Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-21 / 43. szám, hétfő
A FORRADALMI SZAKSZERVEZETI MOZGALOM FELADATAI ÉS A SZAKSZERVEZETEKBEN DOLGOZÓ KOMMUNISTÁK MUNKÁJA A CSKP XIV. KONGRESSZUSA UTÁN KAREL HOFFMANN elvtárs beszéde a CSKP Központi Bizottságának február 17-i ülésén Megbízást kaptam, hogy a mai ülésen kifejtsem a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének állásfoglalását a XIV. pártkongresszus határozatainak további megvalósításával kapcsolatban a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tevékenységében. Gustáv Husák elvtárs a XIV. kongresszuson hangsúlyozta, abban, hogy a dolgozók bekapcsolódjanak a társadalom irányításába a legfontosabb szerepet a jól működő Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalomnak kell játszania, amely fokozatosan újból átveszi jelentős feladatát, mind a népgazdaság fejlesztésében, mind pedig a dolgozóknak a munka, a társadalmi tulajdon iránti szocialista viszonyra való nevelésében, továbbá a dolgozók kulturális és szociális szükségleteiről, egészségéről való gondoskodás és a dolgozók törvényes érdekeinek védelme terén. A Központi Bizottság már régóta nem foglalkozott a szak- szervezetek kérdésével ilyen behatóan. Ezért ma elbírálja a szakszervezetek problémáit a XIV. kongresszus irányvonalának további feldolgozásával kapcsolatban és annak érdekében, hogy teljesítik a nép gazdasági továbbfejlesztésének igényes feladatait. Ezzel teljes mértékben hangsúlyozni akarja azt a tényt, hogy a szocializmus további sikerei — főként az ország gazdasági fejlesztésében k— nem képzelhetők el a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, mint a munkásosztály és a többi dolgozó legtömegesebb szervezete feladatának növelése nélkül. A párt következetesen gondoskodik arról, hogy fokozódjék a szakszervezeti mozgalomban dolgozó kommunisták elkötelezettsége, hogy felújuljon a szakszervezeti mozgalom forradalmi küldetése és lenini jellege, s hogy a forradalmi hagyományokra építse tevékenységét. Ez annyit jelent, hogy az 1945 után önként megalakult egységes szakszervezeti szervezet örökébe lépjen, továbbá a vörös szakszervezetek örökébe, amelyek megalapítása óta ötven év telt el. Ma a következő kérdéseikre kell konkrét választ adni: — Mennyire haladt előre a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom konszolidációja és aktivizálódása. Mi a kiindulási alapja a szakszervezetek további tevékenységének és a VIII: általános szakszervezeti kongresz- szus előkészítésének? — Milyen fő feladatok állnak a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és a kommunisták előtt a XIV. kongresszus határozatainak további megvalósítása, az 1972. évi állami terv és az 5. ötéves terv teljesítése Során? « • • Mindenekelőtt a szakszervezetekben lefolyt konszolidációs folyamatról és eredményeiről r szeretnék beszólni. Ebben a társadalmi szervezetben is a konszolidáció szempontjából elvi jelentőségű volt a párt új vezetőségének a CSKP KB 1969 áprilisi plénumán megkezdett lenini politikája, a párt megtisztítása a jobboldali opportunistáktól, valamint a párt szervezeti, eszmei és akcióegységének megszilárdítása. A párt vezetésével fokozatosan leleplezték a jobboldali opportunizmus hirdetőit és szervezőit, valamint az antiszocialis- ta erőket a szakszervezetekben. Ezeket az erőket a szakszervezetek vezető szerveiben és az üzemi szakszervezeti szervezetekben bonyolult harc közepette politikailag szétzúzták, bár egyes helyeken a tisztogatási folyamat csupán az évzáró taggyűlésekkel fejeződött be. A konszolidációs folyamat a szakszervezetekben lassúbb volt, mint a pártban és az állami szervekben, mivel a szakszervezetekbe a jobboldali opportunizmus és reformizmus különösen mélyen behatolt. Még a Központi Bizottság 1969 áprilisi és szeptemberi plénuma után is szakszervezeti funkcióban maradt az opportunista politika számos megtestesítője, s a jobboldal tartotta kézben a legnagyobb és legbefolyásosabb szakszervezeti szövetségeket, így a fémipari, az iskolaügyi, a művészeti és a sajtó dolgozóinak szövetségét. A konszolidáció folyamán nemcsak a reformizmus, a marxizmustól idegen és az osztály- szempontot nélkülöző nézetek és eljárások felszámolásáról volt szó a szakszervezetek küldetésével és szerepével kapcsolatban, hanem meg kellett változtatni a szakszervezetek tevékenységének az 1968 előtti időszakából származó egyoldalú és gyakran leszűkített irányzatát. Egy évvel ezelőtt a CSKP Központi Bizottságának plénu- mán egyértelműen megmondtuk, hogy a szocialista társadalomban a szakszervezet csak akkor teljesítheti szerepét, ha mozgásba hozzuk annak egész bonyolult mechanizmusát, és azt teljes mértékben az alapszervezetek megsegítésére irányítjuk. E követelmény teljesítésének kezdetét jelentette a szakszervezetek részvétele a CSKP megalapítása 50. évfordulója és a XIV. pártkongresszus tiszteletére indított munkakezdeményezés és szocialista munkaverseny fejlesztésében. A dolgozók kollektívái és az egyének növekvő aktivitása kifejezésre juttatta azt, hogy a munkásosztály és a többi dolgozó megértette a párt politikáját, és annak támogatását a legértékesebb módon — munkája eredményeivel fejezte ki. A dolgozók aktivitásának kibontakozásával párosul o szakszervezetek akcióképességének megújulásai politikai hatásuk fokozódása és a termelésben betöltött szerepük elmélyülése. A szakszervezetek erőfeszítései a XIV. pártkongresszus kö. vetkeztetései alapján konkrét kifejezést nyertek és irányukat megszabta a VIII. általános szakszervezeti kongresszus előtti aktivizációs program. Az FSZM aktivizálási programjának legszemléletesebb politikai vonása az, hogy benne a szak- szervezetek teljes mértékben állást foglalnak a munkásosztály és Csehszlovákia Kommunista Pártja vezető szerepe mellett, a szakszervezetek osztályjellege, lenini küldetése és a proletár nemzetköziség elvei mellett. A szakszervezeti mozgalom számára fontos e program egyesítő és szervező feladata. Teljesítése megteremti a feltételeket ahhoz, hogy fordulat álljon be a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom funkcióinak értelmezésében és gyakorlati érvényesítésében, elsősorban is ami a szocialista gazdaság fejlesztésében való kezdeményező részvételét illeti. Csupán ennek az alapvető feladatiak a következetes és sokoldú.a teljesítése teszi lehetővé a '.zak- szervezetek további funkcióinak harmonikus fejlődését a dolgozók jogos igényeinek kielégítése, törvényes jogainak védel- mezése, valamint szocialista nevelése terén. Az FSZM aktivizálása programjának teljesítése tehát hozzájárul ahhoz, hogy a szakszervezetek újbó teljesítsék forradalmi feladatukat. A szakszervezeti szervezetek befolyásának növekedése megnyilvánult abban is, hogy hozzájárultak a nemzeti bizottságokba és képviseleti szervekbe lefolyt választások sikeréhez. A szakszervezeti szervek és szervezetek akcióképessége növelésének folyamatában a szak- szervezetek az évzáró taggyűlésekkel és az alapszervezeti konferenciákkal megkezdték a VIII. általános szakszervezeti kongresszus előkészítését. E gyűlések és konferenciáik lefolyása — beleértve az alapszervezetek szakszervezeti szerveinek sikeres megválasztását — a munka színvonalának emelkedését mutatja és fontos lépést jelent az aktívabb és sokoldalúbb szakszervezeti, tevékenység felé. Az üzemi, a műhely és szakaszbizottságokba soha a múltban nem választottak be oly nagy számban munkásokat, nőket és fiatalokat, a legjobb szakszervezeti tagokat — kommunistákat és pártonkívülieket — mint most. A szakszervezeti alapszervezetek évzáró taggyűléseinek eredményei véget vetettek a jobboldal reményeinek a szakszervezetekben is. Miután a jobboldali erőket kiűzték a pártból, és a jobboldal vereséget szenvedett a nemzeti bizottságokba és képviseleti szervekbe lefolyt választásokon a jobboldal a szakszervezetekben sem ért el sikert. A párt vezetésével az áldozatkész funkcionáriusok erőfeszítései és a tagság többségének becsületes munkája eredménye, kén t a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom jó eredményeket ért el s szilárd alapot teremtett további tevékenysége számára. Az újonnan megválasztott szervek a szakszervezeti munkát az üzemekben a párt politikájának szellemében végezhetik, felhasználhatják a szakszervezeti munkában bevált sajátos formákat és munkamódszereket, új, jobb eljárásokat találhatnak, amelyek mentesek a régi gyakorlat hibái tói. A szakszervezeti szervek további tevékenységükben a már elért eredményekre támaszkodhatnak. De épp olyan fontos, hogy ne titkolják el a gyenge pontokat, ne feledkezzenek meg a fogyatékosságokról, nyíltan és bírálóan rámutassanak s megoldják mindazt, ami még megoldatlan, lépést tartva korunk fokozódó követelményeivel. Egyes szakszervezeti szervek és szervezetek aktivitása és munkaszínvonala még mindig nem éri el a szükséges színvonalat, nem hozza meg a kívánt eredményeket. Számos szerv és szervezet kitér a munkahelyek égető problémáinak megoldása elől. Figyelmen kívül hagynak és eltűrnek olyan jelenségeket, amelyek ártanak a folyamatos termelésnek és a tervteljesítésnek, gyengítik a gazdasági eredményeket, aláássák a munkafegyelmet. Mindez együttvéve gátolja a társadalmi érdekek érvényesítését. A szakszervezeti szervek sokszor nem küzdenek a munkaszervezés és irányítás fogyatékosságai ellen. Az üzem vagy a vállalat vezetősége gyakran a szakszervezeti funkcionáriusok segítségével még társadalmi szempontból indokolatlan követeléseket is kiharcol, főként a beruházások, a munkaerők és a behozatal tekintetében. A szakszervezeti tevékenység leggyengébb szakaszai közé tartozik a nevelőmunka és a dolgozókról való gondoskodás. Súlyos hiba, hogy kevéssé használják ki a Munkatörvénykönyv és más törvények nyújtotta lehetőségeket. Ebben részük van az olyan gazdasági vezetők dolgozóinak is, akik nem tartják tiszteletben a szakszervezetek jogkörét. A szakszervezeti élet állandó gyengéje az, hogy nem teljesítik és ellenőrzik következetesen a jóváhagyott határozatokat. A demokratikus centralizmus következetesebb érvényesítését gátolja az a tény, hogy országos színvonalon nincs teljes mértékben biztosítva a központi szakszervezeti ßzervek irányító szerepe, nincs teljesen kiépítve struktúrájuk. Problémák merülnek fel ott is, ahol a pártszervek és -szervezetek nem értékelik kellőképpen a szakszervezetek szerepét és az ott dolgozó kommunisták munkáját. Mindezen fogyatékosságok következménye az, hogy a szak- szervezetek komplex és kiegyensúlyozott tevékenysége még távolról sem természetes és állandó jelenség. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom akkor érhet el sikereket, ha a funkcionáriusok valamennyi fokon tudatosítják azt, hogy szervezetük milyen pozitívumokkal és fogyatékosságokkal lép munkájának következő szakaszába. A szakszervezetek tevékenységében — éppúgy mint a pártban és az egész társadalomban — egyre inkább előtérbe lép s az igényes feladatok sikeres teljesítésének nélkülözhetetlen feltételévé válik a céltudatos, konkrét, jó és hatékony munka. * * * A szakszervezetek csak akkor tölthetik be szerepüket az osztályszervezetben, ha következetesen a párt vezető szerepéből indulnak ki és alkotó módon érvényesítik a párt munkáspolitikáját A szakszervezeteknek mint a szocializmus iskolájának küldetése a jelenlegi feltételek között az, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak minden erejét a XIV. pártkongresszus határozatainak megvalósítására kell összpontosítania. A szakszervezetek előtt az az elvi feladat áll, hogy kölcsönös összefüggéseikben és hatásukban kiegyensúlyozottan fejlesszék a szakszervezetek valamennyi alapvető funkcióját, a gazdaság fejlesztése, a dolgozókról való gondoskodás, a szocialista nevelés, valamint az internacionális szakszervezeti kapcsolatok megszilárdítása terén. Főként az szükséges, hogy a szakszervezetek gyakorlati munkájában teljesebb mértékben és következetesebben érvényesüljön tevékenységük valamennyi elválaszthatatlan, kölcsönös összefüggő része; a szocialista demokrácia előnyeit használják fel a tömegek részvételének biztosítására a gazdasági terv kidolgozásában és megvalósításában, s ugyanakkor gondoskodjanak a dolgozók jogos szükségleteinek kielégítéséről és törvényes jogaiknak biztosításáról. A gazdaságunkkal és irányításának színvonalával szemben támasztott új, minőségileg nagyobb követelmények, amelyeket kifejezésre juttattak a XIV. kongresszus irányelvei, és amelyeket konkrétan tartalmazott e plénumon elhangzott főbeszámoló, megmutatják a szakszervezeti tevékenység irányát is. Ezek a követelmények olyan formák érvényesítését igényelik, amelyekkel a szakszervezetek a leghatékonyabban megnyerhetik a dolgozókat arra, hogy alapvető fordulatot érjenek el a népgazdaság intenzívebb fejlesztésében. Véget kell vetni azoknak a reformista nézeteknek is, amelyek tagadják a szakszervezetek felelősségét a népgazdaság fejlődéséért, valamint azoknak a technokrati- kus nézeteknek is, amelyek szerint a munkások részvétele az irányításban ellentétben áll a szakértelem és a tudományosság követelményével. Jobban, mint bármikor valaha érvényes az, hogy csupán a szakszervezetek helyes irányú és teljes mértékben kibontakoztatott tevékenysége vezet el a párt irányvonalának megvalósításához: „Arccal a gazdaság felé — Arccal az üzemek felé — Arccal a tömegek felé!" A szakszervezeti szervezetek a termelésben levő helyzetüknél fogva arra hivatottak, hogy a munkásosztályt és a többi dolgozót bevonják a termelés irányításába. Tudjuk, hogy céltudatos politikai, szervező és nevelőmunkával célszerűen felhasználhatjuk a munkások és technikusok, a gazdasági dől* gozók és az összes többi dolgozó alkotóképességét, elszántságát és kezdeményezését. Az 1972. évi terv előkészítésének tapasztalatai azt mutatják, hogy a dolgozók óriási potenciális erejét nem mindig használják ki kellőképpen. Számos vállalatban a terv előkészítését a munkások, a legjobb dolgozók, az újítók és ésszerű- sítők aktív részvétele nélkül végezték. Különösen hangsúlyozzuk azt, hogy gyakran nemcsak a gazdasági vezetők becsülik le az emberek részvételét, hanem azok a szakszervezeti szervek is, amelyek lehetőségeiket nem használják ki kellőképpen arra, hogy a tervjavaslatokat megtárgyalják az emberekkel. Ezért ne csodálkozzunk, ha az így összeállított tervek nem biztosítják az üzemek belső tartalékainak mozgósítását és az állami terv szükségleteit. Újból emlékeztetünk arra, hogy az állami és gazdasági szerveknek — minisztériumoknak, szakigazgatóságoknak, a vállalatok és üzemek vezetőségeinek — az illetékes szakszervezeti szervekkel együttműkö- désben kell biztosítaniuk a dolgozók részvételét a termelés irányításában és az államigazgatásban. A vezető gazdasági dolgozók nem mentesülhetnek felelősségük alól azért, hogy minden szinten kialakítsák a nélkülözhetetlen feltételeket ahhoz, hogy a dolgozók fokozottan részt vegyenek a terv előkészítésében és teljesítésében egész évben. Saját tapasztalataink, de főként a szovjet tapasztalatok bizonyítják, hogy a munkások, újítók, ésszerűsítők és a szocialista munkabrigádok részvétele a gazdasági terv előkészítésében fontos módszere a dolgozók részvételének az irányításban, és ugyanakkor egyik előfeltétele a terv sikeres teljesítésének. Ugyanez érvényes az olyan bevált formák felhasználására is, mint amilyenek a komplex brigádok, ■ műszakigazdasági értekezletek, de főként a munkahelyeken és az üzemekben megszervezett termelési értekezletek. Mindenekelőtt a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi bizottságainak és a bennünk dolgozó kommunistáknak kell biztosítani azt, hogy teljes mértékben kihasználják és állandóan tökéletesítsék a dolgozók irányításában való részvételének valamennyi formáját A termelés intenzív fejlesztésének és a népgazdasági feladatok teljesítésének fontos eszközei a szocialista , ésszerűsítés komplex programjai. Éppen a szakszervezeti szerveknek kellene szavatolniuk azt, hogy az ésszerűsítő programok ne csak a tartalékok feltárására, a tudomány és a technika felhasználására irányuljanak, hanem arra is, hogy kiküszöböljék a fárasztó fizikai munkát, növeljék a munkabiztonságot, megjavítsák a munkafeltételeket és -környezetet. Az emberről való komplex gondoskodásról és a gondoskodásnak a termelési folyamatban való érvényesítéséről van szó. A szakszervezetnek a termelési ügyeket és a dolgozó ember helyzetét teljes összefüggéseiben kell elbírálni és megoldani. Emellett a párt újból hangsúlyozza a CSKP XIV. kongresszusának határozatában lefektetett elvek érvényességét, azt, hogy a dolgozókat érintő valamennyi fontos kérdést az állami és gazdasági szerveknek a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom részvételével kell megtárgyalniuk, mert az FSZM a szocialista társadalom és munkásállam osztályérdekeinek őrzője és védelmezője. Ezzel függ össze a dolgozók védelme a bürokratizmussal, az állami és gazdasági apparátus dolgo(Folytatás a 4. oldalon]
