Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-17 / 40. szám, csütörtök
S Z U L Ő K, NEVE LÖK F Ó RUM A Hogy kivel jársz, a te dolgod... Jelige: „Nem tudok dönteni!" (18 éves) Nagyon furcsállom a szüleid álláspontját. Micsoda felfogás ez?! Hogy jársz-e a fiúval vagy sem, az a te dolgod, de azt tudnod kell, hogy a szUleid felfogása elítélni való. Inkább megérteném, ha a fiú szülei tiltanák a fiúkat tőled. VERONIKA A munkáé, lemrendes hroneci (Banská Bystrica i járás) fémkohászati üzem dolgozói a munkaerő hiány és a rossz munkakörülmények ellenére is az idén három és fél millió koronával növelik a termelést. Ezt elsősorban racionalizációs intézkedésekkel és a nyersanyag megtakarításával akarják elérni. (Felvétel: ČSTK) VÁLASZ OLVASÓINKNAK Munkajogi ügyekben S. O., Samorín (Somorja): Amit Ön vállalatának küldött, áz nem volt felmondás, hanem á munkatörvénykönyv 43. paragrafusának értelmében adott írásbeli ajánlat a munkaviszony megszüntetésére. Mivel a munkaadó 15 napon belül nemleges választ adott, nem jött létre a törvény által feltételezett megegyezés. (Ha a vállalat beleegyezett volna ajánlatába, vagy Í5 napon belül nem adott volna választ, az említett rendelkezés értelmében a munkaviszony megszűnt volna azzal a nappal, amelyet írásbeli ajánlatában feltüntetett.) Ajánljuk, hogy a munkatörvénykönyv 51. paragrafusának 1. bek. c) pontja értelmében (azaz azon az alapon, hogy mint anya gyermekéről kíván fokozottabb mértékben gondoskodni), adjon írásbeli felmondást, feltüntetve a paragrafust és az okot is. Feltételezzük, hogy 30 évnél fiatalabb és így még e hónap folyamán adott s a vállalati igazgatóságnak ajánlva kézbesített egyhavi felmondással megszüntethet! munkaviszonyát, mely március végével szűnne meg. Addig is a munkatörvénykönyv 157. paragrafusának 2. bekezdése értelmében munkaadó vállalata köteles az ön kérelmére fizetés nélküli további szülési szabadságot nyújtani. A »unkatörvénykönyv 52. paragrafusa alapján munkaadó vállalata keresetet adhatna be a bírósághoz, hogy az ítéletében állapítsa meg, hogy az ön által idézett törvényes felmondási ok az ön esetében nem létezik. Mivel az esetleges ilyen per részükre kilátástalan lenne, és így csak felesleges kiadást jelentene, feltételezzük, hogy ilyen keresetet nem adnak be. Mészáros Béla Rožňava (Rozsnyó): Ha mint nyugdíjas dolgozik, rövid ideig tartó munka viszonya alapján csak abban az ecetben keletkezne igénye szabadságra, ha egyfolytában iegalább 5 hónapon át dolgozna és így teljesítené a törvényes várakozási időt (minden újrakezdés után) és legalább 75 munkanapon át dolgozna. Lichner |. és Csapucha M. Konrádovce (Korláti): Mivel több mint két éve dolgoznak távolabbi munkahelyükön és nem áthelyezés történt, törvényes igényük nincs különélési pótlékra. M. Z. Veľké Kapušany (Nagy kapós): Nem számítható üzemi balesetnek, melyet férje a hivatalos megidézésre menet az úton szenvedett el. Ez nem tartozott munkakörébe és nem is függött össze ezzel. Mivel nem üzemi balesetről van szó, ezt a munkaadó vállalat nem köte- Tes kártalanítani és így nem igényelheti gyermekeire az 5000—5000 és saját magára a 3000 korona összegű egyszeri kártalanítást. Ha a balesetet egy másik gépkocsivezető okozta volna, a gépkocsivezetővel és üzemeltetőjével szemben a polgári törvénykönyv 420, illetve 427, és következő paragrafusai alapján érvényesíthetnének kártalanítást (temetkezési költségek, beleértve a sírkövet és a gyászruhák egyhar- madát) és az eltartás-kiegészítést, ha az özvegyi és az árvajáradék ezt teljesen nem fedezné. Az igényeket, a károkozó gépkocsi kötelező, az 1964/197 sz. rendeletben szabályozott törvényes felelősség-biztosítása alapján (ha az esetet a károkozó a biztosítónál bejelentette) az Állami Biztosító lenne köteles a károkozó helyett és nevében viselni. Az esetleges igényeit ajánljuk ügyvéd útján a balesettől számított egyéves elévülési határidőn belül érvényesíteni. H. A., Nové Zámky (Érsekújvár): Az 1970. évre járó négyheti szabadságából csak 18 napot tudott megbetegedése miatt kivenni. Betegsége miatt ezt a szabadságot 1971. április 30-ig sem tudta kivenni, ennek következtében legkésőbb 1972. április 30-ig a munkatörvénykönyv 109. paragrafusának 2. bekezdése értelmében igényelheti, hogy a ki nem vett szabadsága idejére a munkaadó vállalat munkabér-megtérítést fizessen ki. Mivel 1971. okt. 28- ig volt beteg, 1971-ben nem tudott már 75 napot ledolgozni, ezért munkaadó vállalata nem hajlandó Önnek az 1971-es évre szabadságot engedélyezni. A vállalat álláspontja téves, mivel a munkatörvénykönyv 1965/66 sz. végrehajtási rendeletének 63. paragrafusa értelmében a betegállományos időt is a szabadságigény szempontjából ledolgozottnak kell tekinteni, tehát a 75 ledolgozott nap feltételét teljesítette. Ezzel szemben, mivel több mint 100 munkanapot mulasztott — bár igazolt munkaakadály inialt — az 1965/66 sz. munkatörvénykönyv végrehajtási rendeletének 16. paragrafusa értelmében az első 100 elmulasztott munkanap és minden további 25 elmulasztott munkanap után szabadságát 1 tizenketteddel, tehát az Ön esetében 6 tizenketteddel (felével) kell csökkenteni. Ha munkaadó vállalata fenti értelmű újabb kérelmére sem hajlandó az 1971-re járó szabadságát engedélyezni, igényét a járásbíróságon beadott keresettel egy éven belül érvényesítheti. Megegyezés közvetítése végett fordulhat a munkajogi viták bizottságához is {komisia pre pracovné spory), ha vállalatuknál már megalakult ez a szerv. Nyugdíjügyekben Nyugdíjasok klubja, Bratislava: Az 1971/2. sz. kormányrendelet lehetővé teszi, hogy a nyugdíjasok teljes nyugdíjuk megtartása mellett az elért fizetés összegére való tekintet nélkül rövid ideig tartó munkaviszonyba lépjenek. Az ilyen munkaviszony (egybeszámítva az egész éven) fizikai — testi munka esetében a termelésben, szolgáltató üzemekben, az építészetben, a közlekedésben, a nyomdaipari üzemekben, az egészségügyben, a fűtők, éjjeli őrök esetében és egyéb, nem csupán adminisztratívnak számító munkakörökben (pl. pedagógusok, projektánsok, bírák, ügyvédek, stb.) 180 munkanapon át tarthat, vagy tetszőleges elosztásban egy évben 1200 munkaórát. Az adminisztratív (hivatali) munkakörben az említett feltételek mellett 120 munkanapot vagy 800 munkaórát dolgozhat le a nyugdíjas rövid ideig tartó munkaviszonyban. Nem ajánlatos a munkaórákat a munkanapokkal váltakozva számítani, mert az ilyen esetben minden nap, amelyen a nyugdíjas dolgozott, a ledolgozott órák számára való tekintet nélkül teljes munkanapnak számít és beszámítódik az említett 180 vagy 120 munkanapba. Mind a munkaviszonyba lépő nyugdíjas, mind a munkaadó vállalat köteles a munká ba lépést és a kilépést is a nyugdíjtörzsszámra való hivatkozással a Társadalombiztosító Hivatalnak (Správa dôchodkov, Bratislava) 8 napon belül bejelenteni, mert ellenkező esetben mind a ketten anyagilag felelősek a jogtalanul kifizetett összegek visszatérítéséért. Az olyan nyugdíjastól, aki tudatosan idézte elő, hogy illetéktelenül vagy magasabb összegben folyósították részére a járadékot (főként, ha a járadékot kicsalta, elhallgatott döntő körülményt, vagy nem tett eleget valamilyen törvényesen előírt bejelentési kötelezettségének) a visszatérítést a Társadalom- biztosító Hivatal 10 évre visz- szamenőleg igényelheti és jogerős határozat alapján a túlfizetést a nyugdíjból levonhatja. Megjegyzendő, hogy a beteg- állományos idő csak akkor számítódik be a nyugdíjas ledolgozott munkanapjaiba, ha