Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-27 / 73. szám, hétfő

' 1972. III. 27. 5 TÍZ ÉV UTÁN Taraszov és Csernyisev átadta a váltóbotot 1972. február 13-a nemcsak a szovjet jégko­rong-válogatott győzelmes napja volt, hanem a búcsúzásé Is. Anatolij Taraszovot és Arkagyij Csernyisevet utoljára dobálták a magasba a vörös mezes korongozők a sapporói téli olim­piai játékokon. Tíz esztendős sikeres edzői kor­szakot zárt le az ismert és elismert szovjet szak­vezetői kettős. Már az olimpia idején sokat beszélték a két teljesen ellentétes jellemű, de utánozhatatlan edzői személyiség visszavonulásáról. Néhány nappal a Sapporóból való hazatérés után Moszkvában hivatalosan is megerősítették a szóbeszédet. — Fáradtak vagyunk — jelentette ki Anatolij Taraszov, akinek a szíve nem mindig tartott „lépést“ temperamentumával és vitalitásával. Jegyzetfüzete, amelybe állandóan írogatott a mérkőzések folyamán, és elégedetlen hangos megnyilatkozásai a kispadon, már régen a jég­korong-történelem lapjait gazdagítják. — Én 54, Arkagyij 56 esztendős. Sokan talán megmosolyogják ezt az „öreg“ kort, de nem szabad elfelejteni, hogy egy jégkorong-edzőnek sokkal több energiára van szüksége, mint bár­mely más sportág szakvezetőjének. A 10 éves együttműködés nemcsak derűs na­pokat jelentett az edzőknek. De a győzelmek napjai, órái elhomályosították az esetleges „ba­kikat“. 1963-óta kilencszer nyert megszakítás nélkül világbajnokságot a szovjet válogatott és három alkalommal az olimpiai dobogó legma­gasabb fokára állhatott a „szborna“ csapatkapi­tánya. Olyan csapatot alakítottak ki, amely­nek korongozói fogalommá váltak az egész vilá­gon. „Hogyan megy Alakszandrovnak? Mit csi­nál Loktyev? Hogyan él Borisz Majorov?“ teszik fel a kérdést a külföldi szakemberek és újságírók. Az időt azonban nem lehet megállítani. Egy­más után távoztak a csapatból azok a játéko­sok, akik megalapozták a szovjet jégkorongo­zás világhírnevét. Mindössze négy „hírmondó“ maradt a sok nagy csatát megért gárdából: Anatolij Firszov, Alekszander Ragulin, Viktor Kuzmin és Vitalij Dávidov. A két edző dönté­sét gyakori bírálatok érték: „Előnyös dolog Sapporóba vinni a 30 éven felüli játékosokat, amikor senki sem tudja, hogy kibírják-e az olimpiai torna megterheléseit? Vannak nekünk fiatal, tehetséges korongozóink is .. Csernyisev és Taraszov azonban nem hagyta magát befolyásolni. Még egyszer „bizalmat sza­vaztak azoknak, akik 1963-ban és 1964-ben vi­lágbajnokságot nyertek, annak ellenére, hogy erre akkor senki sem számított. Firszovot és Ragulint az első, Kuzkint és Da- vidovot a harmadik sorba tették. Az első sor így festett: Ragulin, Cigankov — Vikulov, Fir­szov, Harlamov. Ez a húzás egyedülálló kísér­letnek bizonyult. Évekkel ezelőtt ugyanis a két edző rendszerint egyforma képességű játéko­sokból alkotta az ötösöket. Most olyan öt ko- rongozót állítottak egymás mellé, akik közül Firszov és Ragulin rutinja kiegészült Cigankov, Harlamov és Vikulov gyorsaságával. A kísérlet nagyszerűen bevált. Ez a sor ütöt­te a legtöbb gólt (18 at) és kettőt kapott, ami­kor, a jégen volt. Ráadásul mindkét edző a már leírt Ragulint értékelte a legtöbbre. Sok szov­jet szakértő azon a véleményen van, hogy a Ra­gulin, Cigankov — Vikulov, Firszov, Harlamov ötös minden idők legjobb szovjet sora. Ennek ellenére még mindig nem biztos, hogy ez a sor ilyen összetételben fog-e játszani a prágai világbajnokságon. Mint ismeretes, a prágai VB kétfordulós, s ez mégiscsak több erőt vesz igénybe, mint az olimpia, ahol tíz nap alatt csak hat mérkőzésre került sor. A két új edző, Nyikolaj Pucskov és Vszevolod Bobrov még nem döntött. Nem meglepő a két volt kiváló jégkorongozó edzői tisztsége a nagyválogatottnál, hiszen már az elmúlt idényben erre a feladatra készültek, amikor az úgynevezett olimpiai