Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-06 / 55. szám, hétfő

ROMANIA 1971-ÖEN Tíij)!i avatás, mint nap Vajon az elmúlt esztendő melyik napjára esett a felvé­telünkön látható új termelő- egység üzembe helyezése? Jog­gal kérdezheti ezt bárki, hi­szen tavaly több átadott be­ruházás, vagyis üzembe helye­zés volt, mint nap. Az eszten­dő háromszáz és egynéhány munkanapján 400 fő termelő- kapacitás átadására került sor országszerte. Volt közöttük áramfejlesztő csoport, a vaska­pui, dévai, Palas-Constanta-i és más erőművek gazdagodtak sokszáz megawatt beszerelt teljesítménnyel, a szilvölgyi, bánáti, moldovai szén- és lig­nitbányákban új üzemegységek kezdték meg a termelést, na­gyot nőttek egy esztendő alatt hazánk hagyományos kohászati üzemei, a resicai és vajdahu­nyadi kombinát, és meleg le­mezhengerművel gyarapodott az acél új, korszerű fellegvá­ra: Galati. Az új termelőkapacitásokkal gazdagodó gépgyárak közé elő­ször is a nagyokat sorolhat­juk: a brassói traktorgyárat, a fővárosi 23 August, a Timpuri Női, a Vulcan üzemeket, a brailai Progresul nehézgépgyá­rat. De persze egészen új egy­ségek üzembe helyezését is fel­jegyezhetjük az esztendő kró­nikájába, méghozzá olyan vi­dékeken, ahol eddigelé soha nem volt ilyen iparág. Ale­xandria, Karánsebes léptek a gépgyárakkal rendelkező vidé­kek sorába. Turnu-Magureletől Victoria-városig és onnan a tengerparti Navodari-ig számos új berendezéssel és komplex gyártási vonallal növelték a termelőképességüket a vegyi üzemek. Felépült és termel a faliceni préseltlemezgyár, a ka- ránsebesi bútorgyár. És emlé­kezetes esztendő marad 1971 az ország könnyűiparában, kü­lönösen olyan vidékeken, ahol a múltban legfeljebb hírből is­merték a gyári, a nagyüzemi fonás-szövés szép mesterségét az asszonyok, és legfeljebb vágyakoztak arra, hogy maguk is ilyen gyárakban dolgozza­nak, keresetükkel egészítsék ki a családi költségvetést. Nagy­károlyban, Székelyudvarhelyen, Zilahon, Csíkszeredában avat­tak új gyapot- és gyapjúfono­dákat, ugyanilyen eseményre került sor a Duna melléki Giurgiuban. Gyulafehérváron háztartási porcelánárugyár épült, megújult az öreg lugosi textilgyár, új részlegek kezd­ték meg a termelést a iasi, a botosanl textilüzemekben. Hogyan használhattuk volna lel jobban a nemzeti jövede­lem felhalmozásra szánt jelen­tős részét, mint így? Hogyan gyümölcsöztethetnénk jobban a továbbra Is magas hányadot, mint azzal, hogy az idén majd­nem másfélszer annyi avatás lesz, mint nap. Nem kevesebb, mint 500 új termelőegység át­adását látja elő az idei be­ruházási terv, ami azt jelenti, hogy az Ipari Építkezések Mi­nisztériumának nagy építőtele­pein a dolgozókra mindennap csaknem másfél termelőegység üzembe helyezése vár. Tavaly­ról „áthozott“ építkezéseket avatnak majd, a lotrui vízierő­műnél csakúgy mint a rovi- nari és brailai hőerőművek­nél, a fővárosi elektronikus számítógépgyárban vagy a Sa- dova-Corabia, Valea Carasu és más öntözőrendszereknél. Ese­mény lesz ott is, ahol, bár nem avatnak, csak előkészítik a majdani avatást, ahol ebben az évben az ötéves terv újabb jelentős termelőegységeinek * építése kezdődik meg. Mert to­vábbra is, egész öt esztendőn át, az anyagi termelés ágaza­tai lesznek abban a szeren­csés helyzetben, hogy legtöb­bet kapjanak az ország beru­házási alapjaiból. A tavalyi 90 százalék színvonalát tartja az idei is, az elsődlegesség az iparé, aztán következik a me­zőgazdaság, a szállítás és más tevékenységi területek. Nem azért, mintha az anyagi terme­lésen kívül nem