Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-20 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó
rnmapi Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrinci Gyula. Szerkesztőség: Bratislava, Gorki] utca 10. Telelőn: 537-16, 512-23, 335-68. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság; 550-18 sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39, táviró: 09308. Journal Kiadó* Hivatal, Bratislava, Volgogradská B. Nyomjo o Pravda Nyomdavállalal bratislavai üzeme, Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőiroda: Bratislava, Jesenského 12. Telefon: 551-83. Előfizetési dij havonta 14.70 korona, a Vasárnapi Űj Sző negyedévre 13 korona. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS - Ostredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwafdovo námestie 48/VII. , —--------- --------------r------------------------------------------------------T-------------------7-1 -----------------------------------------------------Ém mericN Danzer volt világbajnok a Ho... , ., , / . - v l.day on Ice egyik sztaga________ ..... A Haus—Mäffner, egykori nyugatnémet páros is az amerikai—osztrák revüben kamatoztatja tudását Az utóbbi időben többször jártunk a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely] járásban, s amit láttunk, jó érzéssel töltött el. Nem véletlenül írtuk lapunk idei első vasárnapi számában, hogy figyelembe véve a testnevelés terén végzett munkát, Csehszlovákia egyik legjobb járása. A járási testnevelési bizottság támogatja azokat, akik megérdemlik, és így sok község élhet az adott le hetőségekkel. Az elmúlt héten utunk Rohovcére I Szarva/ vitt; kíváncsiak voltunk, vajon hol tartanak ma. 1968- ban ugyanis, amikor a kilencéves iskola öt lelkes fiatal atlétája Chomutovban az országos többtusa döntőben a harmadik helyen végzett, eredményük az egész országban hatalmas visszhangot keltett. {M agy volt az öröm az egész járásban — emlékezik vissza Magyarics Imre, az iskola testnevelője. — Nagyra értékelték sikerünket, amiről az tanúskodik a legékesebben, hogy a testnevelési szövetség funkcionáriusai eljöttek Bratislavába és ott az állomáson várták érkezésünket. Természetesen ettől kezdve még nagyobb támogatást kaptunk, és a fiatalok körében is megnőtt az érdeklődés az atlétika iránt. Pedig akkor még a kastélyban elhelyezett iskolába jártunk, a tornatermet pedig a 15x5 méteres volt kápolna szolgáltatta. Valóban nem volt minden eltolódott. Végül tavaly májusban vehettük át az épületeket a tornateremmel együtt. Akkor azonban az idény derekán tartottunk és teljesítményeinken már nem sokat javíthattunk. — Sajnos — a többi kisközséghez hasonlóan — mi is abban a helyzetben vagyunk, hogy a kilencéves iskola elvégzésével a diákok távoznak tőlünk. Többségük Somorján tanul tovább, ami nagy szerencse, mert ott azután van lehetőségük a továbbfejlődésre. Iskolánk diákjai ötször nyertek járási bajnokságot, s ez csupán tavaly nem sikerült, amikor Ho- lice (Gelle] jobb pontaránnyal • A diákok a csaknem kétéves kihagyás okozta visszaesést most hozzák be. Tavaly ősszel az iskola közelében remek sportpályát létesítettek, melyre valóban bUszkék lehetnek. lepni ellenfeleinket. Az iskola igazgatósága minden tekintetben támogat bennünket, így nincs okunk panaszra. — Mi azt a nézetet valljuk — mondja Horváth igazgató —, elegendő, ha két sportágban vagyunk eredményesek. Igyekszünk oda hatni, hogy tanulóink kivétel nélkül mind sportoljanak. A legnagyobb súlyt azonban továbbra is az atlétikára helyezzük. — Növendékeink jól tudják, mit kapnak tőlünk. A hatodikosok Duna menti sátorozáson, a hetedikesek szlovákiai körúton, a nyolcadikosok síkiképzésen, a kilencedikesek csehországi kiránduláson vesznek részt. A legérdekesebb sportélményt számukra a síkiképzés jelenti, hiszen alföldi, Duna menti gyerekekről lévén szó, ezzel a sportággal otthonukban vajmi kevés alkalmuk van megismerkedni. — Érdekes — veszi át a szót ismét a testnevelő — milyen gyorsan sajátítják el a gyerekek a sízés alapjait. Ezúttal immár negyedszer megyünk síkiképzésre. A napi műsorunk egyszerű. Délelőtt sízés, ebéd után pihenés, délután ismét sízés következik, este pedig társasjátékok, rögtönzött kultúrműsorok gondoskodnak a fiatalok szórakoztatásáról. Nyugodtan állíthatom, nemes célt szolgál a téli sportolás. A felvételünkön látható rohovcei (Szarva) fiatalok csoportja 1970-ben nyert utoljára járási bajnokságot. Igényt kielégítő, ezért nem is nagyon használtuk, inkább a szabadban végeztük edzéseinket. A kastély parkjában jégpályát létesítettünk s a tornateremben csak a legszükségesebb esetben húzódtunk meg. • Csupán az atlétikával foglalkoznak? — Nem, hanem tornával és kézilabdával is — kapcsolódik be beszélgetésünkbe Horváth Lajos, az iskola igazgatója. — Tantervűnkben ezek a sportágak szerepelnek. Persze egyáltalán nem csodálkozunk azon, hogy testnevelőnk, aki egykor maga is aktív atléta volt, elsősorban ezt a sportágat tekinti szívügyének. Olyan odaadással, olyan lelkesen végzi munkáját, amire az egész járásban, sőt azon túl is csak néhány példát találnánk. © Akkor miért értek el az elmúlt esztendőben egy árnyalattal gyengébb eredményeket? — Természetesen minket is bosszant a visszaesés — válaszol ismét Magyarics testnevelő —, de ennek megvan a magyarázata. A Belügyminisztérium két évvel ezelőtt megvette a kastélyt, mi fokozatosan kiszorultunk az ottani létesítményekből és „hontalanokká“ váltunk, mert az új iskola átadásának időpontja állandóan megelőzött bennünket. De mi nem félünk a jövőtől. Amikor 1961-ben idekerültem, az iskolának összesen két labdája volt, ma viszont homlokegyenest más a helyzet. Nem dicsekvésből mondom, de kevés iskola rendelkezik olyan felszereléssel, mint a mienk. Az elmúlt években több tehetséges sportoló indult tőlünk a későbbi sikerek felé. Jelenleg Maj- thényin, az Inter kapusán kívül Horváth Kálmán és Marika öregbíti iskolánk jó hírnevét. Az utóbbi a Slovan atlétacsapatának egyik erőssége. Most is vannak tehetséges fiataljaink, akikből remélem, sikerül jó sportolókat nevelni. • Ha figyelembe vesz- szük, hogy alig egy évvel ezelőtt kapták a minden igényt kielégítő iskolát és tornatermet, a rohov- ceiek valóban jó eredményekkel büszkélkedhetnek. De ők nem kérkednek sikereikkel, hanem becsületesen dolgoznak tovább, s készülnek az új idényre. — Tervszerűen folytatjuk edzéseinket. Ogy tűnik, a gyermekeknek használt a kényszer- pihenő. A téli alapozás megfelelően sikerült, formájuk már most kitűnő, és szorgalmas munkánknak tavasszal az eredményeken is meg kell mutatkozni. Ügy érzem, sikerül meg— Most már nem lesznek gondjaink. Mindenki sportolhat, aki akar. És sókan akarnak. A diákok mind kivették részüket a pályák építéséből. Nem volt könnyű dolgunk. A 270 méteres futópályát, a két távolugró-, magasugró-, diszkoszvető-, kézilabdapályát szorgalmas munkával építettük meg. A talaj lejtett, ki kellett egyenesíteni. A földgyalu két napon át dolgozott, 30 teherautó pedig földet szállított a helyszínre. Reméljük, hogy a sportlétesítményt nemcsak értékelik majd a fiatalok, hanem igyekeznek a lehetőségeket kihasználva test- nevelési mozgalmunk színvonalát emelni. — Idén is részt veszünk a többtusa versenyen, melyre nemcsak szorgalmasan, hanem nagy körültekintéssel készülünk. Sőt, a nemzetközi pionír- csapatversenyre is benevezünk, és nem akarunk szégyent vallani. Régi edzésmódszerünket módosítottuk, megvan a reményünk arra, hogy a jobb felkészülési lehetőségek segítségével elérhetjük azt a szintet — esetleg felül is múlhatjuk — melynél három évvel ezelőtt tartottunk. Iskolánkat 314 diák látogatja, közülük választjuk ki azokat, akik eredményesen képviselhetik majd színeinket. Rohovce községnek nincs sportegyesülete. Az iskola diákjai, valamint a SZISZ-tagok fejtenek ki aktív sporttevékenységet. Az alig 900 lakosú község sportszerető fiataljai tehát bebizonyították, hogy lehet nehéz körülmények között is maradandó értéket alkotni. KOLLÁR JÓZSEF A közelmúltban több mint egy hónapon át szórakoztatta a bécsi közönséget a Wiener Eisrevue „Felejthetetlen melódiák“ című új műsorával. Hogy miért keserű mégis a bécsiek, sőt az osztrákok szája íze? Ezt osztrák kollégáimtól tudtuk meg. Nyílt titok volt, hogy a bécsi jégrevü egy-két éve anyagi gondokkal küzdött, sőt a tönk szélén állt. A bécsiek joggal neheztelnek azért, hogy a városi tanács a jégrevü megmentése ügyében semmit sem tett. Mi történt voltaképpen? Jól tudjuk, hogy az amerikaiak kitűnő üzletemberek, s mi több, semmi sem érdekli őket úgy, mint a biznisz, a pénz. a haszon. Érthető tehát, hogyha nem is önzetlenül, de nagyon siettek a „fuldokló“ megmentésére, hiszen a kitűnő hírnévnek örvendő Wiener Eisrevue busás hasznot hajtó üzletnek ígérkezett. Jött tehát a Madison Square Garden Companie és mindenestül megvásárolta a bécsi jégrevüt. A revüt mi is ismerjük, sőt nemcsak a bratislavai, hanem a vidéki közönség is többször gyönyörködhetett műsorában. Számolhatunk azzal, hogy a revü a jövőben is ellátogat hozzánk, s bizonyára éppoly felejthetetlen órákat szerez nekünk, mint egykor. Ami azonban az osztrákokat felettébb bosszantja, nem más, mint hogy a gárdát kettéosztották. Az egyik fele a sors — jobban mondva az új gazda — jóvoltából Wiener Eisrevue néven járja a világot, de ebben a csoportban kevés osztrák szerepel. Danzerék a Holiday on Ice hírnevét öregbítik, s ez a revü a következő hat hónap alatt dél-amerikai túrán vesz részt. Nincs logika a dologban, de hát a dollár beszél... Schwarz, volt világbajnok kijelentette, attól tart, hogy, őt és társait az amerikai üzletemberek bármikor a munkanélküliek listájára helyezhetik. Amint látjuk, erről már a múltban is említést tettünk, valóban nem könnyű a revü tagjainak élete. Nemcsak az állandó utazás, a mindennapos bemutatók, a sok próba stb. az, ami igénybe veszi őket, hanem még attól is tartaniuk kell, hogy esetleg máról holnapra az utcára kerülnek. $ fim BiSiéL .