Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-07 / 31. szám, hétfő

UKRAJNA JELENE ÉS lOVŰJE Épül a „3600“-as hengersor csarnoka Az ország végtelen térségein északról délre, egészen a Fe­kete-tengerig hömpölyög a Dnyeper vize; ősidőktől fogva éltetője volt annak a termőta­lajnak, amelyen dolgos és jó­indulatú nép él. A Dnyeper év­századokon keresztül kíséri Ukrajna történelmét. A folyó a Nap sugaraitól csendes, nyu­godt, a kegyetlen háborúktól sötét és viharos. A folyót megénekelték a köl­tők, Sevcsenko versekben örö­kítette meg iránta érzett sze- retetét. Az elkövetkező nemze­dék számára a folyó szépségé­ről filmet készített Dovzsenko rendező. A nép is a folyóról énekel. Évszázadok múltak el és a Dnyeper, életadó erejéről ta­núságot téve, meg hagyta ma­gát zabolázni az embertől. A Dnyeprogesz és a dnyeperi erő- műkaszkád az embernek a ter­mészet felett aratott győzelmét jelképezi. A Dnyeper giganti­kus üzemeket és gyárakat lát el villanyenergiával, fényt áraszt falvakban és városok­ban. Ereje Ukrajnához tartozik — és ez az ország virágzik. Ukrajna területe több mint 603 000 négyzetkilométer, és a statisztikai adatok szerint 47 millió lakosa van. Területét il­letőleg Ukrajna a Föld orszá­gai sorában a 42. helyen áll, ami azonban ipari termelését illeti, a világ legfejlettebb tíz országa közé tartozik. Termé­keny és gazdag, a természet mindennel ellátta, amire szük­sége van — a Kárpátok gaz­dag erdeivel, illatos legelők­kel, hegyekkel, tavakkal, fo­lyókkal, sőt tengerrel. Az Azovi-tenger partján fek­szik Zsdanov kikötőváros. Itt még 1933-ban helyezték üzem­be az Azovsztal kohászati üzem első olvasztóját. Már akkor is nagy volt az üzem, feldolgozta Ukrajna vasércét, kihasználta az ország kimeríthetetlen érc- tartalékait. Ma már gigantikus üzem. Természetesen nem min­denki lelkesül éppen a vasko­hászatért, ám a zsdanovi Azov­sztal megtekintésekor önkénte­lenül is megcsodálja az olvasz­tárok és kohászoik munkáját, az üzem óriási méreteit és gyártmányait. Az üzem felét olyan gyártási módszerre állí­tották át, amelyet még nem mindenütt alkalmaznak. Telje­sen egyszerűen, laikus módon ezt a bonyolult termelési folya­matot a következőképpen ecse­telhetnénk: az üzem egyik vé­gén az olvasztókemencébe szál­lítják a vasércet s az üzem másik végén már kész sínek futnak ki. Az Azovsztal ma a vegyé­szek, kohászok, az olajkútfú­rók, az energetikusok és az építőipari szakemberek érdek­lődésének középpontjában áll. Az üzemben egy hengersort építenek, amelyre türelmetle­nül várnak a fent említett szakemberek. Ennek a nem mindennapi gépi berendezésnek tervrajzát csehszlovák szakem­berek készítették, s kivitelezé­sében is tíz csehszlovák cég vesz részt. A kölcsönös barát­ság, bizalom és az ipari együtt­működés ezen bizonyítékát „az évszázad szerződésének“ ne­vezték el. Itt meg kell emlí­teni, hogy a hengersornak is megvan a saját neve — „há- romezerhatszáz“ — és rendkí­vül szilárd, 5—140 milliméter vastag­ságú acéllemeze­ket gyárt majd. Zsdanov városa ilyennel még nem találkozott azóta, amióta fennáll. En­nek a fejlődő gyár­óriásnak fontossá­gát rögzítették az SZKP XXIV. kong­resszusának irány­elvei is/ és üzem­behelyezése a 9. öt­éves terv része lesz. Ez a szokatlan alakú épület a műszaki in­formációk intézete Kijevben. (Foto: H. Kozlovszkij és AR) ÉRDEKES ADATOK UKRAJNÁRÓL OG 1972. II. 7. # Az ukrán iparnak 150 ágaza­ta van. Gyártmányait a világ 95 országába exportálja. Többek kö­zött vegyipari készítményeket, gázt, gépeket, kohászati gyártmá­nyokat, fényképezőgépeket, cuk­rot szállít külföldre. 