lenne szükség a gyors fejlődésre. De az ala­pot ehhez az elmúlt évi 90 százalék beruházás, az idei és az elkövetkező hasonló arányú beruházások teremtik meg, ezek gazdagítják az országot, teszik lehetővé, hogy gazdasá­gából többet adhasson a dol­gozó embernek. Az sem mindegy, hogyan használjuk fel a milliárdokat, csak tavaly 75,8 milliárd lej­ről volt szó, amelyet kétségte­lenül jobban gyümölcsöztettek a tervezők, építők, mint a meg­előző esztendőben vagy azelőtt, hiszen az építkezésszerelés elő­irányzatai 100,5 százalékban valósultak meg, rövidült a ki­vitelezési idő, nagyobb teret nyertek az ipari módszerek, kevesebb pénzt fektettünk épü­letekbe és többet a termelést közvetlenül szolgáló berende­zésekbe, felszerelésekbe. Az is igaz, hogy még mindig megza­varta nem egy helyen a mun­kát a nein eléggé alapos szer­vezés, hiányoztak egyes építő­anyagok, a műveletek torlódá­sa miatt nem volt elég mun­káskéz, nem érkeztek idejében a szereléshez szükséges gépek, berendezések, és elmaradt elég sok építőtelepen az igazi ünnepnek számító avatás. Mi mást követelhet ez az eszten­dő, mint azt, hogy minden ilyen helyen mielőbb feledtes­sék a tavalyi megtorpanást, mindennap vehessünk részt, úgy ahogy a beruházási terv előírja, másfél átadáson. BARABÁS GIZELLA (Megjelent az ELÖRÉ-BEN) 1972. III. 6. A. BXiKX! KÖZÖS CÉLT TALÁLTAK Az alakulatnál elválasztha­tatlan barátoknak tartják őket. Mindenütt találkozhatnak ve­lük, az utcán, amikor együtt sietnek a moziba, vagy az ebédnél, esetleg a klubhelyi­ségben, ahol szabad idejüket töltik. Miroslav Ondejka sza­kaszvezető michalovcei szüle­tésű, barátja, Ivan Benčaj ti­zedes pedig a változatosság kedvéért Szlovákiának éppen az ellenkező csücskéből, Ban­ská Štiavnica mellől való. Mindkettő érettségizett, párt­tag és jelenleg már a cseh­szlovák néphadsereg új után­pótlása közé tartoznak. Ugyan­is mindkettő úgy döntött, hogy továbbra is hű marad az egyenruhához. Hivatásos kato­nák lesznek. Hogy miért? — A hadseregben való to- vábbszolgálattal még Michalov- cén, a középiskolában foglal­koztam, de meggondoltam a dolgot. Befejeztem az iskolát, bevonultam, és amikor kissé körülnéztem, újra eszembe öt­lött, hogy éppen itt lenne a helyem — mondja Miroslav Ondejka. Barátja a következőkkel toldja meg: — Az én apám katonaember volt, százados. Most már ter­mészetesen nyugalmazott. Te­hát apám után már félig- meddig katona voltam — mondja nevetve. — Nemegy­szer meggyőződtem arról, hogy ez valóban férfias hivatás. Az apámért gyakran éjjel is eljöt­tek, ha szükség volt rá, és ilyenkor ő felkelt a meleg ágyból, még akkor is, amikor már egészségi állapota elég rossz volt. De egyszer sem hal­lottam, hogy apám tiltakozott volna. — Amikor barátaim odahaza megtudták, hogy katona aka­rok lenni, gúnyolódtak. Állító­lag azért határoztam így, mert másutt nem tudtam érvénye­sülni. Nem akartam velük po­lemizálni, ezt teljesen felesle­gesnek tartottam. A katonaság előtt ugyanis a Stará Ľubov­ňa-! Járási Nemzeti Bizottságon testnevelési előadóként dolgoz­tam. Ez nem volt rossz állás, és a munka is tetszett, tehát egyáltalán szó sincs arról, hogy a polgári életben rossz dolgom lett volna. — Én ugyanezt mondhatnám, mondja Ivan Benčaj. Banská Stiavnicán kohász voltam és minden hónapban legalább 2400 koronát kerestem. Ám úgy vélem, hogyha az ember a hadseregnél marad, kell, hogy valami magával ra­gadja, olyan, ami több a pénz­nél, az anyagi előnyöknél. A tiszti iskolában egy parancs­nok mindig azt mondta, hogy a rendes katonaság rendes