Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-25 / 72. szám, szombat
Egyenrangú partnerként Az efsz-ek járási konferenciái a tegnapi nappal befejeződtek. Ezáltal nemcsak a VIII. kongresszus előkészítúsé- ■ek egy igen fontos szakasza zárult le, de mérlegre került az egyes járások mezőgazda- sági termelésének több éves fejlődése, és közelebb kerültek az emberekhez az idei év és az ötödik ötéves terv további éveinek feladatai is. A küszöbönálló országos kongresszus ilyen részletesen már nem fog kitérni az egyes járások eredményeinek és feladatainak komplex értékelésére, bár a kongresszusi felszólalások is konkrétak, többnyire helyi vonatkozásúak lesznek. A járási konferenciák tartalmát képező termelési, gazdasági és társadalmi vonatkozású kérdések élénken foglalkoztatják napjainkban az egész mezőgazdasági társadalmai, ami nem is csuda, hiszen a nagyüzemi szocialista gazdálkodás a tudományos-technikai forradalom útján haladva jelentős változások küszöbén áll, melynek előszelei mozgásba hozták a járási konferenciák légkörét is. Egyébként minden konferenciának sajátságos hangulata, jellegzetes légköre volt. A beszámolók, a vilafelszola- lások és a szünetekben zajló beszélgetések magukban hordozták az adott járás legaktuálisabb problémáit, termelési és gazdasági gondjait, társadalmi vonatkozású kérdéseit, az elért sikereket és a további fejlődés útjait. A termelés és a gazdálkodás elért színvonala járásonként és üzemenként is változik, ami részben a természeti és a gazdasági adottságokra, részben pedig az általános fejlődés eddigi irányzataira és eredményeire vezethető visz- sza. Eltérő nézetek alakulnak ki természetesen a kongresz- szus vitaanyagával és a szövetkezeti törvényjavaslattal kapcsolatban is, és hibát követnénk el, ha az elhangzott véleményeket a helyi adottságoktól elszakítva vizsgálnánk, általános érvényűnek tekintenénk. A beszámolókból, javaslatokból, az elfogadott állás- foglalásokból és határozatokból azonban fokozatosan kialakul az a reális kép, amely objektívan visszatükrözi majd mezőgazdasági szféránk jelenlegi helyzetét és ami a VIII. szövetkezeti kongresszus határozatában és a szövetkezeti törvényben konkrét formát ölt. A további fejlődés biztosításához szükséges általános érvényű intézkedések komplex rendszerének elfogadása és életbeléptetése azonban nem jelenti azt, hogy ezzel megszűnnek az egyes üzemek és járások közötti termelési és gazdasági különbségek, ám döntő mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a termelés célszerű szakosításával, a gazdasági ösztönzők helyes alkalmazásával fokozatosan kialakuljon a különböző termelési feltételek melleit gazdálkodó mezőgazdasági vállalatok közötti egyensúly. Ez természetesen azt is jelenti, hogy az egyes mezőgazdasági üzemek és területi egységek konkrét feltételeit továbbra is szem előtt kell tartani, s a gazdasági fejlesztés folyamán méltányolni kell mind a társadalmi, mind pedig n helyi vonatkozású egyéni és csoportérdekeket. Nem szabad szem elől téveszteni azt sem — mint ahogy azt a járási konferenciák küldöttei többször is hangoztatták — hogy a kooperációs kapcsolatok fejlesztése és főleg a mezőgazdasági üzemek egyesítése nem cél, hanem csak eszköz, és csak akkor és úgy kell érvényesíteni, ha ez kézzelfogható, mindenki számára érthető és elfogadható gazdasági növekedést eredményez. Az egyes járások között e tekintetben is messzemenő különbségek vannak. Ami jó az egyik járásban, nem biztos hogy megfelel a másik járás számára. Elég, ha csak egy példát említünk: a közép-szlovákiai járásokban a szarvasmarhatenyésztés szakosításának kérdésében többnyire a nyílt állnmányforgó mellett foglalnak állást, a nyugat-szlovákiai járások pedig inkább zárt állományforgókra törekednek. A járási konferenciák küldöttei egyébként egyértelműen a nagyüzemi termelési formák fejlesztését szolgáló intézkedések mellett foglaltak állást, rámutattak azonban azokra a hiányosságokra és akadályokra is, amelyek fékezően hatnak a fejlődés ütemére. A beszámolók és a felszólalások magabiztos hangvétele, a konkrét, következetes és jól átgondolt javaslatok, valamint a saját soraikba, a szolgáltatásokat végző vállalatokhoz és az irányító szervekhez intézett kritikai megjegyzések egyértelműen azt bizonyították, hogy a szövetkezeti parasztság a szocialista társadalom öntudatos osztályává fejlődött, fel tudja mérni helyzetét és szerepéi, az egész társadalommal szemben reá háruló felelősséget, és a munkásosztály egyenrangú partnereként teljes mértékben ki akarja venni részét szocialista társadalmunk további sokoldalú fejlesztéséből. MAKRAI MIKLÓS Számíthatunk dolgozóink lelkes buzgalmára BESZÉLGETÉS JÄN ŠPAKKAL, A KOŠICE-VIDÉKI JNB ELNÖKÉVEL A Košice-vidéki Járási Nemzeti Bizottság tanácstermének falún az SZSZK kormányának már két elismerő oklevele látható. Mindkettőt a dolgozók kezdeményezésének fejlesztéséért, a szocialista versenyben elért eredményekért kapta a Košice-vidéki járás. A nemzeti bizottságok által szervezett és irányított város- és falufejlesztési versenyben szép eredményeket érnek el. Az eredményekről és tervekről Ján Spak mérnökkel, a Košice-vidéki Jnb elnökével beszélgettünk. — Járásunk dolgozói nagyarányú kezdeményezésének, lelkes társadalmi munkájának köszönhetjük, hogy a nemzeti bizottságok által szervezett versenymozgalomban, évek óta jó eredményeket érünk el. Társadalmi munkával sok iskolát, egyéb kulturális létesítményt, tűzoltószertárat, vízvezetékháló- zatot stb. építettünk fel. Sok helyen javították és szabályozták az utakat, s kielégítő a lakásépítkezés a falvakon. A lakosság céltudatos társadalmi munkája nyomán új külsőt öltöttek községeink. Szinte már hagyománnyá vált járásunkban, hogy az év elején a nemzeti bizottságok képviselői a lakossággal karöltve értékes felajánlásokat tesznek, elősegítik a városok és falvak fejlesztési tervének megvalósítását. — Elnök elvtárs, milyen konkrét eredményekről szólhatna? . — Hagyományainkhoz híven, az elmúlt év folyamán is sikeresen felhasználtuk a szocialista munkaversenyt és a vállalási mozgalmat járásunk gazdaságfejlesztési feladatainak teljesítésére. Éppen ezeknek a jól bevált mozgalmaknak segítségével sikerült a tervezett feladatokat magasan túlszárnyalni, s az év eleji vállalásokat megkétszerezve 148,7 millió korona értékben teljesíteni. A „Z“ akció beruházási szakaszán 24 millió korona ráfordítással 52 millió korona értékre tettünk szert. Szép eredményeket értek el például Beniakovce (Benyék) községben, ahol nem egész egy év alatt felépítették az 1,8 millió korona értékű művelődési házat. Medzev városka lakói 4,5 millió korona értékű társadalmi munkát végeztek. Annak ellenére, hogy járásunk dolgozóinak lelkes munkájával a tervezett 32 építkezés helyett Hfi-at sikerült megvalósítani, még bőven van problémánk. Például, a volt járási székhelyen. Moldava nad Bodvoun (Szepsi) régi s már nem megfelelő a kultúrház, nincs rendes mozi és tűzoltószertár sem. Számos községben még mindig megoldhatatlan a vízellátás, ideiglenes épületekben dolgoznak a helyi nemzeti bizottságok. Remélem, a választási program megvalósításával sok probléma megoldódik. Még megemlíteném, hogy a felsorolt beruházási akciókon kívül 95,5 millió korona értékű társadalmi munkát végeztek járásunk dolgozói. Tavaly 516 család költözött új családi házba, és a lakosságnak nyújtott szolgáltatások értéke meghaladja a 35 millió koronát. Az iparban a teljesített vállalások értéke csaknem 59, a mezőgazdaságban több mint 25 millió korona volt. Ezeknek az eredményeknek alapján szerezték meg az elsőséget a szomszédos michalovcei és trebišovi járásokkal folytatott versenyben. — Ebben az évben is számolnak hasonló eredményekkel? — Tapasztalataink alapián azt mondhatom, derűlátók vagyunk. A nemzeti bizottságok szakaszán eddig 85U kollektív és 24 ezer egyéni vállalás született hazánk felszabadulása 27. évfordulójának tiszteletére. Járásunk csaknem minden negyedik lakosa bekapcsolódott a versenymozgalomba. A Galantai Jnb és a Trnavai Vnb felhívása is visszhangra talált járásunkban. A vállalási mozgalom még nem ért véget. Ennek ellenére azt mondom, hogy a felajánlások értéke nagyobb lesz, mint az elmúlt évi vállalásoké. — Az