Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-29 / 50. szám, kedd
GYILKOSSÁG AZ EXCELSIOR SZÁLLÓBAN (cseh) Az eredetileg tv-filmsorozat- nak készült „Prága város bűnösei“ kedvező fogadtatásra talált a mozinézők körében is először a kasszafúrók világát felelevenítő Habocska és Esernyőcske, majd pedig A szép dragonyos hálójában, mely egy házasságszédelgő szépfiú históriája. Most a sorozat harmadik része került vetítésre, Gyilkosság az Excelsior szállóban címmel. Az eddig látott három rész közül minden bizonnyal ez a legsikeresebb, a rendezőnek ugyanis sikerült a leghitelesebben érzékeltetnie a húszas és harmincas évek prágai alvilágának sajátos légkörét. Az alvilág ez esetben egy luxusszállóban és ennek éjszakai mulatójában — kisded játékait űzve — éli nagyvilági életét. Műfaját tekintve a film bűnügyi, szigorúan betartja a detektívtör- ténetek „játékszabályait“ és a műfaj jellegzetességeit. Tehát szabályos krimi: rejtélyes gyilkosság, több gyanúsított; a háttérben szerelmi konfliktusok; de lid bűnügyi filmet kreált Jírí Marek ötletgazdag forgatókönyvéből. Az alkotók a némi társadalomkritikát is tartalmazó bűnügyi cselekményt — a mindig megfontolt és higgadt Vacátko rendőrtanácsos segítségével — ügyesei!, lendületesen bonyolítják. A színes film az alkotó jóvoltából elénk varázsolja a korabeli Prága atmoszféráját, a „ré gi békeidők“ idilli cseh kispolgári légkörét, amit a zenei aláfestés még hitelesebbé tesz. A közönség régi kedvencét, Jaroslav Marvant láthatja Vacátko rendőrtanácsos szerepében. A film nem csekély mértékben éppen az ő népszerűsége, színészi teljesítménye révén válik valóban jó bűnügyi játékká. Kiváló alakítást nyújt a filmben Miloš Kopecký — a szálló igazgatójának szerepében —, aki színészi képességeinek sokoldalúságát csillogtatta meg. Bűnügyi filmről lévén szó, nincs szándékunkban részletezni az eseményeket, ezzel ugyanis megszegnénk azt az íratlan nem hiányzik a történetből a leleményes, minden hájjal megkent rendőrtanácsos sem, akinek munkája nyomán megoldódik a bűnügy. A rendező, Jirí Sequens szoA SZICÍLIAIAK KLÁNJA szabályt, miszerint nem illik a közönségnek elárulni a történteket. Összegezésként annyit azonban leszögezhetünk: a film kellemes szórakozást nyújt a nézőknek. (francia—olasz) Bűnügyi történet ez a francia —olasz koprodukcióban készült film is, melyről elöljáróban megállapíthatjuk: az utóbbi évek egyik legsikeresebb koprodukciója ebben a műfajban. A nagy szakmai biztonsággal készült film egy szökött rablógyilkos tündöklésének és bukásának a története. Henri Verneuil, a neves francia rendező jól ismeri a gengsztertörténetek készítésének fortélyait és azt is tudja, hogy ilyen filmeket csak igazi nagyságokkal érdemes forgatni, s ezért olyan hírességeket vonultat fel, mint Jean Gabin, Alain Delon és Lino Ventura. A technikai kivitelt sem tartja mellőz- hetőnek, így a történet színhelyéül Párizst, Rómát és New Yorkot választja, itt kovácso- lódnak a nagy rablások, konkrétan egy több milliárdos ék- szerrablás tervei. A szakmai rutin kiváló színészi alakításokkal párosulva izgalmas é§ hatásos filmet eredményezett. —ym— FILMMOZAIK □ George Czukor Philippe Noiret-t, a mindig kissé unatkozó, kissé szomorkás színészt választotta ki az unokaöccs alakjának megformálására Graham Greene Utazás nénikémmel című regényének filmváltozatában. A női címszerepet Katherine Hepburn játssza. □ Sophia Loren és Peter O' Toole A La Mancha-i ember című musical-jét mégsem Peter Glenville rendezi, akire eredetileg gondoltak, hanem Arthur Miller, a Love Story rendezője forgatja a filmet Rómában. A Gyilkosság az Excelsior szállóban című cseh bűnügyi film egyik jelenete. ÓRIÁSGÉPEK A LA MANCHE ALATT Annak ellenére, hogy az angol és francia illetékesek között megállapodás született a La Manche-csatorna alatt létesítendő közös angol — francia alagútról, ez a téma a Concorde utasszállítógép mellett egyre gyakrabban tűnik fel a nyugati vicclapok hasábjain. A második világháború után évtizedeken keresztül azon rágódtak, hogy az angol szigetországot esetleg hatalmas híddal kössék össze az európai kontinenssel, vagy alagutat fúrjanak a La Manche-csatorna alatt. Az utóbbi években az alagút melleit döntöttek. Ezután következtek a pénzügyi viták, amelyek miatt a terv kivitelezése késedelmet szenvedett. Ellentmondásként hangzik, de az angolok és a franciák 220 éves közös álmának kivitelezése, már ami a konkrét technikai részt illeti, még mindig nincs pontosan meghatározva. A vita tárgya a két lehetséges módszer. Az egyik: alagutat fúrni a tengerfenékben. A másik: egy kikotort mederbe előregyártott elemekből lesüllyeszteni az alagutat. Az angol és a francia szakemberek az Egyesült Államok felé tekintenek. Amerikai műszakiak ugyanis alagútfúró gépóriásokat kísérleteznek ki, amelyek a „tunneling kontinu“ módszerrel jelentősen megrövidítik majd a fúrás idejét, s ezzel párhuzamosan természetesen csökkentik a kivitelezés költségeit is. Ki kell várni, hogy ezek a gépóriások, amelyeknek súlya a 300 tonnát is meghaladja, milyen mértékben válnak be a különböző keménységű sziklarétegekben folyó fúrásnál. A fúrógépek 7 méter átmérőjűt ÍJ fúrókoronáit 700 tonnát meghaladó nyomás mellett, hatalmas teljesítményű hidraulikus prések szorítják rá a fúrandó felületre. Ezek a gépek megszakítás nélkül dolgoznak majd a sziklaközegben, ugyanakkor a fúrási törmeléket állandóan szállítószalag segítségével ürítik ki. Az egyik jelenleg mái1 kivitelezés alatt álló amerikai óriási fúrógép segítségével naponta 8,5 métert lehet sziklás tömegben haladni. Az angol és francia szakemberek még mindig nem vetették el az előregyártott elemekből készített alagút tervét, annak ellenére, hogy az amerikai óriás fúrógépekkel a fúrásos módszer gazdaságosabbnak látszik. Ennél a módszernél egy óriás kotróhajó először 37 kilométer hosszú ágyat kotorna ki Calais és Folkestone között. Ezután az előregyártott alagútelemeket lesüllyesztenék az árokba, majd végső összeillesztése után sziklatömbökkel fednék be az árkot. Több mint 60 esztendővel ezelőtt alkalmazták a franciák ezt a módszert akkor, amikor a párizsi metroalagutat a Szajna alatt átvezették a Concorde tér és a Képviselőház között. E mód szer igen kényes műveletek sorozatát igényli A La Manche-csatorna-alagút viszonylatában ha talmas „munkaszigetek“ létesítésére van szükség, hasonlóan azokhoz a vízalatti fúrószigetek hez, amelyeket az Északi-tengeren a vízalatti földgázmezők kiaknázásánál használnak. Mind az említett tengerfenék árok, mind az előregyár tott elemek lesüllyesztését televíziós ellenőrzés segítségével, távirányítással végeznék. A szakértők szerint a kivitelezés egyik módját sem lehet még elkezdeni. Ma még korai lenne jóslásokba bocsátkozni arra vonatkozólag is, mennyi időt venne igénybe a kivitelezés A becslések 5—10 évre vélik az időtartamot. A La Manche-alagútban kétirányú vasúti forgalom bonyolítja le a forgalmat. A 70 kilométeres utat a szerelvények 45 perc alatt teszik majd meg. Azt tervezik, hogy az alagútban óránként 12 vonatszerelvény fog haladni mindkét irányban. Ezek a szerelvények utasokat, te- herárut, gépkocsikat fognak szállítani. FÉMVEGYÜLETEK — A HOLNAP ANYAGAI A bratislavai Slovan moziban bemutatták Jozef Režucha Elég jó jérjiak című filmjét. A képen az alkotás egy kockája látható. Tudományos és műszaki szakértők az utóbbi években mind gyakrabban teszik szóvá, hogy műszaki berendezéseink további tökéletesítését, fejlesztését leginkább a megfelelően szilárd, tűz álló és könnyen hozzá is férhető szerkezeti anyagok hiánya akadályozza. Ilyen anyagok híján nem kerülhet sor a gázturbinás gépkocsik tömeggyártására, a nagy teljesítményű gőzkazánok, sajtolóberendezések és más olyan konstrukciók létrehozására, amelyek a ma és a holnap követelményeinek megfelelnének. E problémák megoldásához minden bizonnyal a különlegesen ellenálló műanyagok kifejlesztése nyújt majd részben segítséget. De egyre nagyobb fontosságra tesznek majd szert ebben a tekintetben a fémvegyületek is, az anyagoknak ez a különleges és gyorsan fejlődő csoportja, amelynek tagjai alapjaiban különböznek az ismert ötvözetektől, vagyis az úgynevezett elegy- fémolvadékoktól és a tiszta fémektől is. összetételük nem magyarázható a szokásos vegyértékszabályokkal, csak azzal, hogy a fématomok vegyileg is nagyon hasonlók, s így helyettesíthetik egymást a fémes kristályrácsban. Eddig mintegy tízezer fémvegyületet ismerünk, s ezeknek nagy részét a Szovjet Tudományos Akadémia Bajba- kovról elnevezett metallurgiai intézetének szervetlen kémiai laboratóriumában fejlesztették ki. Nagyon érdekes, hogy egyetlen eddig ismert fémvegyület sem emlékeztet azokra a fémekre, amelyekből létrejöttek. A kialakuló kristályszerkezet sokfélesége következtében a féravegyüle- tek egészen különleges fizikai, kémiai, villamos, mágneses, optikai tulajdonságokra tehetnek szert. Villamos szempontból például tulajdonságaik a folyékony héliumban tanúsított szupravezetéstől egészen a szobahőmérsékleten tanúsított félvezetésig variálható. A molibdén egyik fémvegyülete, a molibdénszilicid például a tiszta molibdénnel ellentétben egészen 1700 Celsius fokig hőállő, a 4’itka földfémek egyes fémvegyü- letei pedig rendkívül nagy izzókatód-emisszió- jukkal tűnnek ki. Különösen érdekesek azoknak a fémvegyüle- teknek a mechanikai tulajdonságai, amelyek rendkívül hőérzékenynek bizonyultak. Normális hőmérsékleten ezek a fémvegyületek rendkívül kemények, ridegek, de az olvadási hőmérsékletüket 70—90 százalékra megközelítő hőmérséklet-tartományban rendkívül képlékennyé köny- nyen alakíthatóvá válnak. A szovjet tudósok azonban e fémvegyületek- nek egy még érdekesebb tulajdonságára is felfigyeltek, mégpedig arra, hogyha bizonyos fém- vegyületeket olvadási hőmérsékletük 50—80 százalékára hevítenek, akkor nemcsak képlékenysé- gük növekszik, hanem szilárdságuk is. Ebben a tekintetben tehát a fémvegyületek alapjaiban különböznek a fémektől és ötvözeteiktől. A germánium, a grafit, a szilícium fémvegyületei hevítve szilárdságuk rendkívül magas értékét érik el, s csak e maximum után kezd szilárdságuk csökkenni. A szovjet tudományos intézetben például nyomáskísérletekkel kimutatták, hogy a nikkel- és rézszilicid szilárdsága megfelelő hőmérsékleten az eredetinek két-háromszorosára, a kobaltszilicidé pedig a hatszorosára növekszik. A fémvegyületeknek ez a különös tulajdonsága igen fontos a tűzálló, nehéz munkakörülmények között is kifogástalanul működő szerkezeti anyagok kifejlesztése szempontjából. Szovjet tudósok egyébként eljárásokat dolgoztak ki arra vonatkozóan is, hogy megfelelő halmazállapotban e fémvegyületek egyik-másik alkotórészét kicseréljék és mással helyettesítsék. Ilyen módon sikerült például egyes fémvegyületek ridegségét csökkenteni, s villamos tulajdonságaikat széles határok között, csaknem tetszés szerint megváltoztatni. Az úgynevezett keményfémek is főként kémiai vegyületekből: wolfram-, kobalt- és titánkarbi- dokból állnak, s jelentős mennyiségű vas-, bőr-, króm-, mangán-, vanádium- és más karbidokat tartalmaznak a szerszámacélok is. A jelek szerint azonban a fémvegyületek egyre újabb és újabb területeket hódítanak meg. Szovjet kutatóknak például sikerült a magas, 1700 C-fokos hőmérsékleten is ellenálló molibdén-diszilicidből kitűnő minőségű fűtőtesteket készíteni a nagyüzemi, nagy hőmérsékletű kohók, olvasztókemencék számára. Még sok kutatásra van szükség, amíg a fémvegyületek tulajdonságait, létrejöttük törvény- szerűségeit minden részletében sikerül majd tisztázni, de aligha vitás, hogy e kutatások eredményeként a fémvegyületek olyan új csoportjai jöhetnek majd létre, amelyeket meglepő tulajdonságaik alapján joggal nevezhetünk a holnap anyagainak. ACÉLÖNTÉS VÉDÖSALAKBA Az acélöntés közismerten nagyon bonyolult művelet, melynek során az acél fizikai-kémiai átalakulással, folyékony halmazállapotból szilárd halmazállapotba megy át. E folyamat helyes szervezésétől függ az acél szerkezete, az öntecs felszínének állapota, vagyis végső soron a kész termék minősége. Érthető tehát, hogy szerte a világon már hosszú ideje foglalkoztatja a kohászokat annak a gondolata, miként lehetne az öntés folyamatát a fém járulékos megmunkálására is felhasználni, az öntecs minőségét tovább javítani. A folyékony acél a kemencéből először az öntőüstbe kerül. Az üstöt hatalmas daru ragadja meg és továbbítja az öntéshez. Mintegy 200 tonnányi izzó acélt öntenek azután viszonylag kicsiny edényekbe, a kokillákba. A folyamat végén, a kokillában alakul ki az öntecs. A kohászok, természetesen nagyon vigyáznak, hogy a folyékony acél hőmérsékletével, az öntés sebességével és a kokillák tisztaságával kapcsolatos technológiai előírásokat betartsák. Vannak tények azonban, amelyeken a kohászok sem tudnak változtatni. Ilyen tény például, hogy a folyékony fémsugár viszonylag magasból zúdul alá a kokillákba, cseppekké szóródik szét, amelyek azután megtapadnak a kokillák oldalain, megmerevednek és oxidálódnak. De ilyen tény az is, hogy a kokillák falain is vannak egyenetlenségek, bemélyedések és repedések — ezekbe ugyancsak befolyik és megmerevedik az acél. További gondot okoz, hogy az acél megszilárdulásának folyamata a kokillában nagyon gyorsan megy végbe. Közben, sajnos, nem lehet módosítani az acélon, emiatt a hiba gyakran már csak a kész terméken jelentkezik. Magnitogorszki és kijevi kohászok már régen foglalkoznak e gondok megoldásával, s nemrégiben sikerült olyan új módszert találniuk, amely a kokillákba való acélöntést az acél folyékony szintetikus salakkal való megmunkálásával köti össze. Üj módszerüknek az a lényege, hogy a kokillába öntés előtt salakkeverékport helyeznek. Már az első adag folyékony fém megolvasztja ezt a port — az olvadék befedi a fém felszínét és megvédi az oxidációtól. A szovjet kutatók által kidolgozott új, folyékony-salakos öntéssel lényegesen jobb az öntecsek felületének minősége. A forró acél fröcs- kölésének elmaradásával meggyorsítható az acél öntés és a kétszeresére növelhető a munkatermelékenység. (dj) 1972. II. 29. 6 0 J FILMEK