fér­finek való. És talán ebben rej­lik az egész igazság. A két fiatal katonáról az alakulatban, amely még csak három évvel ezelőtt született, nagyon dicsérően nyilatkozott Vasil Rabajda őrnagy, az ala­kulat pártszervezetének elnöke is. Az elsők között vettük fel őket a pártba, még mielőtt el­döntötték volna, hogy a had­seregnél maradnak. Már ez a tény is lelkiismeretességükről, munkaszeretetükről tanúsko­dik. Remélem, hogy továbbra is olyanok maradnak, mint amilyeneknek eddig ismertem őket. Bár a további alakulatok is ilyen erőket nyerhetnének — mondotta jóhiszeműen. ŠTEFAN KOCUTA TELJESÍTETTE ÁLLAMPOLGÁR KÖTELESSÉGÉT Pár nap múl­va immár két éve lesz annak, hogy P e t hő Ferenc tize­des, a „Példás katona“ jelvény tulajdonosa át­lépte a lakta nya kapuját. Tényleges katonai szolgálat­ra Samorínba (Somorjaj vonult be, ahol a Nyugat-Szlovákiai Energetikai Üzemek šamoríni áramelosztójában körzeti tech­nikusként dolgozott. Az altiszti Iskola elvégzése után rajparancsnok lett. Eddig őt nevelték, ám ezután reá há­rult alárendeltjeinek a nevelé­se. Es hogy jeladatát — rajpa­rancsnoki tisztségét — kitűnő­en végezte, azt az a tény is bi­zonyítja, hogy a raj elnyerte a „Példás raj“ címet. Mindez sok munkába, időbe és lemondásba került. Ám Pe- thő tizedes ezt véghezvitte, ter­mészetesen az egész raj segít­ségével. Közel az idő, hogy Pethő Fe­renc tizedes, példás katona el­hagyja a laktanyát és visszatér újra a polgári életbe. Életének ez a két éve úgy elfolyt, mint a víz. A gondok és az örömök, a vidámság és a komolyság egymást váltotta. Amikor Pethő tizedes — példás katona — leveti a csehszlovák néphadse­reg katonájának egyenruháját, megnyugvással értékelheti majd a katonaságnál töltött két évet. Elnyerte a „Példás katona" jel­vényt, „Példás rajt“ nevelt, ezenkívül alárendeltjeivel együtt szakemberré vált. Életéből két évet a hadseregben hagyott, de egyben jó érzés tölti el, hogy példásan teljesítette állampol­gári kötelességét. —g. f — Készül az óriási méretű, de mint a resitai szakemberek mondják, a legfinomabb ötvösmunkát igénylő diesel-motor« Kívülről nem látunk mást, mint egy szerény bejáratot, egy még szerényebb feliratú táblával: Helyőrségi Klub. Bra­tislavában a 8-as villamossal és a Miletičová utcán autóbu­szokkal közlekedő utasok jól ismerik ezt a házat. A volt Ho­tel Tvarožek épületben táboro­zott le Szlovákia fővárosának helyőrségi klubja. Egy év telt el a klub ünne­pélyes megnyitása óta! És mi történt ez alatt az egy év alatt? Hát bizony ennek az újság­oldalnak a fele sem lenne elég arra, hogy felsoroljuk mindazo­kat az akciókat, amelyeket a klub dolgozói előkészítettek a bratislavai katonák — és egy­ben a polgári lakosság számá­ra. Ezért inkább csak az érde­kes rendezvények megemlítésé­re szorítkozunk. Zapletal alezredes, a klub parancsnoka és kollektívája büszke lehet, hiszen az elmúlt napokban fejezték be ünnepé­lyesen a parancsnoki kar tag­jai számára rendezett első pe­dagógiai tanfolyamot. Ezután következnek a klub krónikájá­nak további pontjai: a CSKP megalapítása 50. évfordulójá­nak tiszteletére rendezett filmfesztivál. A CSKP és a Szlovák Nemzeti Felkelés küz­delmei emlékezetes helyeinek megtekintése. Különböző témá­jú előadássorozatok, és a ha­talmas választás előtti kam­pány. A választás előtti kampány­nak e klubban rendezett akciói rendkívüli figyelmet érdemel­nek. A helyőrségi klub a tér­HELYŐRSÉGI KLUB meket az agitációs központ rendelkezésére bocsátotta, és így itt találkozhattak a kato­nák a környék