaszkodhatnak, amelyek több lehetőséget nyújtanak arra, hogy bírságolják a levegőnek ipari kigőzölgésekkel történő szeny- nyezésért felelős üzemeket, vagy az utcákat túlméretezően szennyező közlekedési eszközökért felelős üzemeket. Az üzemek és a nemzeti bizottságok kétségtelenül hasznos együttműködése azonban ne abban nyilvánuljon meg, hogy elnézik a kihágásokat, és a szennyezésért felelős üzemeket csak jelképesen bírságolják meg, amelyek aztán a minibüntetéseket játszva kifizetik, ám a levegőt, az utcákat továbbra is egyre jobban szennyezik. A nemzeti bizottságok közrendészeti bizottságai és belügyi ügyosztályai leggyakrabban az állampolgárok ügyeinek intézésekor avatkoznak be. Ilyenek a szomszédos és rokoni együttélési, vagyoni, családi, vagy lakásjellegű ügyek, amelyek nemegyszer sértegetésekbe, szándékos tömegességbe, verekedésbe csapnak át, és nemegyszer testi sértéssel végsődnek, amikor már az ügyész beavatkozására van szükség. A košicei járás PoproC községében például a szomszédok verekedése azzal ért véget, hogy az egyik szomszéd a másikat leöntötte benzinnel, majd égő gyufát dobott rá, és az áldozat égési sebeket szenvedett. A nemzeti bizottság szervei azért vannak, hogy segítsenek azoknak, akiknek panasza jogos, a rendbontókat pedig fegyelemre intsék, ha „nem férnek a bőrükbe“. A nemzeti bizottságok igyekeznek befolyásolni a közrend megszilárdítását minden össze függésben, a közrend ellen vétők megbüntetésében. Bratislavában az elmúlt évben például ilyen módon 3282 kihágást vitattak meg, amelyek közül 218-at további intézkedések megtétele nélkül oldottak meg, 212 esetben megvitatás végett a társadalmi szervezetek elé terjesztették az ügyet, 935 esetben megintették a rendbontókat, 23 esetben nyilvánossan megkorholták, 1210 esetben büntetést szabtak ki stb. Košicén 3203 kihágást tárgyaltak meg, ebből 1365 volt a polgári együttélés ellen elkövetett kihágás, 545 esetben a kihágás szeszes ital fogyasztása következtében történt, 532 volt a kötelező iskola- látogatással kapcsolatos kihágás, főleg a cigány lakosok gyermekeinél. A kihágások elévülése A kihágás megvitatása akkor hatásos, hogyha a nemzeti bizottság szerve előtt aránylag gyorsan, egy hónapon, de legkésőbb a kihágás elkövetésétől számított két hónapon belül megvalósul. Ki kell jelentenünk, hogy a nemzeti bizottságok több esetben nem ragaszkodnak ehhez az elvhez. Sőt, előfordulnak olyan esetek is, amikor a kihágásokat még egy éven belül sem vitatják meg, azután pedig elévülnek. Bratislavában tavaly ez 337, Košicén 146 esetben történt meg, a kihágások ugyancsak elévültek a poprádi, a michalovcei, a Veľký Krtíš-i, a martini és további járásokban. Amint az említett adatokból kitűnik, a közrend megbontó! ellen, sajnos, csak ritkán alkalmazzák a nyilvános megrovást. A pénzbírságot több esetben csak akkor szabják ki, hogyha nyilvánvaló, miszerint azt nem lehet majd követelni, például a háztartásbeli asszonyoktól. Ezzel elvetik a kihágás elleni eljárást. És a nem eléggé erélyes követelés miatt minden évben kifizetetlen büntetések maradnak vissza, még olyan esetben is, amikor azt ki tudnák fizetni. Szlovákiai viszonylatban az elmúlt évben ez az összeg több mint másfél millió koronát jelentett, csupán Košicén 288 068 korona volt a kifizetetlen pénzbírságok összege, Bratislavában pedig majdnem 60 000 korona. Megfontolt, szilárd rendszert A fenti", nemegyszer a köz- biztonsági szervek hatáskörét megközelítő probléma megoldásakor megfontolt, szilárd, és hosszú lejáratú rendszert kell alkalmazni. Nem helyes, ha ezt csupán a belügyi ügyosztályok és a közrendészeti bizottságok kiváltságának tartjuk. Be kellene kapcsolni, érdekeltté tenni