Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-19 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó
S okat írtak már a Nyugat-Szibé- riában feltárt első gáz- és olaj- kutakról. Különösen Birjozov településen volt nagy a siker. Ezzel kapcsolatban írnak Fortuna istennőről, a kutatók útitársáról, meg különféle véletlenekről. Igen, sok véletlen eset is előfordult, de nem döntően. Gubkin akadémikus még a harmincas években bejelentette, hogy az Uraitól keletre olajmezők húzódhatnak. A vidék gyakorlati birtokbavételét késleltette a Nagy Honvédő Háború, amelynek befejeztével Nyugat-Szibéria megismerésében és birtokbavételében új szakasz vette kezdetét. Tanulmányozni kellett a terület anyagi-nyersanyagbázisát, meg kellett határozni annak méreteit, s pzt a bázist a lehető leggazdaságosabb módon ki kellett aknázni. A területi pártszervezet minden erő. feszítését e nehéz feladat megoldására fordította. A terület szempontjából 1960 történelmi jelentőségű esztendő volt. Szemjon Uruszov fúrómester — azóta a Szocialista Munka Hőse — olajkút- ja hírül adta, hogy Nyugat-Szibériá- ban, Saimban megtalálták az első lelőhelyet. Ezzel megtört a jég. Egymást követték a felfedezések, méghozzá már az első fúrás csaknem mindig sikeres volt. Szemlátomást változott a nyugat-szibériai alföld térképe. Egyre kevesebb maradt a fel nem kutatott terület. Kiderült, hogy a nyugat-szibériai alföld 1,7 millió négyzetkilométernyi területe a kőolaj és gáz szempontjából rendkívül gazdag. Ennek a kincsnek 85 százaléka a Tyumenyi területre esik. A mai napig 44 kőolaj-, 37 földgáz-, és 4 nyersolaj-gáz lelőhelyet tártak fel. Ma már senki sem fukarkodik a Jelzőkkel. Az évszázad felfedezéséről, meg arról beszélnek, hogy a hatvanas évek a szibériai kőolaj, és gázkincsek birtokbavételének esztendőiként kerülnek a szovjet ipar történetébe. Egyes lelőhelyek világviszony, latban is párjukat ritkítják. Ezzel szemben még nem lehet pontot tenni a dolog végére. A geológusok kijutottak a Kara-tenger partjára. A szárazföldi párkányzatnak itt minden esélye megvan arra, hogy a kőolaj és gáz tengeri kitermelésének övezetévé váljék. A XXIV. kongresszus irányelvei kimondják: „A perspektivikus víz alatti kőolaj- és gázlelőhelyek felderítése céljából ki kell bontakoztatni a part menti párkányövezetben a kutatási munkálatokat“. S noha a Kara- tengert illetően ez nem tartozik a legközelebbi feladatok közé, hiszen magán a kontinensen is bőven akad munka, mégsem téveszthetjük szem elől. Fokozatosan fel kell készülni a döntő lépésre. Az Északi Jeges-tenger vizei nem maradhatnak feltáratlanok. Ki kell emelni a mélyben rejlő kincseket. Beszéljünk azonban a feltárt lelőhelyekről. A nyugat-szibériai síkságnak az a megkülönböztető vonása, hogy nagy és rendkívül nagy lelőhelyek összpontosulnak ott. E térség geológiai térképét nézve elámul az ember, milyen bőkezűen és milyen bámulatos törvényszerűséggel szórta szét ajándékait a természet. Hazánkban a legnagyobb kőolaj-lelőhely Szamotlor. Közelében pedig úgy helyezkedik el Vareganszkoje, Megionszkoje, Pokacsevszkoje, Va- tyinszkoje, mint nap körül a bolygók ... Ma még lehetetlen megmondani, hány lelőhelyet fognak felfedezni a jövőben. Hiszen eddig a perspektivikus területnek csupán 15 százalékát tanulmányozták részletesenl Amikor 1962-ben felfedezték az usztybaliki lelőhelyet, mindenki úgy vélte, hogy ez lesz a szibériai kőolaj központja. Akkoriban a legnagyobb volt, kútjából naponta több száz tonna fekete arany került felszínre. Rövid idő múltán azonban a geológusok „belebotlottak“ Szamotlorba. Szamotlor egymagában képes annyi kőolajat adni, mint az e§ész tavalyi kőolajtermelés. S ma már Nyizsnyevartovszk követeli magának az elsőséget. E cím odaítélését azonban nem szabad elsietni. A geológusok állandóan kutatnak, s megtörténhet hogy hamarosan egy új, még gazdagabb lelőhelyre bukkannak. Módosulnak a fogalmak. Észak a meleg forrásává válik az ország számára. Manapság az emberek a sarkvidékre mennek a melegért. Itt, az «örökké fagyos földréteg alatt terül el a medvezsjei gázmező; több mint másfél billió köbméter tiszta metán! Mellette találjuk az urengojit, ahol a geológusok szerint sokkal több a gáz: a tízbillió köbmétert is eléri. Nem érdektelen megjegyezni: az Amerikai Egyesült Államok az alaszkai lelőhelyekkel együtt sem rendelkezik ilyen készletekkel; Pedig fel sem soroltam valamennyit. Urengojtól kissé távolabb egész csillagzatra való gázlelőhelyre bukkantak. A világviszonylatban valamennyi szupernóvának számít. A szibériai gázkincsek már most lehetővé teszik, hogy évente 700 milliárd köbmétert termeljenek ki, a közeljövőben pedig 1,5 billió köbméter gáz kitermelésére lehet számítani. Ez alig kevesebb annál a mennyiségnél, amelyet jelenleg világszerte kitermelnek. A kőolaj- és gázfeltárásnak ezek az előzetes (hangsúlyozom: előzetes) eredményei. A számok meghökkentő parádéjáról van szól De nemcsak és nem annyira a számokat kell megcsodálnunk, mint inkább azoknak az embereknek a bátorságát és önfeláldozását, akik képesek voltak a zord természettel vívott küzdelemben helytállni. Eljön az az idő, amikor a költők poémákat fognak írni a geológusokról, a fúró- és olajmunkásokról és az építőkről, a nevükhöz fűződő munkahőstettekről. Okvetlenül írni fognak az ifjúságról, amely otthagyta a nagy városokat, a kényelmes lakásokat, idejött, hogy meghódítsa Szibéria kőolaj- és gázlelőhelyeit, hogy új városokat és településeket építsen, hogy lakhatóvá tegye az egykor vad tajgát. Persze, nem mindnyájukat a szívük hozza ide. Néhányan egyszerűen azért jönnek, hogy többet keressenek. Ilyenek azonban kevesen vannak. A fiatalok meggondoltan és hosszú időre költöznek Szibériába. Itt járják ki az élet nagyszerű iskoláját. A legközelebbi jövő hallatlan fellendüléssel kecsegtet, öt-tíz évvel előrenézve kibontakozik előttünk a gigantikus átalakítások képe. A kőolaj- termelés 1975-ben el fogja érni a 120 —125 millió tonnát. A Szovjetunió kőolajtermelésében a növekedés 60 százalékát a tyumenyi lelőhelyeknek kell biztosítaniuk, és az ötéves tervidőszakban 370—380 millió tonna kőolajat és 100—110 milliárd köbméter gázt kell szántaniuk a népgazdaságnak. A tyumenyi terület északi részén meggyorsul a hatalmas gázlelőhelyek kiaknázása, megkezdődik Tobolszk- ban egy óriási petrokémiai komplexum kiépítése. Üzembe helyezik a szurguti körzeti erőmű gépegységeit; megindulnak a vonatok az újonnan épített pályákon. Repülőgépről az ember szeme elé tárul az Ob-mellék új tájképe. A tajgát vasútvonalak szelik át. Az áramvezetékek támpillérei messze benyomulnak a tajga mélyére, s elviszik a tyumenyi hőerőmű áramát az olajmezőkre. A Punga—Szeröv—Nyizs- nyij Tagil—Perm között húzódó gázvezeték vonalai átszelték a mocsarakat és a folyókat, kőolajat szállító fővezeték köti össze Saimot Tyu- mennyel. Uszty—Balikot Omszkkal, Szurgotot Nyizsnyevartovszkkal. A tyumenyiek jelentősen hozzájárultak a hazai geológia fejlesztéséhez, elsősorban pedig a kőolaj és a gáz feltárásának elméletéhez és gyakorlatához. Kialakult a tyumenyi geo- lógia-feltáró iskola, amely kidolgozta saját tudományos kutatómódszereit. A szibériai geológusok egész nemzedéke nevelkedett fel. Olajbányászok egészítették ki a munkásosztály sorait, felnőttek a vezetők és szakértők. Segített és segít a Szovjetunió Tudományos Akadémiája, annak szibériai tagozata, az ország tudományos kutató, tervező Intézetei és szervezetei. Létre kellett hozni saját tudományos kutató intézeteik hálózatát, szükségessé vált a felsőfokú képesítéssel rendelkező káderek helyi kiképzése. Megkövetelték ezt Szibéria fejlődésének méretei, üteme. Jelenleg 25 tudományos kutató-tervezőintézet, tagozat működik a területen. A megújhodott tyumenyi földön nagy odaadással alkot, dolgozik a munkások, a tudósok, a mérnökök, az alkalmazottak nagyszámú serege. A tyumenyi föld mélyéből feltörő hatalmas olajfolyam életet ad az autóknak, a hajóknak, a repülőgépeknek és az üzemeknek ... Szibéria olaja a kilencedik ötéves tervnek, a kommunizmusnak dolgozik. BORISZ SCSERBINA, a tyumenyi területi pártbizottság első titkára (APN) A terület északi részén olajat adott az első olajkút. A kútból felszínre került az első olaj. 14
