Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-06 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó

A reneszánsz költői stílus néhány sajátossága Jan Kochanowski és Balassi Bálint műveiben Amint már Balassi Bálint költői frazeológiájáról és szóképeiről szóló értekezésünkben rámutattunk, a re­neszánsz költészetet, főként a szerelmi lírát sajátos kifejezések, petrarkista trópusok, az antik irodalom stíluseszközeit utánzó és továbbfejlesztő stílus jel­lemzi. Vizsgálódásunk középpontjában Balassi költői hasonlatai és szóképei álltak, ezeket összehasonlítot­tuk a cseh és szlovák reneszánsz versek trópusaival Is, s többek között a következő rokon vonásokat ta­láltuk: az udvarló költő szomorú, szerelmi kínjáról panaszkodik, halálát kívánja; mindenre kész ked­veséért, de az őt nem akarja meghallgatni, vagy el akarja hagyni. A költő gyakran idéz klasszikus ol­vasmányaiból (Ovidius példái), s szemléletén meg­látszik a klasszikus mitológia hatása (Venus és Cupi­do emlegetése). Megjelenik e versekben a reneszánsz természetszeretet: az egyik cseh költemény a májusi Időt is dicséri, jellegzetes fákat (ciprus), madarakat (pelikán, sólyom, gerlice) emlegetnek szóképeikben. A szerelem minden más élménynél, témánál fonto­sabb, uralkodik a költő szemléletében, szóképeiben. A szerelmes költő hódító szándékkal emlegeti az idő múlását, s arra buzdítja kedvesét, hogy addig sze­ressen, amíg fiatal. A cseh és szlovák költemények trópusaiban a szív sokkal gyakrabban fordul elő, mint Balassi műveiben, ez utóbbi pedig számos olyan fogalommal alkot szóképet, amely nincs meg a cseh­szlovák versekben, pl. rab, tőr, tömlöc, számkivetés s általában a katonasággal, harccal kapcsolatos ki­fejezések használata a szerelmi lírán belül. Ezt a vizsgálódást a továbbiakban a régi lengyel költészet és a szláv re íeszánsz líra legjelentősebb képviselője, Jan Kochanowski (1530—1584) stílusának összehasonlításával szándékozunk kiegészíteni. A len­gyel reneszánsz költészet gazdagabb a magyarnál, s néhány évtizeddel előbb keletkezett. A petrarkista jellegű szerelmi lírát már Kochanowski feltűnése előtt ismerték és kedvelték Lengyelországban, de nem terjedt el annyira, s nem dicsekedhetett olyan kiváló alkotásokkal, mint pl. Olaszországban vagy Francia- országban. Az első lengyel erotikus reneszánsz ver­sek egy, a XVI. század közepéről névtelen szerzőtől származó kéziratos dalgyűjteményben maradtak fenn, s nótajelzéseik olasz mintákra utalnak. Olasz forrá­sokra, főként M. Ficino műveire támaszkodva írta meg Górnicki a lengyel Udvari embert (Dworzanin) is. Reneszánsz típusú szerelmes versek találhatók az ún. Zamojski-kéziratban is, ezek szerzőségét később Sep-Szarzyüskinak, Kochanowski mellett a kor leg­jelentősebb lengyel költőjének tulajdonították. Bizo­nyos reneszánsz motívumok megtalálhatók Kocha­nowski elődjének, a „lengyel irodalom atyjának“, Mikolaj Rejnek (1505—1569) a költészetében is. A re­neszánsz stílus jól felismerhető Kochanowski költé­szetében, de Balassiénál erősebben megnyilvánul benne az antik irodalom hatása, főként Horatius utánzása. Vizsgálódásunk témaköre Kochanowski len­gyel nyelvű, világi tárgyú költészetére terjed ki: a Dalok (Piešni) két könyvére (50 vers), az epigram- magyűjteményére (Fraszki), a Szentiván-napi dalokra (Piešn swietojaňska' o sobótce), a