Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-23 / 45. szám, szerda

50 éves a szovjetállam Moszkva — Az SZKP Közpon­ti Bizottsága határozatot ho­zott a Szovjetunió megalakulá­sa 50. évfordulójának megün­nepléséről. A nagy ünnep előkészületei a XXIV. pártkongresszus esz­méinek és határozatának jegyé­ben folynak, — állapítja meg a határozat. Az óriási munka- és politikai lelkesedés ismét igazolja társadalmunk erkölcsi­politikai egységét, a párt és a nép egyöntetű felzárkózottsá­gát, a Szovjetunió népeinek megbonthatatlan barátságát és lestvéri együttműködését. A kongresszus eszméi elősegítik a szocialista világközösség, a kommunista és munkásmozga­lom további konszolidálódását, kedvezően befolyásolják az egész nemzetközi helyzetet, a béke és a népek biztonságának megszilárdulását. A Szovjetunió megalakulása az egyik döntő tényező volt, amely kedvező feltételeket biz­tosított a társadalom szocialis­ta átalakulására, a szovjetköz­társaságok gazdasági és kultu- tális fejlődésére, a dolgozók soknemzetű állama védelmi ere­iének és nemzetközi helyzeté­nek megszilárdulására. A határozat leszögezi, hogy a tőkés kizsákmányolás és a nemzeti elnyomás felszámolásá­nak döntő feltétele a proletár- diktatúra megteremtése volt, a lő gazdasági feltételt pedig a termelőeszközök közös tulajdo­nának bevezetése jelentette. A nemzetiségi kérdés sok­nemzetű hazánkban a szocia­lista társadalom építésének egyik alapvető kérdése volt, — állapítja meg a határozat. Az SZKP azért oldotta meg azt a kérdést, mert minduntalan a marxizmus—leninizmus elméle­tét tartotta szem előtt. Az egyenjogú nemzetek egye­sítése egy szocialista család­ban nem volt könnyű. A gazda­sági és kulturális elmaradott­ság miatt nagy nehézségeket kellett leküzdeni, harcolni kel- íett ellenforradalmi kísérletek éllen, amelyeknek az volt a Ééljuk, hogy kihasználják a múlt nemzetiségi viszályainak, a burzsoá nacionalizmusnak és a nagyhatalmi sovinizmusnak az örökségét. Az I. össz-szövetségi szovjet- Ŕongresszus 1922. december 30- án egyhangúlag elfogadta a Szovjetunió megalakulásáról Szóló nyilatkozatot. A Nagy Honvédő Háború a Szovjetunió szilárdságának ke­mény próbája volt. A hitleri Németország ellen vívott hábo­rúban aratott történelmi győze­lem világosan megmutatta a szovjet társadalmi és állam- rendszer fölényét és a Szovjet­unió nagy életerejét, megbont- hatatlanságát. A szovjet nép hősies erőfe­szítését méltóképpen koronázta a fejlett szocialista társadalom felépítése. A Szovjetunióban új történelmi közösség alakult ki — a szovjet nép. A termelő- eszközök közös tulajdona, a gazdasági, társadalompolitikai és kulturális élet, a marxista— leninista ideológia, a munkás- osztály érdekei és kommunista eszményei egységének alapján fejlődött ki. Kiformálódtak a szovjet ember becses vonásai: hűség a kommunizmushoz, szo­cialista hazafisáq és internacio­nalizmus, nagyfokú munka- és társadalmi-politikai aktivitás, engesztelhetetlenség a kizsák­mányolással és elnyomással, a nemzetiségi és faji előítéletek­kel szemben, osztályszolidaritás a világ dolgozóival. A soknemzetű szovjetállam építésének tapasztalatai igazol­ták a marxizmus—leninizmus következtetéseit: • a nemzetiségi kérdés csak a társadalom szocialista átala­kítása alapján oldható meq kö­vetkezetesen; • a nemzeti eqyenjogúságot ugyan kinyilatkoztató, de a gyakorlatban soha meg nem valósítható formális burzsoá demokráciától eltérően a szo­cialista demokrácia egyenlő fo- gokat és lehetőségeket biztosít a népeknek és feltételeket te­remt a nemzetiségi kérdések megoldására; • a szocialista köztársasá­gok szövetsége a soknemzetű állam legéletképesebb és leg­tökéletesebb formája, amely harmonikusan egybekapcsolja a társadalom érdekeit vala­mennyi nemzetiség érdekeivel. A határozat végül leszögezi, hogy javítani kell a dolgozók további internacionalista neve­lését. Minden kommunista kö­telessége, hogy mindenképpen erősítse a tömegekben a szo­cialista hazához, az új társa­dalom építőinek nagy nemzet­közi hadseregéhez tartozás tu­datát. Állandóan propagálni kell a proletár internacionalizmus, a népek közti barátság és test­vériség eszméit, és idejében kell politikailag leleplezni a nacionalista hangulat és néze­tek újjáélesztésére irányuló el­lenséges kísérleteket. Határo­zottan le kell leplezni az anti- kommunizmus, a jobboldali és „baloldali“ revizionizmus, a nacionalizmus és a sovinizmus ideológiáját, — hangoztatja az SZKP Központi Bizottságának határozata. A Szovjetunió a kommunizmus építésének útján 1972. II. 23. Moszkva — Moszkva egyik új könyvsikere az a tanulmány- kötet, amely „A Szovjetunió a kommunizmus építésének út­ján“ címmel látott napvilágot a napokban. A csaknem ötszáz­oldalas könyv a Szovjetunió legújabbkori történetét tartal­mazza 1959-től a XXIV. párt- kongresszussal bezárólag. Nem egyszerű leírását, hanem több­oldalú összefüggő elemzését adja a szovjet társadalom, a gazdasági és kulturális élet fejlődésének, a szovjet külpoli­tikának. A szerzők — többségükben Harcban született szevetség Moszkva — A szovjet fővá­rosban megjelent M. Monyin­nak, a történettudományok dok­torának könyve a szovjet had­sereg és az európai szocialista államok hadseregei közötti testvéri kapcsolatok megszüle­téséről és fejlődéséről. A „Harcban született szövet­ség“ című könvv megvilágítja a Varsói Szerződés tagállamai hadseregei testvéri együttmű­ködésének kezdeteit, a szovjet, lengyel, csehszlovák, bolgár, román és magyar egységeknek, valamint a jugoszláv nemzeti felszabadító hadsereg alakula­tainak közös harcát a német fasiszták ellen a második vi­lágháború idején. az Akadémia Történettudomá­nyi Intézet kutatói — nem utol­sósorban azoknak a nyugati „kremlinológusoknak“ és „szov- jetológusoknak“ kívánták „fel­adni a leckét“, akik felületes megfigyelések felhasználásával a szovjet valóság meghamisí­tásán ügyködnek. Moszkva — A Luna—20 szov­jet automata űrállomás hétfőn a késő esti órákban sima le­szállást hajtott vágre a Hol­don. A szovjet holdkutatás tör­ténetében most először hajtot­ták végre egy bonyolult dom­borzatú területre való leszállás fontos tudományos-műszaki fel­adatát. Mint ismeretes, az űrállomást február 18-án irányították kör­alakú Hold körüli pályára. Feb­ruár 19-én pályamódosítást hajtottak végre, amelynek kö­vetkeztében a Luna—20 ellip­tikus pályára került. Ennek a Holdtól való legnagyobb távol­sága 100 kilométer, legkisebb távolsága 21 kilométer volt. A megadott körzetben törté­nő leszállás biztosítása érdeké­ben