0 Ukrajna két filmstúdióval rendelkezik (Kijevben és Ogyesz- szában), ezenkívül még külön stúdiója van dokumentumfilmek és tudományos népszerű filmek gyártására. Az ukrán filmművé­szet évi produkciója jelentős. 35 játékfilm, több mint 200 doku­mentum-, és népszerű-tudományos valamint rajzfilm. A filmszínhá­zak látogatottsága is jelentős — Ukrajna filmszínházaiban évente 1400 művészi és népszerű tudomá­nyos filmet mutatnak be. ® Ukrajnában néhány nagy au­tógyár van — Lvovban, Luckban, Prilukiban, Kijevben. Ogyesszá- ban. A Ívovi autóbuszgyár külföl­dön is jó hírnévnek örvend (Brüsszelben elnyerte gyártmá­nyaiért a Grand prix nagydíjat). A legújabb autóbuszmodell 100 személy befogadóképességű, órán­kénti sebessége 1Ü0 km. Minden ötödik személygépkocsit Ukrajná­ban gyártottak. # Ukrajnának 804 000 főiskolai hallgatója, több mint 800 írója, 1S00 művésze (festő- és szobrász­művész! van, a 30 könyvkiadó évente hét és fél ezer könyvet ad ki, 116 millió példányban. Az országban 125 000 orvos dolgo­zik. ® A 9. ötéves terv utolsó évé­ben Ukrajnában a villanyáram termelése 2G0 milliárd kilowatt­órát ér el. 1975-ben megkezdi üzemelését a csernobllszki atom­erőmű. 0 Kijevben, az ország főváro­sában az építőipari dolgozók a 9. ötéves terv folyamán naponta 80 lakást adnak át. A városnak 25—30 évre kidolgozott építési terve keretében a Dnyeper jobb partján felépítik az űj negyedet, jobban mondva Obolony városát, ahol 200 000 lakos él majd. ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI HARMINCÉVES A NÉPHADSEREG NAPILAPJA Tábori nyomdában dolgozol! Az elmúlt napokban fellapoz­tam néhány jegyzetet, amelye­ket a Szovjetunióban megala­kult csehszlovák hadtest tag­jaival folytatott beszélgetések során készítettem. Nem egy fel­jegyzés szól arról, hogy a bri­gád, később a hadtest tagjai, miként várták a lőszerrel, a postával és a koszttal együtt a katonai újságokat. (Naše vojsko v ZSSR — Katonaságunk a Szovjetunióban, Za svobodné Československo — A szabad Csehszlovákiáért.) A feljegyzé­sek arra késztettek, hogy felke­ressem hadtestünk tábori nyom­dájának Szlovákiában élő leg­öregebb tagját, Mikulás Zonenn- scheint. „Huszonhárom éves voltam, nagy ideálok — és szörnyű évek a magyar munkatáborban“ ... ezek voltak a visszaemlé­kezés első szavai. A fiatal Mi­kuláš az ungvári munkatábor­ban dolgozott. A magyar fasisz­ták jelszava, „Győzelem vagy Szibéria“ zengett minden oldal­ról. Öt viszont ez a „Szibéria“ valahogy nem félemlítette meg. Kereste tehát a lehetőséget. A szovjet hadsereg egyre haladt előre, s Ungváron is nagy zűr­zavar lett, — az ifjú Zonenn­schein ezt kihasználta és ule­lépett“.. Részletek? — Ez nem lényeges. Fontos, hogy megtaláltam egységeinket és végre ismét ember lehettem. A hadtest sorkatonája voltam. Mindnyájan ugyanarra töreked­tünk: legyőzni a fasizmust. Mikuláš Zonennschein kézisze­dő