Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-20 / 67. szám, hétfő

A pszichológus—a pult mögött Nem ellenfelek — barátok a pu It két oldalán 1972. III. 20. Önkiszolgáló bolt, csúcsfor­galom. Tülekedés a kosarakkal, sorállás a pénztár előtt. Meg­szokott kép. Hirtelen hangos lárma vonja magára a vásárlók figyelmét. A boltvezető tolvajt fogott. Csokoládétáblákat húz elő egy kamaszfiú kabátja alól, aki lángra gyúlt arccal, zavar­tan áll leleplezője előtt. A vá­sárlók egy része közömbösen továbbhalad, a többiek a rajta­kapott bűnös körül csoportosul­nak. Néhányan szidni kezdik a mai fiatalokat, akik „mind akasztófára való tolvaj huligá­nok“. Egyszerre hatalmas ter­metű, nagy hangú asszonyság tör át a gyűrűn. — Én ismerem ezt a fiút — rikácsolja dühtől vörösen. — A múlt héten a Lehel téri piacon is ez ólálkodott körülöttem, s lopta ki a pénztárcát a kosa­ramból! ... Felforrósodik a légkör a fiú körül, többen erélyesen köve­telik, hogy a boltvezető hívjon rendőrt. Ekkor azonban várat­lan fordulat következik. Mar­káns arcú, ősz hajú férfi kér figyelmet: Király József, a KERORG (a Belkereskedelmi Minisztérium szervezési intéze­te) pszichológiai laboratóriumá­nak vezetője, aki elnézést ké>r á szituációért, de a fiú nem tol­vaj. Felkérésre vesz részt ab­ban a munkában, amelynek cél­ja a bolti tolvajlások körül ki­alakuló pszichózis tudományos tanulmányozása. A tömeg kissé meglepetten, szó nélkül széledni kezd, csu­pán a kardos asszonyság támad most már a kutatócsoport veze­tőjére — amiért „félrevezették őt.. i.FÜTÖSZALAG“ — VEVŐKBŐL Hogyan került a pszichológus a kereskedelembe? — erről be­szélgetünk Király Józseffel. — Mindenki járt már áruház­ban, ünnep előtti csúcsforgalom­ban — magyarázza Király Jó­zsef. — Ilyenkor előfordul, hogy egy-egy eladónak naponta 600—700 vevővel kell foglalkoz­nia. Az eladók munkája néha még kevésbé forgalmas idő­szakban is jelentékeny idegi­szellemi megterhelést jelent. A csúcsforgalom azonban időn­ként valóságos stresszhelyzetet teremt, s a kereskedelem irá­nyító szerveinek, de a vásárló- közönségnek sem közömbös, hogy milyen a kereskedelmi dolgozók idegi tűrőképessége ilyen feszített helyzetben. — Amikor egy gyárban a fu­tószalag sebességét beállítják, természetesen figyelembe ve­szik a munkaműveletek elvég­zéséhez szükséges időtartamot. Ha azonban fokozatosan növe­lik a szalag sebességét, bizo­nyos határon túl a dolgozóknál — idegi tűrőképességüktől füg­gően — előbb-utóbb neurotikus tünetek, kisebbfajta idegössze­omlás jelei mutatkoznak. Nos, a vevők felgyorsult „futószalag­ja“ csúcsforgalom idején ha­sonló, feszített „időkényszert“ jelent az eladóknak. Az áruházi dolgozókra a szeszélyes és változékony mun­katempó jelentős neurotizáló tényezőként hat. A csúcsforga­lom sztresszét pedig csak olyan dolgozók képesek elviselni, akik testileg és idegileg „za­varvédettek“. De hogyan lehet megállapí­tani, hogy azok, akik ezt a pá­lyát választják, fenn tudják-e tartani idegrendszerük egyen­súlyi állapotát akkor is, ha fo­kozottabban megterhelő, irritá­ló környezeti hatások érik őket? ÁRULÓ JELEK A BORON — Több mint fél évszázada az élő szervezet elektromossá­gának neves kutatója, a fran­cia Féré érdekes esetre figyelt fel. Amikor egy asszony bőré­nek elektromos, úgynevezett statikai töltését vizsgálta, fel­tűnt neki, hogy a töltés az asz- szony érzelmi-idegi állapotától függően változik. E véletlen epizód nyomán nyílt meg az út egy új kutatási irány, a pszi- chogalvanikus bőrreflextan fej­lődése előtt, amely felbecsül­hetetlen segítséget nyújt a pszi­chológusok munkájához. A mo­dern lélektani laboratóriumok­nak ma már nélkülözhetetlen műszere a pszichogalvanoszkop, amely a bőrreflexek alig érzé­kelhető változásainak regisztrá­lásával jelzi, ki milyen érzé­kenységgel reagál a környezeti ingerekre, milyen fokú a tűrő­képessége különösen feszített, stresszhelyzetekben. — E mérési lehetőségeket el­sősorban a pályaalkalmassági vizsgálataink során hasznosí­tották. A jelöltek egy részét — másfajta tesztvizsgálatok mel­lett — pszichogalvanoszkóppal is tanulmányozzuk. A kereske­delem és dolgozóink közös ér­deke, hogy aki neurotikus, az lehetőleg ne kerüljön a keres­kedelem területére, különösen ne olyan posztokra, ahol gya­kori a stressz-szituáció. MI TÖRTÉNT A CORVINBAN? — Laboratóriumunk másik fontos feladata a kereskedelmi munka tárgyi, személyi, szerve­zeti körülményeinek elemzése. Vizsgálatainkat vállalati felké­résre, például a Centrum Áru­házak vezérigazgatójának meg­bízásából végeztük. Munkacso­portunk csaknem húsz áruházát keresett fel, s a vizsgálati ered­ményeink alapján összeállított közel százoldalas jelentésünk olyan javaslatokat tartalmazott, amelyek megvalósítása segítsé­get nyújthat "a munkahelyek üzemi légkörének megjavításá­hoz. — Harmadik legfontosabb feladatunk az értékesítéssel kapcsolatos pszichológiai prob­lémák vizsgálata. A vevővel való kapcsolat, a vevőlélektan ismerete igen fontos a keres­kedelemben. A jó eladónak ki­csit pszichológusnak is kell lennie. Ezt ma már a kereske­delem irányító szervei felismer­ték. Több vállalatnál első lépés­ként a boltvezetőket részesítet­ték gyakorlati pszichológiai ok­tatásban, akik a tanultak sze­rint instruálták beosztottaikat is. ★ Korszerű és hasznos módsze­rek ezek még akkor is, ha jól tudjuk, hogy a kereskedelmünk­ben dolgozó több mint 450 ezer ember pszichológiai oktatása, kiképzése még hosszú időt vesz igénybe. A lényeg azonban, hogy a kereskedelmi munka ob­jektív , feltételeinek javítása (ipari kapcsolatok, bolthálózat fejlesztése stb.) mellett ma már a pszichológia tudománya is hozzásegíthet eladókat és ve­vőket, hogy azonos érdekű, egyenrangú társként szót értse­nek egymással a pult mindkét oldalán. (Ország—Világ) dozásba veszi a gépét tekintet nélkül az időre. Tudatában van annak, hogy a pontos munkától függ a pilóta élete. Molnár Imre őrvazető semmi érdekeset sem mondott magá­ról. Csak azt, hogy munkáját örömmel végzi és hálás azért, hogy katonáskodása idején megtanult valamit. „A polgári életben is jól végeztem a mun­kámat“ — jegyezte meg moso­lyogva. Elmagyarázta, hogy ne­hezen viselné el, ha valaki a szemére vetné fogyatékosságait. E:zért igyekszik legjobb tudása és lelkiismerete szerint dolgoz­ni, mind a saját, mind pedig parancsnokai megelégedésére. Egy példa a sóik közül. A gya­korlat megkezdése előtt a for­galmi osztályon kihirdették a legjobban előkészített repülőgép- ért folyó versenyt. Nem megle- petés, hogy éppen Molnár gé­pét értékelték a legjobbnak. Mint