Gyászdalokra (Treny) és a Töredékekből ismert néhány dalra (Pieš­ni Kilka). Ezeken kívül Kochanowski még latin ver­seket, zsoltároskönyvet (Palterz) és egy drámát is írt, „A görög követek elutasításá“-t. Mivel Kocha­nowski szóképeit Balassiéval hasonlítjuk össze, első­sorban szerelmes és reneszánsz jellegű költeményei­vel foglalkozunk, de néhány példával rámutatunk az említettektől eltérő tartalmú verseire és képhasz- hálatára is. Egyébként a szóképek tárgya — éppúgy, mint Balassinál — nem mindig hasonló a versek tar­talmához: pl. szerelmes költeményeiben különböző dolgokhoz, jelenségekhez hasonlítja (azonosítja) sze­relmét, a nő testrészeit stb. Balassi Bálint és Jan Kochanowski költészetének rokonságára már sokan utaltak, de még senki sem kísérelte meg életművük részletesebb összehasonlítá­sát. Legutóbb Bán Imre a lengyel reneszánsz költé­szetnek egy, a magyartól eltérő sajátságára is rá­mutatott: „Ha csak a magyar fejlődéssel erősen rokon lengyel irodalmat vesszük szemügyre, itt az anyanyel­vű költészetben is erősebb antik műfaji hatást figyel­hetünk meg. Jan Kochanowski nemcsak mestere volt a latin költészetnek, de híres lengyel epigramma- gyűjteménye, a Fraszki (1584) vagy gyönyörű gyász­dalai, a Treny (1580) is híven követik a latin műfaji mintákat. Kochanawski hellenizáló drámájának, A gö­rög követek elutasításá-nak (1577) éppúgy nincs ma­gyar megfelelője, mint Martin Opitz „Troianerinnen“ c. Seneca-fordításának (1625)“. (Irodalomelméleti ké­zikönyvek Magyarországon a XVI., XVIII. században. 1971. 5—6.) Kochanowski életműve kétségkívül hasonlít Balas­siéhoz, de számos vonatkozásban el is tér tőle: ter­jedelmesebb, szerteágazóbb, sokkal több benne a mo­ralizáló és antikizáló (Horatiust utánzó) elem, míg Balassi tipikusabban reneszánsz egyéniség, s ezt nemcsak szerelmi lírája, hanem egész élete, a világ­gal való konfliktusai is igazolják. Kochanowski lírá­jában általában az „arany középutat“, az erkölcsös életet magasztalja, de emellett néhány költeményében megtaláljuk az egyéniségkultuszt, a reneszánsz mű­vészre annyira jellemző dicsőségvágyat is, mint pl. a következő dalban: Rólam tudni fog Moszkva és a tatárok, És különböző lakói a világnak, az angolok: Engem a német és a harcos spanyol is megismer, S azok is, akik a mély Tiberis vizét isszák. Kochanowskinak a lengyel irodalmi nyelv meg­teremtésében szerzett érdemeiről hasonlóan nyilat­kozott barátja, a kiváló filológus, A. P. Nidecki, mint ifjabb kortársuk, Rimay János Balassinak a nemzeti költészetben elért eredményeiről. Nidecki már 1564- ben így értékelte a fiatal Kochanowski müveit: „Kü­lön dicsősége az én Kochanowskimnak, hogy azt, amit más országok tehetséggel és tekintéllyel legelső férfiai készek voltak lefordítani saját nyelvükre, ki­fejezte a mi nyelvünkön — lengyelül, és a mi költé­szetünk törvényeibe foglalva példát mutatott az utó­kornak, s nemcsak latin verseivel múlta felül nem­zete jeleseit, hanem lengyel verseivel is fényes pél­dát adott, amelyet egész nemzedékünk követhetne, és amennyire lehet, újraalkothatna“. (Idézi T. Sinko: Sumienie artystyszne Kochanowskiego, Pamietnik Zjazdu Naukowego im. J. Kochanowskiego, Kraków 1931. 185.) A reneszánsz költők szerelem- és szépségideáljuk megéneklésében közvetve vagy közvetlenül Platón esztétika nézeteit vették mintául. Ezek szerint a szép­ség (külső) a jóság (belső) tükre, s rendkívüli igéző erővel (hatalommal) rendelkezik. A szerelem célja a lelkek egyesülése a legnemesebb érzésekben. Az igazi nőideál tündérhez vagy angyalhoz hasonló föl­döntúli lény. Ez az eszményítés részben már az an­tik görög és latin költészetben is megvolt, s a késő­reneszánsz korában, főként a Petrarcát utánzó köl­tők tollán mindez stilizált eszményképhez a nőideál sémájának kialakulásához vezetett. A szerelmi val­lomásnak a fentiekhez hasonló reneszánsz stilizálását látjuk Kochanowski Dalainak következő költeményei­ben: 1. Az az arany nyíl mérgezett volt, amely célba ta­lálva szerelemre gerjesztett engem, de szerelmemben nem találok kínt, hanem kimondhatatlan örömet ér­zek szívemben. (Nem szabadságvesztés a szolgálat, csak ha olyannak szolgálunk, aki ezért hálátlan, s ez egyenlő a legnagyobb szerencsétlenséggel. Köszönöm néked, szerelmem, hogy megmentettél ily bánattól). 0 mindenkinél szebb szűz, olyan a té arcod, hogy az embert arra kényszeríti, hogy akarva nem akarva csak téged szolgáljon. Szent szokásaid eredménye­zik azt is, hogy aki szabad lehetne, az is inkább megadja magát neked. Úgy akarnék boldog lenni, s azt kívánnám magamnak, hogy örökké csak teutá- nad vágyakozzam, s bájos arcod ne változzon meg még akkor sem, ha éveid száma Szibilláét is felül­múlná. (P. I. 4.) 2. Már minden más arc kiesett emlékezetemből, kedves arcod oly hajnali fényhez hasonló, amely a hatalmas tenger felett reggel piroslik, s az éj sötét­jét hirtelen világossá változtatja; egymás után tűnnek el előle a kisebb csillagok, s észrevétlenül már a következő éjre várnak. Ilyen vagy az én szememben. Boldog az az út, melyen a te lábad fog járni, irigyel­lek benneteket, sűrű erdők és magas sziklák, hogy előttem lesz részetek olyan élvezetben, meghalljátok édes hangját és kellemes szavait, amelyekre állandó­an áhítozik az én szegény fejem. Oh én vigasságaim és lakomáim, már hiába keresnék örömöt bennetek, bánatos szívemet csak reménnyel táplálom; az embe­rek reménnyel szántanak és reménnyel vetnek. S te ne légy kegyetlen és ne kínozz azzal, hogy sokáig ne láthassam a te szép arcodat. (P. I. 7.) 3. Bárhol vagy is az Isten adjon neked jobb napo- katl Tiéd vagyok éltemben s halálomkor is. Öröktől fogva így rendelte az Isten, s nem sajnálom, mert veled többet nyertem, mint száz más nővel. Nem csupán szebbnek születtél másoknál, hanem szoká­saiddal sem vallasz szégyent; amily szépen társul a smaragd az aranyhoz, úgy illik nemes lelked tested­hez... (Részlet. P. I. 8.) 4. Könyörtelen láncokat érzek a szívemen, de sze­rencsémnek tartom, hogy ilyen szép hálóval fogtak meg, s vígan élek e gondban. S bánatomban, az em­berek véleményével ellentétben, gyönyörűséget talá­lok. 0, csodálatosan szép szemek, melyekben minden báj megtalálható! Áldott az a nap, amikor ti hálótok­kal körülfontatok! (P. II. 21). 5. Aki nekem nem akar hinni, higgyen a szemé­nek, s jól nézze meg ezt a gyönyörű teremtést, ilyen hölgy még nem élt a földön, inkább hasonlít angyal­hoz, mint emberhez. (A paradicsom van ott, ahol ő ül s ahova megy, nyomában rózsa és liliom nő, kedvéért a szép fák dús árnyékot vetnek, nehogy a forró nyári nap megperzselje.) S ő kitűnő eszét tökéletességgel párosítja, s a megnyerhetetlen szíveket is legyőzi szerelmével. Úgy uralkodik az emberen, mint a nap a napraforgón vagy a mágnes az erős vason. Ö hölgy sokkal tartozik szemének, aki téged meglátott s ben­ned gyönyörködött, ezután nem kívánhat többet ma­gának, még ha nálad szebbet is látna. (Ne dicseked­jenek hát a régi korok Helénáikkal, a mi időnkben van olyan, aki szépségével őket felülmúlta) s az utá­na jövők reményét is örökre elvette. (PK. 9.) E versidézetekből nemcsak a szerelmi monológot és a költő nőideálját ismerhetjük meg, hanem azt is látjuk, hogy hölgyének testrészei, magatartása, er­kölcse, beszéde is azonos a petrarkista líra női esz­ményképével. Néha maga a költő is elárulja, hogy mindez csupán udvarló bók, költői stilizálás. így pl. a Propertius elégiájának mintájára írt palinódiájá- ban így vonja vissza a hölgyhöz írt korábbi magasz- talását: „Üres dicséret, ne gyönyörködj magadban, nem mind igaz, amit rólad írtam. A szerelem vezetett félre, s az mohdatta velem, hogy nálad kegyesebb senki sem volt. Festett arcod olyannak tűnt, mint liliom rózsával párosítva; szemeid csillagként ragyog­tak, melleid fehérsége a havat is megszégyenítette. Kacajod a háborgó tengert lecsendesítette, szavad a kőszívet is meglágyította. De szememben most mind­ez megváltozott, hamis szíved mindent elrontott...“ - (PK. 11). Végül saját prózai tolmácsolásaim után hadd mu­tassam be Kochanowskinak egyik nőideálját és irán­ta való szerelemre lobbanását bemutató versét, a „Magdolnához“ címűt, Kócsvay Margit műfordítá­sában: Magdolna, ó, mutasd hát bájos arcodat, ahonnan két igéző rózsa hívogat; aranyhajadnak ércét és szemed tiizét, mely száguldó napoknál égiebben ég; mutasd meg ajkad rejtett drágagyöngyeit, mutasd hullámzó melled enyhe halmait s szívemre ráfonódó márványszín kezed. Ö, mondd feléd mily kába őrület vezet? Mily vágyak tüze forral? Kár Itt küzdenem. Egy pillantástól lettem ily erőtelen. Elnémulok, nem hallok, vérem lángra gyúl, és elvakult szememre éjek árnya hull. A fentiekhez hasonló szóképek találhatók Balassi udvarló költeményeiben is: a szerelem keletkezését ő is Cupido nyilának tulajdonítja, s a „szolgálatban“ olyan örömét leli, mint az elsőként idézett lengyel költemény szerzője. „Tégy te szolgáddá engem én édes, drága szépségem“ (Keserítette sok bú.) Balassi is azt mondja Júlia szépségéről, hogy az szinte varázs­erővel hat rá, kényszeríti, hogy csak neki szolgáljon, s őutána járjon. A második Kochanowski-idézetnek a fény árnyalatait is bemutató, részletező, petrarkista hasonlata Balassinak a fürdő Céliát ábrázoló költe­ményében található meg: „Támadtakor napnak, mint holdnak, csillagnak, hogy enyészik világa. Ügy men- jek-szüzeknek, mint az szép füveknek vesz szépsége, virága. Mihent közikben kél Celia, az kinél égnek nincs szebb csillaga“. Az imádott hölggyel érintkező természetet Balassi is boldognak mondja a Szép ma­gyar komédiában, s költeményeiben gyakran előfor­dul az is, hogy maga helyett egy-egy testrészét nevezi meg: „szegény fejem“, „bánatos szívem“, „beteg lel­kem“. A szerelem „kínját“ is Kochanowskiéhoz ha­sonló képszerű kifejezésekben emlegeti. Az aranyhoz illő gyémánt költői hasonlatának meg­felelő funkcióban Balassinál ilyen szóképeket talá­lunk: „Minthogy te ékes vagy szép drága gyémánttal“ (Eregy édes győröm),... „mint rubint gyémánttal miként illik egybe“ (Mondják jüvendülök). A Szép magyar komédiában előfordul a „háló“ olyan metafo­rikus értelemben (a szerelem hálója), mint a 4. len­gyel versidézetben, s hölgye szemének Balassi is ilyen rendkívüli erőt tulajdonít: „Oly igen nagy ereje vagyon te két szép szemednek, Az kiket akarnak meg­ölnek s ismeg inegélesztenek“ (Keserítette sok bú). Kochanowski az 5. versben hölgyét angyalhoz hason­lítja; ez a képszerű, szintén elterjedt petrarkista kifejezés is megvan Balassi lírájában: „Egy kegyes képében az gyászöltözetben valljon angyal tűnék-e? Vagy ember magzatja angyalábrázatba szemeimnek tetszék-e?“ (Egy kegyes képében). A kedvesnek a lába nyomán virág nő mind a lengyel, mind a magyar reneszánsz udvarló lírában: „Nyomán is tavasszal teremjen rózsaszál“ — mondja Balassi a Darvakhoz szóló költeményében. A hölgy arcszínében a pirosnak fehérrel való keveredését Balassi is rózsával kevert liliommal teszi szemléletessé: „Vagy fehér liliommal, ha rózsát fogsz eszve“. Találóan jellemzi Balassi saját nőideálját, amikor azt állítja Céliáról, hogy úgy hasonlít Júliához, mint két egyforma rózsa, vagy „egy ágon termett... két ért meggy“. De Kochanowski Dorottyája is a megté­vesztésig hasonlít Balassi hölgyeihez és a költemé­nyeiben bemutatott kurtizánokhoz is. Mindez azt bi­zonyítja, hogy mindketten a reneszánsz női eszmény­képet ábrázolják a konkrét hölgyek leírása helyett. A két reneszánsz költő életműve között található egyezéseket és különbséget még számos példával lehetne bizonyítani, de mondanivalónk lényegéhez ennyi is elég. Életművük legfőbb értéke az, hogy mindketten megteremtették a maguk hazájában a nemzeti nyelvű lírát, méltán nevezik Kochanowskit „a lengyel költészet atyjának“. Igaz, az eredetiség szempontjából ma már hibának mondhatnók, hogy sokat fordítottak vagy vettek át szabadon klasszikus és reneszánsz költőelődeiktől, de ebben is mindket­ten a humanizmus esztétikájához igazodtak, amely nemcsak megengedte, hanem dicsőségnek is tartotta, ha valaki a nagy példaképeket tudta utánozni. A kor esztétikai felfogása szerint gondolkodó Balassi is megtanulható mesterségnek, „versszerző tudomány­nak“ tartotta a költészetet, s Kochanowski is tuda­tosan követi példaképeit, elsősorban Horatiust. Ez utóbbi szokásával inkább Berzsenyire, mint Balassira emlékeztet, latin versei pedig Janus Pannoniuséhoz is erősen hasonlítanak. További különbség kettőjük közt, hogy Balassi tipikusabban reneszánsz, szerel­mes költő, egyéniség, míg Kochanowski életművének nagyobb része moralizáló jellegű, s csak kisebb része kötődik szorosan ehhez a stílusirányhoz. Mindket­tőjük életművében reneszánsz sajátság az eszményí­tett érzések (szerelem) és emberideálok (nő) plato- nista magasztalása. A fent idézett számos hasonló szókép, szókapcsolat mellett azt is meg kell említe­nünk, hogy ezek egy része általános költői stílus­eszköz: más népek és más korok lírájában is meg­található, mindenekelőtt a régi görög és latin köl­tészetben. Befejezésül tényként szögezhetjük le: mind Kocha­nowski, mind Balassi olyan színvonalon hozta létre saját nemzete új költői nyelvét és világi tárgyú lí­ráját, hogy ezzel a kelet-közép-európai reneszánsz költészet képviselői között is első helyen állnak. CSANDA SÁNDOR Részletek a Komenský Egyetem magyar tanszékének tudományos konferenciáján tartott előadásból

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom