Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-29 / 50. szám, kedd
Akaraterő és kitartás FŐISKOLÁSOK AZ ÉRVÉNYESÜLÉSRŐL Sorsdöntő elhatározás, komoly dilemma előtt állnak a középiskolák végzős tanulói, a leendő érettségizők, hiszen mielőtt a zöld asztal mellett számot adnak tudásukról, és hivatalosan is érettekké válnak, végleg dönteniük kell, milyen pályát vagy szakmát választanak. 9 Tudjuk, nem könnyű eldönteni, hogy az érettségi bizonyítvány megszerzése után milyen karon vagy szakon folytassák tanulmányaikat, ezért szeretnénk a fiatalok választását megkönnyíteni legalább azzal, hogy felhívjuk a figyelmüket a műszaki pályák fontosságára, s arra, hogy a legtöbb lehetőség, tehát a legnagyobb felvételi esély éppen ezeken az iskolákon kínálkozik. A pályaválasztás kapcsán a végzős növendékek körében bizonyára kételyek is felmerülnek, különösen a magyar tannyelvű középiskolások között, akik attól tartanak, hogy esetleges nyelvi nehézségeik miatt nem érvényesülnek majd kellőképpen a felvételin. Megértjük a fiatalok aggodalmát, s bár kételyeiket alaptalannak tartjuk, úgy gondoltuk, megkérjük a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola néhány hallgatóját — SCHLOSSER ANDREÁT, PURGER ERZSÉBETET, FÜLEKY PÁLT és NAGY LÁSZLÓT mondják el saját tapasztalataik alapján véleményüket, érdemes volt-e műszaki pályát választani, és hogyan érvényesülnek a felsőfokú oktatási intézményben. A beszélgetés során — műszaki főiskolásokról lévén szó — először arról érdeklődöm, szükségese különösebb adottság vagy képesség ahhoz, hogy Valaki műszaki pályát válasszon? Schlosser Andrea (a Szlovák Műszaki Főiskola Építészeti karának harmadéves hallgatója}: — Már az alapiskolában megkülönböztetett érdeklő elést tanúsítottam a fizika és a kémia iránt. Sokáig nem Is tudtam eldönteni, hogy a két tantárgy közül melyiket kedvelem Jobban. Csak az általános középiskolában, amikor ábrázoló mér- tannal kezdtünk foglalkozni, döbbentem rá, hogy számomra ez a „tantárgyak tantárgya“, tehát feltétlenül olyan iskolát, szakot választok, ahol ezzel behatóbban foglalkozhatok. így esett a választás a műépítészeti szakra. Jelentkeztem, felvettek, s nem bántam meg, hogy próbálkoztam. — Véleményem szerint ezt a szakot akaraterővel, kitartással nemcsak a fiúk, hanem a lányok is elvégezhetik, hiszen valamennyi műszaki ágazat közül ez a „legnőiesebb" a lányoknak ez felel meg leginkább, mert nemcsak építészetet, művészetet Is tanulunk. Purger Erzsébet (a Szlovák Műszaki Főisko la vegyészeti karának har inadéves hallgatója): — A kémiát már a šamoríni (Somorja) ma gyár középiskolában megked veltem. Azon ta nulók közé tartozom, akik nehezen tudtak határozni. A kémia szakos tanárom buzdítására fogant meg bennem a gondolat, hogy a vegyészeti karon próbálkozom. Füleky Pál (a Szlovák Műszaki Főiskola gépészeti karának ötödéves hallgatójaj: — Az alapiskolát Rimavská Sobotán (RimaszombatJ végeztem; s innen a Košicei Magyar Tannyelvű Gépipari Szakközépiskolába kerültem. Kétségtelen, érdekeltek a gépek, de hogy általános középiskola helyett szakközépiskolába jelentkeztem, családi körülményeimmel magyarázható: korán félárvaságra jutottam, ezért olyan iskolatípust kellett választanom, mely elvégzése után azonnali kereseti lehetőséget biztosított. így kerültem a „gépiparba“, de már itt elhatároztam, hogy jelentkezem a főiskolára. A szakközépiskola tulajdonképpen meghatározta a továbbtanulás irányát, tehát hű maradtam a gépekhez. Nagy László (a Szlovák Műszaki Főiskola építészeti karának ötödéves hallgatója): — Kitartva régi elhatározásom mellett, hogy építész leszek, a lučeneci (Losonc) Építészeti Szakközépiskola növendékeként kerültem főiskolára. Azért mentem szakközépiskolába, hogy előbb legyen kenyér a kezemben, ám végül úgy döntöttem, hogy folytatom tanulmányaimat. Ma már nem is emlékszem, hogyan jutott eszembe, hogy építészetet tanuljak. Annyit azonban tudok, hogy már gyerekkorom óta egyre csak azt mondogattam, építész leszek! ... — Milyen nehézségekkel kezdtétek a főiskolát, s a továbbtanulás szempontjából az általános középiskolát vagy a szakközépiskolát tartjátok hasznosabbnak? Schlosser Andrea: — Az én esetemben az általános középiskola (a bratislavai Duna utcai iskolában végeztem) kimondottan „pluszt“ jelentett, mert történetesen, ha építészeti szakközép- iskolát végeztem volna, a főiskola első évfolyamaiban emiatt hátrányos helyzetbe kerültem volna. A szakközépiskolások ugyanis lényegesen kevesebbet tanulnak matematikából, ábrázoló mér- tanból és fizikából, így az első évfolyamban van mit pótolniuk. — Előnyömre vált, hogy az alapokat anyanyelvemen szerezhettem meg, mert így megfelelő tárgyi tudásra tettem szert. Nem tartozom a kimondottan nyelvtehetségek közé, de a műszaki pályán ez nem nagy „katasztrófa“, hiszen Itt a tudáson, a tárgyi ismereten van a hangsúly, nem pedig a gondos mondatszerkesztésen. S nekünk építészeknek igazán nem sokat kell beszélni: helyettünk a rajzok, a képletek, az írásbeli dolgozatok „beszélnek“. Purger Erzsébet: — Minden kezdet nehéz, s ez így igaz. A kezdeti nehézségekkel mindenkinek — tekintet nélkül arra, hogy milyen iskolát végzett — meg kell birkóznia. A szlovák nyelvtudás nem okozott számomra különösebb gondot, mert a középiskolában elég színvonalas szlovák nyelvoktatásban részesültem, és előnyömre vált, hogy a szakkifejezéseket szlovákul is tanultuk. Persze, eleinte az ember nehezen fejezi ki magát szlovákul, de lényeg, hogy a szaktantárgyakban jártas legyen. S ezt a biztos alapot viszont csak az anyanyelvén szerezheti meg. — A fizikát és a matematikát tekintve sokkal előnyösebb helyzetben voltunk mi, akik általános középiskolából kerültünk főiskolára, mint azok, akik vegyészeti szakközépiskolába jártak. Később viszont a szaktantárgyakban nekik volt helyzeti előnyük. , Füleky Pál: — A kezdeti nehézségekkel számoltam, mivel a szakközépiskola tanárai reálisan készítettek fel az életre. Bátran állíthatom, hogy a magyar tannyelvű szak- középiskola előnyömre vált, mert bennem is élt valamiféle „kisebbrendűségi érzés“, hogy nyelvi nehézség miatt talán nem állok helyt a főiskolán, s ezért nagyobb „erőbedobással“ készültem a felvételire és később a vizsgákra is. Ez semmiképpen sem volt hátrányomra. A szakközépiskolában sok szlovák nyelvű tankönyvünk volt, így szaktudásom már itt megalapozódott. Főiskolára kerülve tehát a szlovák szakkifejezések nem voltak ismeretlenek számomra. — A szakközépiskolai érettségi miatt egyetlen tantárgyban, a matematikában éreztem a főiskolán hézagokat, ebből ugyanis nem volt elég alapos a tudásom. Nagy László: — Az „átállás“ nekem nem okozott különösebb nehézséget, minden zökkenő nélkül átvészteltem az átmenetet, mert az építészeti karon nem kellett sokat magyarázni, itt a tudás a mérvadó. Egyébként is lučeneci diákéveim alatt az iskola szlovák tanulóitól aránylag jól megtanultam szlovákul. — Szakközépiskolai végzettségemnek volt előnye is, hátránya is. Feltétlenül előnyt jelentett, hogy a szaktantárgyakból biztos alapot kaptam, viszont matematikából az általános középiskolásokhoz képest hátrányosabb helyzetben voltam. De ha az ember szükségét látja, kicsit szorosabbra fogja a gyeplőt, többet tanul. — Hogyan összegeznétek néhány évi főiskolai tapasztalataitokat, s mit tanácsolnátok á döntés előtt álló fiatalok nak? Schlosser Andrea: — A főiskolai továbbtanulás megfontolt választást, majd kellő kitartást követel. Purger Erzsébet: — Véleményem szerint a főiskolán megállja a helyét minden fiatal, aki akaraterővel és szívóssággal rendelkezik, mert az esetleges hátrányt, ami a lehetőségek hiányából is adódik, már tanulmányai kezdetén behozhatja. Füleky Pál: — A kezdő főiskolások ne polemizáljanak, hogy milyenek a statisztikai adatok, milyen a lemorzso lódás, hányán „esnek ki“. Ne becsüljék le képességeiket, mondván, hogy úgy sem tudnak megbirkózni a nehézségekkel, tehát eleve feladják a harcot. De ne is bízzák el magukat, gondolván, hogy a középiskolában jő tanulók voltak, itt is könnyen fognak boldogulni. Igen fontosnak tartom, hogy mindjárt a kezdet kezdetén komolyan kell venni a tanulást, és szükséges eljárni az előadásokra, még akkor is, ha ezek nem kötelezők. Nagy 1,ászló; — szerintem az alapos tanulás, tehát a tudás a legfontosabb. Elsősorban a lényeges dolgok negértésére kell törekedni, nem pedig mindenbe „belekapni“. Véleményem szerint az is gén fontos, tiogy sikertelenség esetén ne hátráljon meg a hallgató, ne csüggedjen el, hiszen akarattal minden átlagos tanuló elvégezheti a műszaki főiskolát. Nos, ez a műszaki főiskolások véleménye. Több szempontból közelítették meg a fiatalok továbbtanulásának problémáját, de egyben megegyeztek: a szaktudás a döntő, s ha ez kitartással párosul, nem lesz baj a vizsgákkal sem. Most, hogy közeledik a végső döntés ideje, a továbbtanulni szándékozók igyekezzenek reálisan megítélni az eseményeket és a lehetőségeket, vegyék fontolóra a megkérdezett hallgatók őszinte szavait, s tudásukat próbálják mérlegre tenni. Hiszen a tét nem kisebb, mint a saját jövőjük! TÖLGYESSY MÁRIA 1972. II.. 29. 4 Ritkán van egy-egy borozóban olyan forgalom, amilyen nemrég a pezinoki várborozóban volt. A szlovákiai közétkezési társulás és a Kereskedelmi Dolgozók Szlovákiai Szakszervezeti Szövetségének Központi Bizottsága itt rendezte meg az első országos szakács- és pin- oérversenyt. Három napon ke— eltekintve a kivételektől — nem kívánják a túl komplikált és fényűző tálalást. Fontos a jó kiszolgálás és a jóízű ételek. A versenyzők egyszerűen, célszerűen, tetszetősen készítették el és tálalták az ételeket. Jozef Gregor, a Szlovákiai Közétkezési Társulás elnöke, a bratislavai első osztályú vendéglátóipari vállalat igazgatója a verseny értékelésekor a következőket mondotta: „Meglepett bennünket a verseny magas színvonala. A döntőbe került versenyzők közül akár az utolsó is elsőként állná meg a helyét, például az állami fürdők dolgozóinak versenyében“. Ez bizony valóban szép elismerés. Végezetül, kinek jutott a „babér“? A szakácsversenyben František Zástko, a vendéglátó- ipari vállalat kežmaroki dolgozója került az első helyre. Második František Havlik, a Bratislavai 2. Vendéglátóipari Vállalat dolgozója, a harmadik pedig Milan Milkovič púchovi szakács lett. A pincérek versenyében Vladimír Masaryk Banská Bystrica-i versenyző vitte el a pálmát. A második helyre a ži- linai Jozef Slávik, harmadik helyre pedig Marian Lehota kežmaroki pincér került. Dicséretet érdemel Alexander Lacza, František Zástko, a szakácsok versenyének győztese (jobbra) és segítőtársa. resztül 8 pincér és 8 szakács igyekezett bizonyítani, hogy tu. dásuk és ismereteik alapján méltón kerültek az országos versenybe. Tudásuk színvonaláról meggyőződhetett több ezer látogató is. A közönség a pieš- íanyl vendéglátóipari iskolából, termeinkben, hogy a fiatal pincérek és szakácsok teljes mértékben érvényesíthesék szakismereteiket a gyakorlatban is? A kérdés és a probléma egyaránt bonyolult, mivel vendéglőink és éttermeink egy részé nem felel meg a mai követelményeknek. Vendéglátóipari vállalataink igazgatóinak azonban éppen ezekben a Jól szakképzett, fiatal dolgozókban rejlik a tőkéjük, s ezt „aprópénzre“ kell váltaniuk, hogy a versenyek ne hassanak csupán attrakcióként, hanem teljesítsék valódi küldetésüket is. J. SLUKA Szlovákia iparitanuló-iskoláí- ból érkezett, és a verseny utolsó napján megjelentek Szlovákia legjobb vendéglátóipari szakemberei is. Mi volt a szervezők célja ezen az országos versenyen? Ellenőrizni akarták, hogyan növekedik a fiatal szakácsok és pincérek szakmai színvonala és egyúttal meg akarták mutatni, hogy a közétkezési üzemekben ésszerűbben és egészségesebben is lehet sütni-főzni. A szakemberek véleménye szerint a versenyzők színvonala felülmúlt minden várakozást. Az országos döntőben való részvétel is siker volt a versenyző szakácsok és pincérek számára, hiszen mindannyiuk- nak bizonyítani kellett tudásukat a járási döntőkön és a kerületi versenyeken, amelyeken a járási győzteseken kívül részt vettek a bratislavai vendéglők legjobb szakácsai és pincérei is. Elkerülni a döntőig teh^t nem volt egyszerű. Az első országos verseny győzteseinek munkáját értékelve meg kell említenünk a verseny pozitív oldalait. Például minden versenyző hozott valami újat, s ez főként a tálalásnál nyilvánult meg. Jól tudjuk, hogy senki, még a külföldi vendégek sem Vladimir Masaryk, a pincérek országos versenyének győztese. ÜGYESEN, ÍZLÉSESEN ORSZÁGOS SZAKÁCS- ÉS PINCÉRVERSENY Stefan Koteš, Jozef Schellnger, Imrich Czivre és Vojtech Štu- lajter a szakácsok közül, a pincérek közül vitathatatlanul szépen helyt állt a versenyben Štefan Szabó, Emília Záhorová, Severín Hájek, Štefan Gašpa- rovský és Mária Chvasteková. A verseny színvonala késztet, hogy feltegyük a következő kérdést: kialakulnak-e olyan lehetőségek vendéglőinkben, ét
