Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-18 / 41. szám, péntek

A Rlm. Sobota-i (Rimaszombat) já­rás területén két évvel ezelőtt alakult meg a SZISZ akö szerve­zete. Napjainkban a 106 alapszerve­zetben 5136 fiatal végez aktív és sok­rétű tevékenységet. Az eredményekben gazdag működésről, az alapszerveze­tekben megtartott évzáró gyűlések ta­pasztalatairól és a jövő terveiről tá­jékoztatott Orosz András elvtárs, a SZISZ járási alelnöke, ideológiai tit­kára. A szervezet tagjai a falvakon és vá­rosokon egyaránt, sikeresen bekapcso­lódtak a „Gömör .ifjúsága a szocialista hazának“ elnevezésű versenybe. Ezen belül az alapszervezetek fiataljai ügye­sen megrendezett ünnepségeken emlé­keztek meg Lenin elvtárs születésének századik, valamint hazánk felszabadí­tásának negyedszázados évfordulójáról. Az ifjúsági szervezet tagjai pártunk megalakulásának 50. évfordulója al­kalmából a járásban 54 vörös sarkot és 12 alapszervezetben állandó emlék­szobát rendeztek be, ahol dokumentu­mok ismertetik pártunk történetét. Ebben a munkában szép eredményt éť? tek el a Rimavská Sobota-i mezőgaz­dasági szakiskola tanulói, akik a kö- zép-szlovákiai kerületben elsőnek nyi­tották meg a gazdagon berendezett emlékszobát. A CSKP évfordulójának tiszteletére 25 alapszervezetben ünnepi akadémiát tartottak. A fiatalok összesen 132 be­szélgetést rendezlek idős párttagokkal, Nagy figyelmet tulajdonítottak a po­litikai nevelésnek. Az elmúlt esztendő­ben 474 politikai előadást tartottak, amelyen összesen 6300 fiatal vett részt. Nem feledkeztek meg a múlt év egyik legjelentősebb belpolitikai eseményéről, a választásokról sem. 78 beszélgetést, előadást rendeztek olyan fiatalok szá­mára, akik először léptek az urnák elé. jelenleg 141 politikai körben folytat­ják tervszerűen a munkát. A 154 pro­pagandista — köztük szép számban ta­lálhatók fiatal pedagógusok is —, aki az előadásokat tartja, rendszeres isko lázason vesz részt. A napokban tartot­ták meg a tervben feltüntetett harma­dik témakörvei foglalkozó előadást. Eredményüket misem bizonyítja job­ban, minthogy az elmúlt időszakban 38 SZISZ-tag kért és nyert felvételt Csehszlovákia Kommunista Pártjába. A járásban négy, funkcionáriusokat képző iskola működik, amelyeknek 125 hallgatójuk van. Az ifjúsági szervezet tagjai példásan kivették részüket a brigádmunkából is, 68 403 órát dolgoztak le. Az iparban dolgozó fiatalok három rendkívüli mű­szakot dolgozlak le, míg a falusi alap- szervezetek tagjai a községszépítési ak­cióban, a mezőgazdasági munkákban vettek részt. ,,A diákok nyári aktivitá­sa“ jelszó alatt ugyancsak több, főleg iskolaköteles fiatalt vontak be a beta­karítási munkákba. Az így végzett munka érléke eléri a 900 000 koronát. Megrendezték az aratási versenyt, amelybe minden alapszervezet bekap­csolódott. Az első díjat és a velejáró 2500 koronás jutalmat Hrnčiarska Ves fiataljai érdemelték ki, innen került ki az egyéni verseny győztese is, Ján Ovciarik, aki kerületi méretben is első helyen végzett. Eredményes munkát fejtettek ki a fiatalok a kultúra terén is. „Arany mikrofon“ címen megrendezték az amatőr táncdalénekesek járási vetél­kedőjét. Az alapszervezetek 406 kulturális ak­ciót szerveztek, melyeken a színvonal és a változatosság jellemez. Színelő­adást, esztrádműsort tanultak be, könyvvitákat, vetélkedőket és teadél­utánokat rendeztek. Az alapszervezetek 287 sportvetélke­dőt szerveztek meg sikeresen. A SZISZ járási vezetősége megszervezte a „Sme­ná“ mezei futóversenyt, melynek 217 résztvevője volt. Jó eredmények szület­tek a mezőgazdasági tanoncok számá­ra rendezett sportjátékokon is. Az em­lítetteken kívül röplabda-, asztalite­nisz- és labdarúgó-kupamérkőzéseket rendeztek. Az évzáró gyűléseken hallott beszá­molók részletesen foglalkoztak az eredményekkel, problémákkal. Megálla­pították, hogy az egyes alapszerveze­tekben nőtt a fiatalok aktivitása. A SZISZ szervezet taglétszáma lényege­sen bővült. A vezetőség számol azzal, hogy a jövőben még több fiatal kéri felvételét. Célul tűzték ki, hogy a po­litikai nevelés terén a munkát tovább­ra is nagy lendülettel folytatják. Jelenleg a SZISZ járási konferenciá­jára készülnek, amelyet február 18-án tartanak meg. A SZISZ járási vezető­ségé az építőmunka terén több szo­cialista munkabrigád, valamint a fia­tal mezőgazdasági szakemberek klub­jának a megszervezését vette tervbe. Ide a szakembereket, mérnököket akarják beszervezni, akik közösen fog­lalkoznának a technika és tudomány fejlődésével és közös erővel vennének részt annak terjesztésében is. A régi mondás bölcsen hirdeti: egy- * ségben az erő. Hogy ezt a göinöri fia­talok megértették, azt az elért eredmé­nyek bizonyítják. PRIERZCHALA JÓZSEF Egységben az erő további használatát. Ilyen kö­rülmények között tanítja az is­kola 260 tanulóját 12 osztály­ban 17 pedagógus. A háromszobás tanítói lakások az új iskola mellett. (Molnár János felvétele) Egy iskola fejlődéséről Kelet-Szlovákia egyik legkor­szerűbb iskolája épül Bol (Boly) községben. A két pavi­lonból álló épületben 16 tan­terem lesz, ugyanannyi szertár­helyiséggel. Vele egyidőben épül a tornaterem és az iskolai konyha is. A munka télen sem szünetel. A terv szerint az is­kolaépületet 1972 december vé­gén adják át rendeltetésének. Ez idáig nem is volt baj a munka Ütemével. Egyébként az építővállalat jó munkáját dicséri, hogy öt bol­dog tanítócsalád már új lakás­ban köszöntötte az új eszten­dőt. Ugyanis az iskolaépülettel egyszerre kezdték építeni azt a kétemeletes házat is, mely­ben lakást kapott az öt tanító- család. Ezt a házat határidő előtt adták át rendeltetésének az építők. Igaz, hogy kisebb hibákkal, de ezek megjavítása, illetve pótlása folyamatban van. Az iskola igazgatója, Z s e ­b i k Károly elvtárs ezekkel a szavakkal fejezte ki megelé­gedettségét: „Nagy öröm ez, mert ezzel csaknem teljesen megszűnt a tanítók bejárása.“ Az igazgató elvtárs öröme na­gyon érthető, mert így az ed­dig is jó hírnévnek örvendő is­kola tantestülete még több időt fordíthat a tanulók isko­lán kívüli nevelésére, a falu kulturális életének gazdagítá­sára. A tanítók és a tanulók már nagyon várják azt a napot, ami­kor átmehetnek majd az új is­kolába. Most három különálló épületben tanulnak a diákok. Mindegyik épület egy kilomé­terre van a másiktól. És a há­rom épület közül az a legro­zogább, melyben a legtöbb tan­terem van. Használhatósága felől már három évvel ezelőtt hivatalos bizottság döntött. Ez a bizottság annak idején csak a sürgős „támogatás“ elvégzé­se után engedélyezte az épület A kedvezőtlen körülmények ellenére is kiváló eredménye­ket érnek el az oktató-nevelő­munka terén. Az első országos felméréskor iskolájuk a máso­dik volt. Tanulóik jól megállják helyüket a középiskolákban. Az iskola növendéke volt Hogya Lajos gépészmérnök, Leczo Ist­ván mezőgazdasági mérnök, és Nagy Margit is, aki most utol­só éves orvostanhallgató Buda­pesten. Iskolájuk húszéves fejlődésé­nek elindítója Frankó Je­nő igazgató volt, aki az 1950— 51-es tanévben még csak a két- osztályos iskola igazgatójának tisztségét töltötte be. Mindössze 68 tanulóval kezdték. Ahogy múltak az évek, úgy terebélye­sedett az iskola, mert