Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-13 / 6. szám, Vasárnapi Új Szó

A Kuwait-saga első fejezete, amely a múltat foglalja össze, minden úti­könyvben olvasható, még egy valami­revaló szállodai prospektusban is ben­ne van. A történelmi emlékezet nem nyúlik messzire az időben. A histó­ria 1750-nel kezdődik, amikor az Es Sabbah család a sivatag szivéből az Arab-öböl partjára vándorolt. Ekkor választották az első emirt, Sabbak Sejket. A család különben azzal emel­kedett ki a többi partlakó família közül, hogy köréje csoportosult az a törzs, amely a biztonsági őrséget ad­ta a partvidéknek. Mert a halászatra, gyöngyhalászatra induló férfiak rend szeresen magukra hagyták a falvakat, az asszonyokat és a gyermekeket: meg kellett védeni őket a sivatagi rablók és tengeri kalózok portyáitól, az idegenek zaklatásaitól. Az emir nemzetsége kitűnt ezekben a védel­mi harcokban: így alapozta meg a dinasztia jövőjét. Az ország 1899-ben elveszítette füg­getlenségét. A Brit-Birodalom olyan szerződést kényszerített az emirátus­ra, amely azt gyarmati sorba taszí totta. A függetlenség, a nemzeti létért vívott harc az olajjal kezdődött. Ti­zenöt éve ontja az olajat a kopár, növénytelen sivatag. A Kuwait-saga ismerősei így emlé- keznak az olajvilág kezdetére. Sze gények voltunk, és azt kerestük, ami a legdrágább a beduinoknak, a vizet És nagyon elkeseredtünk, amikor csak olajat találtunk. De gyorsan rájöt­tünk az ,;olaj ízére“ és megértettük: ha már víz helyett olajunk van, akkor arra kell alapozni az életünket. Az olaj nyomban tulajdonost, tőkés mentalitású polgárt csinált a törzsi földek birtoklóiból. . • Az olaljal megkezdődött tehát a Kuwait-saga legújabb fejezete, és gyorsan feledésbe merült a régi nyo­mor, a létért vívott bizonytalan ki­menetelű harc emléke, a sivatagi ten- gődés mesévé, legendává desztilláló­dó krónikája. Amikor repülőgépünk a Vörös-ten­ger felől közeledett Kuwaithoz, az utas szeme megakadt a földből kiálló lángoló gázfáklyák hosszú során. Any- nyi itt az energiahordozó, a földgáz, hogy nincs is szükség valamennyire, pedig az olajat is gáz nyomja a föld felszínére. A felesleges gázt elégetik. A harminc—negyven méter magas lángoszlopok párhuzamos sora ener­giabőségről, mérhetetlen tartalékokról vall. Arról, hogy még további nagy lehétőségei vannak a máris szembe­ötlő prosperitásnak. A kalandos for­dulatok kedvelői itt már unatkozva letehetik a Kuwait-sagát: a dinamikus fejlődés, az egyenesvonalú haladás, a gazdagodás nem ígér vadregényes Izgalmakat. Mert a fekete arany — eltérően a sárga aranytól — itt szin­te mindenkit gazdaggá tett. Az állam nagyvonalú szociálpolitikát folytat­hat: a sivatag felől a városok irá­nyában szivárgó beduinokat már kész A GAZDAGSÁG JÍLE A VÍZ • A REKORDOK FÖLDJE Kuwait a fekete arany országa.' Felvételünkön Raudhatainu egyik tiszr tító. állomása. (ČSTK) lakótelepek várják, a kormány meg­állás nélkül építteti a nomádok szá­• inára az olcsóbérű lakásokat. A siva­tagban szétszórt településeken élő arabok gyermekeit az iskolabuszok in­gyen Szállítják az állami iskolába. Szünet 'nélkül bővül az iskolahálózat, lassanként minden nagyobb lakott helyen megjelenik a függőfolyosós egy vagý kétemeletes iskolaépület. Állandóan építik, javítják az utakat, ahol a szél kifújja a homokot a • gyengén alapozott betonszalag alól, ott gyorsan megjelennek a munkások és ismét járható lesz a „sivatagi sztráda“. A vizet, amelyet a mostani olaj­mezőkön hiába keresték — a ten­gerből nyerik. A világ legnagyobb tengervízlepárló telepein termelik az édesvizet. Édesvíz kell a főzéshez, a termoszpalackokba, az üdítőitalkészí téshez — de még a betonkeveréshez is. A pályakezdő fiatalembert induló tőkével támogatja az