Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-09 / 33. szám, szerda
viszonyok fejlődésétől függ. Pártunk a mezőgazdasági politikában a csehszlovák mezőgazdaság fejlődésének új szakaszával kapcsolatban a termelés szakosításának és koncentrációjának következetes elmélyítését a termelés hatékony intenzifikálása eszközének és feltételének tartja, ami teljes mértékben megfelel a termelőerők mai fejlődésének és a mezőgazdaságban a szocialista termelési viszonyok kiépítésének. A termelés szakosítása abban rejlik, hogy a termelés különböző ágazatait különböző termelők között osszák szét, korlátozzák az egy üzemben gyártott termékek választékát, ami a magasabb koncentrációhoz vezet azáltal, hogy az egyes termékek gyártását nagyobb egységekben összpontosítják. Az egyes ágazatok koncentrálásának folyamatában arról van szó, hogy a ráfordított eszközök tegyék lehetővé az új termelőerők érvényesítését és a termelés szervezésének magasabb formáit. Az egyes termelési ágazatok célszerű koncentrálása a termelés nagyságának olyan határát szabja meg, amely szükséges a technika és technológia optimális kihasználásához. Így pl. a gabonaneműeknél, ahol felhasználhatóak az E-512 típusú arató-cséplőgépek, melyek egy szezon alatt 300—400 hektáron végzik el a munkálatokat. Csoportos használatuk esetében 1500—2000 hektárnyi gabonaföldeket kell koncentrálnunk. A cukorrépánál a hatsoros betakarítógép használata 150— 200 hektárnyi terület koncentrálását feltételezi, három gép csoportos használatánál 500—700 hektárét. A burgonyánál a betakarítógépek távlati használata szempontjából és a betakarítás utáni feldolgozás, illetve raktározás szempontjából is 200— 400 hektárnyi földterület koncentrálását teszi szükségessé. Az állattenyésztésben a távlati nagyüzemi technológia hatékony érvényesítése megköveteli a termelés szakosítását és koncentrálását. Ebből kell kiindulnia az új építkezési beruházásoknak, és a következő műszaki-gazdasági mutatókat kell biztosítanunk: Állatfajta: Az állatok koncentrálása Az egy dolgozóra egy objektumban db-ban eső munkaterme- kenység db-ban Fejőstehén 400—1000 50 Hízó szarvasmarha 500—1000 300 Koca 600—2000 100 Hízó sertés 5000—20 000 1500 Tojós tyúk 60 000—200 000 10 000 Hízó szárnyas 30 000—100 000 15 000 Számos termelési technológiai vonal számára 4000—5000 hektár mezőgazdasági terület szükséges, sőt egyes esetekben 15 000—30 000 hektár, a növénytermelésben és az állattenyésztésben is. (Raktárak, növényélelmezés, sertéshízlalás, szár- nyashízlalás, tojástermelés.) A technika fejlődése egyre gyorsabb. Az új gépek és a magasabb műszaki-gazdasági mutatókkal rendelkező technológiák egyre gyorsabban helyettesítik az eddigi módszereket és gépeket. Míg ma túlsúlyban vannak a 40—55 lóerős traktorok, a következő évtizedben húzóerejük 80—200 lóerőre emelkedik. A mai arató-cséplőgépek teljesítőképessége másodpercenként 4 5 kg, ezeket rövidesen 8—10 kg teljesítőképességű gépek helyettesítik. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a termelés koncentrálása a mai egységes földművesszövetkezetekben és állami gazdaságokban már nem felel meg a tudományos-műszaki haladás érvényesítésének, a termelés ipari módszerei bevezetésének, az olyan munkaszervezésnek, amely biztosítja a termelés magasabb intenzitását, a munkatermelékenység növelését és olcsó élelmiszerek gyártását. Az egységes földművesszövetkezetek 630 hektáros átlagos területe a termelési struktúra leegyszerűsítése esetében sem biztosít teret az egyes tevékenységek kívánt koncentrálásának. Az állami gazdaságokban sincsenek meg az optimális feltételek, pedig ezek átlagos területe lényegesen nagyobb, 4300 hektár. Rendszerint azonban területük nem összefüggő egész, hanem szétforgácsolódik, beékelődik az efsz-ek földjei közé. Éhben a helyzetben a termelés koncentrálását csak úgy érhetek ,eV a mezőgazdasági üzemeket nagyobb egységekbe tö- mörífjük, vagy pedig fejlesztjük a kooperációs kapcsolatokat. Az efsz-ek egyesítése azokban az esetekben lehet indokolt, ha ez jelenti az egyszerűbb utat, s ahol megvannak ehhez a szükséges gazdasági és politikai feltételek. Az efsz-ek nagy egységekbe vaió tömeges egyesítése nagy kockázattal jár a következő években szükséges gyors növekedés szempontjából, mivel bonyolult beavatkozásokat követelnek a mezőgazda- sági üzemek szervezetébe és struktúrájába, és szükségessé teszik számos gazdasági és politikai probléma megoldását. Az egyesítés további akadálya a mi viszonyaink között az, hogy a mezőgazdasági üzemekben a termelőeszközök társadalmi tulajdonának két formája létezik. A különböző gazdasági egységek egyesítése nagyon nehéz a tulajdonjog és a javak elosztásának különböző formái miatt. Továbbá figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy az egyesítés mindig bizonyos egységet zár le. A tudományos-műszaki fejlődés mai üteme mellett nehezen mérhetjük fel, hogy a mai időszakban megfelelő nagyságú földterület milyen idő múlva bizonyul majd kicsinek, és ekkor újból napirendre kerül a további egyesítés, vagy a már egyesült üzemek kooperációja. Ezért a szükséges koncentrálás és a termelés szakosítása elérésének módja a kooperációs kapcsolatok fejlesztése, ami legjobban megfelel a mai viszonyoknak, az irányítás és az anyagi-műszaki alap színvonalának. A koonerációs kapcsolatok fejlesztése — a szükséges koncentráció és szakosítás elérésének útja Kooperáción tervszerű együttműködést értünk, rendszerint az egyes mezőgazdasági üzemek (vagy pedig a mezőgazdasági és a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum más üzemei) között azzal a céllal, hogy a leghatékonyabban állítsuk elő a végtermékeket. A kooperációs kapcsolatokat kölcsönös szerződések megkötésével biztosítjuk, miközben a kooperáló partnerek megtartják jogi és gazdasági önállóságukat. A kooperáció előnye abban rejlik, hogy: hatékony eszköz a termelés szükséges koncentrálásának és szakosításának eléréséhez; lehetővé teszi a meglevő termelési kapacitások optimális kihasználását, a termelési és pénzügyi eszközök összpontosítását, a leghatékonyabb gépek megvásárlását, a nagy kapacitású üzemek felépítését, amelyek megfelelnek a korszerű nagyüzemi termelés követelményeinek; a termelési feltételeknek megfelelően lehetővé teszik nagy üzemek kialakítását tekintet nélkül arra, hogy állami gazdaságokról, vagy egységes földművesszövetkezetekről van szó; a kisebb és a nagyobb üzemek is kooperálhatnak, a kooperációs kapcsolatok a kisebb és a nagyobb üzemeket is bekapcsolják a nagyüzemi termelés folyamatába; különböző politikai, gazdasági és szervezeti szinten álló üzemek léphetnek a kooperációs kapcsolatokba anélkül, hogy ezeket a problémákat azonnal meg kellene oldani. A kooperálás és a nagyüzemi termelés előnyei kihasználásának következtében fokozatos közeledés és kiegyenlítődés biztosítható. A termelés technológiájának színvonala szerint operatívan változtatni lehet a kooperációs egységeken, miközben fokozatosan áttérhetnek a kooperálás egyszerű formáitól a bonyolultabb formákra. Az üzemek közti együttműködés két fő irányban fejlődik: — az új, jogilag önálló üzem létesítése nélküli üzemi kooperáció, — új, közös üzemek kialakítása a jogilag önálló üzemegység statútumával. Az új üzem létesítése nélküli kooperációs tevékenység tartalma a növénytermelés termelési szakosítása, valamint a technika közös kihasználása lehet a mezei munkákban, a takarmány szállításában, a gabona tárolásában, a burgonya osztályozásában stb. Az állattenyésztésben elsősorban a szarvasmarha-tenyésztésben lehet szó kooperációról. A kooperációs kapcsolatok ilyen formája nem akadályozza meg a kooperációban részt vevő üzemeket, hogy részt vegyenek olyan közös vállalkozásban, amely túllépi e kooperációs szövetség lehetőségeit, tehát a kooperáció más formáiban is részt vehetnek, mint pl. közös tyúkfarmok építésében és üzemeltetésében, sertéshizlalók építésében, agrokémiai kOzpo*» tok építésében stb. 15