az ered­mények láttán a szülőknek egy­re jobban megnőtt a bizalmuk a magyar tannyelvű iskola iránt. Frankó Jenő elvtárs az­óta már tanfelügyelői munkát is végzett, s jelenleg Kráf. Chi­mér (Királyhelmec) városában, az ipari tanulók iskolájában az igazgató helyettese és a városi pártbizottság elnöke. Érdekes, hogy Bol (Boly) községben ennek az iskolának nincs megfelelő sportpályája, nincs tornaterme, még tágas folyosója sincs, mégis élénk sportélet jeleit tapasztalhatjuk. A nem testnevelés szakos taní­tó elvtársak is aktívan segítik a sportkörök munkáját. A múlt évben női kézilabdacsapa­tuk Leczo István tanító elvtárs irányításával a járási versenyen második helyezést ért el. A fiúk sportja természetesen a labda­rúgás. Vezetőjük Szaniszló Fe­renc tanító elvtárs. A járási versenyen idáig minden évben sikeresen szerepeltek. Tavaly „nemzetközi“ mérkőzést is ját­szottak: a sátoraljaújhelyi út­törőket látták vendégüL Most készülnek a visszavágóra. Sze­retnék méltóképpen képviselni a bodrogközi pionírokat. Az iskola igazgatójának he­lyettese, Leczo Zoltán elvtárs az öttusázó tanulókra büszke. Ezek közül Horosz Eri­ka, Zsebik Ildikó a legjobbak, akik a tanulásban is kitűnnek. Minden év végén értékelő munkát végez az iskola pionír­szervezete. Megállapítják, ki érdemli meg a „Kiváló sportoló — kitűnő tanuló“ megtisztelő címet. Elvük ugyanis az, hogy nem elég csak jól sportolni, vagy csak jól tanulni, mindket­tőben kiválónak kell lenni. Eb­ben az évben e rangos kitünte­tés méltó viselője a lányok kö­zül Szabó Katalin, a fiúk közül pedig Molnár Zoltán. Mindket­ten kilencedikes tanulók. A fizikai és ügyességi verse­nyeken kívül jól szerepelnek az iskola tanulói a szellemi ve­télkedőkön is. Amikor decem­berben megrendezték a „Mit tudsz a Szovjetunióról?“ című járási versenyt, iskolájuk há­rom pionírból álló csoportja a második helyezést érte el. Ennek az iskolának jelszava: „Ép testben, ép lélek.“ És ez nemcsak folyosói dekoráció, ha­nem eszmei iránymutató. Az iskola tantestülete így valósít­ja meg a rájuk bízott fiatalok nevelését. CSONTOS VILMOS Az épülő modern iskola. (Molnár János felvételei A vállalatok a napokban ösz- szegezték ez év első hónapjá­nak termelési eredményeit. A legtöbb üzemben a tavalyi utol­só hónap feladatainál nagyobb termelési feladatokkal birkóz­tak meg, hiszen idén a köve­telmények lényegesen megnö­vekedtek, s teljesítésük már az első hónaptól kezdve fokozott erőfeszítést kíván. Ahol tavaly jól időzítették a munkaterme­lékenység növelésének ütemét, ott ez év elejére elérték a szükséges magasabb színvona­lat, és a fokozott feladatok tel­jesítése nem okozott különösebb gondot. Éppen a munkatermelé­kenység növelésének tavalyi üteme volt az a tényezőamely ez év januári eredményeit álta­lában befolyásolta. Általában biztatóak a janu­ári eredmények, némely válla­latban azonban — enyhén szól­va — furcsa gyakorlatnak vol­tunk tanúi. Természetesen azok­ról a vállalatokról van szó, amelyek nem teljesítették a havi tervet. Természetes az is, hogv ezekben a vállalatod »an is a tervteljesítésre, a tervtel­jesítés feltételei megteremtésé­re törekednek. Ebben a törek­vésben azonban az a furcsa, ahogy a tervteljesítés kedve­zőbb feltételeit elképzelik. E Nem mindig eredményes a könnyebben járható út kedvezőbb feltételek a spekulá­ló vállalatok szerint akkor ala­kulnak ki, ha minden felsőbb irányítási szervnél, legyen az vezérigazgatóság, vagy a mi­nisztérium, sikerül be bizony íta. ni: „A központi előirányzat túl magas, a tervet csökkenteni kell“. Az ilyen bizonygatás rendszerint sok energiát von el a vállalatvezetőségektől és — eredménytelen marad. A fel­sőbb szerv ugyanis nem módo­síthatja tetszés szerint a vál­lalati terveket, hiszen ez ked­vezőtlen láncreakciót vonna maga után más ágazatokban, így azután a vállalatvezetősé- gek „belenyugodnak“ a változ- tathatatlanba, de ugyancsak sa­játos módon: „Államérdekből elfogadjuk tehát a magas ter­vet — mondják megtermeljük a megkövetelt árumennyiséget. De a jelenlegi munkáslétszám­mal ez lehetetlen. Legalább a dolgozók számának növelését engedélyezzék...