néhányszor azelőtt, most is megkapta a megérdemelt ju­talmat. —fek—i Öregbítik hírnevüket Az a tüzéregység, amelynél á pártszervezet elnüke M. Baloun alezredes, úgy mint tavaly, az idén is teljesíti a harcászati és a poli­tikai nevelés terén kitűzött fel­adatokat. A múlt évi éleslövészet­tel egybekötött taktikai gyakorla­tot kitűnő eredménnyel teljesítet­te. Ebből az egységből került ki a nyugat-csehországi kerület leg­jobb tüzérütege. Az idén hírnevük öregbítésére készülnek. Az eddigi harcászati és taktikai gyakorlatok azt igazolják, hogy igyekezetüket minden bizonnyal siker koronáz­za. Tóth Ferenc A legdrágábbat adták A múlt év végén tüzérosztályunk 50 katonája ajándékozott vért. E nemes cselekedetet az Idén is folytatjuk. Eddig mintegy 35 új véradót nyertünk meg. Egysé­günkben már többen megkapták a „Példás véradó“ jelvényt. Vajda András közlegény Harmonikus A mindennapi légiforgalom a figyelőnek egy zenekart juttat az eszébe, melyben minden hangszernek megvan a funkció- ja, a helye. A betonozott kifu­tópályán tevékenykedő emberek minden igyekezete és munká­ja egy összehangolt melódiára emlékeztet. Megvan benne a biztonságérzet, hogy minden mozdulat, minden lépés egy célt követ: biztosítani a folya­matos gyakorlatot, részt venni a légi egység harci felkészülé­sében. Ebben a munkában a pilótá­kon és a technikusokon kívül részt vesz a biztosító egység is. Ezek közé tartoznak az úgyne­vezett üzemanyagtankolók. így nevezik azokat, akik nem hiá­nyozhatnak a repülőgépek üze­meléséből. Éppen ők képezik azt a hangszert, amely a dü­börgő gépek, a szuperszónikus repülőgépek muzsikáját adják. Az üzemanyagokkal való ellátás csoportjának tagjai ennek tel­jes tudatában vannak. Önfelál­dozó munkájukért hazánk fel­szabadítása 25. évfordulójának alkalmából elnyerték a „Példás hadtápcsoport" megtisztelő cí­met. Az életben megesik néha, hogy az embereket elvakítják a sikerek, megpihennek a babéro­kon és lényegében a dicsőség­ből élnek. Am ez olyan gyorsan elhervad, mint a mezei virág­ból font koszorú. Majdnem ha­sonló sors érte az üzemanyag- tankolókat is. 1970 vége felé a kollektíva fele tartalékos lett és más parancsnokot is kapott. És ezen felül még a beszélge­tésekre is sor került. A végső döntés a csoport számára egy­általán nem volt kellemes. A bizottság ugyanis olyan javas­latot tettt hogy a kollektívától osszjatek vonják meg a megtisztelő cí­met. Nem eszik azonban a kását olyan forrón, mint ahogyan megfőzik. Az új parancsnok egybehívta a fiúkat, alaposan megvitatta velük a csoportban uralkodó helyzetet. A beavatko­zás nem jöhetett volna jobb­kor. A katonák között szocia­lista verseny bontakozott ki. A CSKP megalapítása 50. évfor­dulójának és a CSKP kongresz- szusának tiszteletére indult fel- ajánlási mozgalom kezdeménye­zője Varga István őrvezető lett. Elhatározta, hogy a kollektívá­nak segítséget nyújt, még mi­előtt tartalékba vonulna, hogy a csoport újra példás legyen. A fekete hajú őrvezető meg­tartotta ígéretét. Példamutatá­sával, a feladatok önfeláldozó teljesítésével, tanácsaival és segítségével magával ragadta a többi elvtársat is. Rövid időn belül lényegesen megjavult a szolgálat. A parancsnok is fel- lélegzett. Meg voltak elégedve a biztosító alakulat funkcioná­varga István munka közben PÉLDÁUL SZOLGÁLHAT riusai is. Jó hangulat uralko­dott a csoport körében. A szövetséges gyakorlatok al­kalmával, amikor nagy volt a forgalom, tehát az emberektől is nagyobb erőfeszítést követel­tek, a légi forgalmat üzemanya­gokkal még annak ellenére is biztosítani tudták, hogy csak fele annyi ember állt rendelke­zésükre, mint azelőtt. Es még panasz sem volt. Varga őrveze­tő például mindenütt helyette­sített, ahol csak szükség volt reá, a raktárban s a szivattyúk­nál egyaránt. Az üzemanyagtan- kolókra a légi forgalom lebo­nyolításánál nem volt semmi pa­nasz. Tehát a „hangszerek“ újra játsszák melódiájukat. Minden úgy megy, mint a karikacsa­pás. A kollektívában újra elé­gedettség uralkodik, ezen felül még örülnek a „Példás hadtáp­csoport" cím újból való meg­szerzésének. Ha majd az elő­lépett Varga tizedes leveti a katonai egyenruhát, bizonyára nem lesz olyan érzése, hogy a hadseregben eltöltött két év hiábavaló volt. —dffá— Molnár Imrét nem kényeztet­te az élet. Előbb elvesztette az apját, anyjával és két fiatalabb testvérével maradt otthon. A szövetkezetben reggeltől estig az állattenyésztésben dolgozott. Ké­sőbb, amikor elvégezte a tanfo­lyamot, a szövetkezet traktorá­nak volánja mögé került. A sok beszédre sohasem volt elég ideje. Az élet gyakran szövevényes utakon, zátonyokon és akadá­lyokon át vezet. Abban a pilla­natban, amikor átlépte a ka­szárnya kapuját — szülőföldjé­től, Dél-Szlovákiától messze —, egészen ismeretlen környezet­ben találta magát a köztársaság másik végén. Nem is sejtette, hogy a katonai szolgálat követ­kező napjai nem egy keserű pil­lanatot hoznak, de örömet is. Az első érzések vegyesek vol­tak. Csak nagyon nehezen szok­ta meg az új nyelvet. Fiatal ko­ra óta nem hallott mást, csak magyar szót. És most... Az első pillanattól kezdve szerénységgel, szívóssággal és becsületességgel hívta fel ma­gára a figyelmet. Molnár kato­na munkájára felfigyelt a re­pülőmechanikusok . tanfolyamá­nak parancsnoka is. Nem is kel­tett meglepetést, hogy a tanfo- lyainot nagyon jól elvégezte, annak ellenére, hogy nagy ne­hézségekbe ütközött a szolgá­lati nyelv — a cseh, vagy a szlovák nyelv elsajátítása. Azóta már sok víz lefolyt a Dunán. A fekete hajú és fekete szemű magyar fiú nem maradt adósa jó hírének. Életében rö­vid időn belül sok minden meg­változott. Nemcsak a szlovák és a cseh nyelvet sajátította el meglehetősen, hanem a harma­dik osztályú repülőmechanikus képesítést is megszerezte. Az elért eredménnyel azonban nem elégedett meg, többet akart. Azon igyekezett, hogy elnyer­je a második osztályú képesí­tést is. Ez nem kis cél volt. Töretlen akarattal és lendület­tel megbirkózott az elméleti szakismeretek növekvő igényei­vel is. Bármilyen nagy fela­dat volt, nem kapitulált. A parancsnok szavai szerint egyetlenegyszer sem történt meg, hogy Molnár őrvezetőt va­lakinek a kötelessége teljesíté­sére kellett volna „figyelmez­tetnie“. Munkáját örömmel és érdeklődéssel végzi. Egyszerű­en bízni lehet benne. A repülés befejezése után szó nélkül gon­Minden évben március 24-én emlékezünk meg a csehszlovák tan­kisták napjáról. Felvételünkön, két harckocsizó. (B. Černý felvétele) JSk. "H-R TO JEU® JKa JBZm ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI

Next

/
Oldalképek
Tartalom