állam, a pénzt soha sem kell visszaadni sem kama­tostul, sem anélkül. Akinek az első vállalkozás nem sikerül — még egy­szer igénybeveheti az állam gyámolí- tását de ezúttal sem kell elszámolni a pénzzel, Ha sem örökséggel, sem a „második segéllyel“ nem tudja vállal­kozóként megvetni a lábát, — még mindig nyugodtan elhelyezkedhetik akár az állami, akár pedig a magán- szektorban. De ha nem akar érdemi munkát végezni, kis szerencsével egyszerűen abból megélhet, hogy — kuwaiti állampolgár. Az országban ugyanis a külföldiek számára tilos az üzleti vállalkozói tevékenység. Emiatt a kedvező adó és vámklímájú országban tevékenykedő idegenek '„vásárolnak“ maguknak egy kuwaiti állampolgárt, aki bizonyos százalékért odaadja nevét a vállalkozáshoz. Ez a százalék kis szerencsével több tíz­ezer vagy .több százezer dinárra rúg­hat. A kuwaiti dinár nagy úr: tavaly a legnagyobb angol és amerikai ban­kokban 10—13 százalékos kamatot is fizettek a félmilliót meghaladó bank­betétek után. Érdekes azonban, hogy ebben a hírhedtten gazdag olajországban az igazi gazdagság szimbóluma a víz. Az édesvizet permetező szökőkút, az egész esztendőben zöldellő kert, az udvaron megépített legtöbbször alig fürdőkád-mélységű vízmedence stá­tuszszimbóluma lett. Aki ezeket a passziókat megengedheti magának, az már a helyi mérce szerint is gazdag ember. A Kuwait-saga legrégibb strófái kö­zött több is akad, amely a gyöngy- halászatról szól. A szájról szájra ha­gy ományozódott legendák megemlé­keznek a gyöngyhalászról, aki per­ceket tölt a víz mélyén, erős facsi­pesszel befogva az orrát. Világhírűén szegények voltak a gyöngyhalászok, miközben a gazdaságot, kincset, bol1 dogságot lelentő kagylókat, gyöngyö­ket kutatták. Mai gyöngyhalásszal szerettem vol­na beszélni Kuwaitban: kíváncsi vol­tam arra, hogy mi készteti a mai em­bert a kenyérkereső búvárkodás koc- késatára. — Bahreinben uram, ott van gyöngyhalászat, — mondották a tu risztikai minisztériumban. Itt megszűnt. Legfeljebb a múzeum­ban láthatja a felszerelésüket, az acelkést, amellyel felnyitották a kagylót, az övre akasztott kis tar­tályt, amely befogadta a zsákmányt és a két kötelet, a leereszkedés és az életbenmaradás feltételeit, az élet zsinórjait. Az idegen eredet szembeötlően ki- derűi minden külföldi áruról. Import nélkül ez az ország egy napig sem maradhatna fenn. Kuwait 733 ezer lakosával és tavalyi 230 mil­lió dolláros importjával az egy főre e.->Ő behozatalt tekintve első Volt a világon. Az import összességét te­kintve az arab világon belül egyedül a .százszor nagyobb területű és tizen ötször nagyobb lélekszámú Algéria előzte meg. A behozatal egy része közszükség­leti cikk, luxuscikk, tekintélyes há­nyada azonban a beruházásokat szol­gálja. Kuwait mindenből a legjobbat veszi, itt az ár sokkal kevesebbet nyom a latban, mint a minőség. A nagy vízlepárolótelep egyes részle­geit például külön* külön versenytár­gyalások útján szerezték be: aminek következtében az órrásüzem egy részét japánok, más részét olaszok, ameri­kaiak, franciák, nyugatnémetek szál­lították. Az a cég kapta meg a ren­delést, aki többet, jobbat ígért a pén­zért. A termeléssel kapcsolatos beruhá­zások természetszerűleg elsősorban az olajhoz és a földgázhoz kötődnek. Az — egyébként lezárt — ipari övezet nagy szállító és finomító hálózata mellett dinamikusan fejlődik a nagy hatású energiahordozókra épült elekt­romos ipar. Kell a villanyáram az élet nívójának fenntartásához, a ter­meléshez, a zavartalan kényelemhez. Eiről verejtékezve győződtem meg magam is, amikor áramszünet miatt az egyik éjszaka a nemzetközi szállo­dákban is leálltak a légkondicionáló berendezések és a ventillátorok. A szobákba- a vastag függönyökön át is betört a könyörtelen, éjszaka