a nemzeti bizottságok valameny- nyi ügyosztályát és bizottságát mégpedig a tanácsok és a plé- numok céltudatos irányításával. Arra is rá lehet mutatni ugyan, hogy a nemzeti bizottságok eljárását rendező előírások nem minden esetben eléggé hatékonyak a közrend megszilárdításánál, ám fontosabb rendszeresen foglalkozni ezzel a problematikával, s kétségtelenül hatékony intézkedéseket kel) érvényesíteni. A Košicei Városi Nemzeti Bizottság közrendészeti bizottsága például 1972 első felében :az alábbi problémákkal - kíván foglalkozni: megvitatja a város tisztántartásának helyzetét, foglalkozik majd az útbontások szükségszerűségével és célszerűségével, a közutak megvilágításának helyzetével, az autóbusz- és a villamosmegállók tetőzetének karbantartásával, a városi tűzoltóság munkájának, elemzésének, az alkoholizmus elleni küzdelemnek. Ezenkívül a kihágásokért kiszabott pénz- büntetések behajtását, megvitatja a szemét tavaszi elszállítási akcióját, a városban a szocialista vagyon védelmének biztosítását. Az itt felsorolt javaslatokat valószínűleg hasznos lenne más városokban és községekben is érvényesíteni. Közrendészeti felügyelőségek Néhány nagyobb városban és fürdőhelyen, Bratislavában, Košicén, Michalovcében, Trenčín- ben, Sliačon, Dudincén, Barde- jovban és további városokban a nemzeti bizottságok már megalakították a közrendészeti felügyelőségeket. Ezek a szervek, amelyek a közbiztonsági testülettel karöltve biztosítják a közrendet, jól beváltak. A nemzeti bizottságokról szóló törvény módosításából eredő, előkészületben levő kormányrendetet megteremti az alapot a felügyelőségek tevékenységének megállapítása, és további bővítése számára. A nemzeti bizottságok e felügyelőségeket elvből a több mint 20 000 lakosú városokban, ill. a jelentős fürdőhelyeken létesítik. A felügyelőségek figyelemmel követik majd, hogy az állampolgárok, a vállalatok és a szervezetek a nemzeti bizottság körzetében miként tartják meg a közrendészeti előírásokat. Elsősorban: # figyelemmel kísérik és ellenőrzik a tisztasag, és a higiénia betartását az utcákon és a köztereken, valamint a középületekben, # ügyelnek arra, vajon a közcélú berendezéseket nem rongálják-e, vajon a tereket rendesen megvilágítják e, továbbá ügyelnek a járdák állapotára, karbantartására és tisztítására, a közutak tisztaságára, # ellenőrzik az építkezési munkák, az útbontások, az anyagraktározás, az áru ét a csomagolóanyagok raktározási feltételeit és a határidők betartását és jogosultságát, # ügyelnek a törvény megtartására, miszerint szeszes italokat nem szolgálhatnak fel az italboltokban kiskorúaknak, ittas embereknek és gépkocsivezetőknek, ügyelnek továbbá az üzletek és az üzemek nyitási é« zárási idejének betartásba, a veszélyes helyek megjelölésére, a köztereken az akadályok és az üzemzavarok mielőbbi kiküszöbölésére, eltávolítására stb. A közrendészeti felügyelőség tagjai egyenruhát viselnek, s jogukban áll felszólítani a polgárt, hogy hagyja abba a közrend megbontását, indokolt esetekben követelhetik az illető személyazonosságának igazolását, s elővezethetik a nemzeti bizottságra, vagy a rendőrségre, a kihágásért pénzbírságot szabhatnak ki, és átvételüket is vállalhatják. A kormány rendelkezése szerint mindenki köteles lesz eleget tenni a felügyelők utasításának és felszólításának. A fentiekből látható, hogy a közrend terén elég sok a probléma, és hogy ez nem véletlenszerűen került az állampolgárok választás előtti megjegyzéseinek sorába. A javulást csakis a nemzeti bizottságok rendszeres figyelme, a képviselők és az állampolgárok hatékony és nevelési célokat követő együttműködése hozhatja meg. Most főleg erről van szó. • JAROSLÁV MESKC)
