Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-13 / 6. szám, Vasárnapi Új Szó
FÖNT: UTCARÉSZLET — LENT: ÖNK1SZOLGÄLÖ BOLT (Tóthpál Gyula f®lvétel®í) Országszerte folynak a földmüvesszövetkezetek évzáró taggyűlései, a zárszámadások. Ezek a gyűlések ma már társadalmi esemény számba mennek, hisz az évek során fokozatosan jelentős helyet kaptak a falu gazdasági, politikai, társadalmi életében. Az eltelt húsz egynéhány év alatt, az évzáró közgyűlések tartalmi és formai megnyilvánulása is bizonyos fejlődésen ment keresztül. Pillantsunk csak egy kicsit vissza a múltba. A szövetkezetesítés hőskorában a zárszámadásnak az évvégi gazdasági mérleg ismertetésén kívül nagy adag propaganda-, agitatív jellege is volt. Újságíróként a kezdet kezdetétől számtalan zárszámadáson vettem részt, akkor is, amikor még csak „járni tanult a gyerek". A gyűlések fénypontja többnyire a részesedés kiosztása volt. Ott, ahol ilyesmire is futotta - mert olyan esetek is előfordultak, hogy nem futotta - úgy adták át, hogy mindenki lássa, híre menjen, jusson el azoknak a földműveseknek a fülébe is, akik a szövetkezetben történteket még csak a kerítésen keresztül szemlélték. Jól emlékszem rá, milyen lelkesedéssel cikkeztünk arról, hogy Csala Pistának, az ipolyviski szövetkezet sertésetetőjének a zárszámadáskor kereken negyvenezer koronát számoltak be a markába. A részesedést viszont ma már nem az évzárón fizetik, hanem a szövetkezet irodájában. A közgyűlés a jól végzett munka nyugodt hangú, rangos, méltóságteljes ünnepnapja. Nincs rá szükség, hogy külsőségek beiktatásával bizonyítsák azt, amit ma már senkinek sem kell bizonyítani. A legjobb, leghitelesebb bizonyítéka a falu: az új arcú falu. és ezt az új arculatot a szó szoros értelmében kell venni. Elég, ha az ember végigmegy egyik, vagy másik falun, hogy képet alkothasson magának arról, mit eredményezett a közös gazdálkodás, a szövetkezet. A mellékelt felvételek például Zemianská Olőán (Nemesócsán) készültek, de készülhettek volna az ország bármelyik részén, bármelyik falujában. Az új utcasor, az áruval teli bevásárlóközpont, a falvak döntő többségére jellemző. Akadnak, akik azt állítják, hogy a hajdani évzárókhoz mérten manapság bizonyos paszivitás tapasztalható. Mintha megcsappant volna az érdeklődés, a vitatkozó kedv. A látszat tényleg azt mutatja, hogy az évzáró közgyűlésekről fokozatosan eltűntek a szenvedélyes hangú felszólalások. Valamikor tényleg sok minden szóba került az évzárókon, a parázs, szenvedélyes hangvételű vitafelszólalások sem niányoztak, sőt esetenként ezek a viták a veszekedés, civakodás határát súrolták, személyes érdekek, ügyek feszegetésébe torkollva. Ma már ilyesmi fehér hollónak számít. Az olyan felszólalók száma is e*gyre kevesebb, akik csak azért szólalnak fel, hogy felszólaljanak. És máris itt a bökkenő. Aki csupán a felszólalások száma szerint ítél, mellékvágányra futhat: az aktivitás hiányát vélheti felfedezni. Az ilyen okoskodók többnyire ott tévednek, hogy nem veszik figyelembe azt a gazdasági, politikai, szervezési változást, amelyen a szövetkezetek átestek. A kételyeket, a bizalmatlanság légkörét, a fejlődés, a gazdasági élet fokozatos megszilárdulása eloszlatta, a tagok megbíznak vezetőikben.'A gazdálkodási terveket már jó előre a termelési ágazatok, dolgozói, a munkacsoportok véleményének kikérése, meghallgatása után véglegesítik, s ugyancsak kollektív munka az elmúlt év sikereinek, buktatóinak felmérése is. így, az ezzel kapcsolatos viták már előbb elhangzanak. Az évzáró beszámolója inkább csak összegez. Az aktivitás tehát nem hiányzik, inkább úgy mondhatnánk: kikerült a négy fal közül. Egyre átütőbben nyilvánul meg a gyakorlati gazdálkodásban. És, hogy egyes szövetkezetekben mennyire van jelen, arról végső soron az elért gazdasági eredmények tanúskodnak a legjobban. Hogy példával éljünk. Ki vádolhatná például passzivitással a Trhové Mýto-i (vásárvámosi) szövetkezet tagságát, habár a hajdani „késhegyre menő" viták már náluk is kimentek a divatból, de olyan gazdasági eredményeket érnek el, amelyek nagyon is nagy kezdeményező, céltudatos, előre átgondolt, részleteiben is megfontolt munkáról tanúskodnak? Csak néhány példát hozok fel. Lehet ott érdektelenségről beszélni, ahol tíz év leforgása alatt a búza átlagos hektárhozamát 27 mázsáról 47 mázsára, az árpáét ugyancsak 27 mázsáról 40 mázsára emelték és az egy tehénre jutó évi fejési átlagot 2000 literről több mint 3700 literre? Ne tévesszen meg senkit a kiemelt péida, nem egyedülálló esetről van szó. A rohamos fejlődés országos méretű. Ezt a legutóbb közzétett statisztikai adatok is bizonyítják. Búzából a 35,'2 mázsás országos átlag, vagy a 33 mázsás átlag árpából nagyon is a mező- gazdasági dolgozók aktivitása mellett tanúskodik. Másról van itt szó. Arról, hogy az emberek ma már nem vitatkoznak csupán azért, hogy vita legyen. Az aktivitás nem korlátozódik az évzáró közgyűlésre, megvan egész esztendőben, de a szavak helyett tettekben nyilvánul meg. Az évzárókon ennek a kezdeményezésnek már „csak* az eredménye van jelen, mégis ez adja meg rangját és méltóságát. RANG ÉS MÉLTÓSÁG MAI SZÁMUNKBAN: Beszélgetés a kettéosztott világról — 3. oldal ® Riport a Barátság Kőolajvezetékről — 6. oldal & Portré Várady Béláról — 8. oldal ® A tanulók teljesítményét befolyásoló tényezőkről — 9. oldal ® Karolko énekel (novella) — 10. oldal • A KGST az eredmények tükrében — 13. oldal