erre az időre táppénzt kapott (a betegbiztosításról szóló 1956/54. sz. törvény 21. paragrafusa értelmében legalább 3 havi munkaviszony után évente és egy megbetegedéssel kapcsolatban legfeljebb 60 munkanapon át folyósítható táppénz a dolgozó nyugdíjasnak). Az olyan nyugdíjas, aki állandó munkaviszonya (vagy nyugdíjba lépése) után munkanapokban számított rövid ideig tartó munkaviszonyba lépett ugyanannál a munkaadó vállalatnál, köteles 14 napra megszakítani munkaviszonyát, hogy a fenti rendeletből folyó előnyöket élvezhesse (teljes nyugdíj és teljes fizetés). A levelükben említett eset nézetünk szerint adminisztratív munkakör, amelyben vagy 120 munkanapot, vagy 800 munkaórát dolgozhat a nyugdíjas. Dr. F. J. Ezek a sorok olvashatók az Új Ifjúság 6. számában, a „Veronika válaszol“ című rovatban. Ezzel kapcsolatban szükségesnek és hasznosnak tartjuk megvilágítani, hogy az említett folyóirat minek alapján látott el ilyen tanáccsal egy 18 éves fiatalt. Köztudott, hogy a szerkesztőség ezen fejléc alatt rendszeresen „üzen“ a különféle problémákkal hozzá forduló fiataloknak. Ez esetben a „Nem tudok döntenil“ jelige írója fordult panaszával a szerkesztőséghez, mivel — minden bizonnyal — nem tudott dönteni a fiúkkal való barátko- zást illetően. Nincs módunkban, hogy elolvassuk a panaszos levél sorait, tehát nem ismerhetjük írójának problémáit sem. Kénytelenek vagyunk tehát az olvasók szerepét betölteni, s ebből az alapállásból elemezni azt a hatást, melyet az idézett válasz a fiatalban kivált. Ha a sorok elolvasása után felvetődött bennünk ez a gondolat, az a meggyőződésünk, hogy a válasz elolvasását követően mások is feltehették ezt a kérdést. Sőt, nem zárjuk ki azt az eshetőséget sem, hogy az egyénnek adott tanács általános érvényűvé válhat. A folyóirat ifjúsági lap, s akinek ez a lapszám a kezébe került, s netán hasonló nehézségekkel küzdött (ami a fiatalok körében nincs is kizárva), magáévá tehette „Veronika“ tanácsát, ezt ugyanis jogosan „testre szabottnak“ érezhette. A sorok elolvasása után gondolkodóba eshetett saját szülei elítélendő nézeteiről és bánásmódjáról. S egyáltalán nevelési szempontból hogyan értékelhető az olyan eljárás, amikor egy felnőtt a fiatalnak azt tanácsolja, hogy a szülő felfogása elítélendő?! A szülők és a gyermekek, illetve a gyermekek és a szülők közti kapcsolat az emberi viszonyok legszorosabb kötelékeinek egyike. Fontosságra és súlyára való tekintettel lét- szükségletté válik. Tudományos szempontból igazolást nyert, hogy az ilyen kapcsolat hiánya lényegesen befolyásolja a gyermek egészséges szellemi fejlődését. Állításunkat konkrét példával bizonyíthatnánk, ugyanis megállapították, hogy a rossz anyagi körülmények közt élő családok gyermekei, akik a létfenntartás szempontjából csak a legszükségesebbeket kapták meg, viszont az anyával szoros kapcsolatban voltak, érzelmi és szellemi fejlődésük szempontjából kedvezőbb helyzetbe kerültek, mint azok a gyermekek, akik a legkorszerűbb intézetek neveltjei voltak, ám hiányzott az anyai gondoskodás. Tisztában vagyunk azzal, hogy a szülői nevelés családonként igen eltérő. Tudjuk, hogy egyesek túlzásba viszik a nevelést, mások viszont a legalapvetőbb követelményeknek sem tesznek eleget. Azt sem tagadjuk, hogy számos gyermek zilált körülmények közt nevelkedik. S éppen ezen családokból kerül a legtöbb gyermek állami gondozásba. Nem zárjuk ki azt a lehetőséget sem, hogy az idézett 18 éves lány éppen ilyen családból került ki, bár ez nem valószínű. Ám az esetben, ha valóban mostoha körülmények közt nevelkedett is, helytelennek tartjuk, hogy a gyermeknek azt tanácsolják, ítélje el szülei nézeteit, véleményét és állásfoglalását. Pszichológiai szempontból tehát rendkívül helytelen az ilyen tanács, még az esetben is, ha a fiatal valóban zilált családból került ki, nem is szólva arról, ha minden tekintetben kedvező környezetben nevelkedett. Az idézett tanácsadás bármennyire is egyetlen személynek szólt, sajnos, nagyon is általános érvényű, általában a fiatalokhoz szól, mivel az írott szó erejével hatott s az üzenetet bárki elolvashatta, akinek a lap a kezébe került. Emiatt nemcsak helytelennek tekintjük, de kimondottan károsnak is. Az alábbiakban szeretnénk megindokolni, hogy nevelési szempontból miért helytelen, ha a zilált családok gyermekeit — látva otthoni körülményeiket — a szülők nézeteinek elítélésére ösztönözzük. Szükségesnek tartjuk, hogy felelősségünk tudatosításával elgondolkozzunk az elítélendő állásfoglalás esetleges következményein. Mindannyian tudjuk, hogy a gyermekek személyisége és jellembeli tulajdonságai szüntelenül változnak. A fejlődés során az általános személyiségvonások egyre sajátosabbakká válnak. Érzelmi téren ez a fejlődés az anya iránt érzett legmélyebb szeretetröl fokozatosan kiterjed az apára, a testvérekre, majd a környezetre és általában az emberekre. Tömören azt mondhatnánk, hogy a szülőkhöz fűződő kapcsolat meghatározza a gyermek viszonyát a társadalomhoz is. Ha a gyermek netán mostoha körülmények közt nőtt fel, s szülői szeretet helyett csak verésben, durvaságban és igazságtalanságban volt része, ft szülők Iránti érzelmi viszonya rendszerint komoly csorbát szenved. Az ilyen gyermekek sorsa igazolja előbbi állításunkat. Sajnos, többségük rendszer rint bűnözővé válik, érzelmileg, szellemileg és erkölcsileg kevésbé értékes egyénné fejlődik, s kétségtelen, hogy számos gondot okoz társadalmunknak. A szakemberek, akik az ilyen fiatalkorúak problémáit tanulmányozzák, valamint azok az intézetek, melyekben az ilyen hátrányos helyzetű gyermekeket elhelyezik, a megoldást minden esetben a szeretetben keresik, nem pedig a gyűlöletben. Arra törekszenek, hogy a gyermek elfeledje a kedvezőtlen körülményeket, s ezt érzelmi síkon valósítják meg. Még a legszélsőségesebb esetekben sem tanítjuk a gyermekeket arra, hogy elítéljék vagy gyűlöljék szüleiket, ezzel ugyanis fennállna az a veszély, a gyermek általában másokat is elítélne, még olyan helyzetekben is, amikor ez valóban nem lenne jogos. Említsük meg azt a tényt, hogy a gyermek rendkívül fogékony, a külvilág eseményeire fokozottan reagál, $ a jelenségeket érzelmi szempontból értékeli, mellőzve a ž értelmet. Azonban mi a szülők véleménye a gyermek érlelődő szexuális viszonyát illetően? Köztudott, hogy az utóbbi évtizedben a szexuális nevelés, felvilágosítás terén komoly eredményeket értünk el. Egyesek ezt a nevelési folyamatot a tudatlanságból a szexuális szabadság szakaszába való áttérésnek minősítik. Nem vitás, hogy a mai gyerekek korábban érnek, ezért ezen a téren is korábban kívánnak szabadon dönteni; viszont kétségtelen, hogy a szülői ellenőrzést még nem nélkülözhetik. Különösen a lányok nem. Tisztában vagyunk azzal is, hogy éppen ebben a vonatkozásban jut leginkább kifejezésre a nemzedéki probléma. Ezzel kapcsolatban számos kérdés vita tárgyát képezheti, melyekkel a legkiválóbb szakemberek foglalkoznak azért, hogy megtalálják a fiatalok szexuális nevelésének legmegfelelőbb módját. A nevelés szót használtuk, ami azt jelenti, hogy ez továbbra is a szülők kezében marad. Rokonszenvesnek találjuk, hogy számos ifjúsági lap lehetővé teszi, a fiatalok legbensőbb problémáikkal segítségért, tanácsért forduljanak hozzájuk. Sajnos, az idézett tanácsadás a szakmailag helytelen megalapozatlan válasz iskola példája. Egy serdülő leánynak olyasmit tanácsol hivatalosan, amire sem neki, de egy más fiatalnak sincs semmiképpen joga. Dr. CZAKÖ MÁTYÁS m-1 II. 1'
