Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-19 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó
Irta: HERBERT ĎURKOVIČ mérnök, az SZSZK kormányának alelnöke, a Szlovák Tervbizottság elnöke A HATÉKONYSÁG NÖVELÉSÉÉRT INDÍTOTT Amint arra a CSKP KB februári plénuma is rámutatott, az 1972-es év, ötödik ötéves tervünk második éve, társadalmunk további gazdasági fejlődése szempontjából rendkívül fontos év lesz. Nem véletlen tehát, hogy a legmagasabb pártszeryek, a párt és az egész társadalom figyelmét mindjárt az év elején az előttünk álló rendkívül fontos gazdasági kérdésekre irányítják. Hazánk gazdasági helyzetét röviden úgy jellemezhetnénk, hogy az ötödik ötéves terv célkitűzéseit meny- nyiségi szempontból sikeresen teljesítjük, nem sikerül azonban teljes mértékben érvényre juttatni a gazdasági folyamatok minőségi mutatóit. Fel akarom hívni a figyelmet az elmúlt évből származó kedvezőtlen irányzatokra, amelyek további fennmaradása nagy veszélyt jelenthetne az 1972-es évi terv célkitűzéseire és károsan befolyásolhatná az ötéves terv további éveit is. Bizonyítékul szolgálhat az 1971-es év néhány adata. Az ipari termelésben például a bruttó termellés értéke 8,5 '/e-os volt, a behozatal azonban a kapitalista országokból 27,7 %-al, a szocialista országokból pedig 7,2 •/o-al növekedett. A kapitalista és a szocialista országból való behozatal hasonló aránya mellett ez azt jelenti, hogy a termelésben főleg a kapitalista államokból való behozatal emelkedett. Megemlíthetjük azt is, hogy az ipari termékek kivitelét nagykereskedelmi árakban számolva 8,5 %-al növeltük, frankó árakban számítva azonban csak 6,6 %-al, kivitelünk hatékonysága tehát alapjában véve rosszabbodott. Az ipari vállalatok teljesítménye 7,8 %-al növekedett, ez azonban megkövetelte az anyagi kiadások 8,5 %-os növekedését. Ez végeredményben 1970-hez viszonyítva a jövedelmezőség 10 %-os csökkenéséhez vezetett. . Abszolút értékekben kifejezve Szlovákia ipara 7,7 millió koronával több terméket állított elő, az előkalkulált nyereség azonban 1970-hez viszonyítva 200 millió koronával csökkent. Az állóeszközök értéke az iparban 1970-hez viszonyítva 9,2 %-al növekedett, a munka termelékenysége azonban csak 5,8 %-al. A szlovákiai építőipar az 1971-es tervet 102,1 %-ra teljesítette, az új termelési kapacitások iizembehelyezési tervének teljesítése azonban 22,3 */o-aI lemaradt. Az építőipari munkateljesítmény 1971. ben 12,6 %-al növekedett, az ipari beruházásokkal nyert állóeszközök értéke azonban 13,7 %-al kisebb volt a tervezettnél. További hasonló tényeket sorolhatnánk fel nemcsak az iparból és az építőiparból, de a további ágazatokból is. Általános, és az ötödik ötéves terv teljesítése szempontjából nagyon' fontos irányzatokról van sző. Az ötéves terv például az anyagi ráfordítások területén a szövetségi irányítás alatt álló üzemeknél 1 %-os, a nemzeti irányítás alatt álló üzemeknél pedig 0,6 %-os évi csökken- néssel számol. Mi pedig pont ellenkezőleg, 0,7 %-al megnöveltük az anyagi ráfordításokat. Ez azt jelenti, hogy e tekintetben már az ötödik ötéves terv első évében 1,5 pontos hátrányba kerültünk, és hogy milyen mértékben növekednek a további évekkel, tehát már az 1972-es évvel szemben is támasztott igények, ha az ötödik ötéves terv eredeti célkitűzéseit teljesíteni akarjuk. Minőségi változást a gazdasági folyamatokban Nem véletlen tehát, hogy az 1972- es év a csehszlovák gazdaság számára a termelés hatékonyságáért és általában a gazdasági fejlődésért folytatott harc évét jelenti. Ezért még sürgetőbben kerülnek napirendre azok a kérdések, amelyek megelőző fejlődése nem a kívánalmak szerint alakult. Olyan irányzatokról van szó, amelyeket a legfelsőbb kormány- és pártszervek tűztek ki célul, de nem teljesítettük azokat. Pártunk és az egész társadalom rendkívül igényes feladatok előtt áll napjainkban. Biztosítani kell a csehszlovák népgazdaság minőségileg új, hatékony fejlesztését, fordulatot kell elérnünk a gazdasági folyamatok minőségi vonatkozásaiban. A legfelsőbb politikai szervek határozatait pontosan szét kell írni a központi gazdasági szervekben az egyes termelési-gazdasági egységekre, ezeken belül pedig az egyes vállalatokra, üzemekre és az egyes munkahelyekre. Bizonyára mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a tervteljesítés minőségi oldalainak biztosítása egyúttal kimagasló politikai feladat is. Meg vagyunk róla győződve, hogy a pártszervek és -szervezetek minden fokon nagy figyelmet szentelnek majd ezeknek a kérdéseknek a gazdasági szervezetekben, és nemcsak most, a hatékonyság növeléséért folytatott harc kezdeti szakaszában, hanem az egész 1972-es évben és az ötödik ötéves terv további éveiben is. Képletesen úgy is mondhatnánk, hogy a hatékonyság növeléséért folytatott harc színhelyét az üléstermekből és a széles körű összejövetelek fórumáról az egyes munkahelyekre közvetlenül a termelő dolgozók munkakörébe kell áthelyezni. Át kell majd például értékelni az anyagi érdekeltség és a munkafeladatok teljesítésének kérdéseit főleg a tervezők, a konstruktőrök, a technológiát irányító művezetők, a normázók és a ha- soló beosztású dolgozók kategóriáiban. Tehát azoknál a dolgozóknál, akiktől elsősorban függ a termékek minősége, a termelési költségek magassága, hogy ezáltal anyagi érdekeltségük közvetlenül összefüggjön a termékek minőségével és előállítási költségeivel. Meggyőződésem, hogy nem értékeljük eléggé a dolgozók munkakörének jelentőségét, holott elsősorban tőlük függ az egyes termékek érvényesülése a piacon. Valószínűleg át kell majd értékelnünk a rezsi területén alkalmazott és a termelési szolgáltatásokra végző dolgozók anyagi érdekeltségét is. Anyagi érdekeltségüket függővé kell tenni a szolgáltatásaikban részesülő termelő dolgozók teljesítményétől, ami egészen természetes és ésszerű. További konkrét lépéseket Is kell tennünk a minőség és a gazdaságosság javítása érdekében. Ezek megnevezése azonban — saját feltételeiknek megfelelően — az egyes gazdasági szervezetek dolga. Komoly tárgyi és szervezési problémák Mindannyian jól tudjuk, hogy a tervteljesítés minőségi oldalain kívül — amelyekre most figyelmünket összpontosítjuk — nagyon sok komoly tárgyi és szervezési problémánk is van. A tervteljesítésben például komoly gondot okoz az anyagi-technikai ellátás. Népgazdasági szinten sikerült helyreállítani mintegy 50 féle alapvetően fontos nyersanyag és anyag szükségleti mérlegét, amelyeknél kötelező fogyasztási normákat állapítottunk meg. Ezek a mérlegek az állami terv részét képezik és a gazdasági törvénykönyv értelmében az anyagforgalom területén kötelező gazdasági szerződésekhez vannak kötve. Feltételezem azonban, hogy a kötelező mérlegek terjedelme még szűk, főleg ha figyelembe vesszük termelési struktúránk sokoldalúságát. Tájékozódás végett megemlíthetem, hogy példáuj a Szovjetunióban a Goszplan több mint 5 ezer anyag, nyersanyag és termék kötelező szükségleti mérlegét végzi. Személyes véleményem az, hogy e tevékenység által fokozatosan bebizonyíthatjuk az egyes termelési-gazdasági egységek teljes felelősségét a népgazdasági szükségletek kielégítésében. A középtávú tervek funkciójának felújítása után természetesen továbbra is fontos szerep jut a szállítási szerződéseknek. Komoly problémák vannak a gépipari kohászatban. Ezen a területen egyre jobban kiéleződnek a szállítóátvevő kapcsolatokban mutatkozó ellentétek. Hasonló értelemben emlékezhetünk meg az építkezési beruházások folyamatáról is, amivel szintén nem lehetünk elégedettek. Az ötödik ötéves tervben Szlovákia területén több beruházást akarunk eszközölni a népgazdaságban, mint az utóbbi 8 év alatt. A már említett problémákon kívül megemlíthetjük például az építkezések időtartamát is, amely általában 50—100 %-al hosszabb a világviszonylatban elért eredményektől. Különböző ellenőrzések és felmérések alapján megállapítottuk, hogy amíg például egy adott vegyipari létesítmény felépítése külföldön maximálisan 3 évig tart, nálunk 5—6 évet vesz igénybe. A gépiparban külföldön 2—2,5 évet, nálunk 6—7 évet. Az élelmiszer- iparban külföldön 1—2 évet, nálunk 4—6 évet. A beruházási akciók üzemelése induljon a tervezett időben Az építkezési beruházások további nagyon fontos problémája a kapacitások megkésett üzembehelyezése. Általában azt állítjuk, hogy a terv részeiben kiegyensúlyozott, a feladatok és a rendelkezésre álló kapacitások között kölcsönös összhang van. Azonban sokan feltehetik a kérdést, hogy ennek ellenére miért merülnek fel problémák a tervezett gazdaságban. Ezeket a problémákat főleg az okozza, hogy az egyes építkezések eredeti költségvetése utólag megnövekszik. így például 1971-ben 312 központilag ellenőrzött építkezésnél az előre kalkulált költségek 1,9 milliárd koronával, azaz több mint 20 %-al megnövekedtek. Az ilyen fejlődés azután azt jelenti, hogy az eredetileg tervezett igények és források anyagi szükségleti mérlegének egyensúlya az év folyamán felbomlik és az építkezések befejezésénél egész éves, vagy még hosszabb lemaradás következik be. Ha ehhez hozzászámítjuk még a tervdokumentációban és technológiában előforduló előre nem várt hibákat, olyan kimondottan paradox helyzet áll elő, mint amilyent az építkezési tervek 1971-es teljesítésével kapcsolatban már megemlítettem. Az építkezési beruházások tervét az összterjedelem szempontjából mindenki teljesíti, sőt túl is szárnyalja, a beruházási akciókat azonban — olyanokat is, amelyeknek döntő jelentőségük van a népgazdaságban — mégsem tudjuk a tervezett időben termelésbe állítani. A jövőben valóban alapvetően meg kell javítani a beruházási akciók tervezési színvonalát, éspedig úgy, hogy az ne okozzon többé ilyen problémákat. Ügy gondolom, hogy az építkezési tervezés minőségi színvonala szoros kapcsolatban van a személyi felelősség növelésével. A felelősség- revonás terhét nem a szervezeteknek, hanem az egyéneknek kellene viselniük, a saját munkájukra háruló felelősség mértékében. Nem lehetünk a végtelenségig elnézőek egymással szemben, a társadalmi javak rovására, mert akár akarjuk, akár nem, saját magunknak okozunk kárt ezzel. Itt is meg kell változtatni az anyagi érdekeltség rendszerét és azt nem az akció terjedelmére keli vonatkoztatni, hanem annak minőségi ^oldalaira, amiről már jó ideje beszélünk. Ha tehát eredményeket akarunk elérni a hatékonyság növelésében, akkor valóban nagyon rövid időn belül meg kell oldani az építkezési beruházások előkészítésének és reali* zálásának kérdéseit. Ebben az irányban komplex racionális rendszernek keli érvényesülnie a beruházási elgondolás létrejöttétől kezdve a helyszínrajzon és a kivitelezési terveken, a realizáláson és a finanszírozáson át egészen a kiegészítő szállítók hozzád járulásának biztosításáig. Több további olyan problémát is megemlíthetnénk, amelyekkel a gazdasági vezetők általában naponta tan lálkoznak. Tudatosítanunk kell azon- ban magunkban — az 1972-es év kö* nyörtelen logikája alapján — hogy a problémáknak ez a csoportja gazda* sági tevékenységünknek csupán egyilf oldalát jellemzi. A hatékonyság nőve* lésének halaszthatatlan követelménye 1972-ben elválaszthatatlanul össze* függ ötéves tervünk célkitűzéseinek teljesítésével. Ez azonban a halaszt» hatatlan feladatoknak csak egy részét képezi. A fejlődés komplex programjának jelentősége Az 1972-es év igényességének másik oldala abban rejlik, hogy ebben! az évben lép a csehszlovák népga^ daság a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa államaiban érvényesülő nemzetközi munkamegosztás új for* máiba. Ismeretes, hogy a KGST 25. ülésszaka elfogadta a szocialista in** tegráció komplex fejlesztési program* ját. A komplex program elfogadását és megvalósítását úgy értékelhetjük, mint egy nagyon pozitív lépést a népgazdaságban előforduló hiányosságok fokozatos leküzdéséhez. A komplex program megvalósítása a gyakorlatban azt jelenti, hogy köztársaságunk a termelési profilok számának lényeges leszűkítésével újból fel- küzdheti magát az attraktív termékek termeléséhez. A termékek ára és minősége között nincs közvetlen összefüggés. A termékek ára lényegesen gyorsabban növekszik, ha élvonalba tartozó termékekről van szó. A komplex program ilyen lehetőségeket kínál a KGST minden államának. Most az a célunk, hogy a csehszlovák ipar bekapcsolásának tervei ebbe a munkamegosztásba saját feltételeinkből induljanak ki és legyenek minden tekintetben nagyon ésszerűek. A komplex program az egyes ágazatok számára több konkrét felada» tot tartalmaz. Ezeket a feladatokat el kell osztani az egyes évekre és meg kell egyezni az elosztásukban. A szocialista gazdasági integráció gyakorlatilag a népgazdaság minden ágazatát érinti, habár a programban különlegesen jelentős helyet foglal el a vegyipar és a gépipar. Szlovákia fokozottabb részvétele által a szocialista nemzetközi munka- megosztásban a gépiparon és a vegyiparon kívül tovább fog növekedni a feldolgozó ipar, az építőanyag-ipar, valamint a víz- és az erdőgazdaság jelentősége. Ezekben és még további ágazatokban Szlovákiának széles le* hetőségei vannak a nemzetközi mun* kamegosztásban való részvételre. A felhalmozás nagy mértéke, az alapeszközök felhasználásában mutatkozó jelentős tartalékok, a termelési feltételek és főleg a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országokhoz viszonyított kedvező földrajzi gravitáció olyan tényezők, amelyek előre meghatározzák Szlovákia bekapcsolódását a szocialista integráció magasabb formáiba. A szocialista integrációba való bekapcsolódás döntő mértékben kihat Szlovákia gazdasági fejlődésének hatékonyságára az egységes integrált csehszlovák népgazdaságban. MIIÄ AZ 1972-ES FELADATOK