idén milyen fontos akciókat akarnak megvalósítani a lakosság segítségével? — A járásunk területén áthúzódó nemzetközi gázvezeték építésének támogatásán kívül figyelmünket elsősorban a kivitelező akciókra irányítjuk: korszerűsítjük az egészségügyi központot Caíi (Csány) községben, javítjuk az utakat 15 faluban. Szeretnénk néhány alapvető problémát megoldani az üdülőközpontok körül is. Befejezzük a vízvezetékhálózat építését Malá Lodina, Vyšný Klatov községekben, folytatjuk az építést V. Lodina, Vyšná Kamenica, Kec. Pekľany és Košická Belá falvakban. Rendezzük hatvan cigánycsalád lakáskérdését. Ezenkívül még számos feladat szerepel terveinkben, amelyeket a járás dolgozóinak segítségével szeretnénk megvalósítani. Remélem, sikerrel, mert az idén is számítunk dolgozóink lelkes tettvágyára. I kulik j Jogaikért harcoltak ÉPÍTÔMUNKÄSOK SZTRÁJKJA 1932 BEN 1932-ben, a tél végén sztrájkba léptek a bratislavai építő- munkások! Mi késztette erre a lépésre az építőipari dolgozókat? Az építési vállalkozók felmondták az 1928-as nagy épí- tőszrájk óta érvényben levő kollektív szerződést s a bérek 15 százalékkal csökkentek. Az építőmunkások hallani sem akartak a bérleszállításról. Ennek ellenére a szociáldemokrata szakszervezeti vezetőség a munkások tudta és beleegyezése nélkül megkötötte az új bérszerződést, amely szerint a bérek 4—20 %-kal csökkentek. A vörös szakszervezetek javaslatára az dpítőmunkások sztrájkba léptek a régi kollektív szerződés béreinek megvédésére. A sztrájkhoz a szociáldemokrata szakszervezeten kívül valameny- nyi szakszervezet csatlakozott. A közös ügyért vívott harc megVilágos célok eléréséért 1972. III. 25. Községünkben — mint mindenütt — még a hnb első plenáris ülésén jóvá hagytuk az 1972. évi munkatervünket és fő célkitűzéseinket, amelyek megvalósítása rendkívüli odaadást, következetes, becsületes munkát követel meg minden képviselőtől és a község polgárától. A képviselők legfontosabb feladata az lesz, hogy a lakosság széles tömegével megismertessék a hnb programját, és e program megvalósítására mozgósítsák a lakosságot. Az elmúlt években községünkben éppen e téren volt a legnagyobb hiányosság. A hnb vezetői és a lakosság között elég nagy űr tátongott. Az elmúlt 3 év ezt az űrt nagy mértékben csökkentette, de még nem szüntette meg teljesen. Az 1972-es év célkitűzéseinek sikeres megvalósítása a döntő fordulat éve lehet községünkben. A hnb-nek ki kell harcolnia a lakosság számára nélkülözhetetlen és a mindennapi életben rendkívül szükséges közszolgáltatások megjavítását. Nézzük a legfontosabb tennivalókat: Üzlethálózat újjáépítése, új kultúrház építése, járdaépítés a Čierna nad Tisou (Tiszacsernyő) felé vezető főút mellett, s az új településen lakók számára egy élelmiszerbolt felépítése. A feladatok ily mechanikus felsorolása soknak, merész tervnek tűnik. De tegyük hozzá még azt is, hogy községünk lakosságát senki sem tudja teljes mértékben megnyugtatni mindaddig, amíg az ivóvíz problémáját nem oldjuk meg. Kertjeink alatt halad el a bodrogközi fővízvezeték, de községünket „elfelejtették“ rákötni. A gázvezeték is községünk határán keresztül fog húzódni. A gázra szinte minden család igényt tartana, kérdés, nem „fe- lôjtenek-e“ ki bennünket? A plénum tagjai egy emberként kiállnak a célkitűzések megvalósítása mellett, és mindenki lelkes ígéreteket tett, hogy tudásához és erejéhez mérten hozzájárul a község számára rendkívül fontos célkitűzések megvalósításához. Természetesen a lakosság bekapcsolása és aktív részvétele nélkül a célok csak papírra vetett elképzelések maradnak. Tehát, ha telcsarnokot, hentesüzletet és kulturált, a jelenlegi igényeket kielégítő önkiszolgáló üzletet akarunk, tegyünk is érte valamit. Vállaljunk áldozatokat is, necsak mindent az államtól várjunk. Ha a faluközponttól távol lakók lakhelyük körzetében akarnak bevásárolni, akkor szintén tenniük kell valamit a hnb célkitűzéseinek megvalósításáért, mert ha a népi fogyasztási szövetkezetre f Jednota) várnak, akkor még nagyon sok évig naponta több órát igényel az élelmiszerbevásárlás. A művelődési házunk jóformán már a megépítésekor is elavult volt, s ennek közel húsz éve. Ennek következtében a színjátszás, esztrádműsorok rendezése stb. számtalan nehézségbe ütközik. A problémát, s egyben a község kulturális színvonalának emelését egyetlen módon, új művelődési ház felépítésével lehet megoldani. . Véleményem szerint ha a hnb tervét a lakosság magáévá teszi, akkor községünkben lényeges feilődést érhetünk el. Acélkitűzések szépek és merészek, ha a lakosság aktivitása egy szintre kerül a képviselők lelkesedésével, akkor biztos lesz a siker. MAG GYULA, a Bélyi Hnb képviselője teremtette az építőmunkások egységes frontját. A sztrájk első napján nyilvános gyűlést tartottak az építőmunkások. A gyűlés után a résztvevők az Internacionálét énekelték, s mintegy 500 főnyi csoport a Nyerges utcából a Mihálykapu felé haladva zúgta: „Munkát, kenyeret! Vesszenek a munkásáruló bérencek! Éljen a dolgozók egységfrontja!" Ennek a spontán tüntetésnek erős rendőri készültség vetett véget. Másnap folytatódott a harc. Míg a sztrájkbizottság a Prí- máspalotábnn tárgyalt, mintegy 300 munkás felvonult a Prímás térre, s ott néma várakozással demonstrált. A bizottság hiába ment a városházára, mert a vállalkozók nem tartották a munkásokat érdemesnek arra, hogy tárgyaljanak velük. A nemzetközi munkássegély kenyeret, szalonnát, ebédjegyet osztott ki a sztrájko- lók és a velük harcoló munka- nélküliek között. Az építőipari munkások sztrájkja az általános érdeklődés középpontjába került, de a polgári lapok nem vették tudomásul. Az egyre szélesebb rétegekben megnyilvánuló szimpátiának és az építőmunkásság egyre erélyesebb harcmodorának tudható be, hogy a városi tanács ülése is elítélte az építési vállalkozók eljárását. A városi tanács megállapította: a munkásságnak az a követelése, hogy az 1929-es kollektív szerződés bérei érvényben maradjanak, teljesen jogos és méltá nyos. Hogyan viselkedtek ennek ellenére a szociáldemokrata vezetők? A vállalkozókkal megegyezve szállították le a munkásság amúgy is éhbérnek számító bérelt, és még csak meg sem kísérelték a harcot a bérek megtartásáért. Ez az esemény is bizonyítja, hogy a szociáldemokrácia nem képviselte a proletariátus érdekeit, elszakadt n munkástömegektől, és a burszoá- zia szolgálatába állt. Üt hétig tartott a sztrájk, s ezt már megsokallták a szociáldemokrata vezetők és a rendőrség is. Vidékről iwgy csapat sztrájktörőt toboroztak, s rávettek néhány helyi kőművest is, hogy munkába álljon. Erre « sztrájkoló munkásság is kivonult, de erős rendőri készültséggel találta magát szembe. A virágvölgyi építkezést állandóan rendőrszakasz tartotta megszállva, s több épületen erős rendőri fedezet alatt kezdtek dolgozni a sztrájktörők. Másnap megindult a tárgyalás a városházán. Az építőmunkásság fegyelmezetten, minden rendzavarástól távol tartva magát vonult fel a városháza elé. A tárgyalás többször megszakadt, s már négy napja dolgoztak a gumibotok védelme alatt a sztrájktörők, amikor a szociáldemokrata vezetők és az építővállalkozók döntésre határozták el magukat. Álláspontjuk: semmilyen kompromiszszumotl A bérelszállítást teljes mértékben keresztülviszik, s a leszállítás egy részét a munka- nélküli alapra fordítják. A sztrájkvezetőség nyilvános gyűlést hívott egybe a Munkás- otthonban. A sztrájkbizottság beszámolt a helyzetről, s a munkásság a sztrájkot a további intézkedésekig beszüntette. Alig hangzott el a „Kér valaki szót?" kijelentés, amikor az ügyeletes rendőrtiszt „Oszolj“ t vezényelt. Rendőrök tódultak be és szétkergették a munkásokat. Az építőmunkások harca a nehéz gazdasági viszonyok és a szociáldemokrata vezetők árulása miatt eredménytelen maradt, de a küzdelmet nem adták fel. Az Üt nyomán összeállította: Bartalskýné EGYETLEN ÜZEM. ahol a cigarettákhoz füstszűrőket, filtereket gyártanak, a komárnói (Komárom) dohánygyár. Évente 850 tonna készül. Ez mintegy 6 milliárd füstszűrös cigaretta gyártásához elegendő. Legjobb minőségűek az úgynevezett „acetátos“ filterek, melyeket nagyteljesítményű szovjet gépek segítségével gyártanak. Az Olympia és Perla cigarettákkal kerülnek forgalomba. Kolozsi Ernő
