Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-05 / 30. szám, szombat

J Z É L L E L SZEMBEN Az elmúlt időszakban több — véleményünk szerint pesz- szimista — nyilatkozat hangzott el, amely egyszer s minden­korra kilátástalannak minősítette a közel keleti válsáq politi­kai rendezésének lehetőségét. Végeredményben ez a „kilá- tástalansáq“ motiválta a kairói dtákmegmozdulásokat, s ugyan­csak valószínű, hogy „bizonyos körök* többek között ezt az „elméletet“ szeretnék felhasználni az arab egységtörekvések megbontására, a viszály további elmérgesítésére, pontosabban az egyiptomi—izraeli katonai konfliktus végzetes kiélezésére. Kétségtelen, hogy a közel-keleti helyzet pillanatnyi elemzése a túlzott optimizmust sem teszi Indokolttá, viszont tény: a politikai rendezés lehetősége mind a mai napig fennáll. 1972. II. 5. Res iudicata A Biztonsági Tanács 242. szá­mú határozata, amely 1967. no­vember 22-i keltezései vár vég­rehajtásra, meghatározza a rendezés „erővonalait“. Az alapvető feltétel — a múltban is, ma is —, hogy Izrael vonja ki csapatait a megszállt arab területerői, így a Színai-félszi- getről, a Golan-magaslatokról és a Jordán folyó nyugati part­járól. Az átfogó rendezés továb­bi gordiuszi csomója a paleszti- nai menekültek kérdése, amely- lyel összefüggésben az Egyesült Nemzetek Szervezete több do­kumentuma is állást foglal. A jogerős ítélet tehát immár több mint négy esztendeje megszü­letett — a végrehajtásban tá­madt rövidzárlat okait egyrészt a1 különböző érdekek agresszív érvényesülésében, másrészt a diplomáciai élet kulisszatitkai­ban lelhetjük fel. Az objektivitás megköveteli tőlünk, hogy ismételten hangsú­lyozzuk: az Egyesült Arab Köz­társaság — magától érthetően ä Biztonsági Tanács szóban for­gó határozatából kiindulva — a rendezés több lehetséges mó­dozatát terjesztette a világszer­vezet, illetve a másik fél elé. Izrael ezzel, szemben mereven kitart eredeti koncepciója mel­lett, elfogadhatatlannak minő­síti a Biztonsági Tanács hatá­rozatát, feltétel nélküli tárgya­lásokat szeretne kikényszeríte­ni az érdekelt arab országok­tól. Vitathatatlan, hogy ez az álláspont sorozatosan bénítot­ta meg a közvetítési kísérlete­ket. többszöri kudarcra kárhoz­tatta Jarrinq misszióját, vége­zetül olyan benyomást keltett, mintha a Tel Aviv-1 vezetés — ellentétben korábbi nyilatkoza­taival — végérvényesen igényt tartana a megszállt területekre, tehát halogató taktikájával az agresszió következményeit kí­vánja szentesíteni. Jarring, a fáradhatatlan Annak ellenére, hogy a svéd diplomata többszöri közbenjá­rása mind ez ideig nem járt si­kerrel. próbálkozásai aligha könyvelhetők el egyértelműen eredménytelennek. Jarring kon­zultáció sorozata jelentős mér­tékben járult hozzá az állás­pontok tisztázásához, végül is nyílt színvallásra késztette Gol- da Meir kormányát. Nem cé­lunk Gunnar Jarring önfeláldo­zó tevékenységét méltatni, ám tény, hogy fáradhatatlanul munkálkodik a válság elhárítá­sán, határozott, gyors helyzet- felismerése, diplomáciai művé­szete több ízben akadályozta meg a válság további elmérge­sedését. Azonban az ENSZ-fő­titkár közel-keleti főmegbizott- ja küldetésének van egy para- doxona: munkáját éppen a Biz­tonsági Tanács egyik állandó tagjának a manőverezései ne­hezítik. Nem vitás