is har­minc—negyven fok közötti forróság. Az európaiak nyögve-verejtékezve fel­ébredtek, de a helybeliek álmát is elvette az áramszünet. Kuwait — kis ország. Területe ki­sebb, mint Albániáé, lakossága nem éri el a háromnegyedmilliót. Ráadá­sul még a fővárosban, az oázisokon és ipartelepeken élő lakosság 52 szá­zaléka nem is kuwaiti állampolgár. Bevándorló. Egy két éves munkaválla­lói engedély birtokában próbál va­gyont gyűjteni az ígéret földjén, hogy visszatérve hazájába, ott kis üzletet nyisson. Az idegenek más része szak­értő. Kuwaitnak nincs elég szakem­bere a hatalmas tőke mozgatásához, a nemzetgazdaság, a szolgáltatások különböző ágazatainak működtetésé­hez és fejlesztéséhez. A szakemberek egy része a tengerentúlról érkezett, (a műszakiak elsősorban is Európá­ból és Amerikából), más részük pe dig az arab világból. A külföldi pe­dagógusok, orvosok, jogászok, admi­nisztratív és igazgatási szakértők zö­me egyiptomi és palesztin. A fizikai munkások, a kétkezi dolgozók viszont mindenünnen jönnek. Főleg termé­szetesen az arab környezetből. Ez külön érzékennyé teszi Kuwaitot az arab világ problémái iránt. Kuwaitnak van hadserege, rendőr­sége, biztonsági szolgálata, az emír testőrséggel rendelkezik, és fegyvert hordanak az utcákon baktató éjszakai őrök is. De a fegyveres erők nem játszanak szerepet az ország külpoli­tikájának formálásában. Kuwait a kül- politizáláshoz ennél sokkal hatéko­nyabb eszközökkel rendelkezik: a pénzzel. Az ország vezető testületei csak úgy, mint a munkavállalók, aggódnak a — stabilitásért. Közismert dolog Kuwaitban: addig nem kell tartani semmiféle külső ellenségtől, amíg fennmarad a prosperitás, amíg a fel­lendülés hasznából olyan módon ré­szesülnek az emberek, hogy az na okozzon feszültségeket. A feszültség, a válság — ezek olyan fogalmak, amelyekkel nagyon nem akar megis­merkedni az ország. Két példa erre: tavaly az importárak árának emelke­dése sértette a fix-fizetéses alkalma­zottak érdekeit. Az egyébként monar­chikus kormányzat gyorsan végrehaj­totta a kompenzációs béremelést. A kormány és az államfő gyorsan elve­tettek azt a javaslatot is, hogy az izraeli agresszió arab áldozatait tá­mogató segély emelésének terheit át­hárítsák az alkalmazottak vállára. Az emír magára vállalta a többlet fede­zését. Valószínűleg nemcsak huma­nitárius megfontolásokból, hanem a politikai érdekek józan mérlegelésé­ből eredően. A belső stabilitás és a gazdasági fellendülés jelentős szerepet juttat Kuwaitnak az arabközi politikában. Az olaj pedig gyakran világpolitikai dimenziókat ad az ország döntései­nek. így alakulhatott ki az a helyzet, amelyben ugyan egyetlen közeli szom­szédos állam sem ismeri el Kuwait államhatárait, egyetlen szárazföldi és tengeri szomszéd sem deklarálta az ország szuverenitásának, integritásá­nak elismerését — mégsem történtek még csak érdemi kísérletek sem ar­ra, hogy a státus quot felborítsák. És ez nemcsak annak a következmé­nye, hogy a kuwaiti olajérdekeltsé­gek „védelmére“ gyorsan riadóztat- hatnák a térség közelében levő ainé- rikai és brit erőket. Kuwait elsősor­ban magának köszönheti a biztonsá­got. Olajjövedelmeiból arab fejleszté­si programokat finanszíroz, kölcsö­nökkel segíti partnereit. Több eset­ben előfordult már, hogy a több tíz­millió dináros nagyságrendű „hite­lek“ visszafizetésére még csak határ­időt sem állapítottak meg, kamatok­ról nem is beszélve. De ezek már a Kuwait-saga diszk­rét fejezeteihez tartoznak. A pontos számszerű adatokat — a kuwaiti nagypolitika lehetőségeinek határait eltakarja szemünk elől az ezeregy- éjszaka földjének áthatolhatatlan sö­tétsége. KRAJCZÁR IMRE 14 Al Kuwait, — o főváros üzleti negyede. (ČSTK)- . . : - ' •

Next

/
Oldalképek
Tartalom