volt. Tökéletesen ismerte szakmáját és ezt el is mondta azonnal, amint a hadtesthez ér­kezett. Nem is csodálkozott, hogy a nyomdába osztották be. — Öt vagy hat teherautóból állt a nyomda. A ponyvák alatt voltak a betűs ládák, a szedő- gép, amelyet „amerikánkának“ hívtunk és egy gyorssajtoló. És természetesen volt egy áram- fejlesztőnk is. A nehézségek el­lenére rendszeresen dolgoz­tunk. Naponta megjelent a Za svobodné Československo napi­lap. Formája a mai viszonyok­hoz mérten kicsi volt. A szak­embereknek elég ha elmondom, hogy A4, a laikusnak csak annyit, hogy nagysága olyan volt, mint a mai irodai papír, s terjedelme hat oldal... Érdekesség: A napilapot há­rom nyelven írták — szlová­kul, csehül és ukránul! ÉRTÉKES KIÁLLÍTÁS A PHSZ (Zväzarm) és a Pol­gári Védelem (CO) 20 éves múltját bemutató kiállítást ren­deztek Lučenecen (Losonc). A filmvetítéssel egybekötött kiál­lítás jól szemléltette a külön­böző vegyi- és radioaktív fegy­verek hatóerejét, és az ellenük való védekezést. Ugyanakkor gazdag információval szolgál a polgári védelem terén elért si­kerekről. A több mint 3000 Iá' togató szilárd meggyőződése, hogy a Varsói Szerződés tagál­lamai készek bármilyen ellen­séges támadást elhárítani és to­vább szilárdítani a világbékét. KELEMEN LÁSZLÓ PÉLDÁUL SZOLGÁLHAT Régen volt, amikor 1970. áp­rilis elsején Szalai Pityu kissé szorongó érzéssel elbúcsúzott a močai (Dunamocs) szőlős­domboktól, hozzátartozóitól. Az­óta a „kesergő“ újoncból jó ka­tona lett. A különféle szocia­lista munkaversenyekbe mindig bekapcsolódott, s elért eredmé­nyeiért gyakran kapott dicsére­tet parancsnokaitól. Gépkocsijá­val csaknem 30 000 kilométert — A határmenti téli roman­tikát keresi? — Ezekkel a sza­vakkal fogadott az egyik egy­ség tisztje. — Nem, hanem az itteni ka­tonák életére vagyok kíváncsi. — Ne mondja, hogy katonák. Határőrök. Ez a helyes kifeje­zés. Nagy különbség a hadse­regben a határőrségben szol­gálni, főleg azóta, mióta nem­csak a határ sértetlenségét, ha­nem annak védelmét is bizto­sítjuk. Vagyis esetleges táma­dás esetén szembeszállunk a támadókkal. Ehhez igazodik a határőrök kiképzése is. A határőr élete, bár egy ki­csit romantikus, fárasztó és igen nehéz. Vegyük csak egy „zöldsapkás“ fiú egy napját. Amikor visszatér a szolgálatból, fegyelmező gyakorlat, illetve politikai oktatás következik. Aztán már csak annyi ideje marad, hogy megvacsorázzon, s levelet írjon kedvesének, szü­leinek. Siet lefeküdni, mert másnap reggel minden kezdő­dik elölről. — A szolgálat nemcsak abból áll, hogy a sítalpas járőrök be­járják a határszakaszt, hanem meg kell javítani a műszaki berendezéseket is. S ha na­gyobb hó esik, akkor az ös­vényről a havat is el kell ta­karítani. Nyáron pedig, amikor mindezt mellőzzük, nagyobb a „nyomás“ a határra. Ez több riadóval, átvirrasztott éjszaká­val jár — mondja a határőr tiszt. Az itt szolgálatot teljesítő fiúknak tehát nincs ünnepük, szabad szombatjuk. A határőr­nek havonta négyszer van 24 óra olyan szabad ideje, hogy tett meg baleset nélkül. A SZISZ munkájából is kiveszi részét. A „Példás katona“ jelvény tulaj­donosa. A közelmúltban őrveze­tővé léptették elő. Nemcsak egységében, hanem másutt is például szolgálhat. A tényleges katonai szolgálat leteltével bizonyára a polgári életben is megállja majd a he­lyét. NÉMETH LÁSZLÓ közlegény bemehet a közeli városba szó­rakozni. Amikor azonban „mozgalmas“ a határmente, „lőttek“ a szabad időnek, mert minden épkézláb ember talpon Hóban, fagyban... Persze a határőrök élete ma már teljesen más, mint húsz évvel ezelőtt. A fehér álcázó ruha, a sítalp és a hűséges farkaskutya továbbra is meg­maradt, de ezenkívül a műsza­ki fejlődés adta lehetőségeket is kihasználják az államhatár védelmére. Ezek után azt gondolhatják az olvasók, hogy a határőr 730 napja, illetve, hogy az ide be­vonuló fiúk élete csak szolgá­latból és munkából áll. Pedig — Én csehül és szlovákul szedtem. Persze, igyekeztünk. Nem késhettünk, mert újságun­kat várták katonáink a lövész­árkokban, a fronton az első vo­nalban, és várta újságunkat a felszabadított terület lakossága is. A tábori sajtó a vezérkarral együtt költözött tovább. Ma egy erdei tisztáson, holnap egy vá­rosi vendéglő udvarán készítet­tük a lapot és holnapután ... Ki tudhatta előre, hol nyomta­tunk holnapután! Prešov, Mikuláš, Žilina és Prága! Győzelem! Zonennschein közkatona Prága után már Bra­tislavában folytatta munkássá­gát, egészen az év végéig. A tábori nyomda Prágában ma­radt, és Mikuláš ujjai szeretet­tel simogatják az új folyóirat a „Bojovník“ (Bajtárs) betűit. Az egyenruha helyett az ifjú nyom­dász már polgári ruhát visel. Később a szedőből lapterjesztő lett. Ö felelt azért, hogy a Bo­jovník friss példányai időben eljussanak az olvasóhoz. Azóta sok idő telt el. Az emlékeket a történelem fátyla takarja, a mindennapi gondok elterelik figyelmét a háborús emlékeitől, de a kato­nai sajtóhoz hű maradt. A ve­zetése alatt álló csoport gon­doskodik arról, hogy katonáink hazánk egész területén szlová­kiai újságokat és folyóiratokat kaphassanak kézhez. Mikuláš Zonennschein, a tá­bori sajtóval együtt, megélt jót is rosszat is. Nagyapaként ele­veníti fel ifjúkori emlékeit, 23 éves volt, amikor a fronton a napilapot kezdte szedni. Ma már jó néhány évvel idő­sebb, tapasztaltabb, de egy gondja megmaradt, ami ma — más változatban — ugyanaz, mint a fronton: az újságokat — a Pravdát, a Smenát, az Űj Szót, a Životot, a Svét socializ- must és a Slovenkát — idejé­ben el kell juttatnia a katonák­hoz. Ez az ő alfája és ómegá­ja. Ez az élete. V. VLADÁR ha ez is a látszat, a valóság egészen más. A határőr állo­másokon a század klubokban egy 20 éves fiatalember számá­ra megfelelő a szórakozási le­hetőség. Ezenkívül kisebb hiva­tásos művészcsoportok is gyak­ran járnak itt. Cheben a határ­őrök olyan szélesvásznú mozit építettek, hogy a főváros lakói is megirigyelhetik tőlük. Ašon az egyik hatalmas éttermet klubbá alakítják át. Nem hiány­zik majd belőle a kandalló, a filmvetítő kabin, s mindaz, ami a szórakozást kellemessé teszi. Ha elkészülnek vele, vendégül látják majd a védnökség! üzem leánydolgozóit is. A határőrök férfivá edződnek a tényleges katonai szolgálat ideje alatt. Ha kezdetben nehe­zen is tudnak beilleszkedni az itteni életbe, a leszerelés után sokáig emlegetik, milyen jó kollektívában, a határőrségnél szolgáltak. Hóban, fagyban helytálltak. —né— JÁRŐRBEN A. BEKJE2

Next

/
Oldalképek
Tartalom