Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-01 / 26. szám, kedd
Belpolitikai kommentár Jegyzetek a Steiner Gábor Üzem szakszervezeti konferenciájáról A komárnói hajógyárban a napokban tartották meg a szak- szervezet üzemi bizottságának évzáró konferenciáját, melyen megközelítőleg 180 küldött és meghívott vendég vett részt. A szakszervezetek tevékenységéről szóló beszámoló után 11-en szólaltak fel. Stefan Schwarcz, a 4050-es számú munkaközpont vezetője találóan jegyezte meg: Évek hosszú során a szakszervezet üzemi bizottságának évzáró konferenciája egy hosszú, ra nyújtott termelési értekezlethez hasonlított, melyen egyik munkaközpont a másik nyakába akarta varrni a hibákat, melyen mindig bűnbakot kerestek, ma pedig az eddigi gyakorlattól eltérően baráti, elvtársi légkörben tárgyalunk olyan dolgokról, melyek nem az egyéni érdek, hanem a közösség szempontjából fontosak. Ma tanúi lehetünk annak is, hogy egyik termelési részleg a köszönetét fejezi ki a másiknak a gazdasági év folyamán nyújtott önzetlen segítségért. Igaza volt Schwarcz elvtársnak. Ez a konferecia olyan idő. szakban került megrendezésre, amikor a dolgozók nagy többségét soraiba tömörítő szak- szervezet vezetőségét megtisztították a jobboldali elemektől, az örökös villongást: és viszályt szító „kiskirályoktól“, ami nem kis mértékben járult hozzá abhoz az örömteli tényhez, hogy a hajógyár dolgozói sikeresen teljesítették a múlt évi tervfeladatokat. Nagy szerepe volt ebben a szakszervezetnek is. melyben ismét érvényre juttatták a párt vezető szerepét. A szakszervezet ismét visszanyerte tekintélyét, élvezi a dolgozók bizalmát. Berecz Imre elvtárs, az összüzemi pártszer. vezet elnöke a szakszervezet küldetésével, további munkájának körvonalazásával kapcsolatban kijelentette: Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom ... Húzzuk alá kétszer azt, hogy forradalmi, ez ugyanis új utak keresését, továbbá azt jelenti, hogy soha ne elégedjünk meg azzal, amit már sikerült elérnünk, hanem igyekezzünk képességeink és erőnk, valamint lehetőségeinkhez mérten további ér tékeke t, t ár s a da lo mg y a ra p í t ó javakat létrehozni, melyekből azután valamennyiünknek haszna lesz. Főleg a szervezés javítása terén várnak ránk komoly feladatok. Próbáljuk ezeket a már említett forradalmi módon megoldani. A szakszervezetnek a jövőben az eddiginél hatékonyabban kell majd együttműködnie az ifjúsági szer. vezettel, a CSSZBSZ-el és más társadalmi szervezetekkel. És nem utolsósorban a műhelybizottságok működjenek együtt a párt alapszervezeteivel. Az összüzemi pártszervezet tagjai elhatározták, hogy a szakszervezet új üzemi bizottságának megválasztása után találnak időt arra, hogy elvtársi légkörben közösen tárgyaljanak azokról a feladatokról, melyek a szakszervezetre várnak. A hajógyár életében ünnepnapot jelentett a szakszervezet évzáró konferenciája. A küldöttek ígéretet tettek, hogy az ötödik ötéves terv második évének igényes feladatait is teljesítik. Nem lesz könnyű, mert ebben az évben _a vállalatvezetőség és a szakszervezet üzemi bizottsága által kidolgozott nagyjelentőségű szociális program megvalósítása mellett új úszóművek gyártását is megkezdik s mint minden új, az új hajó elkészítése is gondot okoz. A felszólaló küldöttek közül többen már ezekre a feladatokra is gondoltak az értékes kötelezettségvállalásokat olvastak fel a konferencián. A vállalások minden pontja konkrét és határidőhöz kötött feladatot tartalmazott. RnPkau elvtárs, a 7. számú műhelybizottság és a 4060. munkaköznont megbízásából rendkívül értékes kötelezettségvállalással köszöntötte a konferenciát. Elmondot; ta. hogv a vállalás négy munkaközpont vállalásainak összesítéséből készült és a dolgozók to vá bbi m u n ka v á 11a 1 á sok k a 1 egészítik ki. Versenyeznek a „Szocialista munkaköznont“ és a „Gyári védjegy becsületéért“ cím elnyeréséért és .valamenv- nyien bekapcsolódnak a Mindenki szocialista módon mozgalomba. A küszöbönálló Februári Győzelem évfordulóiának tiszteletére pedig a 420D-as műn ka központ vezetője, Sebedooizký mérnök nyújtott át értékes munkavállalást, melyben többek között a munkahelyen dolgozó csoportok arra kötelezték magukat, hogy február 25-ig elnyerik a „Szocialista munkaközpont“ címet. Az üzem igazgatója, Ladislav Vodrážka mérnök elmondotta, hogy sok tennivaló vár a szak- szervezetre és a gazdasági vezetőkre a munkafegyelem megszilárdítása terén, majd a szociális kérdésekkel kapcsolatban a következőket mondotta: Már a műszaki-gazdasági konferen-, cián megállapítottuk, hogy ezen a munkaszakaszon sok tenniva. Talpra állt a gyár ló vár ránk. Az üzem felépítésénél nem vettek figyelembe sok ezzel kapcsolatos követelményt. 1968—69-ben a gazdasági torzulások idején a szociális létesítmények létrehozása elmaradt üzemünkben a jogos követelményektől. Azonban jobb később, mint soha. 1972—1975- ig minden ezzel kapcsolatos teendőt a nevezett feladatok rangjára emelünk. Segítenek a helyi szervek is. Több, főleg építkezési jellegű feladatot a nemzeti ’ bizottságok által irányított üzemek dolgozói végeznek majd el. A konferencia gazdag vitaanyagával nincs szándékunk teljes terjedelemben foglalkozni, ugyanis a közlekedéssel, a dolgozók bérezésével, munka- körülményeik javításával kapcsolatos feladatokat belefoglalják az 1972. évre szóló kollektív szerződésbe, melynek^tslje- sítését negyedévenként értékelik. A konferenciát követő alakuló ülésen Révay Istvánt választották a szakszervezet üzemi bizottságának elnökéül. Nagy elfoglaltsága ellenére készségesen nyilatkozott lapunknak az elmúlt választási időszakban végzett munkáról és azokról a feladatokról, melyek az elkövetkezendő időszakban elvégzésre várnak. — Nehéz időszakot zártunk le — mondotta. — Az 1968— 1969-es években a párt és szak- szervezet több tagja megsértette a forradalmi szakszervezeti mozgalom alapszabályait. Egyesek a marxizmus—leninizmus eszméinek a kificamítására törekedtek és olyan tevékenység végzésére akarták felhasználni a szakszervezetet, mely teljesen idegen ettől a szervezettől. Nézetem szerint erre főleg azért kerülhetett sor, mert a párt és a szakszervezet vezetőségébe olyan elemek kerültek, akik kétségbevonták a párt vezető szerepe érvényesítésének szükségességét. Ezek az emberek különféle kiáltványokat szerkesztettek és a tagság nevében küldözgették jobbra, bal, ra. Módosítani akarták a szak- szervezet alapszabályát, sztrájkokat szándékoztak szervezni. Rendkívül egészségtelen megnyilvánulások ezek, ugyanis szocialista rendszerünkben a szakszervezeteknek nem sztrájkok szervezése, hanem egész más feladatai vannak. A konszolidációs folyamat megkezdése után az ellenséges elemeket felmentették tisztségük alól és helyükbe becsületes gondolkodású embereket válasz, tottak. Az új vezetőség együttműködött az összüzemi pártszervezettel és tevékenysége a politikai és termelőmunka normalizálására irányult. Közösen műszaki-gazdasági konferenciát hívtunk össze, melyben a válságos években bekövetkezett lemaradások kiküs,zölbölésére hatékony intézkedéseket fogadtunk el. Az intézkedések helyességét a múlt évben elért jó gazdasági eredmények bizonyítják. — Milyen feladatok várnak a szakszervezetre ebben a megbízatási időszakban? — Fokozzuk a dolgozókról való gondoskodást, és olyan intézkedéseket foganatosítunk, melyek csökkentik a baleseti veszélyt a munkahelyeken. Gondoskodunk arról, hogy dolgozóink üdültetéseken vehessenek részt, azokban a központokban, melyekbe a felsőbb szervektől kapunk helyet, másrészt pedig a hajógyár pocuvadlói üdülőhelyén. A nyári iskolaszünet idején ez utóbbi központban dolgozóink gyermekei részére is biztosítunk üdülési lehetőséget. Mind politikai, mind gazdasági vonalon az eddiginél jobb eredményeket akarunk elérni. Arra törekszünk, hogy a szakszervezet hatékony hozzájárulásával dolgozóink életszínvonala tovább emelkedjen, keresete az eddiginél nagyobb legyen. A szakszervezet üzemi bizottsága újonnan megválasztott elnökének szavai megnyugtatóak. Örömmel tölti el a dolgozókat, és azokat is, akik ismerik azt a göröngyös utat, melyet a hajógyárnak a megalakulása és később 1968 után kellett megtennie. Éveken át — képletesen szólva — csak réseket tömködtek be, nehéz és sokszor eredménytelen harcot folytattak a terv teljesítéséért. Ma már több idő jut a dolgozókról való gondoskodásra, a nagyszabású szociális program megvalósítására, üdültetésére, a biztonságos, balesetmentes munka- kö rü 1 mé nyék m e terem tésére. Sikerült talpraállnia a gyárnak. Elismerés illeti mindazokat, akik éhhé-? bozTáiárultak. KOMLÔSI LAJOS A Praha-Vysoßany-i Praga n. v. termelési feladatainak teljesítésében nem kis részük van a fiatal dolgozóknak — SZISZ tagoknak. „A fiatalok stafétája“ néven az üzemben megindult mozgalom célja, hogy a SZISZ I. kongresszusának előkészítési időszakában serkentse a fiatalok munkaaktivitását. Jirí Kaspar (balra) szerszám-konstruktőr és Stanislav Bauer szerszámkészítő-csiszoló egy új szerszámfajta kidolgozását ellenőrzik. (O. Pícha felv. — ČSTK) Lakásépítés és civilizáció Biztató és távlatilag is sokat ígérő tény, hogy az elmúlt évben a Szlovák Szocialista Köztársaságban a lakásépítési állami tervet 105 százalékra teljésítették és 36 328 új otthon kulcsát adhatták át az igényjogosultaknak. Kiemelést érdemel az is, hogy ezzel egyidejűleg az új lakások építésének megkezdését számszerűleg meghatározó tervmutatót 109 százalékra teljesítették és emellett érvényesítették a szerkezeti koncep- . ciókat is. Mindez azt bizonyítja, hogy megerősödött az állami terv autoritása, de azt is, hogy mind a párt, mind az állam illetékes szervei céltudatos és hatékony intézkedésekkel járultak hozzá e feladatok eredményes megvalósításához. A Szlovák Statisztikai Hivatal jelentése is megállapítja, hogy sikerült csökkenteni — a lakásépítés szakaszán is — a befejezetlen építkezések számát, de ez — sajnos — nem vonatkozik az új lakótelepek ellátó és szolgáltató rendszerére. Évek óta érezzük ezt a nyomasztó hiányosságot, évek óta nem tudjuk szikrónba hozni a lakásépítés és az ellátó és szolgáltató rendszerek építésének ütemét. Márpedig a „komplex“, tehát a teljességre törő lakásépítésnek éppen ez az egyik legfontosabb tényezője. Le Corbusier, a modern ftinkcionál's építőművészet mestere éppen ezzel kapcsolatban állapította meg, hogy „a ma embere, jelen civilizált állapotában és szociális viszonylataiban, a lakásán kívül eső intézmények kiegészítő szolgáltatásait is igényli éspedig a kifejezetten anyagiakat, mint az ellátás, a házi szolgáltatás, az egészségügyi szolgálat, a test erejének megtartása és fokozása, majd a sajátosan szellemi jelleggel bírókat: a bölcsődéket, az óvodákat, az iskolákat és az ifjúsági műhelyeket.“ És: „Csupa mindennapos eszköz, és közeli, vagy távoli fekvésük, a huszonnégy órás nap időskálájának megfelelően, köny- nyebbséget vagy kényelmet-' lenséget eredményez.“ Az ellátó és szolgáltató rendszerektől függ, hogy az ember életében milyen hatásfokon érvényesül az időtávolság funkciója, ez a civilizáció egyik legfontosabb mércéje. A ma, a holnap útjait jelöli ki és a szocialista ember nem zárkózhat be saját- jelenébe, mert eszmei elkötelezettséggel harcol a jövő nemzedékek életéért. Természetesen a komplex lakásépítési feladatok valóban maradéktalan teljesítésének egyik előfeltétele az, hogy milyen rugalmasan realizálják a nélkülözhetetlen társ-beruházásokat. A Szlovák Szocialista Köztársaság 1972. évi költségvetése erre a célra 823 millió koronát bocsát a vízgazdálkodási tárca és 153 millió koronát a tüzelőanyag- és energetikai ipar rendelkezésére. Emellett a szövetségi kormány elnökségének 296/71. és a szlovák kormány 330. sz. határozata kivételesen azt is lehetővé teszi, hogy a komplex lakásépítés keretében kisebb tüzelő- energetikai beruházásokat is realizáljanak. A komplex lakásépítés területén elért kedvező eredményeket beárnyékolja az építkezési költségek emelkedő tendenciája is. Népgazdaságunk számos területén sikerült csökkenteni az önköltséget, de az építőiparban még a mííszaki-gazda- sági mutatók szigorú érvényesítését célzó szabályozó intézkedések sem hozták meg a kívánt eredményt. Ezzel a problémával tehát 1972-ben úgy kell foglalkozniuk a kormány és a nemzeti bizottságok szerveinek, de különösen a tervező és kivitelező szervezetek illetékes tényezőinek, hogy a mennyiségi és minőségi mutatókon kívül hiánytalanul teljesítsék a gazdaságosság mutatóit is. Azt hiszem ez éppen az építőiparban köny- nyen teljesíthető feladat, ugyanis a jobb munkaszervezéssel, a munkaidő-alap és a géppark jobb kihasználásával, a műszaki műveletek racionalizálásával még igen jelentős tartalékokat tárhatnak fel. E feladatok teljesítése érdekében nem deduktív okos- kodókra, hanem elkötelezett lelkesedőkre, okos és a kor színvonalán álló feltalálókra, többre és jobbra törő szocialista dolgozókra van szükség! PÉTERFI GYULA Beszélgetés a Veľká Ida-i Állami Gazdaság igazgatójával 3000 hektáros az az állami gazdaság, amely a Kelet-szlovákiai Vasmű szomszédságában terül el. Veľká Idán (Nagyidán), a gazdaság központjában kerestem fel Smajda József mérnököt, a gazdaság Igazgatóját, hogy elbeszélgessek vele munkájukról, az elmúlt év termelési eredményeiről. — Melyik ágazatban érték el a legkimagaslóbb eredményeket? — tettem fel az első kérdést. — Már több éve nagyobb súlyt helyezünk a tejtermelésre. Az elmúlt évben sikerült elérnünk a 3200 literes átlagos tejhozamot. — Hány fejőstehenük van? — 850 fejőstehenünk van, ebből 250 feketetarka fajta. Úgy gondoljuk, hogy a jövőben teljes mértékben áttérünk ennek a fajtának a tenyésztésére, mivel ezeknél a teheneknél kiváló tejhozamot tudunk elérni. Máris van 200 ilyen üszőnk. — A tejtermelés további növeléséhez a jó fajta megválasztásán kívül megfelelő takarmányra és korszerű istállókra is szükség van. Milyen a hely-' zet ezen a téren? — Mivel szomszédságunkban felépült a vasgyár, kevesebb lett a mezőgazdasági munkaerő. Ennek következtében, valamint a minél nagyobb tejhozam elérése érdekében gazdaságunk területén felépítettünk két korszerű istállót, ahol a takarmány adagolásától kezdve a trágya elszállításáig mindent automatizáltunk. Ezáltal csökkentettük a munkaerőszükségletet, és természetesen az önköltséget is. Gazdaságunkban egyébként működik egy szárítóberendezés is, aminek a segítségével kiváló minőségű takarmányalapot tudunk biztosítani állatállományunk részére. — A tejtermelésen kívül, úgy tudom, borjúneveléssel, sertés- és baromfitenyésztéssel is foglalkoznak. Ezekből hogyan teljesítették az értékesítési tervet? — Borjúhúsból nem tudtuk eladni a tervezett mennyiséget, viszont sertéshúsból terven felül 430 mázsával adtunk el többet. Baromfiból pedig 113 százalékra teljesítettük beadási feladatainkat. — Milyen volt a helyzet az elmúlt év folyamán a növény- termesztésben? — érdeklődöm tovább. — A növénytermesztésben is elértük a várt eredményeket. Meg voltunk elégedve mind a gabonafélék hektárhozamával, mind a takarmányfélék termesztésével. Búzából 34,85 mázsás átlagos hektárhozamot értünk el. — A XIV. pártkongresszus határozatai értelmében a mezőgazdaságra a következő öt év folyamán nagy feladatok várnak, a hektárhozamokat lényegesen növelni kell. Önök milyen lépéseket tettek ennek elérése érdekében? — Eddig is a nagyhozamú szovjet búzafajtákat termesztettük, s már az idén rátérünk a legújabb szovjet búza fajták termesztésére. Ezek a búza fajták — a Kaukaz, az Auróra — az eddigieknél is sokkal jobbak. Ezeknek a termesztésével, valamint a tápanyagszükséglet biztosításával a kitűzött feladatokat meg fogjuk tudni valósítani. — Hogyan mentek végbe az őszi munkálatok? — A trágyázást és a mélyszántást is, vagyis az őszi munkálatokat gazdaságunkban minden évben jól és határidőben elvégeztük. A Veľká Ida-i Állami Gazdaság annak ellenére, hogy munkaerőhiánnyal küzd, a termelésben nem esett vissza, sőt, egyre szebb és jobb eredményeket ér el. A magas fokú gépesítés, a speciális berendezések üzembe helyezése, a XIV. párt- kongresszus határozatai• minden lehetőséget biztosítanak ahhoz, hogy mezőgazdasági üzemeink a szükségleteknek megfelelően, a tervek szerint fejlődjenek. Ebből a munkából a Veľká Ida-i Állami Gazdaság is jelentős mértékben veszi ki a részét. SZASZÁK GYÖRGY 1972. II. 1.
