Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-07 / 31. szám, hétfő
M inden csoda három napig tart" s ez a közmondás némi túlzással vonatkozik a Magas-Tátrá- ban létesült síközpontra is. Őszintén megvallva azért eltartott egy ideig, amíg az ottani természetadta lehetőségeket külföldön is felismerték. Ma azonban már — elsősorban Európában — nagyon jól tudják, milyen remek, milyen ideális edzéslehetőségeket találnak e festői környezetben. A síugrók, sífutók, lesiklók évek óta itt tartják edzéseiket, amin aztán senki sem csodálkozik, még akkor sem, ha ezek a sportolók nem éppen csehül vagy szlovákul beszélnek. Mert a külföldieket is megejtette a Tátra csodálatos varázsa, és évről évre mind többen jönnek ei ide télidőben, hogy megfelelő felkészülési lehetőségekhez jussanak. Legutóbb, amikor Ó-Tátrafü- reden és a Csorba-tónál jártunk, mi is meglepődtünk, amikor egyre-másra találkoztunk az edzésüket tartó sportolók csoportjával. Ämulva kellett tudomásul vennünk, hogy a legtöbb esetben nem a téli sportok űzőiről volt szó, hanem például sokkazókról, labdarúgókról, atlétákról, a kerékpározókról stb. Az egyik verőfényes nap délelőttjén éppen az utóbbi sportág képviselőivel találkoztunk. Köztük volt Alojz Holík, a csehszlovák kerékpáros válogatott újonca, az olimpiára készülő keret tagja. Élve a déli pihenő adta lehetőséggel, vidáman elcsevegtünk a csupa derű kerékpározóval. A válogatott 24 éves boldog tagja a Gottwal- dov melletti Frištákban született. Gyermekkorában még csak nem is álmodott arról, hogy kerékpározó lesz belőle. Amint legtöbbször, őt is barátai beszélték rá, próbálkozzék meg ezzel az igényes sportággal. Szóval így lesz valakiből válogatott kerékpározó? — Hát ilyen könnyen, ilyen egyszerűen azért még sem megy — válaszolt Holík jókedvűen. — Ez olyan sport, amelynél nincs szükség rendkívüli tehetségre. Fontos a sportszeretet, a jó fizikum és a szorgalom. Az utóbbival kellett volna kezdenem, mert lelkiismeretes edzések nélkül nem lehet eredményt felmutatni. Mégis, mennyi egy élversenyző edzésadaga? — Nem egyforma. A főidényben, május és augusztus között havonta körülbelül húsz ÉLETE ELSŐ OLIMPIÁJÁRA KÉSZÜL versenyen veszek részt, de az edzésekkel együtt 20U0—240ú kilométert hajtok négyhetenként. Mindez elég ahhoz, hogy sikeresen szerepeljek. Mit tart élete legnagyobb sikerének? — Amikor először nyertem meg egy pionírversenyt. Ezzel kezdődött? — Valahogy így. De komolyabban csak 1965-ben folyta-I tódott, amikor Uherské Hradiš- tén beiratkoztam a tanonciskolába. Két évvel később „a legjobbak Mexikóba“ juniorversenyen, melyet a Československý sport szerkesztősége rendezett, a negyedik helyen végeztem, így kerültem be a juniorválogatottba. 1968-ban ugyan nem jutottam el az olimpiára, de mivel tartottam jó formámat, és az előző évihez hasonló eredményeket értem el, tartalékként jelöltek az országos válogatottba. Közben elvégezte az elektrotechnikai ipariskolát és 1968- ban Dubnicára költözött. Ott kapott munkát és jutott kitűnő edzéslehetőségekhez. — Mégpedig nem is akármilyenekhez. Ennek a messzemenő támogatásnak köszönhetem elsősorban sikereimet. 1969- ben az országos bajnokságon a harmadik helyen végeztem. jelöltek a világbajnokságra is, de egy héttel előtte nagyon megfáztam, és kénytelen voltam a részvételről lemondani. 1970-ben részt vettem a L’Hu- manité versenyén és a lesteri világbajnokságon. Tavaly első ízben eljutottam a Békeversenyre is. Kirobbanó eredményekkel azonban még nem dicsekedhetek. Nem is tartozik azok közé, akik szeretnek kérkedni sikereikkel. Bejárta egész Európát, sok szép élménnyel lett gazdagabb. Most mire készül? — A Békeversenyre és az olimpiára. Szeretném bebizonyítani, hogy nem véletlenül jelöltek a keretbe, melynek tagjai Hladík, Prchal, Labus, Smolík, Majnus, Háva, Hrazdí- ra, Matoušek, Kondr és Smetana. Milyen kiegészítő sportokat űz? — Télen a tornatermi edzéseken kívül síelek és úszni járok. Milyen sportokat kedvel? — Nagyon élvezem a jégkorong-mérkőzéseket. Legszívesebben azonban teniszeznék, sajnos, eddig nem volt időm és alkalmam elsajátítani ezt a szép sportot. — Milyen a napi rezsimük itt a Magas-Tátrában? — Kéthetes edzőtáborozást biztosít az egyesület, majd röviddel ezután az olimpiai válogatottal kerül sor hasonlóra. Reggel 7.30 órakor kelünk. 9.00 órától gyalogtúra, sífutás, korcsolyázás szerepel műsoron. 12.30 órakor ebéd, utána pihenés. 17.00 órakor ismét edzés, este pedig szauna. A téli alapozás nagyon hasznos. Kerékpárt nem is látunk. Teljes a ki- kapcsolódás, mégis kitűnő erőnléti edzéseket tarthatunk a friss levegőn. Jól megmozgatjuk izmainkat, kiszellőztetjük az országutak porától beszeny- nyezett tüdőnket. Fizikailag, idegileg nagyszerűen felfrissülünk és teljesen felkészülten várjuk az új idény kezdetét. íme egy azok közül, akik már a nyári olimpiára készülnek. KOLLÁR JÓZSEF AKI SPORTOL, AZ JOBBAN DOLGOZIK A korszerű testnevelésben a szervezési-módszertani munkát össze kell kapcsolni a tudományos alapokra alapozott konkrét szociális-gazdasági kutatásokkal. Az élet olyan korszerű és széles körű kutatásokat követel, amelyek lehetővé teszik a szocialista gazdaságban rejlő tartalékok mozgósítását, a népgazdaság erősítését és egyben elősegítik a testnevelési mozgalom fejlesztését. A „Teorija i Praktika Fizi- Cseszkoj Kulturi“ című ismert szovjet folyóirat ismerteti azt a kísérletsorozatot, amelyet a novoszibirszki egyetem testnevelési tanszékének munkatársai végeztek a helybeli vasúti javítóműhely dolgozóival. A leendő vezetőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a sport és a testnevelés szerepe igen nagy a munkakörülmények javításában, a dolgozók egészségének megóvásában, a termelési eredmények növelésében, valamint az ésszerű pihenés megszervezésében. Ezért a műszaki főiskolák tanulóinak rendezett foglalkozások egyik legfontosabb feladata olyan testnevelési gyakorlatok elsajátíttatása, amelyek mind az idősebbeknek, mind a fiataloknak egyaránt hasznosak. Igen fontos, hogy a főiskolák végzős hallgatói nem. csak fizikailag legyenek egészséges emberek, hanem váljanak a sport meggyőződéses híveivé és hirdetőivé is! A kísérleteknek az volt a célja, hogy a gyárban megfigyeljék a sportoló és a nem sportoló dolgozók munkatermelékenységét, továbbá a sport hatását a megbetegedési százalékra. Az első kísérleti csoportba kerültek a testneveléssel és sporttal foglalkozók, a másikba pedig a velük azonos életkorú, sporttal és testneveléssel nem foglalkozó, de egészséges társaik. Az egy éven keresztül végzett megfigyelések összesített adatai szerint az első csoportba tartozók létrehozta termelési érték normája nagyobb volt, mint a második csoportba tartozóké (138,56:136,75). A megfigyeltek munkahelyi testnevelésben nem vettek részt, munkaképességük emelésében tehát csak a szabadidőben végzett testnevelés és sport játszott szerepet. Érdekes vizsgálatokat végeztek a sportolásnak az egészségre gyakorolt hatásával kapcsolatban is, felhasználva a gyár kórházának az adatait. Az első kísérleti csoportba 140 sportolót, a másik kísérleti csoportba ugyancsak 140 nemsportoló, de egészséges embert osztottak. A különböző betegségek miatt a munkából kiesett napok száma a két csoportnál a következő volt: I. 558 (férfiak) 77 (nők) —635 II. 758 (férfiak) 193 (nők) —961 A kísérlotsorozat adatai alapján elvégezték a testnevelés fejlesztésére hozott intézkedések gazdasági értékelését is. Egyrészt számításba vették, hogy a testnevelés és sportfoglalkozások eredményeként a magasabb munkatermelékenység következtében az üzemnek kevesebb munkaerőre van szüksége, másrészt a megbetegedések csökkenése miatt kisebb a munkaidőveszteség és jelentős megtakarítást lehet elérni az orvosi-egészségügyi ellátás kiadásaiban. Mindent összevetve a javítóműhelyben a nem sportoló dolgozókra évente 59 rubellel több társadalmi költség jut. mint a sportolókra. A testnevelésre és tömegsportra, a sportegészségügyi intézkedések biztosítására fordított kiadások tehát gazdasági szempontból teljesen megtérülnek. Az utolsó bástya MIÉRT ESÉLYESEBB SZPASSZKIJ? Ha manapság sakkról esik szó, abban a pillanatban re! no. rül a kérdés: Fischer vagy Szpasszkij? Mert kettőjük csatája a világbajnoki címért a sakktörténelem egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb ütközetének ígérkezik. Huszonnégy év után ... Most első ízben történik meg az elmúlt két évtized folyamán (1948-tól), hogy nem két szovjet nagymester mérkőzik a ,,királyi“ címért. Az egykor csodagyerekként emlegetett amerikai Robert Fischer igazolta híveit, akik már tíz esztendővel ezelőtt nagy jövőt jósoltak neki. A különcködéseiről és rapszodikus viselkedéseiről közismert sakkozó az utóbbi időben győzelmet győzelemre halmoz, s most az utolsó bástya bevétele, az utolsó roham következik a világ- bajnoki címért. Fischer tehát nagyon közel áll gyermekkori álmának megvalósításához, néhány évvel ezelőtt ugyanis kijelentette: azért maradt ki fiatalon az iskolából, mert ott semmit sem nyújtottak neki ahhoz, hogy világbajnokká legyen. Viszont megtanult oroszul, hogy eredetiben tanulmányozhassa a szovjet szerzők elméleti munkáit. Ki ad többet? Napjainkban azonban nem is annyira a világbajnoki döntő esélyeiről folyik a vita, hanem arról, hogy megtud-e egyáltalán állapodni a két nagymester a színhely és az időpont kérdésében. Ügy tűnik, a helyszín megállapítása okoz elsősorban — de nem utoljára — nehézségeket a Nemzetközi Sakk Szövetségnek. Fischer ugyanis nem hajlandó a Szovjetunióban játszani, így elesik az a variáció, hogy a döntő 24 játszmája közül 12-őt Szpasszkij hazájában és ugyanannyit az Egyesült Államokban bonyolítsanak le. Maradt tehát a semleges pálya. Az év végéig 11 országból 14 ajánlat érkezett a nemzetközi szövetséghez. Mint ismeretes, a legnagyobbat Belgrád tette: 152 ezer dollárral vezető lett az ajánlatok listáján. Az újabb jelentések szerint azonban ez a lehetőség minden valószínűség szerint elesik, mert a finanszírozást magára vállaló belgrádi bank és a Jugoszláv Sakk Szövetség eddig nem tudott megállapodni a tévéközvetítéseket illetően. A lista második helyén az argentinokat láthatjuk (150 ezer dollár), majd őket Izland követi (125 ezer dollár), A sakkozás területén ezek csillagászati összegek, hiszen a régebbi világbajnoki párosmérkőzések díjalapja csak ezeknek egy kis töredéke volt. Talán mondanunk sem kell, hogy e nagy ajánlatok elsősorban Fischert érdeklik, aki nyíltan kijelentette: ott játszana a legszívesebben, ahol a legtöbbet fizetik. Szpasszkij viszont olyan semleges területen óhajt sakkozni, amelynek klímája a legmegfelelőbb a játékra. Az eredmények köteleznek-—•sas»* 3! 1972. II. 7. A Čierna Voda-i (Feketenyék) sportszervezetről az elmúlt évben két újsághír jelent meg. de nem az eredményeket, az aktivitást, hanem a problémákat tárták az olvasó elé. Talán a cikkek hatására, vagy a vezetőség mlaadóbb munkája folytán kezdtek mutatkozni az eredmények is. A helyi labdarúgócsapat őszi eUsö lett lett a galantai járás III. osztályú bajnokságában. Ezenkívül a járási futballszakosztály által kiírt „Sznvjetba- rntság Knpa“ döntőjébe került 16 csapat közül. Mindezt Haver elvtárs, a csapat edzője az évzáró taggyűlés bí^zámoliij^ha" mondta el. Az eredmények köteleznek, s ezért nagy feladatok várnak megvalósításra, a közeljövőben is. A labdarúgó-csapat bajnoki címet akar szerezni, s még a bajnoki rajt előtt a kupadöntőben is sikert vár. Az a céll, lingy asztalitenisz- szakosztály is létesüljön, sőt úszóosztály létesítését is megvalósíthatják, ha befejezik a csatorna építését, ezt Szalonás elvtárs, a hnb elnöke jelentette ki. A hnb vezetője segítséget igért az öltözők építésének befejezése érdekében is. A tervek merészek de megvalósíthatók. LUKOVICS ISTVÁN Az utóbbi évek során a svéd válogatott a csehszlovák együttesnek a szokottnál is nagyobb ellenfelévé vált, és Harris, kanadai edző vezetésével még az eddiginél is ütőképesebbnek ígérkezik. Képünk az egyik Csehszlovákia—Svédország jégkorong-találkozó izgalmas jelenetét mutatja be. A Neiijzeík Sakk Szövetség döntése előreláthatólag február első felében születik meg. A hírek szerint előzőleg mindkét nagymestertől bekérik azoknak a városoknak a listáját, amelyet választani szeretnének. Amennyiben e listákon azonos kívánságot nem találnak. í.^y dr. Max Euwe, a FIDE einöke dönt a helyszín kérdésében. Hasonló eljárás várható majd az időpontot illetően is. Ki lesz a főbíró? A helyszín és az időponttal még korántsem zárult le a vita. Előreláthatólag problémát okoz majd a főbíró kijelölése is. A Fischer—Petroszjan pa- rosmérkőzés főbírája a nyugatnémet Lothar Schmid volt, mert ellene egyik félnek sem volt kifogása. A FIDE-nek e dóme- sét azonban erősen támad i.:k egyes országokban, főleg Hn.- landiában. Sclimid ugyanis nem nemzetközi versenybíró, s joggal vetik fel a kérdést: mily on alapon mellőzik a tapasztalt, hivatalosan is elismert versenv- bírókat? Csak ezért, mert Fi- schernek úgy tetszik, hogy oo- jektivitásukban kételkedjék? S tekintetben is folyik tehát majd a „kötélhúzás“, amelyben — úgy látszik — nemcsak a két versenyző, hanem harmadikként a versenybírói testület is részt vesz majd. Lilien thal Szpasszkijra szavaz ... De térjünk vissza a két sakkozóhoz. A szakértők tulnyo- mo többsége az esélyeket a- tolgatva Fischernek ítéli oda a pálmát. A. Lilienthal, szovjet nemzetközi nagymester azon kevesek közé tartozik, akik Szpasszkijra szavaznak. Hogy miért? „Hiszek Borisz Szpasszkij sokoldalúságában, gondolat- menetének rendkívüli finomságában, s abban, hogy ragyogóan feltalálja magát a legbonyolultabb hadállásban is. Emlékezzünk csak a két korábbi világbajnoki döntőre. Micsoda neveket utasított maga mögé: Tál, Kérész, Geller, Larsen, korcsnoj és Petroszjan. Véleményem szerint Szpasszkij azért esélyesebb, mert viharos kezdéssel megtörheti ellenfele önbizalmát. A párosmérkozés a világbajnoki címért 24 játszmából áll, ez pedig a taktikailag érettebb Szpasszkij mellett ssól. Mindehhez még azt tenném hozzá: eddig öt alkalommal találkoztak egymással, de Fischernek egyetlen egyszer sem sikerült megvernie Boriszt. Három alkalommal a szovjet nagymester győzött. Természetesen nem szabad túlértékelni Szpasszkij korábbi győzelmeit, hiszen Fischer ma kétségtelenül veszélyesebb, mint amilyen, annakidején volt. Nagymesterünk fő ereje éppen objektivitásában rejlik, abban, hogy legnehezebb pillanatokban sem veszti el fejét, képes tárgyilagos. hidegvérű döntésre... s a felkészülés során módja van külön figyelmet fordítani az amerikai nagymester erős oldalaira“. Ennyit tehát Lilienthal nagymester. És mit szól mindehhez Fischer? Annyit megállapíthatunk, hogy jelenleg nagyon magas az „ázsiója“, hiszen „nagy gólarányú“ győzelme Taj- manov és Larsen ellen, heves, de nem meglepő sikere Petroszjan ellenében, az amerikai sakkozó bombaformájáról árulkodik. S ehhez még tegyük noz- zá. hogy 28 évével a legideálisabb korban van. Igaz, Szpasszkij sem sokkal idősebb (34 éves)). Az a céltudatosság és fanatizmus, amellyel egy évtizede Fischer a sakk-korona megszerzésére törekszik, igencsak tiszteletre méltó. Nem titok, hogy mindkét sakkozó már hosszabb ideja készül az egymás elleni összecsapásra. Nemcsak morálisan és fizikailag, hanem lélektanilag is. Hogy kié lesz a királyi korona? Az csak a tavasz folyamán dől el. De bizonyára addig is sok izgalomban lesz részük a sportág híveinek, hiszen az „évszázad mérkőzéséről“ van szó. (ie)