ugyanis, hogy az Egyesült Államok „jó­voltából“ jutottak zsákutcába az eddigi megbeszélések, Wa­shington futtatta zátonyra az ENSZ talaján folyó négyhatal­mi tárgyalásokat, Nixon az a politikus, aki vizet prédikál és bort iszik, illetve a békés ren­dezésről szónokol, amíg újabb f eg y ver s zá 11 í tás I egy ezmén y ek e t lát el kézjegyével. A legújabb szállítási prog­ram. amely több mint 120 Phantom és Skvhawk típusú gépről szó, ugyancsak megnö­velte az izraeli héják étvágyát. Nem szólva arról a momentum­ról, hogy az Egyesült Államok a jövőben nagy hatékonyságú, korszerű fegyvertípusok licen- ceivel is ellátja majd közel- keleti szövetségesét. Természe­tes tehát, hogy az Egyesült Arab Köztársaságnak meg kell tennie a szükséges lépéseket védelme biztosítása érdekében. Szadat elnök moszkvai útja többek között ezt a célt is szol­gálta. Közismert tény, hogy az egyiptomi elnök múlt évi októ­beri moszkvai látogatásáról ki­adott közlemény leszögezi: a két fél a jövőben rendszeres konzultációkat folytat és állan­dó szoros kontaktust tart egy­mással. Ezt feltételezi egyéb­ként az 1971. május 27-én meg­kötött szovjet—egyiptomi ál­lamszerződés, amelynek nem­zetközi politikai súlyát tán nem szükséges különösképpen kom­mentálnunk. Az előbb Jarring közvetítő missziójának jelentőségét mél­tattuk, Nos, Szadat elnök moszkvai látogatását követően a világ közvéleménye ismét meggyőződhetett róla: Egyip­tom hajlandó konstruktív tár­gyalásokat folytatni, a moszk­vai vezetéssel egyetértésben a Biztonsági Tanács határozatá­nak valóra váltásában látja a konfliktusból kivezető egyetlen utat. Más kérdés, hogy az Egyesült Államok kormánya nem ebben az irányban befolyá­solja Golda Meir kabinetjét, sőt, éppen ellenkezőleg, feltételeket teremt számára a határozat bojkottálására. Washington manővere Nem véletlen, hogy Szadat elnök moszkvai útjával párhu­zamosan Washington újabb köz­vetítési kísérlettel állt elő. A Fehér Ház újfent a Szuezi-csa- torua megnyitását lovagolja meg. A javaslat lényege: az iz­raeli alakulatok egy ideiglenes tűzszüneti vonalra húzódnának vissza a csatorna térségéből, így Egyiptom megkezdhetné a fontos tengeri közlekedési út­vonal hajózhatóvá tételét. Izrael —* s ezt a tényt az amerikai pro­paganda valóban pazar tálalás­ban pertraktálja — egyetért az amerikai tervvel, „hozzájárul“ a Szuezi-csatorna újra megnyitásá­hoz. Ismeretes viszont ezzel összefüggésben az egyiptomi ál­láspont, amely már a múltban som vetett el a szóban forgó ötletet, viszont annak megva­lósítását csupán az átfogó ren­dezés szerves részeként haj­landó elfogadni. Nos, átfogó po­litikai rendezésre mindeddig nem hangzott el a másik fél szájából javaslat, a sokat emle­getett biztonsági tanácsi hatá­rozat végrehajtásáról nem is szólva. így tehát az amerikai kezdeményezés aligha értékel­hető másként, mint átlátszó, a közvéleményt megtéveszteni akaró politikai manőverként. Ezt a feltevést igazolják az el­ső kairói reakciók, egyébként ez derül ki Dajan és társai „fe- negyerekeskedő“ kijelentései­ből. Persze nem véletlen az sem, hogy az izraeli hadügymi­niszter éppen ezt az időszakot választotta washingtoni látoga­tása időpontjául. Az Egyesült Államok termé­szetesen — legalábbis a világ közvéleménye előtt — a közve­títő szerepében szeretne