február 21-én, közép-euró­pai idő szerint bekapcsolták a központi fékező berendezést, amely 267 másodpercig műkö­dött, majd az űrállomás szabad­esésben közeledett a Holdhoz, egészen 760 méteres magassá­gig. Ezután a Luna—20 irányí­tott leereszkedést hajtott vég­re, amelynek során automati­kus irányítási rendszer segítsé­gével változtatták a főmotor hatóerejét. Amikor az űrállo­más 20 méterre megközelítette a Hold-felszínt, a fékezést kis. teljesítményű hajtóművel foly­tatták. A leszállás a Böség-ten- gerének északkeleti végéhez közel eső holdkontinensen tör­tént. A telemetrikus mérések ada­tai szerint az állomás beren­dezései normálisan működnek. A Luna—20 megkezdte a Hold- felszínre tervezett munkaprog­ram végrehajtását. A „keleti politika" elsőbbsége Bonn — Ma kezdődik a nyu­gatnémet parlamentben az ál­talános vita a moszkvai és a varsói szerződésről. Az utolsó előkészületek jegyében a múlt hét végén és hétfőn a parlamentben képviselt pártok még egyszer összefoglalták ér­veiket és körvonalazták állás­pontjukat. A jobboldal erői a hét végén ismét a nacionalista és anti- kommunista uszítás módszerei­hez folyamodtak. Strauss bi­zalmi embere, Gutenberg báró, a szövetségi kancellárhoz inté­zett nyílt levelében a szerződé­seket a fennálló társadalmi rendszer kiárusításának minő­sítette, miközben vadul támad­ta a szocialista országokat és az NSZK baloldali erőit is. A hivatalos politika szintjén a CDU-vezetőség azzal állt elő, hogy a kormánynak — úgy­mond — távol-keleti politiká­val kellene foglalkoznia, erre int Nixon pekingi látogatása is. Válaszolva erre a követelésre, Ahlers kormányszóvivő nem­csak kigúnyolta a jobboldali el­lenzéket, megállapítván, hogy ez a Távol-Kelettel kapcsolatos lármázás csupán kibúvó a na­pirenden levő feladat, a szerző­dések ratifikálása alól, hanem megállapította, hogy egyben teljesen irreális is. Mint Ahlers mondotta, az NSZK számára a világpolitikai feladatok közül most a szerződések ratifikálása a legfontosabb. Bonn-nak előbb a szocialista országokkal kell megjavítania kapcsolatait, mert sein a Szovjetuniót, sem a töb­bi európai szocialista országot nem lehet átugrani — hangsú­lyozta. Berlin — Berlinben ülést tar­tott az európai biztonságért küzdő NDK-bizottság. Az ülésen felszólalt Ernst Scholz ktilügy- miniszter-helyettes, aki beszé­dében rámutatott, hogy a biz­tonsági értekezlet összehívásá­nak gondolatát nemcsak a szo­cialista országok, hanem más európai államok is támogatják. Méltatta az európai biztonsá­gért és együttműködésért küz­dő társadalmi erők brüsszeli közgyűlésének jelentőségét. A Varsói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületének prágai tanácskozását a szocialista or­szágok vezette békeoffenzíva új, fontos szakaszának nevez­te. Bonn — Stuttgartban hétfőn több ezren tüntettek a szovjet- nyugatnémet és a lengyel— nyugatnémet szerződések rati­fikálását követelve. A tünteté­sen részt vett nyugatnémet de­mokraták, élükön a Német Kommunista Párt tagjaival, ha­tározott visszautasításban ré­szesítették a revansista és neo­náci elemek akcióit, amelyek a keleti szerződések ellen irá­nyulnak. ALLENDE AZ ALKOTMÁNYREFCRM ELLEN Santiago — Allende chilei el­nök hétfői sajtóértekezletén be­jelentette, kérni fogja a kong­resszus által múlt szombaton megszavazott alkotmányreform törlését. Mint emlékezetes, chi­lei törvényhozás ellenzéki több­ségű két háza olyan alkotmány­reformot szavazott meg, amely­nek értelmében egyetlen válla­latot sem lehet kisajátítani a kongresszus két házának erre vonatkozó jóváhagyó törvénye nélkül. A megszavazott szöveg szerint a rendelkezés visszame­nőleges hatályú, 1971. október 31-től tekintendő érvényesnek. Ez azt jelentené, hogy nemcsak a kormány távlati gazdaságpo­litikáját hiúsítja meg az ellen­zék, hanem visszamenően is semmissé teszi a gazdasági élet demokratizálásának fontos in­tézkedéseit. Allende elnök hangsúlyozta, hogy a chilei törvényhozás ez­zel a lépéssel az elnöknek az alkotmányban lefektetett vég­rehajtói hatalmát, ehhez fűző­dő jogait próbálja példátlan mó­don korlátozni. Mint mondotta, az alkotmánybírósághoz fog fo­lyamodni annak érdekében, hogy a törvényhozás helyesen alkalmazza az alkotmány elő­írásait. AZ APN HÍRMAGYARÄZÔJA ÍRJA Miért ellenzik a kínai veze­tők az európai biztonsági és együttműködési értekezlet ösz- szehívását, miért van az, hogy az európai feszültség enyhíté­sére irányuló minden egyes lé­pés — legyen az a szovjet- nyugatnémet szerződés, vagy a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos megállapodás — feltétlenül ne­gatív reakciót vált ki Peking- ben — teszi fel a kérdést Dad- janc, az APN hírmagyarázója, és mindjárt meg is válaszolja: — Mindenekelőtt azért, mert szovjetellenesek, mert ellenez­nek minden olvan lépést, amit a Szovjetunió és más európai szocialista ország tesz a nem­zetközi színtéren. A kínai veze­tők azt a hamis tételt akarják besúlykolni a nyugat-európaiak tudatába, hogy „Nyugat-Európa és Kína érdekei azonosak“, ök Nyugat-Európát „közbenső öve­zetnek tekintik", amely a két szuperhatalom, vagyis szerin­tük az Egyesült Államok és a Szovjetunió között különálló, s ezért mintegy tartalék térség­ként szolgál Peking szovjetelle­nes politikájához. A kínai pro­paganda tehát támogat minden olyan lépést, amely Európa Kínai csalétek szétszakadásának elmélyítését szolgálja. A pekingi vezetés céljai tel­jesen azonosak az amerikai po­litika európai célkitűzéseivel, valamint azzal az irányvonal­lal, amelyet a NATO folytat az európai enyhülés vonatkozásá­ban. Elképzelhető, hogy az ame­rikai és a kínai vezetők között már van egy csendes megálla­podás, amely szerint az előb­biek Pekinq ázsiai irányvona­lát, az utóbbiak pedig az ame­rikai imperializmus európai po­litikáját támogatják. A kínai diplomácia nyugat-európai te­vékenysége azt bizonyítja, hogy a kínai vezetők szemében a szovjetel lenesség már régen túlnőtt a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió között ideoló­giai'viták kereteit, s Peking a szovjetellenességet qeopolitikai módszerként alkalmazza. Az a helyzet, hogv Peking a Szovjet­unió és a szocialista közösség ellen újabb politikai kombiná­ciókat próbál létrehozni. — Nem nehéz megérteni, hogy a kínai vezetőknek a fe­szültség szításával és a zavar­keltéssel mi a céljuk az euró­pai kontinensen. Azt azonban már nehezebben tudjuk megér­teni, hogy a nyugati politikusok miért harapnak olyan könnyen a kínai csalétekre, miért tár­gyalnak oly szívesen a kínai vezetőkkel a Nyugatot és a Kí­nát fenyegető állítólagos szov­jet veszély problémáiról? Az európai feszültség élezésére irányuló politika ugyanis nyil­vánvalóan ellentmond a nyugat európai népek érdekeinek. SZADEK, az Egyiptomi Arab Köztársaság miniszterelnök-he- lyettese, honvédelmi miniszter fogadta Lumír Hanákot, Cseh­szlovákia kairói nagykövetét. Lumír Hanák a fogadást köve­tően az egyiptomi kormány földművelésügyi és felsőokta­tási miniszterével folytatott megbeszélést. OTTO WINZER, az NDK kül­ügyminisztere hivatalos látoga­tásra Kubába érkezett. A ven­dégeket a havannai repülőté­ren Raul Roa kubai külügymi­niszter fogadta. GUNNAR JARRING, az ENSZ- főtitkár közel-keleti különmeg- bízottja a hét végén Jeruzsá­lembe érkezett — jelentette be az izraeli külügyminisztérium. A KtNAI hivatalok nem en­gedélyezték, hogy a pekingi szovjet nagykövetség dolgozói megkoszorúzzák az Északkel et- Kína felszabadítása során el­esett szovjet katonák sírjait. PAK SZONG CSOL, a KNDK miniszterelnök-helyettese a len­gyel fővárosban megkezdte hi­vatalos tárgyalásait a két or­szágot érintő kérdésekről. ARNOLD SMITH, a Common­wealth főtitkára a Bangla Desh Népi Köztársaságba utazott. Re­pülőtéri nyilatkozatában a fő­titkár kifejtette: reméli, hogy a szabad bengál állam rövide­sen a nemzetközösség tagjává válik. A BRAZZAVILLE-I rádió beje­lentetté, hogy keddre virradó éjjel Ngouabi elnök hatalmá­nak a megdöntésére irányuló puccsot hiúsítottak meg a Kon­gói Népi Köztársaságban. SZADAT egyiptomi elnök sú­lyosan meghűlt, magas láza van. Orvosai egyhetes pihenőt tanácsoltak neki, s így a közeli napokban minden munkavég­zéstől tartózkodni fog. ABDUSSZALAM DZSALLÜD, a Líbiai Forradalmi Parancsnok­ság Tanácsának tagja, ipari- és gazdaságügyi miniszter — úton Moszkva felé — az egyiptomi fővárosba érkezett. A KHARTOUMI kormány és a dél-szudáni lázadók megbízot­tai — Jelenti biztos forrásokra hivatkozva az AFP — az utolsó simításokat végzik egy béke­terven, amely magában foglalná a tűzszünet azonnali kihirdeté­sét. A SALVADORI elnökválasztá­sokon egy jelölt sem szerezte meg az abszolút többséget. Az új elnök személyét tehát a Sal­vador! nemzetgyűlésnek kell ki­jelölnie. ANKARÁBAN közel 230 balol­dali személyt állítottak bíróság elé. KHADILKAR indiai munka­ügyi miniszter bejelentette, hogy még egymillió kétszáz­ezer bengáliai menekült tartóz­kodik India területén. UTRECHTBEN, a holland szak- szervezetek kongresszusán a három legnagyobb szakszerve­zeti központ képviselője Intéz­kedéseket sürgetett a munka- nélküliség csökkentése érdeké­ben. Bolívia nem adja ki a lyoni hóSiért La Paz—Lima — Bolívia nem adja ki Franciaországnak az egykori lyoni hóhért, az Alt- mann álnéven La Paz-ban élő Klaus Barbie t. Huqo Banzer a katonai puccsal hatalomra ju­tott jobboldali iunta vezetője közölte Pompidou francia köz- társasági elnökkel, hogy Bolí­via a maga részéről „elintézett- nek“ tekinti az ügyet. Klaus Barbie Lyon Gestapo- főnökeként francia hazafiak, ellenállók és üldözöttek százait kínozta meg és küldte a halál­ba. Egy francia bíróság távol­létében halálra ítélte Barbie-t, aki az Idő tájt — 1954-ben — Klaus Altmann néven már meg­szerezte a bolíviai állampolgár­ságot. A LUNA—20 LESZÁLLT A HOLDRA

Next

/
Oldalképek
Tartalom