Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-15 / 63. szám, szerda

Bíróasszony házafáján Déli harangszó előtt kopog­tatok a községháza ajtaján. Az elnök elvtárs után érdeklődöm, mire a válasz így hangzik: — Az elnök elvtársnő Komá­romba utazott... hivatalos ügyben. Aztán elbizonytalanodik a kislány (ha mégis menyecske lenne, elnézését kérem) és így okoskodik: — Ide már csak délután jön... Azt mondta, hogy na­gyon siet haza. Talán már ott­hon is vari; a lakásán ... Ez bizony nem sok. Nem? Lámcsak, már annyit tudok, hogy az Örsújfalui Helyi Nem­zeti Bizottság elnöke nő: elv­társnő. Több ez a semminél, bizony több. A falu közén téblábolok, vár­va egy istenadta járókelőt, aki megmondaná, hol lakik az el­nöknő. Lámcsak, jó az isten, jót ád ... Hajlott hátú fejkendős né­niké apró pakkal a kezében ballag az útszélen. — A bíróasszonyt keresi — veti rám öregesen fáradt te­kintetét az előrecsúszott fej- kendő alól — ott, átellenben, abban a faházban, abban lak­nak ... Még az árvíz idejéből maradt... Az ajtó csak többszöri ko­pogtatásra nyílik meg. Később megtudom, hogy Kacz Valéria — mert így hívják az elnöknőt — csak percekkel ezelőtt érke­zett haza. Hivatalos ügyben járt a városban: a falu ügyes­bajos dolgát intézi. Magas, nyú­lánk teremtés. Tekintetében a kérdés: mi járatban vagy jó ember? Az előszobából beljebb invitál. Csak amikor már el­helyezkedünk a kényelmes fo­telokban, mondja, mintha csak bocsánatot kérne: — Hideg, nyirkos ez a házi­kó. Napközben ritkán ég itt a tűz. A férjem Ekelen tanít. A fiam iskolában. Jómagam meg ... Többnyire én járok ha­za legkésőbb. A férjem akkorra már befűt, hébe-hóba meg is főz... Nagyon megértő em­ber ... Iskolatársak voltunk valamikor... A középiskolá­ban. Kacz Valéria nem jutott el az érettségiig. Akkor még nem. Nyolc gyerek volt a család­ban. Nyolc éhes száj. Édesapja útkaparói fizetéséből nem telt mindenre. De erről most ne beszéljünk. Minek idézni a rosszat, amire nem szívesen emlékszik az ember. Mintha ki­csit restellné azt is, hogy ők még mindig faházban laknak, az árvíz idejéből visszamaradt kényszerlakásban húzódnak meg. Körülhordozza tekintetét az egyébként ízlésesen, kényelme­sen berendezett szobában, mintha azt mondaná: „Nézz csak körül idegen, amit itt látsz, az mindkettőnk, a fér­jem meg az én munkám ered­ménye. Azért mi sem szórtuk el a pénzt“. Aztán keresetlen szavakkal indítja útjára újból a beszélgetést: — Amikor egybekeltünk, ru­hánk nem nagyon volt. Csak a magunk erejére támaszkodhat­tunk. Bútor, ruha, minden kel­lett ... Lélegzetvételnyi szünet, majd így folytatja: — Ha legközelebb a faluba 1972. III. 15. Gyarapodó jwedetem (ČSTK) — Szlovákiában a la­kosság pánzjövedelme az elmúlt évben 8,1 százalékkal nőtt. En­nek keretében a munkabérek 5,6 százalékkal, a mezőgazdasági dol­gozók jövedelme közel 2 száza­lékkal emelkedett. A CSKP XIV. kongresszusa ha­tározatainak teljesitése révén a lakosság szociális jövedelme is nagyon kifejezően — 6,2 százalék­kal — nőtt. A népgazdaság fejlődésének po­zitív eredményei lehetővé tették, hogy a lakosság az eredeti terv­hez viszonyítva 36 százalékkal több kölcsönt vett fel. A kölcsö­nöket főleg árucikkek vásárlására és lakásépítésre fordították. A népgazdaság progresszív fej­lődése iránt érzett bizalmat iga­zolja az a tény, hogy a múlt év végén a takarékbetétek összego 19,7 milliárd korona volt. téved, már ennek a háznak az ajtaján hiába kopogtat. A blokkházakban, ott a falu vé­gén vettünk egy háromszobás lakást. Rövidesen hurcolko- dunk. Ahogy így elnézem, hallga­tom ezt a lányosán karcsú, üde arcú harmincöt esztendős fia­talasszonyt, mintha felismer­ném benne a hajdani Szabó Valériát, a pioriírvezetőt, ké­sőbb a helyi ifjúsági szervezet titkárát,' lapunk egykori szor­galmas levelezőjét. Akkor már a községházán dolgozott anya­könyvvezetői minőségben. Ti­zenhét esztendeig végezte ezt a munkát, tisztességgel, hozzá­értéssel, felettesei és a falu lakosságának megelégedésére. A falu társadalmi életében is kevés olyan esemény játszó­dott le, amelyből ő kimaradt volna. Ha kulturális megmoz­dulásról volt szó, Valika ott volt, ha a szövetkezet tarló­ján veszélybe került a kenyér­nek való, ifjúsági aratóbrigádot szervezett a megsegítésükre. És amikor a hatvanas évek elején a falu kommunistái kö­zül néhányan szóvá tették, hogy beszélni kellene ezzel a derék szorgalmas lánnyal, ő így válaszolt: — Ha bevesznek maguk kö­zé, szívesen megyek. Lassacskán asszonnyá érett, talpraesett, osztályhű, harcos kommunistává fejlődött. A meg­bízatásokat vállalta. Vállalta és becsülettel teljesítette. Nem so­kat gondolkozott; ha munkáról, feladatról volt szó, nem igen kért gondolkodási időt. Vagy talán mégis? Egy ízben ez is megtörtént. A múlt esztendőben a választások után, amikor ar­ról volt szó, hogy vállalja az elnöki tisztséget a helyi nem­zeti bizottságban, azt mondta: — Hadd gondolkozzam a dolgon, legalább hét napig. Az igent még így is csak ak­kor mondta ki, amikor elvtár- sai így bíztatták: — Ne félj Vali, nem ha­gyunk magadra ... De még így is kétségek gyö­törték. Nagyot nyomott azon­ban a latban az a tudat, hogy az elvtársai bíztatták, hogy a faluban szeretik, megbecsülik. Az elnök tisztségében első­nek a falu pionírjai köszöntöt­ték. Kedves szavakat és egy csokor virágot kapott. — A csokrot még ma is őr­zöm — mondja mosolyogva. — Elhervadt, megszáradt azóta, de nincs hozzá erőm, hogy el­dobjam. Az ünnep után jöttek a szür­ke, dolgos hétköznapok: az el­Kacz Valéria senki sem akadt fel rajta, és most egyszerre ... A szülők is megütköztek a dolgon. Helyte­lenítették a döntést. Sőt olyan szavak is elhangzottak, hogy: bezzeg, amíg férfi volt a falu élén, ezt nem merték megten­ni. Megfellebbezték a dolgot, de eredménytelenül. Kacz Va­léria is igazat adott a hivata­los szerveknek. Igazat adott, és próbálta megértetni az embe­rekkel is. Azt azonban maga is látta, hogy ebédlő helyett ebéd­lőt kell adni. A választás az iskolára esett. Itt kell a meg­oldás kulcsát keresni. Átépí­teni bizonyos helyiségeket. De ki építse át? Aztán a Május 9. komáromi építővállalat jóvol­tából, megértéséből ez a kér­dés is megoldódott. — Meg aztán folytatjuk a falu szocializálását — fűzi to­vább a szót az elnöknő. Meglepett a fogalmazás, de ő mintha észre sem vette vol­na, tovább folytatta: — Kilenc kisebb-nagyobb földterülettel rendelkező sze­mélyt kell meggyőznünk, hogy a