tetsze­legni. Attól függetlenül, hogy „nagyvonalú“ kezdeményezései egyre-másra csődöt mondanak. Emlékezzünk csak Rogers kül­ügyminiszter múlt évi májusi kőrútjára, amely már szinte eleve kudarcra volt ítélve. összegezésképpen elmond­hatjuk: Közel-Kelet súlyos vál­sággócként veszélyezteti a vi­lágbékét. Olyan tényező, amely fékezőleg hat a pozitív előjelű diplomáciai törekvésekre. Ép­pen ezért lép eqi/re sürgetőb­ben előtérbe a politikai rende­zés igénye, amelynek igenis van reális alapja, akkor is, ha sokszor a széllel szembefordul­va kell hozzálátni. BALOGH P. IMRE TERRORPER ATHÉNBAN Párizs — Az Igazság Hangja rádióállomás nyilvánosságra hozta a Görög Kommunista Párt Politikai Bizottságának nyilat­kozatát a görög hazafiak újabb csoportja ellen folyó athéni perről. A terrorkampány azt célozza — hangoztatja a nyilatkozat, — hogy megzavarja a politikai foglyok kiszabadításáért és ál­talános politikai amnesztiáért küzdő mozgalmat, amely kiter­jed valamennyi társadalmi ré­tegre, kifejezésre juttatva a gö­rög nép túlnyomó többségének akaratát és állhatatos követelé­sét. A katonai-fasiszta diktatúra ezzel egyidejűleg megpróbálja feltartóztatni a nép haragját és felháborodását, amelyet az keltett, hogy a junta titkos tár­gyalásokba bocsátkozott az amerikai hadügyminisztérium­mal állandó katonai támaszpon­tok létesítéséről görög kikötők­ben az amerikai 6. flotta szá­Szovjet—ghanai közeledés? Accra — A ghanai lapok ve­zető helyen adnak hírt Csered- nyik ghanai szovjet nagykövet és Achampong ezredes találko­zójáról. Á nagykövet a szovjet kor­mány nevében országa készsé­gét fejezte ki, hogy az egyen­lőség, a kölcsönös tisztelet és a belügyekbe való be nem avat­kozás elvei alapján erősítse és fejlessze a kapcsolatokat Ghá­nával. A szovjet kormány — hangsúlyozta a nagykövet — üdvözli a nemzeti újjászületés bizottságának azt az óhaját, hogy jó kapcsolatokat tartson fenn a Szovjetunióval. Achampong ezredes, a nem­zeti újjászületés bizottságának elnöke köszönetét fejezte ki a szovjet kormány meleg, baráti jókívánságaiért és annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a Szovjetunió és Ghana baráti kapcsolatai erősödni és fejlődni fognak. A SMITH RENDSZER A BÍRÁLAT TÜZÉBEN Salisbury — Abel Muzorewa érsek, az Afrikai Nemzeti Ta­nács elnöke csütörtökön azzal vádolta meg az lan Smith ve­zette rhodesiai kormányt, hogy megfélemlítéssel akarja rávenni az ország színesbőrű lakossá­gát a brit—rhodesiai megálla­podás elfogadására. A Salisburyban megtartott sajtókonferencián Muzorewa ér­sek rámutatott, hogy „a kor­mány és az állami szervek ki­rívó megfélemlítő eszközökhöz folyamodnak, hogy kicsikarják az „igen“ t az afrikaiakból“. Hozzátette, hogy a rhodesiai kormány cáfolata ellenére ér­tesülése szerint jelenleg mint­egy 250 személy van őrizetben ilyen akciók következtében. London — Angol írók, művé­szek és újságírók egy csoportja csütörtökön a brit külügymi­nisztérium épületéhez vonult, ahol Douglas-Home külügymi­niszter nevére szóló nyilatkoza­tot nyújtottak át. A küldöttség állásfoglalásában tiltakozott a brit—rhodesiai megállapodás ellen, s leszögezte, hogy az nem más, mint az ötmilliós af­rikai lakosság érdekeinek ki­árusítása. Ellenzéki politikusokat tartóztattak le Zambiákon Kenneth Kaunda zambiai el­nök pénteken reggel rádióbe­szédben jelentette be, hogy be­tiltotta a nemrég alakult ellen­zéki Egyesült Haladó Pártot, s őrizetbe vétette 123 vezetőjét. Az elnök azzal magyarázta döntését, hogy a párt tevé­kenységében „az erőszak és rombolás“ eszközei érvényesül­tek. Egyes értesülések szerint a letartóztatottak között van Sí­rnom Kapwepwe, a párt vezető­je, Zambia volt alelnöke, aki a múlt év augusztusában az új párt megalakításának céljából mondott le a kormányban vál­lalt tisztségéről. BÍRÓSÁG ELÉ KERÜLNEK NÉGEREK GYILKOSAI New York — Hosszas huza­vona után bíróság elé állítják az amerikai Illinois állam rend­őrfőnökét, helyettesét és 12 rendőrtisztviselőt, akik vétkesek Fred Hamptonnak és Mark Clarknek, a Fekete Párducok el­nevezésű haladó néger párt két chicagói vezetőjének meggyil­kolásában. Emlékezetes, hogy 1969. de­cember 4-én Chicagóban rend­őrök támadtak a Fekete Párdu­cok helyi szervezetének székhá­zára, feldúlták az épületet és hidegvérrel agyonlőtték Fred Hamptont és társát. Az illinoisi hatóságok ezután mindent megtettek, hogy eltün­tessék a nyomokat és tisztára mossák a bűnösöket. Elmentek egészen addig, hogy a rendőr­akciót „törvényes, védekező lé­pésnek“ minősítették. A hatóságok nyomására az esküdtek az előzetes tárgyalá­son felmentették a támadást el­rendelő rendőrfőnököt és az akcióban részt vett rendőröket, sőt mi több, úgy döntöttek, hogy a Fekete Párducok élet­ben maradt tagjait kell bíróság elé állítani, rájuk hárítva a fe­lelősséget a vérontásért. A döntés annakidején orszá­gos méretű tiltakozó mozgal­mat váltott ki, amelyhez ismert amerikai közéleti személyiségek is csatlakoztak. A gyilkosság körülményeinek kivizsgálására bizottságot ne­veztek ki, amely számos doku­mentum és bizonyíték hosszas tanulmányozása után nemcsak azt állapította meg, hogy a rendőrség érvei elfogadhatatla­nok, hanem indítványozta: újít­sák fel a bírósági eljárást Illi­nois állam rendőrfőnöke és több más rendőrtisztviselő ellen, mert elferdítették azokat a té­nyeket, amelyek fényt deríte­nek a hírhedt chicagói esemé­nyekre. Halálos ítélét fegyveres rablótámadáséti Moszkva — A Ívovi területi bíróság bűnügyi kollégiuma go­lyó általi halálra ítélte Sz. Ju­liánt, a tavaly szeptemberben elkövetett fegyveres rablótáma­dás szervezőjét. Mint a pénteki moszkvai saj­tó hírül adta, a per négy fővád­lottja — valamennyien húsz éven aluliak — előre kidolgo­zott terv alapján hatolt be a 8003/075-ös takarékpénztárba, Lvov egyik külső kerületében. A banditák felszólították a bankfiók két női alkalmazottját, hogy adják át a kasszában ta­lálható pénzt, s amikor azok ellenállást kíséreltek meg, re­volverlövésekkel mindkettőjüket életveszélyesen megsebesítet­ték. Közben azonban az egyik alkalmazottnak már sikerült Paasio alakít kormányt? Helsinki — Mint a TASZSZ jelentette, Urho Kekkonen finn köztársasági elnök — a koráb­bi találgatásokkal ellentétben — Rafael Paasiót, a Szociálde­mokrata Párt elnökét bízta meg azzal, hogy folytasson tárgya­lásokat a többi párt vezetőivel az új kormány megalakításáról. Helsinkiben megnyílt az újon­nan megválasztott finn parla­ment ülésszaka. A megnyitó ün­nepségen beszédet mondott Urho Kekkonen köztársasági elnök. Az európai biztonsági értekezlet előkészítésével kap­csolatban a finn államfő hang­súlyozta, hogy Finnország meg­felelő megállapodás esetén kész haladéktalanul megszervezni Helsinkiben az értekezlet elő­készítését szolgáló előzetes ta­lálkozókat. Tavaszi munka- offenzíva Japánban Tokió — A Japán Szakszer­vezeti Főtanács, a Sohyo pén­teken rendkívüli 43. kongresz- szusa második és egyben utol­só napján elfogadta az 1972 ta­vaszi munka-offenzíva akcióter­vét. Az akcióterv fokozott harcra szólít a kormány ellen, követel­ve gazdaságpolitikájának meg­változtatását és annak nagyobb mértékben a közjóiét felé irá­nyítását. Követeli továbbá a nyugdíjak felemelését és egyéb biztosítékokat az életszínvonal emelése érdekében. megnyomni a vészcsengőt, s a rablótámadók kénytelenek vol­tak elmenekülni. Néhány nap múlva a rendőrség valameny- nyiüket kézrekerítette. Marija Megyinszkaja bankfiókvezető és Zinaida Nabit pénztárosnő éleiét a gyors sebészeti beavat­kozás megmentette. A Szovjet­unió Legfelső Tanácsa bátorsá­gukért mindkettőjüket magas kitüntetéssel jutalmazta. A fővádlottakkal szemben a tárgyaláson súlyosbító körül­ményként esett latba, hogy egyikük sem dolgozott, hanem hivatásos bűnözőkként éltek. A banditatámadás másik három résztvevője közül az egyiket tízévi, a másik kettőt pedig nyolcévi szabadságvesztésre ítélték. A NYUGAT-BERLINI Szocia­lista Egységpárt elnöksége csütörtök este ülést tartott és határozatot hozott a párt 3. kongresszusa küldötteinek meg­választásáról. BRANDT nyugatnémet kan­cellár péntek délelőtt fogadja Harold Wilsont, a brit Munkás­párt vezérét, aki „Az államgé­pezet“ című könyvének kiadása alkalmából tartózkodik az NSZK-ban. NICOSIÁBAN bejelentették', hogy a ciprusi kormány elhatá* rozta a rendőrség létszámának növelését. Az intézkedés a szi­geten kialakult helyzet, a cip­rusi függetlenség ellen akna­munkát folytató csoportok fel­fegyverkezése nyomán vált szükségessé. A BRAZIL rendőrség tovább folytatja hajtóvadászatát az „aknamunkával“ gyanúsított személyek ellen. Legújabban négy riói újságírót és Brazília paraguayi nagykövetének fiát vették őrizetbe — ráadásul ah­hoz a kétszáz egyetemistához, akik a hét végén kerültek a rendőrség fogságába. A CGT legnagyobb francia szakszervezeti központ Párizs­ban közzétett felhívásában ha­tározott és egybehangolt ak­ciókra szólítja fel a francia dolgozókat a kormány és a vál­lalkozók ellen. Rámutat, hogy a kormány és a munkáltatók elutasítják a szakszervezetek javaslatait és meghiúsítják a jelenlegi nagy szociális problé­mák megoldását. JURAJ VARHOLÍK, a SZISZ Központi Bizottságának elnöke, aki a SZISZ küldöttség élén a VDK-ban látogatáson tartózko­dik, a Ho Si Minh Ifjúsági Szö­vetség képviselőinek átadta a Szocialista Ifjúsági Szövetség vörös zászlaját. A JUGOSZLÁV Kommunisták Szövetségének küldöttsége csü­törtökön Rómában az OKP ve­zetőivel az európai biztonság­ról, a gazdasági integrációról és a baloldali erők együttmű­ködéséről tárgyalt. BRÜSSZELBEN tegnap folyta­tódott a Közös Piac és az Egye­sült Államok kereskedelmi tár­gyalásainak harmadik menete. NORVÉGIA növeli a dél-afri­kai nemzeti felszabadítási moz­galmak pénzügyi támogatását — közölte tegnapi sajtóértekez­letén Andreas Cappelen norvég külügyminiszter. Hétvégi hírmagyarázatunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom