Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-26 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó
Talán nem követünk el nagy bűnt, hogy öt nappal a tavaszi napforduló után a műkorcsolyázásról íjunk. Annál inkább is megbocsátható ez, .nert a két héttel ezelőtti világbajnokság egy sokat vitatott korszak végét jelenti: megreformálták a közönség által oly sokat szidott iskolagyakorlatokat, s ősztől kezdve életbe lépnek az új szabályok, amelyeket jövőre, a kölni EB-n, illetve a bratislavai VB-n már alkalmaznak. — Visszás helyzet voR A műkorcsolyázás az elmúlt néhány évtized alatt nagy változásokon ment keresztül. Egyedüli területe, amely az idők folyamán érintetlen maradt, az egyéni versenyek kötelező gyakorlatai voltak. Más sportágakban, például a tornában, bizonyos korszakokban alkalmazkodtak a szabadgyakorlatokhoz. A műkorcsolyázásban azonban görcsösen ragaszkodtak ahhoz, ami az ötven évvel ezelőtti szabadkorcsolyázásnak felelt meg. Ez olyan különlegesség volt, amelyhez foghatót nem ismer a modern sporttörténelem. A jó zan ész már régen azt diktálta, hogy a kötelező gyakorlatok Is alkalmazkodjanak a fejlődéshez. Hosszú vajúdás után tavaly bekövetkezett a szabálymódosítás: az új idénytől már új szellemben versenyezhetnek a jég szerelmesei. Milyen is volt a régi szabály? A kötelező gyakorlatok az összpontszám felét tették ki, s ráadásul erősen befolyásolták a szabadkorcsolyázás pontozását is. Aki az iskolagyakorlatok után a legjobbak közé került, azonos értékű szabadprogram esetén legtöbbször magasabb pontszámot kapott bemutatójára, mint a mezőny második részébe került műkorcsolyázók. S minél tovább figyelte az ember a versenyeket, annál jobban bosszantotta a kötelező gyakorlatok dzsungele. Mert az „iskola“ rejtély maradt az egyszerű néző számára, aki csak a szabad korcsolyázást, a ver seny felét láthatta a televízió jóvoltából. Szellemesen jegyezte meg dr. Terták Elemér, a Nemzetközi Korcsolya Szövetség elnökségi tagja a műkorcsolyázással kapcsolatban, hogy a tv-néző egy olyan futballmérkőzés második félidejét látta, amikor az ellenfél már 6:0-ra vezet. Hiába játszott ragyogóan a kedvenc „csapat“ (Lyn, Morgenstern, AI- mássy, Oundjian stb.), hiába rúgott öt gólt — vere séget szenvedett. Kell az új szabály Aki csak egy kicsit is jártas a műkorcsolyázásban, tudja, hogy a kötelező gyakorlatok képezik e sportág alapjait, ezért nem lett volna jogos ilyen szempontból megváltoztatni a „paragrafusokat“. Ugyanis a kötelezőkből adódnak a szabadgyakorlatok elemei, beleszámítva az ugrásokat és a piruetteket is. Arról azonban már kevésbé volt meggyőződve az ember hogy a kötelező figurák keserves gyakorlása elősegítette-e a versenyzők alkotó fantáziáját. Talán éppen az ellenkezője volt igaz: az „iskolába járás“ feleslegesen sok időt vett igénybe, melyet a jövőben felhasználhatnak a versenyzők más, látványosabb elemek begyakorlására. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy a szabadkorcsolyázás kellene, hogy legyen a mércéje a műkorcsolyázó tudásának. Szép dolog rajzolgatni a jégen a hurokparagrafusokat, a nyolcasokat, de csak a fantáziadús szabadkorcsolyázás a magával ragadó, csak az nyújt maradandó élményt a szépre és a csodálatosra vágyó nézőnek. Már említettük, hogy a „megbukott“ szabályok szerint például az a műkorcsolyázó, aki csak közepesen is teljesítette a kötelezőket, de képtelen volt Igényes ugrásokra és más nehezebb elemek bemutatására, nagyon előkelő helyezést érhetett el, mert a kötelezők „szörnyen“ befolyásolták a végső sorrendet. Két szabadfcorcsolyázás Az új szabályok érteimében az eddigi hat kötelező gyakorlat helyett csak három szerepel a programban, s ezt az összetettben — az eddigi 50 százalékkal szemben — csak 40 százalék erejéig értékelik. Ezután kerül sor egy előírt műsor bemutatására. Lesz ebben dupla Axel, dupla Lutz és kétfordulatos ugrásokból álló sorozat — tehát a műsor a szabadkorcsolyázás elemeiből alakul ki. Ennek a kötelező programnak az eredménye szabja majd meg, hogy milyen sorrendben mutatják be kűrjüket a versenyzők, tehát lényegében már az előírt műsor rangsorolja őket és a legjobb kűrözők kerülnek majd sorra utolsóként. Gyakorlatilag tehát két szabadkorcsolyázás lesz — az egyik előírt, a másik szabadon választott gyakorlatokkal — s az összesített pontszám 60 százaléka ebből adódik majd. Európa- és világbajnokokat ezután is az összetett, eredmények alapján avatnak, de az első három helyen külön-külön érmekkel jutalmazzák az iskolagyakorlatok és a szabadon választott bemutatók legjobbjait. Vitathatatlan, hogy az új szabály a tehetségesebb műkorcsolyázóknak kedvez majd. Mert az utóbbi szűk esztendőkben számtalanszor bebizonyosodott, hogy ebben a zenével édestestvér sportágban nem lehet valami igazán egyénit, valami igazán nagyot produkálni különleges tehetség nélkül. A jobbnál jobb edzők sem segíthetnek. Esetleg évről évre feljebb „tuszkolhatják“ védenceiket a ranglétrán — gyakran bírói segédlettel — de a műkorcsolyázást nem lehet becsapni. Sok mindenre meg lehet tanítani az embert, de tehetséges műkorcsolyázónak születni kell. Ügy tűnik, az új szabályok ezeknek biztosítanak teret, mert a tehetségek nem gyárthatók. Még edzői segédlettel sem. A verseny „viHámhárítóT Egyetlen pontozásos sportágban sem sikerült teljesen kiküszöbölni a pontozói szubjektivitást és a zsűrizés hibáit. Így van ez a műkorcsolyázásban is. Sokféle szál gabalyodik össze a kulisszák mögött, és elég nehéz kibogozni, hogy egy-egy pontozó miért rangsorolt valakit egy hellyel előbbre vagy hátrább. Egy dolgot azonban nem szabad szem elől tévesztenünk, amikor a műkorcsolyázó versenyek „villámhárítóival“, a pontozókkal folytatunk „eszmecserét“ Mégpedig azt, hogy ma, a modern atomkorban különben Is nagyon nehéz és bonyolult dolog az igazságkeresés. Főleg ott, ahol az emberek a pontokat hívják segítségül. Kétségek támadhatnak a versenyzőkben és a nézőkben egyaránt, mert az értékelés szubjektív. Ezért majdnem minden világversenyen előfordul, hogy más történik a jégen, és egészen mást látunk az eredményjelző táblán. Gyakran tapasztalhattuk, hogy micsoda „hazafiak“ és ravasz diplomaták a műkorcsolyázók .hóhérai“, a pontozóbírők. így aztán évről évre ísmételődnek a „törlesztések“, aminek elsősorban a versenyző látja kárát, s talán mondanunk sem kell, hogy olyankor a nézők idegei is fel-felborzolódnak egy pillanatra. Nehezen képzelhető el, hogy a pontozás körül belátható időn belül változásokra kerülne sor. Talán ha a bírókat nem a nemzeti, hanem a nemzetközi szövetség jelölné ki, akkor esetleg valamivel reálisabb lenne a helyzet. Lehet-e mi a bakii*? Nem titok, hogy már évek óta bizonyos hullámvölgyben van a műkorcsolyázás, mert nincsenek igazán „nagymenők“ az egyéni versenyzők között. Sokan az új szabályok bevezetésétől várják a megváltást. És nem Is alaptalanul. De azért mégsem olyan rózsás a helyzet, hogy előre ujjongjunk. Nézzük csak a női kategóriát, amely tele van paradoxonokkal. Azt mondjuk, hogy nők — és mégsem azok. A 3— 15 éves és 38—40 kilós műkorcsolyázó kislányok talán nők? Nem, egy kis túlzással vékony nádszálak a jégen. Amint azonban a fejlődés sejteti: ezeké a kisleányoké a jövő. További paradoxon: elsősorban sportteljesítményt kívánunk tőlük, s bírálunk minden olyan versenyzőnőt, akinek műsora nem tartalmaz látványos ugrásokat. Ilyen módón azonban csak a bakfisok képesek korcsolyázni, nem pedig a szó szoros értelemben vett érett nők. De a kislányok ugrásai érett művészetre vallanak-e? Természetesen