szántónak jobb helye van a közösben. A megbeszélések után úgy érzem, ez az ügy sem lesz már sokáig ügy. Az ebédszünetnek vége. Együtt indulunk a községháza felé. Amíg a tetszetős új há­zakat nézem, az elnökasszony már a jövőről beszél; szeretné mielőbb megalakítani az ifjú­sági szervezetet, a népművelési házban akarna számukra ki­szorítani egy ifjúsági klubot. Nem lehet, hogy a jövőben is a kocsma legyen a fiatalság találkozóhelye. Aztán az út két oldalára betonjárdát tervez­nek, rendbehozzák a parkot, fákat ültetnek a kiszáradtak helyébe, rózsakertet létesíte­nek a községháza körül, var- rótanfolyamot szerveznek az asszonyoknak ... Utcarészlet nöknő hétköznapjai. Nem jól kezdődtek ezek a napok. Alig lépett be tisztségébe, egymás­után három napon kellett te­metnie. Három haláleset, három búcsúztató. A véletlen szomorú játéka. És neki helyt kellett állnia. — Nehéz volt. Nem szoktam ilyesmihez. Az élet azonban néha nagyon szigorú parancs­nok ... Inkább száz esküvő, mint egy temetés — folytatja. — Igaz, már ebben is volt ré­szem. Egy fiatal házaspárt már összeadtam, s ha nem tévedek, legalább tíz-tizenhárom újszü­löttet üdvözöltem... Az életben akadnak népsze­rűtlen dolgok is. Nem lehet előlük kitérni, különösen a tisztségviselőnek nem. Kacz Valériának is főtt a feje, ami­kor közvetlenül megválasztása után a járási egészségügyi szolgálat megtiltotta, hogy az iskolásgyerekek a falu vendég­lőjében étkezzenek. Ez a dön­tés azért okozott meghökke­nést, mert a gyerekek már négy esztendeje étkeztek az említett helyiségben. Eddig (Tóthpál Gyula felvételei) Nem sorolom tovább, mi min­dent akar még ez a törékeny fiatalasszony, ez a megfontolt, bátor kommunista, de őszintén csodálom előrelátását, talpra­esettségét, bizakodását. Vajon mire épít, miből táplálkozik ez a lángoló bizakodás? Aztán eszembe jut, hogy a faházikó fűtetlen, rideg szobájában mi­lyen meggyőződéssel mondta: „Szeretnek az emberek, bíz­nak bennem a falubeliek“. Ha minden tisztségviselő ilyen határozottan állíthatná ezt magáról, milyen jó lenne. De aki mégis kimondhatja, na­gyon, de nagyon erős ember­nek érezheti magát: mert az ő akarata ezrek erejéből táp­lálkozik: amit egy, vagy né­hány ember képtelen lenne megvalósítani, nem okoz gon­dot ezreknek vagy ennél is többnek: egy falunak. Ezt ismerte fel Kacz Valéria, az őrsújfalut helyi nemzeti bi­zottság elnöke, vagy ahogyan az a bizonyos hajlott hátú ken­dős néni nevezte: a falu bíró- asszonya. SZARKA ISTVÁN Néhány megjegyzés a nemzeti bizottságok üzemi párt- szervezeteinek évzáró te ^gyűléseiről Igényesen, konkrétan, világosan A pártszervezetek évzáró taggyűléseit a járási és a he­lyi nemzeti bizottságok többsé gén már megtartották, s így lehetővé válik, hogy értékel­jünk néhány tapasztalatot, és felhívjuk a figyelmet a köve­tésre méltó példákra. Az évzáró taggyűlések beszá mólói elemzik a pártszervezet tevékenységét és azokat az eredményeket, amelyeket a CSKP XIV. kongresszusa hatá­rozatainak teljesítésekor az adott nemzeti bizottság hatás­körébe tartozó területen értek el. Értékelik a választásokat, és ezzel kapcsolatban a kom­munisták aktivitásának meg­nyilvánulását, a választási programok lebontását és a fel­adatok kitűzését. Ahol az év­záró taggyűlés időpontja lehe­tővé tette, ott a feladatok ki­dolgozásakor már figyelembe vették a CSKP és az SZLKP KB februári plénumának határoza­tait is. A beszámolók többsége részletesen foglalkozik a ká­dermunka értékelésével, a párt­oktatással, az aktivitás eredmé­nyeivel, és a kommunistáknak a pártcsoportokban, a nemzeti bizottság munkájában és a nemzeti bizottság keretén kí­vül megnyilvánuló elkötelezett­ségével. BÍRÁLJUNK KONKRÉTAN A kommunisták a nemzeti bizottságok munkájában és a munkahelyen kívüli tevékeny­ségben való intenzív részvéte­lének szemléltetésére a Zílinaí Járási Nemzeti Bizottság példá­ját hozom fel, mivel kisebb- nagyobb mértékben Jellemző más jnb-k kommunistáira is. A jnb 83 kommunista dolgozó­ja közül 24 tölt be járási szintű politikai tisztséget, mint az SZLKP járási bizottságának ak­tivistája, 20-an a járási párt- bizottság lektorai, 11-en töltik be az SZLKP falusi szerveze­teinek elnöki funkcióját lakó­helyükön, 12-en tagjai az SZLKP JB plénumának és bi­zottságainak, és számos további kommunista dolgozik a tömeg­szervezetek vezető funkcióiban. Az elhangzott beszámolókból nem hiányzik a saját soraikba irányuló kritika sem. Sok eset­ben azonban a kritika, jóllehet konkrét szakaszt érint, több­nyire általános. A nemzeti bi­zottságok pártmunkája egész problematikájának helyes ér­telmezése nem mindig arányos, és nincs mindig lehetőség a kulcsprobléma konkrét kifeje­zésére egy bizonyos nemzeti bizottság adott munkájának szemszögéből. Több irányban hiányzott az ilyen jellegű konkretizálás a Bratislava-vi- déki Jnb, a Banská Bystrica ) Vnb és más nemzeti bizottsá­gok évzáró taggyűlésének be számolójából. A Košicei Vnb évzáró taggyűlésén elhangzotl beszámoló például megállapí­totta, hogy a vnb-n két évvel ezelőtt megalakult a SZISZ- szervezet, de munkája már hosszabb ideje stagnál. Hiány­zott azonban annak az ismer­tetése, hogy az üzemi párt- szervezet mit tett ez ellen. A beszámolók csak nagyon rit­kán foglalkoztak a lakosság által benyújtott panaszok. HOGYAN ÉS MIRŐL VITÁZNAK Az előbbiekben említett fo­gyatékosságok megmutatkoztak a szegényes vitában is (a Bra- tislava-vidéki Jnb évzáró tag­gyűlésén a jelenlevő 62 tag kö­zül csupán hat kért szót a vi­tában, ugyancsak hatan szólal­tak fel a Toporčanyi Jnb-n is), másrészt a gazdasági jellegű felszólalásokban, amelyek vi­tathatatlanul hasznosak, ám szervesen kellett volna kapcso­lódniuk a pártmunka proble­matikájára. Sokkal élénkebb, közvetlenebb és konkrét prob­lémákkal foglalkozó volt a vi­ta a városi nemzeti bizottsá­gokon. A Prešovi Vnb-n 28 párttag közül 12 kapcsolódott a vitába, Nitrán 18 közül 13 stb. Az évzáró taggyűlések vitái számos komoly problémára fi gyelmeztettek, amelyeknek a nemzeti bizottságok szerveiben, munkájában fokozott figyelmet kell szentelni. A Zilinai Jnb-n például az építkezési beruhá­zásokkal kapcsolatos egész­ségtelen követelményekről be­széltek. A vitában felszólalók határozottan követelték, hogy szenteljenek nagyobb figyelmet a komplex racionalizációnak. A Presovi Vnb-n hangsúlyozták a vnb-nek a város területén mű­ködő szervezetekre gyakorolt elégtelen befolyását. Kifogásol­ták, hogy néhány képviselő nem ismeri teljesen funkciójá­nak küldetését, és munkáját a követelmények ismertetésére korlátozza. Több gyűlésen konkrétan rámutattak a funk­cionáriusok és a nemzeti bi­zottsági dolgozók szolgálati út­jainak hiányos küldetésére, a félfogadónapok következetlen megtartására, s egyúttal hoz záfűzték, hogy ezért felelőssé­get viselnek a magasabb szer­vek is, mivel éppen ezeken a napokon értekezleteket és munkaaktívákat hívnak össze, holott a képviselőknek az ügy­felek rendelkezésére kellene állniuk. A Považská Bystrica-í Jnb évzáró taggyűlését hasz­nos akció előzte meg. — Fel­mérést készítettek arról, hogy a járás 1800 tanítója miképpen kapcsolódik az iskolán kívüli nevelésbe és az oktató tevé­kenységbe. A megállapított eredmény nem volt kielégítő. Fény derült azonban arra, hogy a tanítónők intenzívebb tevé­kenységet folytattak, mint a ta­nítók, és az ifjúsággal végzett munka főként a testnevelésre szűkül, azonban még itt sem kielégítőn. TÁMOGASSUK AZ IGÉNYES VEZETŐKET A taggyűlések a pártmunka soron következő feladatait tar­talmazó határozatok elfogadá­sával értek véget. Néhol — például a Zilinaí Jnb-n — a ha­tározatokkal párhuzamosan jó­váhagyták a pártszervezet főbb feladatait összefoglaló ter­vet is, amely konkrétan a párt­munka problematikájára vonat­kozik. Helyesen belefoglalták a határozatba a végrehajtás el­lenőrzését, és a szervezetek racionalizációs intézkedései színvonalának felülbírálását is. A bizottság és minden kommu­nista feladatul kapta, hogy tá* mogassa a vezető gazdasági dolgozókat és a jnb osztályve­zetőit, akik részrehajlás nél­kül, fokozott igénnyel érvénye­sítik a jóváhagyott állami terv és költségvetés teljesítését. A határozat kitűzi a kádertarta­lékok létrehozását, mivel ez elengedhetetlen feltétele a fel­adatok sikeres teljesítésének. A CÉL ÉS A CÉLHOZ VEZETŐ ÜT A bizottság munkája szem­pontjából célszerű az olyan ha­tározatok elfogadása, amelyek nem általánosságban szabják meg a feladatokat, nemcsak ki­tűzik a célt, hanem megmutat­ják a célhoz vezető utat is. A Komárnói (Komárom) Jnb évzáró taggyűlésén elfogadott határozatban a következőket olvashatjuk: — elmélyíteni és növelni a tömegpolitikai és az oktató-nevelőmunka hatékony­ságát és céltudatosságát; nö­velni az üzemi pártszervezet tagjainak elkötelezettségét a CSKP XIV. kongresszusa hatá­rozatainak teljesítésénél, és erre serkenteni a pártonkívü- lieket is. A határozat kétségkí­vül helyes. Nem lenne-e azon­ban hasznosabb, ha konkreti­zálnák, hogy az adott feltéte­lek között milyen módszerrel érhetik el a határozatok tel­jesítését? Tény, hogy ez a fel­adat a pártbizottságra és a pártcsoportokra hárul. A hatá­rozatok megfogalmazásakor azonban helyes lenne ésszerűen kifejteni nemcsak a „mit“, ha­nem a „hogyant“ is. Ez a néhány észlelés és meg­jegyzés nem kívánja, hogy újra értékeljék a nemzeti bizottsá­gok pártszervezetei évzáró tag­gyűléseinek lefolyását és ered­ményeit. Küldetésük, hogy fel­hívják a figyelmet néhány szempontra azon gyűlések elő­készítésében, amelyek előtt ál­lunk, hogy a lehető legtelje­sebben és legsikeresebben be­töltsék küldetésüket. JAROSLAV MEŠKO

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom