Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-01 / 51. szám, szerda
B—52-es légierödök dél-vietnami területeket bombáztak Saigon — Az amerikai B-52- es légierődök hétfő déltől kedden kora reggelig hét hullámban bombázták Dél-Vietnam Thua Thien, Quanq Nam és Kontum tartományainak különböző körzeteit, főleg az A Shau völgyét és a központi fennsíkot. A saigoni főparancsnokság kedden délelőtt nem adott hírt komolyabb szárazföldi harcokról és semmiféle tájékoztatás nein hangzott el a Kambodzsa- ban három ponton harcoló saigoni inváziós egységek hadműveleteiről. A népi felszabadító erők az ország különböző pontjain nyugtalanították rajtaütés- szerű akcióikkal a bábcsapatokat. így összecsapások voltak Da Nang és a régi császári fő-, város Hűé körül. Thieu, a dél-vietnami rezsim bábelnöke hétfőn egy vidéki katonai kiképzőtáborban magas rangú parancsnokok előtt azt a. feltevését fejtette ki, hogy a népi erők valamikor július és augusztus táján indítanak újabb nagyszabású offenzívat a korműnycsapatok ellen, hogy az amerikai választási kampány finisében érzékeny csapást mérjenek Nixon tekintélyére. A Biztonsági Tanács fenntartja a szankciókat New York — Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hétfőn este határozatot hozott, amellyel fenntartja a dél-rhodesiai fajvédő rendszer ellen 1968-ban hozott szankciókat mindaddig, ameddig az ország népe nem érvényesítheti szabadon és egyenjogúan önrendelkezési jogait. A szavazástól az Egyesült Államok és Nagy-Britannia tartózkodott és az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselője azzal indokolta ezt, hogy hazája egyszerűen „kénytelen“ Rhodesiából importálni a króm- ércet. Jakov Malik, a Szovjetunió ENSZ-fődelegátusa határozottan visszautasította az Egyesült Államok képviselőjének kísérletét, hogy koholt érveivel terelje el a BT tagjainak figyelmét a szankciók durva megszegéséről és a fajvédő Smith- rendszernek nyújtott álcázott támogatásáról. A Biztonsági Tanács legújabb határozata kimondja, hogy valamely ország törvénykezése vagy cselekvése, amely közvetlenül vagy közvetve lehetővé teszi dél-rhodesiai áruk behozatalát, aláássa a szankciókat és ellentmond a szankciók bevezetéséből fakadó kötelezettségeiknek. CSEHSZLOVÁK—LENGYEL EGYÜTTMÜKÖDES M a öt esztendeje annak, hogy a két ország között aláírták a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést, mely ily módon a 25 évvel ezelőtt Varsóban aláírt szerződés helyébe lépett. Az öt évvel ezelőtt aláírt szerződés rögzítette azokat az alapelveket, melyeket az előző szerződés tartalmazott, s melyek a két ország együttműködése és a szocialista közösség érdekei szempontjából egyaránt beigazolódtak. Csehszlovákia és Lengyelország, mint a Varsói Szerződés tagállamai és a KGST tagországai az elmúlt évek során erősítették az együttműködés szálait, s törekvésük lényege volt, hogy a szocializmus állásait megszilárdítsák. A szerződés nemcsak a politikai, gazdasági, tudományos és kulturális együttműködést fejlesztette tovább, hanem a két ország közös külpolitikai célkitűzéseit is megerősítette. Nevezetesen azt, hogy a békés egymás mellett élés elvét, melyet az ENSZ alapokmánya is tartalmaz, a felek a magukévá teszik, s kölcsönösen törekszenek a feszültség enyhítésére és a béke kilátásainak növelésére a világon. Csehszlovákia szempontjából nagy jelentősége van a szerződés azon kitételének, melyben az LNK kezdettől fogva érvénytelennek nyilvánítja a hitlerista agresz- szió termékét, a müncheni szerződést. Az együttműködés eredményeire jellemző, hogy a külkereskedelmi forgalom a két ország között 1970-ben — 1948 hoz viszonyítva — 5,5-szeresére emelkedett. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy Lengyelország hazánk harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere. Az árucsere-forgalom részaránya 8,5 százalék. A múlt év márciusában aláírt hosszú lejáratú kereskedelmi szerződés alapján ezek a kapcsolatok tovább bővülnek. Ily módon az elkövetkező években az árucsere forgalom 80 százalékos növekedésével számolnak. A két ország közötti politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok tehát azt bizonyítják, hogy a barátság és együttműködés negyedszázados elvei kiállták a próbái. Ezek a kapcsolatok a két ország számára éppúgy, mint a szocialista közösség szempontjából egyaránt előnyösek. —dz— NIXON NYILATKOZATA KÍNAI LÁTOGATÁSÁRÓL Rahman miniszterelnök elindult Moszkvába Jordán küldöttség Bangla Deshben 1972. III. 1. Dacca — A szovjet kormány meghívására Mudzsibur Rahman sejk, Bangla Desh miniszterelnöke kedden 18 tagú kísérettel Moszkvába utazott. A bengáli kormányfő ma érkezik a szovjet fővárosba. Mudzsibur Rahman csak az indiai Calcuttában járt, amióta átvette a Bangla Desh kormányának vezetését. Második külföldi útja most a Szovjetunióba vezet. Ez a tény is aláhúzza, milyen nagyra értékeli a fiatal bengáli állam azt a segítséget, amelyet a Szovjetunió az indiai-pakisztáni háborúban, majd az újjáépítés munkájában nyújtott. Dzsidda — Az iszlám közösség megbízásából „sürgős küldetést“ bonyolított le Bangla Deshben egy malaysiai delegáció. Az egyiptomi MENA hírügynökség szerint ez az első eset, hogy az — általában Pakisztánnal szolidáris — iszlám országok küldöttséget menesztettek a fiatal —• elvileg testvérországnak számító — bengáli államba. A malaysiai küldöttség Dac- cában Mudzsibur Rahman miniszterelnökkel tárgyalt, majd küldetése befejeztével kedden, a szaúd-arábiai Dzsiddába érkezett, hogy az iszlám országok itt megnyíló külügyminiszteri értekezletének tájékoztatást adjon arról, mit végzett Bangla Deshben. Washington — „Nem volt semmiféle titkos megállapodás, nem volt semmiféle diplomáciai kétértelműség és nem adtunk fel semmit barátaink iránt vállalt elkötelezettségeinkből“ — jelentette ki Nixon elnök egyhetes kínai látogatásáról hazatérve az Andrews légitámaszpont hangárában összegyűlt 5— 6000 főnyi közönség előtt. Az elnök üdvözlésére Agnew alelnökkel az élén kivonult az egész amerikai kabinet, megjelentek a vezérkari főnökök és a kongresszus vezetői is. Ott voltak a diplomáciai képviseletek vezetői, kivéve James Shen nagykövetet, a Csang Kaj-sek rezsim távollétével tüntető képviselőjét. Nixon elnök rövid repülőtéri beszédében összegezte a kínai vezetőkkel folytatott tárgyalásainak eredményeit, amelyeket — mint hangoztatta — „kellő távlati megvilágításban“ kell vizsgálni. Tokio — Amit a japán ellenzéki pártoknak éveken át nem sikerült elérni, a kínai—amerikai közös közlemény sokkhatása egycsapásra kikényszerítette Szato miniszterelnökből. Szato kijelentette a parlamentben, a Kínai Népköztársaság integráns részének tekinti Tajvant és elfogadja a békés együttélés öt alapelvét a japán—kínai kapcsolatok rendezésének alapjaként. A japán kormány, feltehetően üzleti körök nyomására, kész levonni a megfelelő következtetéseket abból az új helyzetből, amelyet a kínai—amerikai kiegyezés idézett elő Délkelet- Ázsiában. A látogatás elsődleges célját az elnök „az érintkezés helyre- állításában“ jelölte meg, s legfőbb eredményként“ a további kapcsolattartás eljárásmódjának lefektetését“ emelte ki. A vietnami háborúról az amerikai elnök nem tett említést. lett élés elvét, a Zseminzsibao- ban, egyszeriben Mao-idézettel bizonygatják most ennek létjogosultságát. A két fél ugyanis megállapodott abban, hogy „tekintet nélkül társadalmi rendszerére, minden országnak az A pekingi csúcs összes állam szuverenitása és területi sérthetetlesége, a más államokkal szembeni agresszióról való lemondás, a más államok belügyeibe való be nem avatkozás, az egyenjogúság, a kölcsönös előny és a békés egymás mellett élés elveire kell építenie kapcsolatait.“ Csak üdvözölni lehet, ha a két állam kölcsönös kapcsolataiban ezek a realitások helyet követeltek. Ahogy még abbap sincs semmi különös, hogy az amerikai elnök r- bár nincs diplomáciai kapcsolat a két ország között — kész volt mosolygós arcot mutatni azoknak, akiket a hivatalos amerikai proga- ganda éveken át csupán kommunista felforgatóknak, hata- lombitorlóknak titulált. S hogy az imperialista papírtigris még barátságosabbnak tűnjön, a mosoly-diplomácia jegyében Nixon a bölcselkedő Mao-t sem felejtette el idézni: „Oly sok égbekiáltó tennivalónk van, s minden tennivaló sürgős. A világ forog. Az idő múlik, ki kell használni minden napot, minden órát“. A költészeten túl a készség és a törekvés két tárgyalófél között természetes, magától értetődő. Ahogy természetes a kapcsolatok rendezése is, vagy a rendezés feltételeinek megteremtése. Hisz a világ természetes dolgának tartjuk azt is, hogy Nixon májusban Moszkvában a szovjet vezetőkkel tárgyal majd. Mindez kedvező lehet, ha a világbéke ügyét és a feszültség enyhülését szolgálja, tehát ha a béke és biztonság érdekei húzzák alál A pekingi látogatás kísérőzöngéi azonban óvatosságra intenek, s a világ ma úgy teszi fel a kérdést: az elvontan pozitívnak értékelhető eszmecsere mögött milyen titkos szándékok és megegyezések húzódnak, s ez ki, vagy kik ellen irányul. Igaz, a közös közlemény gondosan leplezi a tárgyalások lényegét, a valós tények azonban nyilvánvalóvá tették már eddig is az amerikai imperializmus szándékait: szembeállítani egymással a szocialista országokat, gyengíteni a forradalmi és antiimperialista világmozgalmat, s biztosítani saját nagyhatalmi pozícióit a világban. Ebben a megvilágításban tehát a délkeletázsiai lehetőségek kipuhatolá- sának szándéka a második helyre csúszik. A látszat-objektivitások hallatán az sem téveszthet meg bennünket, hogy Indokína, vagy Korea kérdésében a közlemény a felek eltérő álláspontját tükrözi. Az indokínai népek harci feltételeinek alakulása ugyanis megmutatja a jövőben, miben állapodtak meg Peking- ben. Mindenképpen figyelmet érnéhány sorban VARSÓ Ivan Jalcubovszkij marsall, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka és Szergej Styemenko hadseregtábornok, az egyesített fegyveres erők törzsének főnöke látogatást tett Poznanban. MANUEL PEREZ QUERRERO, az Egyesült Nemzetek kereskedelmi és fejlesztési szervezetének (UNCTAD) főtitkára Moszkvába érkezett. 48 ÓRÁS általános sztrájk kezdődött Argentínában. A munkások a munkabérek emelését, a kollektív szerződések megkötését és a politikai foglyok szabadonbocsátását követelik. A7. argentin kormány a sztrájkot törvényellenesnek minősítette és katonákat küldött az ország valamennyi kulcs- fontosságú pontjára. MÁSODSZOR is elhalasztották az amerikai Pioneer—10 űrrakéta felbocsátását hétfőn éjszaka. A halasztás oka a földfelszín felett mintegy 14 000 méter magasságban száguldó szélvihar volt. ISMÉT BEZÁRTAK hétfőn a madridi egyetem bölcsészkarát. Az intézkedésre azt követően került sor, hogy fegyveres rendőrök törtek a diákok egy tiltakozó gyűlésére és az egyetemisták ellenálltak. A hírek szerint több diákot és egy egyetemi tanárt is letartóztattak. STEFAN STANISZLAWSZKI, a lengyel külügyminisztérium főosztályvezetője hétfőn Helsinkiben megbeszéléseket folytatott Richard Tötterman finn külügyi államtitkárral az európai biztonsági értekezlet előkészítéséről és a lengyel—finn kapcsolatokról. A JUGOSZLÁV kormány múlt heti ülésén bizonytalan időre meghosszabbította az eredetileg március 1-ig bejelentett árrögzítést. Ezezl egyidejűleg hozzájárult több árucikk, így az étolaj, a növényi zsír, a margarin, a déligyümölcs, a fűszer, a szárított hal és a behozatali takarmány árának bizonyos emeléséhez, összhangban a kormány hosszabb távra meghatározott árpolitikájával. Wilson vádjai demlő azonban, hogy a megbeszélések idején sem szünetelt Indokínában az amerikaiak gyilkos öldöklése, mintegy „aláfestve“ a tárgyalásokat. S a szokatlan kirohanásairól ismert kínai sajtó most mindezt „udvariasan“ elhallgatta. A közeledés és az elégedettség hallatán ugyanakkor jogosnak tűnik Fulbright szenátor megállapítása: mivel a vietnami háborút eredetileg „Kína feltartóztatásának“ jelszavával adták el az amerikai közvéleménynek, az amerikai elnök kínai látogatása után nincs többé semmi mentség, vagy ürügy a háború folytatására. A diplomáciai kapcsolatok nélküli állandó diplomáciai érintkezések fenntartásáról, valamint a tudományos, újságíró és sportkapcsolatokról, illetve a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséről hozott megállapodás kétségtelenül, eredmény, Nixon- nak azonban a választási harc szempontjából elsősorban arra volt szüksége, hogy megjelenjen a Mennyei Birodalom kapujában ... t E s ha a világ szkeptikusan, fenntartásokkal fogadja a „hosszú menetelés“, a többszakaszos folyamat beindítói motívumait, teszi ezt elsősorban azért, mivel nehezen tudja megérteni, mi az oka annak, hogy az a kínai zenekar, mely a Csou En-laj rendezte fogadáson olyan tökéllyel játszotta az amerikai dalokat, az orosz dalokat lassan egy évtizede nem akarja megtanulni ... FÚNOD ZOLTÁN London — Harold Wilson, az angol munkáspárt vezére, hétfőn este televíziós beszédében támadta a konzervatív kormány politikáját. Heath miniszterei- nök vasárnapi televíziós beszédére reagálva Wilson rámutatott arra, hogy a kormány a felelős a szén- és áramellátási válságért. A polgári ellenzék vezetője elsősorban Heath-ot vádolta a Nagy-Britannia-i inflációért. Ami a szénbányász sztrájkot illeti, Wilson hangsúlyozta: annak a kormánynak, amelyik felszólítja az üzlet- és pénzembereket, hogy tevékenykedjenek szabadon és önállóan a maguk hasznára, „nincs erkölcsi alapja önmegtartóztatást követelni a szegénység csapdájában vergődő, rosszul fizetett munkásoktól“. Heves tüntetés Párizsban Párizs — Legalább tíz személy kórházba került és harminchármat letartóztattak a Renault-gyárnál lelőtt Pierre Overney meggyilkolása ellen tüntető szélsőbaloldali csoportok és a rendőrség hétfő éjszakai összecsapása során. Mintegy húszezren vonultak fel Párizs utcáin Jean Paul Sartre, a neves filozófus és Simone de Beauvoir írónő vezetésével. A tüntetés végcéljánál rendőrök várták a felvonulókat és felszólították őket, hogy oszoljanak szét. Sartre, Simone de Beauvoir és mintegy tízezren engedelmeskedtek a felszólításnak, a többiek azonban barikádokat emeltek és egyórás csatát vívták a rendőrökkel. A Renault-gyár őrét, aki pénteken agyonlőtte Overneyt, vasárnap gyilkosság vádjával letartóztatták. Kínai—amerikai kapcsolatok N ixon elnök pekingi útjáról visszatérve szükségesnek tartotta ismételten megerősíteni: az Egyesült Államok nem kötött titkos megállapodást a kínai vezetőkkel, s továbbra sem adja fel szövetségi kötelezettségeit. S hogy ez a megnyugtatás mennyire meggyőző, arra talán elég a tajvani nagykövet magatartását említeni, aki tiltakozásul a közös közleményben országát érintő kitétel miatt, nem jelent meg a repülőtéri fogadáson. Egyébként is szinte a nemzetközi sajtó egyöntetű megállapítása, hogy a közös közlemény „nesze semmi, fogd meg jól“ megfogalmazású kitételei, általánosságai nemcsak homályosak, de a lényeget is elkendőzik. Többek között azt — hogy az említett példánál maradjunk —, ha már az Egyesült Államok hajlandó volt Tajvant Kína részének elismerni, s ezzel negyedszázados politikáját felrúgni, mi volt az ellenérték, amiért ezt tette. Aligha hihető ugyanis, hogy csupán az ellentéteket tisztázták a több mint 30 órás megbeszélésen. Azt egyébként csak üdvözölni lehet, hogy Nixon egyszeribe magáévá tette a szocialista országok negyedszázada vallott egy-Kína elvét, s bár az amerikai haderőt meghatározatlan ideig még ott álioinásoztatja, elvben azonban elismeri: „az összes kínai számára csak egy Kína létezik, s Tajvan Kína része“. Sőt, azt sem lehet kifogásolni, hogy maguk a kínaiak, akik egyébként eddig árulásnak tekintették a békés egymás mel-