nem, hiszen hogyan tehetne szert érettségre, nőiességre egy 15 éves kislány? Szóval, a női mezőnyben bonyolult a helyzet. Az edzéseket már a korai gyermekkorban kell kezdeni, de kijelentheti-e valaki felelősséggel egy hatéves gyerekről, hogy tíz esztendő múlva élversenyző lesz? Nem hinnénk. Igaz, az NDK-ban ma már olyan módszereket alkalmaznak a tehetségkutatásnál, amelyek a gyerek és a szülők teszteltetése után ötven százalékban pontos választ nyernek arra, hogy milyen esélyei lehetnek egy hatéves kislánynak vagy fiúnak a műkorcsolyázásban. Merre tart a fejlődés? Az utóbbi években szinte semmi újjal nem leptek meg bennünket a műkorcsolyázók. Állítólag azért, mert „tönkretette“ őket az Iskola, és sokat kellett gyakorolniuk a kötelezőket, a szabadkorcsolyázásra sem Idejükből, sem erejükből nem futotta. Van valami a dologban, éppen ezért üdvözli mindenki nagy örömmel a szabálymódosítást. Milyen Irányban is fejlődhet ez a szép téli sporiág? Jelenleg a női mezőnyben találjuk a legtehetségesebb versenyzőket. Gondoljunk csak Lynre, Morgensternre, Errathra és a többiekre, akik bizonyára boldogan sóhajtottak fel, amikor híre ment az új szabályoknak. Á jövőt Illetően nem valószínű, és nem is lenne helyes, ha minden nő tripla ugrásokat mutatna be a jégen. A gyengébb nem talán a balettszerű előadásmódot tökéletesíthetné. Oj kombinációk kidolgozása, lendületesebb futás, új, a nőknek való ugrások Jelenthetnék a fejlődés útját. A férfi mezőnyből a téli olimpia első hét helyezettje közül öten visszavonulnak. A Jövő kétségtelenül a szinte még gyerek Jan Hoffmanné és a szovjet Vlagyimir Kovalové. Éppen erre a két műkorcsolyázóra Jellemző, hogy a merész ugrásokat igyekeznek minél művészibb kivitelezésben előadni. S ez az útja a férfi műkorcsolyázásnak, mert az ugrások önmagukban nem jelentenek semmit. A kűrben ugyan elengedhetetlenek, de fontosabb a kiegyensúlyozott program, a helyes arány az ugrások, lépésvariációk és a piruettek között. Párosban és jégtáncban évről évre Igényesebb programmal jelentkeznek a műkorcsolyázók, gyorsabb az iram, elképesztően pontos az „összjáték“. A jégtáncnál, ahol a ritmus játssza a legfontosabb szerepet, az új figurák keresésénél gyakran túllépik a megengedett határt, ami sok esetben a revüszerű kifejezésmód határát súrolja. A műkorcsolyázásban tehát lezárult egy korszak, amely idegesítette a nézőket és a versenyzőket egyaránt. Az új szabályok talán reálisabbá teszik ezt a televízió jóvoltából nagy népszerűségnek örvendő sportágat. És ami a legfontosabb: a szabálymódosítás arra enged következtetni, hogy a műkorcsolyázás új fejlődésnek Indul. TOMI VINCE A páros mükorcsolyázás négyszeres világbajnokai; Irina Rodnyina és Alekszej Ulanov. Mint ismeretes, Ulanov a konkurrens párosból Ljudmila Szmirnovát vette feleségül. mmpi. ÚJ szó Az NDK-beli Jan Hoffmann, akinek nagy jövőt jósolnak a szakemberek. A női mükorcsolyázás olimpiai érmesei. Balról: Ka« ren Magnussen, Beatrix Schuba és [anet Lyn. I Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságo. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula Szerkesztőség: Bratislava, Gorki) utca 10. Telefon: 537-16. 512-23. 335-68. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-18 sportrovat: 505-29 gazdasági ügyek: 506-39 távíró' 09308 Provdo Kiadóvá!« lalat, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomjo o Pravdo Nyomdavállalat brotislevai üzeme. Bratislava Štúrovo 4 Hirdető'rodo örofs'ova Jesenského 12. Telefon: 551-83. Előfizetési díj havonta 14,70 korona, o Vasárnapi üj Szó negyedévre 13 korona Terjeszti a Posto Hlrlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Ostredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII. A MÜKORCSOLYÁZÁS MÚLTJA ES JOVOJE