polgáraival. Kö­zösen vettek részt az agitációs központ rendezvényein, kiállí­tásokat, megbeszéléseket és társadalmi rendezvényeket szerveztek. És a különféle akciók közül melyiket is említsük még? A klub dolgozói nagy mér­tékben kivették részüket az 1971. évi katonai-művészi, al­kotóverseny országos bemuta­tójának előkészítésében. Az al­kotóversenyről a kiállítást a Barátság Házában rendezték meg, amelynek 20 ezer látoga­tója volt. A klub munkájának súlypont­Leszerelés előtti gondck Civil. Ez a szó még a leg- példásahb katonának is a leszerelés utáni életet, a rá váró feladatokat juttatja az eszébe. Előzőleg azonban még sok teendője van a le­szerelő katonának. Először is a funkciót, és az anyagi felelősségről szó­ló egyezmény alapján a ka­tona hasznáJatára és gon­dozására bízott dolgokat, felszerelést adja át. A sze­mélyi használatra kiadott tárgyakon kívül vissza kell adni mindent. Akinek nines rendben minden holmija, felszerelése, számolnia kell a kár megtérítésével. A katona az adminisztra­tív formaságok elintézése után megkapja menetleve­lét, mely feljogosítja őt a tömegközlekedési eszközök igénybevételére a hazafelé vezető legrövidebb és leg­előnyösebb útvonalon. Sze­mélyvonaton csak másod­osztályon, gyorsvonaton pe­dig legkevesebb 101 km-re utazhat. A Csehszlovák Au­tóközlekedési Vállalat au­tóbuszain csak korlátozott mértékben utazhat — rend­szerint az alakulatától a leg­közelebbi vasútállomásig, vagy a vasútállomástól a lak­helyéig, amennyiben nincs közvetlen vasúti összekötte­tés. Más esetben kizárt do­log az autóbusz igénybevé­tele. Az autóbuszkalauz ki­adja a menetjegyet és át­veszi a menetlevélhez csatolt hitellevelet. Az indulás előtt a jegypénztárnál keltezési bélyegzővel lepecsételteti a menetlevelet. Ahol nincs jegykiadás és a ČSAD autó­buszaiban a kalauz igazolja az utazás kezdetét. A vonat és az autóbusz kombinált igénybevételénél az első rendelkezés más közlekedé­si vállalatnál is érvényes. Az út megszakítása tilos. Az alakulattól az utat ha­záig megszakítás nélkül kelil megtenni. A katona a fegy­veres erőktől való távozása ntán 24 óráig még a katonai szervek alárendeltje. Szükséges, hogy a lesze­relt katona otthon haladék­talanul elintézze a további formaságokat, mint a sze­mélyazonossági igazolvány kiváltása, ezenkívül jelent­kezzen a járási (körzeti) katonai parancsnokságon és három napon belül munká­ba llépjen. in) tt * iim—w Iliim nm m ~~rr « ját természetesen a katonai egységek, alakulatok és intéze­tek körébe helyezte, így az egy évi munkásságból nem hiány­zik a különböző rendezvény, estély sem. Ilyenek voltak például „Az ezred játszik a zászlóaljnak“, vagy „A zászló­alj játszik az ezrednek“ jelszó jegyében megrendezett estek. A klub kezdeményezése folytán itt rendezték meg a tartalékba vonuló katonák búcsúztatását is. Egy hét sem telik el anél­kül, hogy ne lenne valamilyen műsoros est. És most, a klub egyévi munkája után vala­mennyi dolgozója (valamennyi — ez erős szó, hiszen csak hárman, illetve öten vannak) megelégedéssel jelentheti ki: Minden tőlünk telhetőt meg­tettünk. Ám ők nem így beszélnek. Ellenkezőleg, további lehetősé­geket, munkaformákat, munka- módszereket keresnek. Mert állítólag a klub tevékenységé­nek második éve még gazda­gabb, ötletesebb és érdekesebb lesz. Nincs más hátra tehát, mint hogy drukkoljunk nekik — és időt szakítsunk a klub megte­kintésére, mert a vendégeket itt mindig szívesen fogadják! V. VLADÁR ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI

Next

/
Oldalképek
Tartalom