csapatot irányí­tották. Bobrov, akinek elegáns játékát még most is emlegetik a szakemberek, sikerrel ed- zősködött a ‘Moszkvai Szpartaknál. Pucskov, aki 1954-től 1961-ig a szovjet válogatott kapujá­nak az őre volt, az SZKA Leningrad Szakveze­tője. A két új edző, annak ellenére, hogy már átvette a válogatott irányítását, még nem húzta elő minden tromfját. Komolyan számolnak a prágai VB-re Martinyukkal (Szpartak), SzoJo- duhinnal (SZKA Leningrad), Polagyevvel (Szpartak), Ljapkinnal (Voszkreszenszk) és Se- palov kapussal (SZKA Leningrad). Három héttel ezelőtt félbeszakították a szov­jet bajnokságot, s a válogatott nagyon komo­lyan készül az április 7-én rajtoló prágai világ- bajnokságra. (tv) Szerényen, de céltudatosan Ami a Veľký Krtíš-i (Nagy­kürtös) járást illeti, örven­detesen fejlődik. Sajnos épü­lésével, szépülésével nem tart lépést a sport fejlődé­se. Ladislav Su ja (ké­pünkön) elvtárssal, a Szlo­vák Testnevelési Szövetség járási titkárával beszélget­tünk erről a problémáról. Érdeklődésünkre a követke­zőket mondta el: „A járás­ban labdarúgó-, turisztikai-, atlétikai-, sakk-, testnevelé­st sí- és asztalitenisz-sport­szövetség működik. Termé­szetesen itt is a labdarúgás a legnépszerűbb. A járási II. osztályban 14 csapat küzd az elsőségért, mindegyik mellett Iftúsági együttes is szerepel. A III. osztály „A“- ás „B“-csoportjában 10—10 csapat játszik. A járást két csapat képvi­seli magasabb osztályban. Az I. A-ban a Baník Velký Krtí.š, amely ősszel a har­madik helyen végzett, az I. B-osztályban az ŠK Vinica, ősszel hatodik lett. Az a cél, hogy a járást a jövőben egy­re több csapat képviselje magasabb szinten. Ugyancsak sok a híve az asztalitenisznek is. Hat együttes játszik versenysze­rűen. Néhány községben még probléma van a felsze­reléssel, a helyiséggel, de a hnb-k segítségével ezt meg lehet oldani. örvendetesen fejlődésnek indult a sakk is. A járási versenyben 8 csapat játszik, kettő pedig a divízióban szerepel. Már három éve folynak a pionír „kosárlabda-liga“ küzdelmei, amelybe 4 torna­teremmel rendelkező kilenc­éves alapiskola tanulói kap­csolódtak be. Röplabdában elég gyen­gén áll a járás, egyedül a Baník Velký Krtíš játszik a kerületi bajnokságban. Az atlétikát csak az isko­lákban kedvelik és művelik. A járási székhely iskolájá­nak tanulói, Bugyi Ferenc testnevelő tanár irányításá­val szlovákiai méretben is kiváló eredményeket értek el. A tájékozódási bajnokság­ban a helyi Baník ifjúsági csapata a 4. helyet szerezte meg. A többi sportban inkább alkalmi rendezvényeken mé­rik össze tudásukat a járás fiataljai.“ Mik a tervek, mit szeret­nének megvalósítani? „A párt és az állami szer­vek segítségével az üzemek­ben megteremtettük a tö­megsport alapjait. A járás megalakítása óta 15 sport­egyesület létesült. Javult a sport és a szervezés színvo­nala a falukon is. Szeret­nénk, ha a testnevelés még több embert érdekelne. Ezt nemcsupán erkölcsi, de anyagi támogatással is elő­segítjük. Anyagi fedezetet biztosítottunk öltözők építé­sére (Cebovce, Bátorová, 2e- lovce és Vrbovka — Cáb, Bátorfalu, Zsély, Varbó). Elsőrendű feladatunknak tartjuk az ideológiai neve­lést is. Ennek egyik ered­ménye, hogy a CSKP meg­alapítása 50. évfordulójának tiszteletére a sportegyesüle- teg tagjai 28 900 brigádóra ledolgozását vállalták. Ezt túlteljesítették, mert össze­sen 45 000 óra társadalmi munkát végeztek a pályák szépítése és bekerítése ér­dekében. Ezeket a munká­latokat a járási sportszer­vek 570 000 korona juttatás­sal támogatják. A sportegyesületek tagjai­ra úgy akarunk hatni, hogy a csehszlovák szervezett labdarúgás 70. évfordulója alkalmából járásunkban ki­tüntetett vezetőket, sporto­lókat példaképül állítjuk. Járásunkban Simek Ján ka­pott aranyérmet, ezenkívül 10 ezüst- és 35 bronz-emlék­érem került kiosztásra.“ ★ A legnagyob problé­mák? „Járásunknak nincs ta­nonciskolája, s így az ifik és a felnőttek közötti gene­ráció kicsúszik irányításunk alól. Nem tudunk megfelelő utánpótlást biztosítani. Cé­lunk az, hogy 1975 végére olyan alapot hozhassunk össze, amely megfelelő ki­induló pont lesz. Józan meg­fontolással dolgozunk járá­sunk sportjának fejleszté­sén. Légvárakat nem épí­tünk, de kitűzött terveinket maradéktalanul meg akar­juk valósítani.“ BÖJTÖS JÁNOS A csehszlovák fővárosban megjelentek az április 7—22 közöH megrendezésre kerülő jégkorong-világbajnokság plakátjai. Vesiélyeitefl-e a versenysport a gyermek egészségét? A Stadion című csehszlovák sportláp több ismeri or­vos és edző véleményét kérdezte meg arról, hogy a ver­senysport veszélyezteti-e a gyerekek egészségét. Ez a kérdés elsősorban azért időszerű napjainkban, mert van­nak olyan sportágak, ahol már 10 — 12 éves korban, sőt esetleg előbb is el kell kezdeni az Intenzívebb ed­zést. Most néhány nyilatkozatot közlünk kivonatosan. Dedič professzor ezeket mondta: — Már többször bebizonyítottuk, hogy a szakemberek ellenőrizte és tudományosan felépített edzések semmi­képpen sem veszélyeztetik az egészséget. Hiszen vannak olyan sportágak, ahol már a pubertáskor előtt meg kell kezdeni az intenzív edzést, mert különben később már nem lehet kilátás a sikerre. A pubertáskorban könnyen megzavarodik a mozgáskoordináció, s ilyenkor a gyer­mekek kezdenek szégyenlősek lenni. Ha ilyenkor kezde­nek intenzíven foglalkozni egy-egy sportággal, akkor esetleg már nem tudják pótolni az addig mulasztottakat. Dr. Miloš Trubb, a Dukla Praha orvosa így nyilatko­zott: — A csapatjáték vagy az intenzív úszóedzés semmi­képpen sem káros a gyermekek szervezetére, sőt segíti a gyermekek természetes fejlődését, növekedését. Vi­szont kerülni kell azokat a versenyszámokat, amelyek az átlagosnál nagyobb erőt és kitartást követelnek, vagy azokat, amelyek egyoldalú fejlődéssel járnak, mint ami­lyen például a gerelyhajítás, vagy a kenuzás. Emellett sohasem szabad elhanyagolni a kiegészítő sportokat. A korai szakosodásnak az az előnye, hogy az élverseny­zés időszaka nem nyúlik bele az érettkorba és így nem hagy súlyos nyomokat a mozgási és keringési rendszer­ben. Vladimir Probok edző a következőket hangoztatta: — Ha a gyermekek szakember irányításával és orvosi ellenőrzés mellett sportolnak, akkor az intenzív edzés semmiképpen sem veszélyezteti a gyermekek egészségét. Viszont ellenkező esetben károsodások keletkezhetnek. A veszély a túlzott megterhelésben, az erőfeszítésben rejlik. Nem szabad megfeledkezni például arról, hogy vannak olyan gyakorlatok, amelyek gátolhatják az ízü­letek, a csuklók fejlődését. De megvannak a módszerek arra, hogy megakadályozzuk az ilyen túlerőltetésből származó károkat. Egy másik sportláp, a Československý Sport idézi Kirschnek, a kölni testnevelési főiskola tanárának a vé­leményét, aki szerint a rendszeres edzést már nagyon fiatal korban el lehet kezdeni. A kölni professzor sze­rint már a hatéves kisfiú is futhat 100 — 1500 m-t. Hi­szen ebben a korban, ha egy kisgyermek 4 — 5 percig szakadatlanul mozgásban van, az a világ legtermészete­sebb dolgai közé tartozik. A hétéves gyerek alapfelké­szülésébe már nyugodtan beiktathatjuk a 10 percig tartó futást is. A testet legjobb már ebben a korban felké­szíteni a későbbi erőfeszítésekre. Ezt segíti nemcsak a futás, hanem több más iskolai tornaszer alkalmazása is, így a mászókötelek, a különféle húzódzkodások és kú­szások és általában az izmokat jól megmozgató gyakor­latok. Sajnos az utóbbi időben az általános gimnaszti­kái felkészülést nagyon elhanyagolják. Pedig ez főként a korai szakosodást kívánó sportágaknál, mint amilyen az úszás, a torna, a műkorcsolyázás, nélkülözhetetlen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom