Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-21 / 68. szám, kedd
O J FILMEK (cseh) Sokatmondó cím — kifejezi az egész film lényegét és eszmei mondanivalóját. Az ember nincs egyedül — igen, a szocializmusban, az új társadalmi viszonyok közt élő ember nincs és nem is lehet egyedül, nem maradhat magára, mert kerüljön akár a legválságosabb helyzetbe is, társai nem hagyják cserben, segítségükre számíthat. Ez az alapgondolata Josef Mach cseh rendező legújabb filmjének, melyben a főhős határhelyzetbe kerül. Ez a szituáció az alkotó számára lehetővé tette, hogy mélyrehatóan ábrá zolja az egyén jellemét és tulajdonságait. A film főhőse, Král mérnök az ötvenes évek ben összeütközésbe kerül a törvénnyel. Az első képkockák, az indítás láttán a néző már-inár bűnügyi történetet sejt az események hátterében, csakhogy a film fokozatosan más jelleget ölt: elemzi a főhős lelkivilágát, s ezen keresztül bemutatja a történet többi szereplőjét is. Reflektorfénybe állítja Jostová mérnököt, Král munkatársát, a7 ízig-vérig kommunistát, aki akaraterejével, megfontoltságával, gerinces magatartásával egy típus megtestesítőjévé válik. Ö az, aki — tudatosítva az emberi kapcsolatok szükségességét — megtalálja az utat az emberhez, hogy akkor nyújtson neki segítséget, amikor annak a legnagyobb szüksége van rá A filmnek végül is ez a motívuma terebélyesedik, s válik meghatározóvá és a mű gondolati súlypontjává. A film, jóllehet nem mentes a hibáktól (helyenként kissč vontatott, túlrészletez kevésbé lényeges részeket, egy-egy sze replő jellemábrázolása elnagyolt), mégis figyelemreméltó alkotás, éspedig nemcsak számos pozitívuma, hanem kiváltképp eszmei mondanivalója te- szi azzá. S ebben rejlik időszerűsége, ez az az új színfolt, mellyel gazdagította a hazai filmtermést. A mélyen elkötele zett cseh lélektani dráma mondanivalójával a párt XIV. kongresszusának programjáért száll síkra, hiszen fezen célkitűzések szellemében fogant: az emberek közti új szocialista kapcsolatok ábrázolását helyezi előtérbe. A film főszerepét Zdenék Kampf játssza; meggyőzően érzékelteti a határozatlan, kissé ingatag ember típusát. Partnere Ji'rina Svorcová, aki Jostová mérnök megtestesítőjeként szinte azonosult a szereppel Rajtuk kívül jó teljesítményi nyújtott Jirí Sovák és Jan Li- bíček. Az ember nincs egyedül című cseh film egyik jelenete. ÉLETÜNK LEGSZEBB ÉVEI (amerikai) Több mint 25 évvel ezelőtt, közvetlenül a második világháború befejezése után készült Wiliam Wyler filmje, az Életünk legszebb ével. A háborút követően az amerikai filmgyártás csak úgy ontotta a kommersz-filmeket és ezekkel árasztotta el a világ filmpiacát. Az elüzletiesedett filmgyártási viszonyok közepette tört felszínre azoknak a rendezőknek a gárdája, akik megjárták a „hadak útját“, a saját bőrükön tapasztalták a háború embert elaljasító szörnyűségeit. Ilyen szomorú háborús tapasztalatok és élmények alapján — a többi amerikai rendezővel ellentétben — más nézőpontból látták a világ eseményeit s közelítették meg a problémákat. William Wyler is a háborúból visszatért katonák egyike volt, aki a filmet elkészítve kijelentette, a háború megtanította őt, hogy másképpen lássa a világot s csak a háborúban szerzett tapasztalatok alapján sikerülhetett ilyenre a filmje. A rendező nyíltan feltárja a háború utáni Amerika szociális, etikai és társadalmi problémáit. Realista ábrázolásmódot választva, három háborúból visszatért amerikai katona sorsán keresztül meggyőzően kifejezésre juttatja háborúellenes magatartását. A rendezőnek remekül sikerült megrajzolnia az amerikai élet realitásait, a visszatérők csalódottságát és kiábrándultságát. Párhuzamot von a katonák képzeletében élő Amerikáról és a valódi Amerikáról. A film annál érdekesebb, hogy mindhárom főszereplője más-más társadalmi osztályt képvisel. Kitűnő a színészek — Frederic March, Myrna Loy, Teresa Wright, Dany Andrews, Harold Russel — játéka, akik teljesítményükkel jól segítették a rendezőt szándékainak megvalósításában. —t— CSONTVELŐ A MÉLYHŰTŐBEN A tudományos kutatókat sok-sok év óta foglalkoztatja a csontvelő-átültetés problémája. A beható tudományos kutatás eredményeként ma már a világ számos klinikáján, kórházában végeznek ilyen orvosi beavatkozást bizonyos súlyos vérképző-szervi megbetegedésben szenvedők életének megmentésére. A módszer szélesebb körű elterjedését azonban az akadályozza, hogy a vérrel, elkülönített szervekkel, szövetekkel ellentétben, a csontvelő konzerválását és biztonságos tárolását eddig nem sikerült megoldani, már pedig a szükséges pillanatban nehéz olyan csontve lő-adót, donort találni, akinek csontvelője megfelel az adott immunológiai követelményeknek, vagyis alkalmas az átültetésre. Sokáig úgy tűnt, hogy a csontvelő-sejteket nem lehet mesterséges körülmények között élet- képességük súlyos károsodása nélkül tárolni. Georgij Karanov szovjet kutató már az 1940-es években megkísérelte a csontvelőt plusz 8—10 C fokos hőmérsékletre lehűtve tárolni, de a sejtek legkésőbb az ötödik-hatodik napon elpusztultak. Ez a balsiker azzal magyarázható, hogy a sejtek a mesterséges tápkörnyezetben is folytatják élet- tevékenységüket, vagyis megöregszenek és elhalnak. Ez adta a gondolatot a kutatóknak, hogy megpróbálják a csontvelősejteket lehűteni, s ezzel mesterséges téli álomra kényszeríteni. Hiszen régóta tudják már, hogy bizonyos organizmusok alacsony hőmérsékletre lehűtve, megszüntetik élettevékenységüket, de újra a normális hőmérsékletre felmelegítve őket, ismét folytatják normális élettevékenységüket. Ilyen képességgel rendelkeznek például a magvak, a spórák és bizonyos mikroorganizmusok is. Egészen másképpen viselkednek azonban a magas szervezettségű sejtek: a mélyhűtés sztéroncsolódásukkal jár, mert a sejtekben jégkristályok keletkeznek, legfőképpen pedig a fehérjék megfordíthatatlan koagulációja, kicsapódása megy végbe. Ezért mesterséges téli álomba kényszerítésükre csak megfelelő védelemmel lehet gondolni. Kezdetben a kutatók azon a véleményen voltak, hogy erre a célra a glicerin a legmegfelelőbb, mert nem alkot kristályokat, leszállítja az oldatok fagypontját és ezzel védi a sejteket. Kiderült azonban, hogy nagy mennyiségű glicerinnek a szervezetbe való bejuttatása kifejezetten káros, így az ilyen módon tárolt csontvelőt gondosan ki kellett mosni 'az átültetés előtt. A kijevi hematológiai és vértranszfúziós kutatóintézetben végzett kísérletek során kiderült, hogy a polivinil-pirrolidon a legalkalmasabb konzerválószer a csontvelő tartósítására. Ezt a szintetikus anyagot — helyesebben ennek oldatát — a sebészetben vérplazma-pótlóként használják. Az ukrán kutatók által kikísérletezett poli vinil-pirrolidon-glikóz-antibiotikum-vérszér um és heparin keverék kitűnő védőanyagnak bizonyult a csontvelő-sejtek konzerválására. Az ukrán kutatók pontosan menetrend szerint két fázisban hűtik le a védőközegbe helyezett csontvelőt. A konzervált csontvelőt tartalmazó ampullákat azután mínusz 196 G fokos folyékony nitrogénben két évig tárolhatják. Az állatokon végzett kísérletek után nemrégiben már megkezdték ennek a klinikai kipróbálását is. A konzervált csontvelőt tartalmazó „csontvelőbankok“ létrehozása óriási jelentőségű lépés. Segítségükkel hatásosabban kezelhetők bizonyos vérképző-szervi és rosszindulatú daganatos betegségek. A „csontvelő-bankokban“ mindig rendelkezésre állhat az azonnali orvosi beavatkozásokhoz szükséges, immunolőgiailag megfelelő csontvelő, s a „csontvelő-bankok“ ki is segíthetik egymást, hiszen a mélyhűtött csontvelő nagy távolságokra szállítható is. Ezen a módon tehát a központi készletből a helyszínre szállított konzervált csontvelő áegítségével a jövőben bármelyik kórházban elvégezhetik majd az életmentő beavatkozást. „INTELLIGENS" SZÁMÍTÓGÉPEK Az emberiség régi álma olyan gépek szerkesztése, amelyek az ember intelligenciájával rendelkeznek. Az első digitális számítógépek sikere arra mutatott, hogy ez az álom megvalósul, de hamarosan kiderült, hogy a számítógépek teljesítménye a legprimitívebb élőlények agyműködését sem közelíti meg. Ezért a számítógép-központok vizsgálni kezdték az emberi és gépi rendszerek közötti eltéréseket és hasonlóságokat abból a célból, hogy megpróbálkozzanak biológiai irányelvekre épített számítógép készítésével. Sok modell készült az idegsejtek organizációjának mintájára, de ezeket eddig a gyakorlatban nem lehetett megvalósítani. Most azonban a helyzet kezd megváltozni a viszonylag olcsó mikroáramkörök megjelenésével, amelyek hatalmas mennyiségű funkció ellátására képesek. MIKROÄRAMKÖRQK Egy angol egyetem kutató-laboratóriumában már kifejlesztettek olyan mikroáramkört, amely funkcionálisan leutánozza a neuront, azaz az idegrendszer alapvető szerkezeti és működésbeli egységét. Háromszáz ilyen mikro-áramkört sikerült egy 2 mm átmérőjű szilícium-lapkára elhelyezni, és ezeket egy kis, 80 elemes gépben oly sikerrel alkalmazták, hogy már folyik egy 1000 mikro-áramkörös számítógép tervezése. Az új gép alapvetően eltér a szokásos számítógépektől, amennyiben teljesen példák alapján programozható, és néhány példa alapján általánosításokra képes. Az emberi agyhoz hasonlóan memória-kapacitása elosztott rendszerű, és vaiameny- nyi memória-elem egyidejűleg utasítható. Ebből származik a számítógép rendkívüli sebessége: néhány másodperc alatt elvégez olyan feladatot, amelyet a mai legnagyobb sebességű gépek 16 óra alatt végeznek el. Ez a tervező- mérnökök számára olyan szabályozási és adaptációs lehetőséget biztosít, amely a legmerészebb elképzeléseket is túlszárnyalja. Az alaszkai olaj A Humble Oil texasi vállalat a 150 000 tonnás Manhattan tartályhajót jégtörő páncélzattal láttatta el, hogy az ún. északnyugati átjárón felderítő utat végezzen az alaszkai olaj szállítást lehetőségét kutatva. Az Alaszkában feltárt sok milliárd tonna „édes" olajról mesébe illő hírek terjedtek el. („Édes“ olajnak nevezik a kénmentes vagy minimális kéntartalmú olajokat, „savanyúnak“ pedig azokat, amelyeknek számottevő kéntartalmuk van.) Több éves huzavona után az alaszkai olajterű- letek kiaknázási jogát végre kiadták, és az egymással versengő vállalatok 900 millió dollárt fizettek Alaszka kormányának az elnyert jogokért. Tulajdonképpen ekkor indult meg a szállítási lehetőségek felmérése. Számolva az északnyugati átjáró nehézségeivel, érthető módon az összes további szállítási lehetőséget megvizsgálták. A távvezeték az olajmezőkről a kanadai határig 900 millió dollárt emésztene fel, ami egymagában 18 jégtörő-szupertankhajó költségének felel meg. A szállítás másik lehetősége: a Panama csatorna igénybevétele. Ez esetben az alaszkai olajmezőkről pl. New York ig a szállítási távolság 15 700 km, szemben az északnyugati átjáró 7200 kilométerével. A sarkvidéki éghajlat és a szállítási nehézségek ellenére szakértők szerint az alaszkai olaj kitermelése olcsóbb lesz az USA-beli olajénál. HOGYAN „TANUL" A SZÁMÍTÓGÉP? Az új számítógépbe az információt egy „retina“ (ideghártya) viszi be, amely több mint 4000 „receptorból“, tehát párhuzamos bemenő vezetékből áll. Ezek mindegyikében saját stabil memória-elem van. A „tanítási“ periódusban a számítógépnek több kézzel írt számjegyet, például az ötös számot lehet megmutatni. Mindegyik szám receptor-csoportot vezérel, és ugyanakkor egy „tanító“ Impulzust ad egy különálló áramkörre, amely valamennyi memória-elemet kinyitja az információ befogadásának lehetővé tételére. Ilyen módon azok a receptorok, amelyek „látják“ a számnak egy elemét, memória-elemüket nagyobb feszültségű állapotba hozzák. Néhány tanítási periódust lejátszva különböző kézzel írt ötösökkel, a gép memóirájában összetett kép alakul ki, s ez olyan ötös felismerését is lehetővé teszi, amely nem szerepel a tanítási sorozatban; ilyen számjegyet a retina elemeinek konglomerátumaként lát a számítógép. Valamennyi receptor, amely a számnak egy elemét látja, olyan jelet állít elő, amely a hozzákapcsolt memóriaelembe jut. Ha a memória-elemben már van információ, akkor nyugtázó jel jön létre. Ha elegendő számú memória-elem kap ilyen vezérlést, akkor a bemenő és tárolt mintavételi adatok eléggé egyeznek ahhoz, hogy a szám azonosítása megtörténhessen. Amint említettük, mindegyik receptornak megvan a saját memória-eleme, de abból a célból, hogy maximális információt nyerjünk a retina- „mintából“, nem csupán a bemenő jeleket, hanem azok elrendeződését is figyelembe vesszük. Például az egyik mikroáramkörnek négy bemenő vezetéke van, tehát összesen 16 bináris minta jöhet szóba, és kapuzó áramkörök szolgálnak arra, hogy mindegyik minta saját memória-regiszterébe jusson. Ilyen rendszerű „tanuló“-áramkör az emberi agy vizuális adatfeldolgozó-képességének hatékony funkcionális modellje még egyszerű, egyrétegű áramkör esetén is. A retinához hasonlóan nagytömegű vizuális információsorozatot képes egyetlen koncepcióvá redukálni annak eldöntésére, hogy a látott tárgy egyezik-e a „megtanult“ tárggyal. VISSZACSATOLÁS Az áramkör képességei még tovább is fejleszthetők visszacsatolás alkalmazásával. A neurális visszacsatolás valószínűleg lényeges része az agyi folyamatoknak, hasonlóan ahhoz, hogy komplex visszacsatoló hurkok szabályozzák a test hőmérsékletét és vérnyomását. A „tanuló“ áramkörben oly módon létesítenek visszacsatolást, hogy mindegyik memória-elemet összekötik egy kimeneti retinával, amelyre ráviszik a bemeneti minta modelljét. A memória-elemekből a bemeneti retinához visszamenő vezetékek a bemenő vezetékkel együttesen azt eredményezik, hogy a bemeneten már jelenlevő minta megerősödik a visszacsatoló hurkon való végighaladás folyamán, és megnövekedett tisztasággal jut felszínre. A visszacsatoló hurok arra is képes, hogy a kimeneti képet fenntartsa, miután az eredeti jel már megszűnt. Ez szolgálhat a rövid-idejű memória magyarázatára. A kimenő kép romlik és részletei eltűnnek a bemenet megszűnésekor, pontosan úgy, mint a rövid-idejű biológiai memória esetében. Az új számítógép teljesítőképessége ma még nem becsülhető fel. Elképzelhető, hogy a biológiai elvek alapján felépített elektronikus áramkör-rendszerek végül is lehetővé fogják tenni a tudatosság természetének megismerését. 1972. (II. 21. AZ EMBER NINCS EGYEDÜL
