Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-09 / 33. szám, szerda
ban (Csehszlovákiában a férfiaknál 60 év, Kanadában és Norvégiában pl. 70 év, Svédországban és Dŕ.siiäban 67 év, és a többi kapitalista ország többségében 65 év. Még nagyobb a különbség a nőknél, ahol a kapitalista országokban a nyugdíjkorhatár csaknem azonos a férfiakéval). A személyi fogyasztás 1948—1970-ben a háromszorosára növekedett, a lakosság pénzbevétele az 1953. évi pénváltás óta 2,8-szeiesére, 1953—1970-ben a munkások és az alkalmazottak reálbére a kétszeresére növekedett, a népgazdaság szocialista szektora alkalmazottainak havi bére (az efsz-ek nélkül) ugyanebben az időszakban átlagosan 1097 koronáról 1938-ra emelkedett. Csaknem ötmillió ember újonnan épült lakasba költözött. Lakosságunk életszínvonalát bátran összehasonlítjuk más gazdaságilag fejlett országok lakosainak életszínvonalával. Az élelmiszer-fogyasztásban már hosszabb ideje az egy főre és egy napra eső 3100 kalóriát értük el, ami azonos a legfejlettebb országok színvonalával. Egyre javul az élelmiszer fogyasztás struktúrája is. A lakosságnak a létfenntartási szükségletekre és cikkekre fordított kiadásai (élelmiszerek, ian- bér, fűtés, egészségügy, öltözködés stb.) a világon a legalacsonyabbak közé tartoznak (Csehszlovákia 59,8 százalék, Franciaország bl,4 százalék, NSZK 65,9 százalék, Ausztria 66,9 százalék). A lakosságnak tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottságában országunk számos gyártmányt illetően a fejlett országokkal egy szinten áll, vagy még túl is haladja őket. (Csehszlovákiaban a háztartások 60 százalékában van hűtőszekrény, Nugy-Britanniában 47 százalékában, Csehszlovákiaban a háztartások 69 százalékában van villanymosógép, Nyugat-Németországban kb. 56 százalékában, Nagy-Britanniá- ban o9 százalékában.) Amikor a kommunista párt XIV. kongresszusán hangsúlyozta a, felsorolt sikereket, egyúttal választ adott azoknak, akik a közelmúlt válságos időszakában lebecsülték mindazt, amit a part által vezetett dolgozók hősies áldozatkészségükkel, a szocializmus ügyének őszinte, elkötelezett támogatásával felépítettek, és amire jogosan vagyunk büszkék. A kommunista part 1969 április utáni céltudatos konszolidálási törekvésének köszönhető, hogy elhárítottuk a gazdasági katasztrófa veszélyét, melyet a revizionisták és a jobboldali opportunisták keszitettek elő tevékenységükkel gazdaságunkban. A párt előző értékeléseden sem leplezte, hogy eddigi fejlődésünk a vitathatatlan pozitívumok ellenére nem volt teljesen egyenes vonalú és nem volt mentes a fogyatékosságoktól. A párt a fogyatékosságok nyílt bírálatában látta kiküszöbölésük és helyrehozásuk lehetőségét, ami alapvető feltétele a további gazdasági fejlődés meggyorsításának és minősege megjavításának. A CSKP XIV. kongresszusa ezért az ötödik ötéves terv céljainak és feladatainak meghatározásában az eddigi gazdasági fejlődésnek nemcsak pozitív eredményeit mérlegelte, de bírá- lóan ítélte meg a fugyatékosságokat is, melyek eddig csökkentettek gazdaságunk hatékonyságát és gyengítették azt a lehetőséget, hogy gyorsabb ütemben fejleszthessük népgazdaságunkat és emelhessük a lakosság életszínvonalát. A párt gazdaságpolitikája 1975-ig « A kommunista párt mindennemű törekvésének alapvető célja az ember és szükségleteinek kielégítése. Ezért a CSKP XIV. kongresszusa a párt gazdasagpolitikája fő céljaként tűzte ki, hogy a szocialista életmóddal összhangban nagyobb mértékben kielégítsék a lakosság szükségleteit, elsősorban a társadalmi termelés állandó fejlődésének és hatékonyságának növelésével. A gazdaság fejlődését úgy fogalmazták meg, hogy a nemzeti jövedelem öt év alatt hozzávetőlegesen 28 százalékkal emelkedjen. Ez az emelkedés biztosítja az ötödik ötéves tervben a gazdaság fejlesztése és az életszínvonal emelése deljai- nak megvalósítását. A terv szerint a nemzeti jövedelem olyan mértékben növekedik, mint amilyen növekedést az utolsó 15 év alatt elértünk, ami gyorsabb mint a fejlett kapitalista országok többségének a fejlődése. A nemzeti jövedelem terv által előirányzott növekedését 95 százalékban a társadalmi munka termelékenységének növelésével biztosítjuk. Ebben rejlik tervünk igényessége. E bonyolult feladat megoldása megköveteli valamennyiünk aktív, céltudatos törekvését. Az ötödik ötéves terv eéljainak megvalósítása elsősorban az ipar fejlesztésétől függ, ^ melynek termelése 34—36 százalékkal növekszik. Rendkívül igényes feladatok állnak a gépipari termelés előtt (45 százalékos emelkedés), fontos szerepe lesz a tüzelőanyag-energetikai alapnak (növekszik a nemes tüzelőanyagok, a kőolaj és a földgáz szerepe), a vegyipari termelésnek (45 százalékos növekedés) és az ipar más ágazatainak is. A gazdaság fejlesztése és stabilitása biztosításában jelentős szerepe van a mezőgazdaságnak, melynek alapvető feladata, hogy saját termelésünkkel biztosítsuk az élelmiszerfogyasztás növekedését. Szlovákia egyre jelentősebb mértékben vesz részt a csehszlovák népgazdaság fejlesztésében, részaránya a nemzeti jövedelem kialakításában az 1970. évi 26,7 százalékról 1975-ben 28 százalékra növekszik. A növekvő nemzeti gazdagság alapján jelentősen emelkedik az életszínvonal. Tovább növefjük az anyagi fogyasztást, fejlesztjük a szolgáltatásokat, megjavítjuk a lakáshelyzetet, fokozzuk a társadalomnak a gyermekek és a nyugdíjasok iránti gondoskodását, megjavítjuk az élet-és a munkakörnyezetet, növeljük a munka higiéniáját, valamint a dolgozók egészsége iránti gondoskodást közvetlenül a munkahelyeken. Ezáltal megszilárdítjuk a szociális biztonságot, és megerősítjük az egész szocialista életmódot. A lakosság reáljövedelme évente 5 százalékkal emelkedik, ami gyorsabb ütemet jelent, mint az elmúlt 10 év alatti átlagos emelkedés. Ennek alapján folyamatosan növelhetjük a lakosság személyi fogyasztását, elsősorban meggyorsíthatjuk az iparcikkek fogyasztását, különösen a tartós iparcikkekét, valamint az építőanyagokét. A háztartás és üdülés céljait szolgáló tartós iparcikkek eladása a felével növekszik, és a számítások szerint évente mintegy százezer személygépkocsi kerül eladásra. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a lakosságnak nyújtott szolgáltatások kibővítésének és minőségük megjavításának (25—30 százalékos növekedés). Elsősorban olyan szolgáltatásokról van szó, melyek megkönnyítik a nők háztartási munkáit és általánosságban kibővítik a dolgozók szabad idejét. A munkások és az alkalmazottak átlagbére 1975-ben havi 2300 korona lesz. Számítunk egyúttal arra is, hogy az ötödik ötéves terv időszakában megkezdjük több jelentős feladat megoldását a bérek területén azzal a céllal, hogy kiemeljük az elvégzett munka mennyisége és minősége szerinti jutalmazás elvét. Ezzel kapcsolatban nagy politikai és gazdasági jelentősége van a bérrendszerek tervezett racionalizálásának, melynek célja egy tökéletesebb bérrendszer kialakítása, amely teljes mértékben, megfelel a gazdaság fejlődése mai és távlati szükségleteinek, és sokoldalúan ösztönzi a dolgozók kezdeményezését a legjobb munka- és gazdasági eredmények elérésére. Ennek alapján eltakarjuk mélyíteni minden dolgozóban azt a tudatot, hogy társadalmunkban minden állampolgár társadalmi és gazdasági helyzetének alapja az általa elvégzett munka. A bérrendszerek racionalizálásának elválaszthatatlan része az egész normarendszer tökéletesítése, különösen a munkamennyiség műszakilag megindokolt normáinak kialakítása. Ez igényes feladat megvalósítása megköveteli az összes gazdasági vezető magas szaktudását, politikai elkötelezettségét, s a dolgozók aktív részvételét a bérrendszer racionalizálásának megvalósításában, céljainak megmagyarázásában, valamint a gazdaságunk hatékonyságának növeléséhez való optimális hozzájárulásuk konkrét biztosításában. E feladat politikai biztosítása rendkívüli igényeket támaszt a párt- és a szakszervezeti szervek munkájával szemben. Az ötéves terv feladatai a szociális biztosítás terén magukba foglalják azokat az intézkedéseket, melyek biztosítják, hogy megfelelő ütemben emelkedjen azoknak az életszínvonala is, akik nem vehetnek részt a termelési folyamatban. Az elmúlt évekkel szemben jelentősen nagyobb eszközöket fordítunk a gyermekes családoknak és a fiatal házaspároknak nyújtott támogatásra.* Ezáltal kedvezőbb feltételek alakulnak ki a népszaporulat megjavításához, amely már több éve nem kielégítő. Ami a nyugdíjasokat illeti, tovább javítják a nyugdíjbiztosítási rendszert (az 1957 előtt megállapított régi nyugdíjak emelése és módosítása és más intézkedések), és fokozatosan megoldjuk a munkaaktivitás önkéntes meghosszabbításával kapcsolatos problémákat. Külön figyelmet szentelünk a lakásprobléma megoldásának, 10