“ Az ilyen módon követelt munkaerő nem más, mint a felsőbb gazdasági szerv „sarok­ba szorítása“. Az ágazati veze­tés szempontjából a fő feladat az állami terv egészének össz­hangja, a mérleg egyensúly­ban tartása az ágazatok között. Ezt az egyensúlyt az áruterme­lési tervek teljesítése teremti meg. Bár a munkaerőgazdálko- dás egyensúlya is fontos, ága­zati szempontból mégis ez tű­nik könnyebben „feláldozható“ tényezőnek. És így kialakulhat annak a veszélye, hogy a fel­sőbb szervek mégiscsak enged­nek valamicskét, a munkaerő- limitből, kieszközölnek némi módosítást. Azt már rendsze­rint nem akarják meglátni, hogy az ilyen gyakorlat — pon­tosan úgy, mint kién január­ban — a jövő év első hónap­jában ugyanilyen „sarokba szo­rításnak" készíti elő a talajt. A dubnicai Gépipari és Kohá­szati Művek termelési osztá­lyán megkérdeztük a felelős ve­zetőt, képes-e a vállalat az idei fokozott feladatokat a munkás- létszám lényeges növelése nél­kül teljesíteni. Azt a választ kaptuk: „Képtelenség“. Meg­tudtuk, hogy a januári tervied- jesítés 6 millió korona áruter­meléssel maradt le, mégpedig a gyártmányok jelentős konstruk­ciós változtatásai és főleg a gépkezelői szakmákban a ?nun- káshiány miatt. Arra a kérdés­re, tesznek-e intézkedéseket a helyzet megjavítására, a követ­kező választ kaptuk: „Termé­szetesen. A vállalat vezetői ép­pen most tárgyalnak Prágá­ban ..." E válasz hallatán le­hetetlen, hogy ne jussom eszünkbe az a válasz, amelyet például a podbrezovai Sverma Vasműben kaptunk hasonló kérdésünkre. Itt a vállalati pártbizottságon Bohus Roháö elvtárs a következőt válaszolta: „Természetesen. Mozgósítottuk az üzem minden dolgozóját, hogy minden munkahelyen nö­veljük a munkatermelékenysé­get és ennek érdekében felaján lási mozgalmat indítottunk.“ Bár a januári terveket az üzemek többsége — legalábbis néhány előzetes jelentés er­ről tanúskodik — sikeresen teljesítette, nem feledkezhetünk meg azokról a tendenciákról sem, amelyek kedvezőtlen irányban nyilvánulnak meg. Je­lenleg a legártalmasabb ilyen tendencia a külterjes termelési módszerek, „átmentése", illet­ve újjáélesztése. A párt gazda­ságpolitikájával ellentétes irá­nyú törekvések ezek, és úgy mutatkoznak, hogy némely üzem a termelés fokozásának útját ki­zárólag a munkaerőlétszám nö­velésében látja. Ha ennek a tö­rekvésnek utat engedünk most, amikor felsőbb beavatkozással még az idei terveken itt-ott változtatni próbálnak, akkor a jövő intenzív iparfejlesztését veszélyeztetjük, s lehetőséget adunk a kibúvók keresésére a munkatermelékenység növelésé nek feladata alól. Az idei janu­ári eredmények bizonyítják, hogy az ilyen gyakorlat tavaly néhány üzemben az idei első hónap tervének nem teljesítését eredményezte. Egyidejűleg meg­állapíthatjuk, hogy ott, ahol ta­valy nem a kibúvók keresésé­nek, hanem a munkatermelé­kenység növelésének útján ha­ladtak, az idei január jó ered­ményt hozott. S ez tanulságul szolgálhat a jövőben is. VILCSEK GÉZA 1972. II. 18. AHOGY MIM AZ m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom